– Az idén sem készült el Budapesten a 4-es metró, a főváros romosabb és piszkosabb, mint valaha… Ön is így látja?

– Országosan is azt tapasztalom, hogy a hatalom jelenlegi urai dicsérik önmagukat, ám ennek semmi alapja nincs, mint ahogy annak sincs sok köze a valósághoz, ahogy a pénzügyi, gazdasági helyzetet elemzik. Így van ez a fővárosban is. Most, hogy már nem nagyon lehet titkolni a gondokat, a világgazdasági válsággal próbálnak megmagyarázni minden bajt. Ha azonban megvizsgáljuk a valós helyzetet, akkor már az előző költségvetési koncepciót elemezve is levonhatjuk azt a tanulságot, hogy álságos a világválságra való hivatkozás. Tavaly is látszott ugyanis, amire már jóval korábban próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy a bevételeket magasabbra becsülik a ténylegesnél, a kiadásokat meg alacsonyabbra. Ahhoz, hogy a működésből fakadó amortizációnak legyen fedezete, és a pénzügyi egyensúly helyreálljon, körülbelül húszszázalékos működési eredményre volna szükség. De ennek a feltétele az lenne, hogy előbb beismerje a hibákat, és aztán határozott, szigorú lépéseket tegyen a városvezetés. Sajnos semmi nem mutat arra, hogy bármi ilyesmire készülnének Demszky Gáborék. Inkább kétségbeesett, féktelen privatizációval próbálnak valahogyan egyensúlyt teremteni.

– Mit lehet még eladni?

– Most leginkább a gyógyfürdőkért és strandokért aggódhatunk, részben vagy egészében valószínűleg el akarják adni a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-t. De kifogásolható az is, hogy a néhány hete bemutatott, II. kerületi meleg vizes barlangtó előtti területet is privatizálták, pontosabban 99 évre bérbe adták, ami azzal a veszéllyel jár, hogy ez a világszinten is különlegesnek számító képződmény megközelíthetetlen lesz. Később nem tartom kizártnak a közterület-fenntartó és a Főtáv privatizációját sem. Már eldőlt, hogy eladják a Fővárosi Gázműveket is, érdekes, hogy eközben tartósan számol a költségvetési koncepció a Főgáz osztalékából származó bevételekkel. Tartok tőle, hogy az eladás és az osztalékbevétel együtt nehezen jön össze…

– Füstbe ment tervek…

– Sajnos ez nem példa nélküli. A négyes metróval kapcsolatban azt mondta Demszky Gábor, hogy az uniós támogatás mértékéről idén ősszel döntés születik. Lassan itt a karácsony, de még nyoma sincs az EU támogatásáról szóló határozatnak. A BKV kapcsán az volt az ígéret, hogy a 2006. évi 12 milliárdos deficitjét eltüntetik, ehhez képest idén a deficit húszmilliárd forintra emelkedik, eközben a közlekedési társaság nagyjából 85 milliárdos adósságállománnyal küszködik. Olyan rossz a helyzet, hogy amennyiben nem lennének az uniós források, akkor Budapest egész egyszerűen összeomlana.

– A fővárosi utak állapota rettenetes, a tömegközlekedés helyzete tragikus, rendszeresek a műszaki hibák, a menetrend kiszámíthatatlan… Lehet ennél rosszabb?

– Azért alakult ki ez a helyzet, mert rendre látszatintézkedéseket tesz a városvezetés. Ennek legújabb példája a Budapest-bérlet, amelynek kapcsán egységesítésről beszélnek, holott a napi- és hetijegyekre, vonaljegyekre ez az egységesítés nem vonatkozik. De a közlekedés területén sem megoldott a teherforgalom, és úgy álmodoznak autómentes belvárosról, hogy őrzött P+R parkolók nem létesülnek. Komolyan azt gondolják, hogy a külső kerületekben, agglomerációban élők annak ellenére leteszik az autójukat a belvároson kívül, hogy a járművüket a feltörés veszélye fenyegeti, majd ilyen szolgáltatás és ilyen árak mellett átülnek a BKV járataira? Mert nagy baj az is, hogy a tömegközlekedés lassan olyan drága, hogy egy átlagos keresetű család számára luxuscikk lesz a bérlet. Nem akarom védeni a bliccelőket, de sajnos vannak olyanok, akiknek lényegében tényleg megfizethetetlen a jegy és a bérlet. Ők nem szórakozásból nem fizetnek, sokszor nincs más választásuk. Ehhez képest azt halljuk, hogy a BKV-val szerződő biztonsági cég alkalmazottai nem ritkán verik, rugdossák azokat, akiknek nincs jegyük, ami attól függetlenül, hogy bliccel-e valaki, vagy sem, elfogadhatatlan és elképzelhetetlen egy civilizált nagyvárosban. Mondom még egyszer, nem helyes a bliccelés, de tűrhetetlen ez a fajta számonkérés is.

– A jövőre tervezett egyik legnagyobb beruházás a Margit híd felújítása. Mit lehet tudni a tervekről?

– A híd felújítása halaszthatatlan, mert olyan rossz állapotban van, de az ütemtervekkel és a kivitelezőkkel nem vagyok tisztában, és attól tartok, hogy a városvezetés sem. Már a Szabadság hídnál is egy év lesz a késés, bár nem lepődnék meg, ha majd Demszky Gábor azt nyilatkozná az átadáskor, hogy tulajdonképpen egy évvel előbb fejezték be. Mármint a módosításhoz képest.

– Időszerű a főváros költségvetésének tervezése. Mire számíthat Budapest?

– Úgy látom, ismét túlbecsülik a bevételeket és alulbecsülik a kiadásokat, ahogy az az elmúlt években is jellemző volt. Nem mondanám, hogy túlzottan intelligens költségvetési koncepció alakul. Továbbra is tartom, hogy vagy emberközpontú megközelítésre volna szükség, és akkor vissza kell szorítani az álomberuházásokat, vagy szigorúan közgazdasági megközelítésre, de akkor csak pepecselés, ami történik. A szükséges húsz százalék helyett csak tíz százalék körüli a működési eredmény. A fejlesztések forráshiánya a rendelkezésünkre álló adatok szerint 114 milliárd forint körülire tehető, az adósságállomány pedig 170 milliárd forint körül van, amiben nincs benne a BKV 80 milliárd forintos adóssága. Ezért is mondtam, hogy uniós pénzek nélkül összeomlana a város. A városvezetés láthatóan 2010-ig tervez, amit jelez az is, hogy utána a fejlesztések, beruházások teljes befagyasztásával számol. Elsősorban arra törekednek, hogy ezt a két évet válság nélkül kihúzzák. Akárki lesz tehát a következő főpolgármester, igen nehéz helyzetbe kerül.

– Pénz nélkül mit tehet?

– Mindenekelőtt azt, hogy leltárt készít mindjárt 2010-ben és azt közzéteszi, különben fél év után beindul a liberális halandzsakórus.

– És utána?

– A balliberális kör rendszeresen nekünk szegezi a kérdést: miért, maguk ebben a helyzetben mit csinálnának? Ez nem túl elegáns annak fényében, hogy éppen ők törik össze a herendi készlet újabb és újabb darabjait, és eközben tőlünk várják, hogy megmondjuk, mit kellene tenni az edényekkel…

– És tényleg, mit?

– Hosszú távú városfejlesztési koncepciónkat már bemutattuk, a konkrétabb program jövő őszre készül el. Ezt 2010-ben nyilván aktualizálni kell az akkori helyzetnek megfelelően. Az ellenzék tehát nem csupán bírál, de vannak elképzelései is azzal kapcsolatban, mit lehetne tenni a városban. Emellett pedig konstruktívan dolgozunk, például az utóbbi másfél hónapban 16 olyan stratégiainak mondható javaslatát szavaztuk meg a városvezetésnek, amelyeket szakmailag elfogadhatónak tartottunk. Ezért sem értem azokat a vádakat, amelyek szerint indulatosak vagyunk és mindig keresztbe teszünk. Az teljesen normális, hogy egy ellenzék rámutat a hibákra. Ha nem így tennénk, mi is részt vennénk a budapesti polgárok félrevezetésében.

Bándy Péter

TARLÓS ISTVÁN

1948-ban született Budapesten.

A Budapesti Műszaki Egyetemen és a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szerzett mélyépítőmérnöki diplomát, később az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán gazdasági és szervezői másoddiplomát.

15 éven át az építőiparban dolgozott, volt művezető, építésvezető-helyettes, műszaki ellenőr, építésvezető, főépítésvezető és termelési osztályvezető.

1990-től 2006-ig Óbuda-Békásmegyer polgármestere.

1999-től 2003-ig a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács alelnöke.

2006-ban a polgári szövetség támogatásával főpolgármester-jelölt, az önkormányzati választás után a Fidesz budapesti frakcióvezetője, a Fidesz–KDNP-frakciószövetség elnöke lett.