– Ha valaki beírja az Internet-keresőbe, hogy Polt Péter legfőbb ügyész, akkor néhány pillanat múlva megjelenik a magyar rendszerváltozás szinte valamennyi politikai, bűnügyi hozadéka, ami csak az igazságszolgáltatással, illetve a politikai hatalommal kapcsolatba hozható. Ez a legfőbb ügyész személyének vagy az ügyészség munkájának, bizonyos értelemben vett kétes megítélésének köszönhető?

– Szerintem inkább egy téveszmének a következménye lehet. Sokan azt vélik, hogy a Magyar Köztársaság ügyészsége vagy éppen a legfőbb ügyész egyrészről mindenható, másrészről pedig jogosítványa van arra, hogy bármivel, ami ebben az országban történik, foglalkozzon, azt valamilyen módon megoldja. Természetesen ez nincs így, hiszen az ügyészségnek, amint a legfőbb ügyésznek is, megvan a maga alkotmányos szerepe, és léteznek azok a törvényi szabályozások, amelyek nagyon pontosan körülhatárolják, hogy mikor és mit tehet egy adott esetben. Mindezek ellenére mostanában egyre többször találkozunk olyan megnyilatkozásokkal, amelyekben az igazságszolgáltatáson, illetve az ügyészi szerepkörön kívüli kérdéseket akarnak megválaszoltatni, netalán végrehajtatni az ügyészséggel. Erre pedig nem képes a szervezet. De, ami ennél fontosabb, hogy nem is akarunk, nem akarok ilyen helyzetekbe belemenni.

– Talán ennek köszönhető, hogy a hatalmon lévő MSZP-SZDSZ parlamenti többség nem siet elfogadni az ügyészségi törvény módosítását.

– Való igaz, hogy még ez év tavaszán szerettük volna elérni az ügyészségi törvény módosítását, részben az uniós csatlakozás miatt, illetve, hogy hatékonyabban tudjuk ellátni a megnövekedett feladatokat az új fellebbviteli rendszerben. Az igazságügy-miniszter úr egyetértett ezzel, azonban egyelőre ez kevésnek bizonyul. Továbbra is várjuk, és reménykedünk abban, hogy az Országgyűlésben mihamarább sort kerítenek a módosítás elfogadására, hiszen ez nemcsak az ügyészség, hanem a társadalom érdeke is.

– Kapott visszajelzést arról, miért fektetik a módosítását?

– Igen. Hivatalos megkeresésemre Bárándy Péter igazságügy-miniszter úr válaszában kifejtette, hogy a kormány szerint még nem aktuális a módosítás.

– Miközben július 1-jétől megváltozott a büntetőeljárási törvény, ami az ügyészséget is érinti. Milyen módon?

– Jelentős mértékű változások történtek, jócskán kibővült az ügyészség feladatköre, és az eddigieknél is nehezebb munkát kell ellátnia. Konkrétabban, az ügyész ezentúl nemcsak felügyeli, hanem irányítja is a nyomozást. Változás a korábbiakhoz képest, hogy a nyomozások jelentős részét mostantól nem a rendőrség, hanem csak az ügyész szüntetheti meg. Tehát jócskán felértékelődött az ügyészek véleménye, munkája, és nem csak az említettekben, de sok más területen is.

– Több pénzt is adtak a megnövekedett feladatokhoz?

– Bizonyos részletekben igen, azonban vannak olyan szeletei a feladatbővülésnek, például a fejlesztés, amelyekre már nem jut pénz. És az elmúlt néhány hónap tapasztalata után az is világosan látszik – akár a fellebbviteli ügyészségek, akár a büntetőeljárási törvény alkalmazására -, hogy az előzetesen tervezettekhez képest további pluszpénzre lesz szükségünk.

– Márcsak azért is, mert az ügyészség egyre növekvő munkájának sorát az elmúlt hónapokban egy eddig még nem tapasztalt, óriási, az ellenzék szerint szocialista bűnügyi háló is megterheli. Ez Szász Károlynak, a PSZÁF elnökének megtámadásával kezdődött, majd ezt követte a K&H Bank brókercégének napjainkra igencsak szerteágazó milliárdos pénzmosássá dagadó botránya. Eközben olyan információ is napvilágra került, hogy a belügyminiszter férje is érintett lehet. Ezért Dávid Ibolya, az MDF elnöke levélben kérte a legfőbb ügyészt, vegye át a rendőrségtől az ügyet. Miért utasította vissza az elnök asszony kérését?

– Dávid Ibolya egészen pontosan arról írt a levelében, hogy az ügyészség vonja saját hatáskörébe a nyomozást. Természetesen e kéréstől függetlenül az ügyészség, pontosabban a Fővárosi Főügyészségen ez év januárjától működő Kiemelt Ügyek Osztálya nagy figyelemmel követi a történéseket, foglalkozik az esettel. Jogilag átvehetnénk a nyomozás irányítását, de a K&H Bank-brókertörténet a jelen állás szerint szerint nem tartozik kizárólagos ügyészségi hatáskörbe. És nincs olyan ok sem, ami miatt át kellene venni ezt az ügyet a rendőrségtől. A K&H-ügyhöz bizonyos mértékig köthető másik szál, amiben egy magas rangú tiszt érintett lehet, viszont kizárólagosan ügyészségi, méghozzá katonai ügyészségi hatáskörbe tartozik.

– A szervezett bűnözés elleni koordinációs központ vezetőjére gondol?

– Igen. Az MDF elnökének kéréséhez még annyit tennék hozzá, hogy mint említettem, a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy az ügyészség vigye tovább a nyomozást. Azonban el kell mondjam, a két és fél éve elkezdett reformmal korántsem vagyunk készek. Az átalakításnak egyik fő célja, hogy olyan nyomozórészlegeket állítsunk fel az ügyészségen belül, amelyek teljes mértékben képesek lehetnek a nagyon bonyolult ügyek nyomozására is. A tavalyi költségvetés vitája során nyilatkoztam róla, hogy miután csak a szükséges feladatok ellátására kaptunk pénzt, így elmaradt a fejlesztés. Kiemeltem akkor, hogy a reform egyik legfontosabb része, a nyomozóhivatalok kiépítése éppen a pénzügyi okok miatt későbbre tolódik. Ez pedig megnehezíti a munkát, ahogy a parlament előtt lévő törvénymódosítás elmaradása is, mert ez utóbbi strukturálisan változtatott volna a nyomozóhivatalok helyzetén. Ennek ellenére úgy vélem, a fokozott ügyészi felügyelet létező biztosíték arra, hogy a kiemelt ügyek nyomozása megfelelő mederben folyjék. Az MDF elnökének is azt válaszoltam – nem titok -, ha különleges ok merülne fel, ami indokolná, hogy mégis ügyészségi nyomozati hatáskörbe kerüljön a K&H Bank-brókerügy, akkor meghozom a döntést, még ha máshonnan kell is elvonni embereket.

– Nem abból fakad az elutasítása, hogy a kormány össztüzet zúdít önre, és a távolságtartással bizonyos mértékig kivonhatja magát a mind durvább politikai csatározásokból?

– Az tény, hogy mindenképp kivonom magam a politikai küzdelmekből. Nem is vehetek, nem is akarok részt venni a politikai csatározásokban. Még egyszer mondom, az MDF elnöke kérése elutasításának egyszerű okai voltak, amelyeket az előbbiekben elmondtam. Azt is megismétlem, hogy fokozott figyelemmel kísérjük a történéseket, sőt az ügyészség oroszlánrészt vállal ebben az ügyben, ráadásul tart a nyomozás. Arról, hogy mit hoz a jövő, nyilván semmit nem tudok mondani.

– A valóságnak megfelel az, amit az egyik napilap állított, hogy a K&H Bank brókerének külföldre szökésében segédkezett egy vezető beosztású ügyész is azzal, hogy figyelmeztette Kulcsár Attilát a vele interjút készítő újságírónő által, aki baráti kapcsolatban állt a brókerrel?

– Ez az állítás semmilyen valóságalappal nem rendelkezik. Ezt sajtótájékoztatón dokumentumokkal cáfoltuk, és megtesszük a megfelelő jogi lépéseket is.

– Az egyik előadásában úgy fogalmazott, hogy az ügyészség a nyomozás ura. Azonban hiába felügyeli az ügyészség fokozottan a rendőrséget, ha ott is hanyagul, netalán sehogy sem végzik a munkájukat, avagy időben elnyújtják a nyomozást. Nem gondolja, hogy az ügyészség komolyabb szerepet vállalhatna ennek megakadályozásában?

– Abban teljesen egyetértünk, hogy a sikeres, eredményes munkához elengedhetetlen a rendőrség és az ügyészség együttműködése. Úgy gondolom, ez általában így is van. Azt egyelőre tanuljuk, most próbáljuk a gyakorlatba átültetni, hogy mit jelent az új büntetőeljárási törvényben az, hogy az ügyészség nemcsak felügyeli, hanem irányítja is a nyomozást. Elismerem, hogy a nagyobb volumenű, a társadalomban is érdeklődésre számot tartó ügyeknél ez kiemelt kérdés, és mint olyan, további többletfeladat számunkra. De nem győzöm hangsúlyozni, állandóan kontrolláljuk a rendőrséget, és figyelünk arra, nehogy bárki, bármilyen irányba befolyásolja a nyomozás menetét. Miután a K&H Bank brókerügyében egyelőre nem kaptam jelzést arról, hogy különösebb problémák lennének az együttműködésben vagy a nyomozásban, így nem kell beavatkoznom. Nyilván, ha kapok ilyen jelzést, akkor megteszem a szükséges lépéseket.

– A K&H Bank-bróker beszélt az MSZP-s nemzetbiztonsági államtitkárral, majd külföldre távozott, aztán később szintén elhagyhatta az országot a pénzmosással gyanúsított két szíriai állampolgár egyike. Sokan azt feltételezik, hogy a rendőrség és a nemzetbiztonsági szakszolgálat valamilyen politikai, hatalmi hátsó szándék miatt hagyta szabadon elmenni a gyanúsítottakat. Ilyenkor sincs feladata a főügyésznek vagy az ügyészségnek?

– Az ügyészségnek, és ebben benne van az ügyet közvetlen felügyelő ügyész is, valamint a legfőbb ügyésznek az a feladata, hogy kiderüljön az objektív igazság. Vagyis, hogy ki, mikor, milyen bűncselekményt követett el. Ezt a módszert követjük.

– Felvette a kapcsolatot a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárral?

– Mindenkivel felvettük a kapcsolatot, és a törvényes keretek között mindenkinek tisztázni fogjuk a büntetőjogilag értelmezhető szerepét.

– A hatalmon lévők szerint ön akadályozza azt, hogy a rendőrség további gyanúsítottakat nevezzen meg a K&H Bank brókerének VIP-listájáról. Igaz lenne ez?

– Ez képtelen állítás! A nyomozás a törvények és a szakmai szabályok betartásával a kidolgozott terv szerint folyik. Erről többet az eredményes nyomozás érdekében nem mondhatok.

– Szász Károly megtámadásának még mindig nincsenek meg a tettesei. Ennek sürgetése, illetve a számonkérés nem a legfőbb ügyész, hanem a nyomozást felügyelő ügyész feladata lenne?

– Ez valóban így van, és kínosan ügyelek arra, hogy konkrét ügyekben se nyomozati, se más egyéb utasítást ne adjak. Ennek ellenére előfordult már, hogy az egyik újság olyan híreket tett közzé, miszerint egy adott esetben utasítottam volna a felügyeletet ellátó ügyészt. Természetesen alaptalan volt az egész.

– A PSZÁF elnökével kapcsolatban a rendőrség azt a verziót is feszegette, hogy esetleg közlekedési baleset miatt verték meg, aztán otthagyva a kerékpárt, elsétáltak a tettesek. Hihető történet, nem kellett volna a legfőbb ügyésznek itt is beavatkozni?

– Különbséget kell tenni aközött, hogy mi jelenik meg az újságokban, milyen hírek látnak napvilágot az egyes eljárásokkal kapcsolatban, illetve, hogy mi lesz az eljárás eredménye. Az ügyész körültekintően járt el, és nem látta olyannak a helyzetet, hogy utasítania kellett volna a nyomozóhatóságot. Egyébként, ha más a véleménye, akkor szól. Sajnos, nagyon sok téves információ terjed a különböző médiumokban, amiből a közvélemény is hibás következtetéseket von le. Nem vagyok híve annak, hogy bármit is nyilvánosságra hozzunk, amíg nem tudjuk bizonyítani, mert a felelőtlen kijelentéseket utólag korrigálni kell. Nem tudom, hogy mi lesz a nyomozás eredménye, de az biztos, hogy az ügyészség csak akkor zárja le azt, ha minden kétség kizárható. Ami a beleszólást illeti, csak ismételni tudom, a legfőbb ügyészre az elvi kérdések tartoznak, ezért az egyes ügyekben soha nem emelem fel a telefont, hogy bármilyen módon, bárkit is befolyásoljak.

– Ezt Keller László közpénzügyi államtitkár feltehetően nem így értékelné. Komoly erőket mozgósít a figyelem elterelésére a saját ügyeikről, amikor a mostani ellenzéket támadja a vélt korábbi dolgaik miatt. Bárándy Péter igazságügy-miniszter úgy nyilatkozott nemrégiben, hogy az államtitkárságon bizonyos nyomozati munkát is végeznek. Sokak szerint ez nem egyeztethető össze a parlamenti képviselői tevékenységgel. Miként értékeli ezt?

– Az ügyészségnek és a legfőbb ügyésznek joga van a törvény által meghatározott bizonyos tevékenységekbe beleszólni, és ami ebbe belefér, azt el is végezzük. Azonban az ezzel össze nem egyeztethető esetekkel nem szabad foglalkoznunk. Az ügyészségnek a büntetőjogi és a közigazgatási, magánjogi területen lehet feladata. Ez utóbbihoz tartozik a kormányzati szervezetek tevékenységének – bár nem teljes körű – vizsgálata is. Azonban távolról se olyan a helyzetünk, mint ahogy azt nagyon sokszor feltételezik, igen szűk az ügyészség mozgástere. A büntetőjog oldaláról pedig bűncselekmény gyanúja kell ahhoz, hogy bármilyen vizsgálatot kezdeményezzünk. Miután erről nincsen szó az említett államtitkárság esetében, így az ügyészség nem vizsgálódhat.

– Az igazságügy-miniszter által említett nyomozati munka se zavaró az államtitkárság tevékenységével kapcsolatban?

– A magánnyomozás engedélyezett Magyarországon. Továbbá, egyáltalán nem ismerem az említett államtitkárság belső struktúráját, tehát nem tudom azt, hogy milyen pénzekből mire költenek, hogyan szerzik az adatokat, és milyen módon kezelik azokat. Az ügyészség csak akkor léphet, ha felmerülne, hogy törvénysértést követnek el.

– Az se számít bűncselekménynek, hogy hamis állításokat tartalmazó dokumentumot köröztettek Szász Károlyról, a PSZÁF elnökéről és önről? Vagy ne térjünk ki erre?

– Számomra nincsenek kényes kérdések, legfeljebb abban az értelemben, amelyekre vagy nem tudom a választ, vagy nem válaszolhatok a törvények alapján. Egyébként nem feltétlenül biztos, hogy a személyiségi jogok esetleges megsértése egyben bűncselekmény is.

– A Postabank, illetve Princz Gábor ügye is igencsak régóta húzódik, és rámutat a hazai igazságszolgáltatás – az ügyészséget is beleértve – jelen állapotára. Vagyis a politikai vonzatú ügyeknél, ahogy ön is fogalmazott, valami eredmény biztos lesz, csak kérdés, hogy megéri-e valaki azt.

– Azt hiszem, éppen a Postabank ügyét, ha az utolsó pillanatban is, de sikerült lezárnunk az új büntetőeljárási törvény hatályba lépése előtt. Az ugyanis előírja, hogy a gyanúsítástól számítva két évnél nem lehet hosszabb a nyomozati szak, és ha addig nincs eredmény, meg kell szüntetni az eljárást. Súlyos gazdasági és vagyon elleni bűncselekmények történtek a Postabanknál, ezért több személyt is megvádoltunk. Úgy gondolom, a sok tízmilliárdos történetben az ügyészség megtett mindent, most már a bíróságon a sor. Hogy aztán mikor születik jogerős ítélet, azt valóban nehéz lenne megjósolni.

– Az APEH 8-9 milliárd forintos behajthatatlan kintlévőségét eladta 110 millió forintért, és a cég, amelyik ezt megvette, 150 millió forintot remél az üzletből. A legfőbb ügyésznek nem gyanús, hogy az állami szerv nem képes behajtani a kintlévőségét, miközben egy vállalkozásnak ez megéri?

– Általános elv, hogy az ügyészség nem vizsgálódik egyetlen olyan újságcikk nyomán sem, aminek nem ismerjük a hátterét, az adott körülményeket és a speciális jogszabályi feltételeket, amelyek alapján egy-egy ilyen tranzakció megtörténhet. Ha ezt valakik szóvá teszik, illetve a törvényi feltételek is fennállnak, akkor az ügyészség köteles eljárni. Azt persze nem lehet elvárni, hogy az apróhirdetésektől kezdve a címoldalig mindent átnézzünk, és minden gyanúsnak tűnő hír hallatán vizsgálatot kezdjünk. De ha ez szóba került, akkor megemlítem, hogy az ügyészséggel szembeni kritikáknak az volt az egyik tárgya – éppen az ön által említett Keller államtitkár úr kérdéseiben -, hogy megjelent az újságokban valami, de az ügyészség nem tett semmit. Nem, mert csak akkor kell azt megtennie, hogyha megvan a törvényi alapja. Önmagában egy újságcikk ezt a feltételt nem teljesíti. Ennyit kellene megértenie az államtitkár úrnak és mindazoknak, akik ily módon veszik össztűz alá az ügyészséget.

– Most mindenki önnel levelez, a német juhászkutya tulajdonosoktól kezdve Mónus Áron szabadkőműves összeesküvés-elméletét kifejtő írásán át a Fradi ügyéig, és hát Keller Lászlóról, mint állandó levelezőpartneréről se feledkezzünk meg. Az említettekből kettő összefüggésbe hozható a gyűlöletbeszéddel, legalábbis vannak ilyen nézetek. Mi a véleménye arról, hogy büntethető-e a gyűlöletbeszéd? Összeköthető-e olyan konkrétummal, ami valóban alátámasztja a büntethetőségét?

– Ez egy fontos jogalkotási kérdés, mivel a jelenlegi szabályozás a jogalkalmazót hozza nagyon nehéz helyzetbe. Hiszen számon kérik tőle azt is, ha lép a gyűlöletbeszéd ellen, és azt is, ha nem. A jogalkalmazónak lenne a leginkább érdeke, a társadalmon kívül természetesen, hogy olyan megoldás szülessen, amely tiszta, világos…

– Tehát büntethető a gyűlöletbeszéd?

– Szerintem a gyűlöletbeszéd, ha úgy tetszik, szociológiai kategória, amit olyan jogi formába kell önteni, amellyel aztán a jogalkalmazók tudnak mit kezdeni. A problémák abból adódtak a múltban, és talán a jelenben is, hogy mást ért gyűlöletbeszéden az egyik fél, és megint mást a másik fél. Mást vár el a jogalkalmazótól a társadalom egyik része és mást a másik része. A jogalkalmazó se tudja pontosan, mert nem derül ki világosan a szövegből, hogy mit akar a jogalkotó, akinek elsődleges a felelőssége. Ezért azt várom, hogy tisztán, világosan, az alkotmány és az Alkotmánybíróság iránymutatásai szerint oldják meg ezt a kérdést. Egyébként az ügyészség több mint két éve letette az asztalra a javaslatait, és különböző fórumokon ezt el is mondtam. Mi már tisztáztuk azt, hogy adott ügyekben a jelenlegi szabályozás alapján hogyan kell eljárni. De azt is látjuk, hogy nyilván vannak olyan lyukak, amelyek mindig is vita tárgyát képezik majd. Következésképpen nem szeretnénk e vita tárgyának a középpontjába kerülni, mert nem rólunk kell hogy szóljon ez a történet, és nem is csak a jogalkalmazókról, hanem azokról, akik ilyen vagy olyan, a társadalom által elítélendő cselekményt követtek el.

– Feltételezve, hogy 2006-ig akar legfőbb ügyész maradni, hogyan éli meg az állandó támadásokat?

– Ennek a kérdésnek van egy szakmai és egy emberi oldala is. A szakmai résszel kapcsolatban elmondhatom, hogy eddig valamennyi esetben szakmailag hitelesen és jól cselekedtünk. Az ügyészség mindegyik esetben meg tudta védeni, jól képviselte az álláspontját. A probléma abból adódik, amikor nem szakmai alapokon, hanem oly módon vitatkoznak a döntéseinkkel, amelyre nem válaszolhatunk, hiszen az ügyészségnek csak szigorúan vett szakmai érvei vannak. Nem tudunk azzal mit kezdeni, hogy ha kritikusaink, ellenfeleink kilépnek a szakma kereteiből és politikai síkra terelik a vitát, a véleményalkotást. A törvény se jogosít fel arra, hogy ilyen szópárbajokba belemenjünk. Megjegyzem, nem is lenne helyes, ha ezt tennénk. Ennélfogva számunkra nagyon nehezen megélhető, amikor a jónak ítélt válaszunkat teljesen figyelmen kívül hagyják, mondjuk a parlamentben, és az általunk hozott döntésre nincs szakmai reakció, hanem egyértelműen politikai megközelítésből kritizálják az ügyészséget. Valóban nem könnyű ezt feldolgozni, hiszen sokszor úgy jelenünk meg, hogy bűnüldözés helyett – ez nem következtetés, többször leírták a különböző médiumokban – a bűnt pártolja az ügyészség és a legfőbb ügyész. Az ilyen megnyilatkozás nemcsak hogy minden alapot nélkülöz, de mélyen sértőnek, gyalázkodónak tekinthető.

– Többes számban beszél, jóllehet a támadások jelentős része a személye ellen irányul. Miért a többes kifejezés?

– Mert a legfőbb ügyész képviseli az ügyészséget, ezáltal kötelessége, hogy megóvja a szervezetet, bármilyen nem szakmai jellegű támadástól és kritikától.

– Az ön elleni vádak alapja, miszerint az előző ciklus alatt keletkezett kisebb-nagyobb ügyeket, úgymond elsimította, meg hogy a Fidesz irányítja a munkájában. Viszont a most hatalmon lévők dolgait, fogalmazzunk többes számban, kiemelten figyelik. Naivnak tűnik a kérdés, de érdekelne a véleménye. Mi történne, ha más lenne a főügyész, például elsimítaná a szocialisták, a szabad demokraták vagy a hozzájuk közel állók bűncselekménygyanús ügyleteit?

– Ez egy bonyolultabb választ igénylő kérdés. Az egyik része, hogy az ügyészi apparátus felépítése, és az ezt behatároló jogszabályok meggyőződésem szerint olyanok, hogy a nem szakmai jellegű befolyásolás nem nagyon érvényesülhet. Tehát, ha egy adott ügyben a tények és a jogszabályok összevetése után kialakul az ügyész álláspontja, akkor azt nagyon nehéz lenne bárkinek is a visszájára fordítani. Azt azért látni kell, hogy mostanában sokszor úgy tűnik a bírálatokból, mintha a legfőbb ügyész asztalán születnének a különböző határozatok. Ez természetesen nincsen így. Már csak azért sem, mert különböző szintek vannak az ügyészségen, amiből az is következik, hogy minden szintet ellenőriz egy felette álló, és mindez írásban történik. Ha ennek az ellenkezője játszódna le, akkor a befolyásolás bármikor kimutatható lenne. Tehát ahhoz, hogy egy főügyész bármi olyasmit tegyen, ami ellentétes az elmondottakkal, nagyon sok embernek kellene együttműködnie. Egyfajta összeesküvést kellene feltételezni arról, hogy az ügyészség folyamatosan politikai motívumok alapján dönt. Ez a jogállami szabályozás és az ügyészek morális tartása miatt sem lehetséges. A dolog másik része, hogy mi történne, ha más lenne a legfőbb ügyész? Szerintem nem lenne változás. Persze csak akkor, ha a pártatlanság, valamint a jogállamiság követelményét ugyanolyan tiszteletben tartaná, mint ahogyan azt most én teszem. Ebben az esetben fel sem vetődhetne a kérdésében feltett politikai részrehajlás. Viszont, ha az elmondottakkal ellentétben egy olyan választott lenne a legfőbb ügyész, aki nem tartaná tiszteletben a törvényi szabályozásokat, akkor az nagyon hamar kiderülne.

– Mondjuk a hatalmon lévők el akarnak tussolni egy pénzmosási ügyet, a legfőbb ügyész leállíthatná a nyomozást vagy el se jutna addig, hogy egyáltalán vizsgálnák?

– Nyilvánvalóan csak így lehetne elképzelni. De mint mondtam, ha bárki legfőbb ügyészként azt mondaná, hogy bizonyos ügyekben ezt és ezt kell tenni, akkor ahhoz ki kellene adnia az utasításokat, ennek pedig valahol nyoma marad. Magyarán, előbb-utóbb kiderülne egy ilyen törekvés.

– És ha szóban történne mindez?

– A jelenlegi szabályozás biztosítéka annak, hogy az ügyészség csak és kizárólag jogállami módon működhet. Lehet, hogy vannak olyanok, akár nagyon sokan lehetnek abban a tévhitben, hogy ez nem a valóság. Akik úgy vélik, hogy a legfőbb ügyész mindenható, és felülemelkedve a törvényeken nyugodtan eldöntheti, hogy ezzel az üggyel ne foglalkozzatok, ezt meg nyomozzátok ki, és ennek az eljárásnak ez meg ez legyen az eredménye. A probléma az, hogy nagyon sokan, még olyanok is, akik esetleg értenek a joghoz, azt gondolják, hogy ez realitás, megtörténhet. Az valóban megállja a helyét, hogy a legfőbb ügyésznek nagy hatalma van, amivel élhet is. Azonban, ha visszaél vele, az előbb-utóbb kibukik. Mint mondtam, ez egy sokszintű szervezet, amelyben tisztességes ügyészek dolgoznak. Ezért mindig lesz egy pont, ahol elakadhat az ilyen törekvés.

– Van annak realitása, miután többször leszavazták a parlamentben, és ez várhatóan folytatódik, hogy lemondatják?

– Alkotmányosan nincs meg erre a lehetőség.