Csák János: mindenhova el kell juttatni a kultúrát

A Kósa András László, a Bukaresti Liszt Intézet igazgatója által moderált, Magyar kultúra – értékőrzés és innováció határon innen és túl című pódiumbeszélgetésen elmondta: Magyarország beruházásokkal együtt évente mintegy 1,5 millió eurót költ kultúrára – aminek egy része a határon túlra megy. A magyar állam „kőkeményen beleáll”, hogy amit lehet, a kultúrára fordítsa – mondta. Hozzátette: nem intézmények költségvetését csökkenti, hanem „a Budapest-fejűséget”, és mindenhova próbál pénzt juttatni.

Budapest mindig központ marad, de fontos, hogy a jövő nemzedékek vidéken is „belenevelődjenek a kultúrába” – mutatott rá a miniszter. Elmondta, komolyan veszi ezt a feladatot, Klebersberg Kuno utódjaként, aki a kiváló tehetségeket támogatta, és 5000 népiskolát alapított, hiszen a jövő nagyjai, illetve annak értő közönsége vidéken születik.

A miniszter emlékeztetett, hogy a magyar kultúra nagyjai a magyar állam különböző, jelenleg akár határon túli kisebb településein születtek. „Ha ott, akkor nem kapják meg a kultúrához való hozzáférést, nincs zongora, nincs helyi egylet, nincs egy ilyen televény az egész országban, akkor az állam is hiába adja a pénzt” – húzta alá.

A kultúra és az innováció közötti kapcsolatról szólva elmondta: az egész kultúra innováció, a változás kezelésének a kultúrája, amikor az ember eldönti, hogy mi az, amit a felhalmozott dolgokból elenged, és mit tart meg.

Kijelentette, hogy az innovációt úgy fogja fel, mint a keresztény egyházak a Biblia magyarázatát: a szöveg változatlan, de a papoknak értelmezniük kell egy megváltozott világban, hogy a modern ember is megértse. Hozzátette: az innovációt megújulásnak szokta nevezni, hisz ritkán vannak ugrásszerű változások a világban, inkább folyamatos változás van, a minisztériumban pedig az értékek megőrzésére összpontosítanak.

Hangsúlyozta, hogy az emberben a legmélyebben benne lévő szükséglet a kötődés szükséglete, és a kötődés a magja az identitásnak, kultúrának is. „Minden megteszünk azért, hogy a magyar kultúrnépet összetartsuk” – jelentette ki. Hozzátette, amikor fesztiválokat támogat, azt nézi, hogy annak van-e olyan magja, mely a magyar kötődést erősíti.

Arra is kitért, fontos, hogy a magyar kultúra a világhálóra is felkerüljön, ha nem történik meg, „akkor nem csak a jövőnket veszítjük el, hanem a múltunkat is” – húzta alá. Hozzátette azonban, hogy a digitális világ elszegényíti a világunkat, ha mellette nem tartjuk meg az emberi világunkat is.

Both Miklós, a Hagyományok Házának főigazgatója arról beszélt, hogy a kultúrát „két démon” befolyásolja, a mindent megsemmisítő felejtés és a mindent elfedő emlékezés. A kettő között folyamatosan meg kell találni az egyensúlyt, mivel „a mentális polcainkon véges számú hely van” – mondta -, és a felejtésnek is van funkciója, hiszen szelektál.

Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke úgy vélte, hogy a magyar nemzeti kultúra önmagában folyamatos innováció eredménye.

Kifejtette: Kolozsvár Erdély jelentős kulturális központja, de interetnikus környezete miatt végvár. „Mi is végvári legényekként nézzük kulturális identitásunkat” – mondta, hozzátéve, hogy ilyen helyzetben a kulturális identitás egyfajta „túlélőkészlet”, amit folyamatosan frissíteni, bővíteni kell.

Arról is beszélt, hogy interetnikus környezetben „tartani kell a lépést”, és miközben angol középfokú nyelvvizsgával lehet boldogulni a világban, Romániában ugyanilyen fokozatú román nyelvvizsga nem elegendő a boldoguláshoz.

Az erdélyi „magyar napok” jelenségéről elmondta: ez is a magyar innováció eredménye. Emlékeztetett: az erdélyi magyarok számára a „cancel culture” nem újszerű jelenség, a kommunista diktatúra is használta, ledöntötte a magyar szobrokat, cenzúrázta az irodalmat, a közösségi rendezvényeket a templomokba szorította vissza, ezért érthető, hogy a magyarokban interetnikus környezetben is megszületett az igény a közös együttlétre.