Csák Mátyus földjén

A Mátyusföld elnevezést a XIV. századi Felvidék legjelentősebb főuraként ismert Csák Mátéról (bizonyos dokumentumok Mátyusként említik) kapta. Kétszáz évvel később az állandó létbizonytalanság csökkentette a török hódoltsági terület határán élők számát, majd II. József Habsburg uralkodó telepített németeket a környékre, ezzel lazítva a tömbben élő magyar lakosság egységét. A végső csapást a második világháborút követő kitelepítések jelentették, ennek következtében a nyelvhatárra került három település azóta is mindennapos küzdelmet folytat az anyanemzethez tartozásáért.

A polgármesterek és iskolaigazgatók egybehangzó véleménye szerint az utóbbiban fontos szerepe van az iskoláknak, ahol történelmi hírességeikre hívják fel a figyelmet. Rózsár Tibor, Hidaskürt polgármesterének tapasztalata szerint a települések életszínvonalát jelentősen befolyásolják a gazdasági mutatók, ez az oka, hogy főleg a fiatalabb korosztály másutt remél jobb megélhetési lehetőséget.

–  A másik fő gond az asszimiláció, amit semmiképp nem szabad elfogadni, a történelmi hagyományok, a műemlékek, a környéken élt neves személyiségek jó példát jelentenek a maradásra. Ugyanilyen előnyös hatással van a Forrai Sándor nevével jelzett ősi magyar rovásírás befogadása az egyetemes írásrendszerbe (UNICODE), ami érdekes új ismeretet jelent a diákok számára.

Az elmondottakat Papp László iskolaigazgató azzal egészíti ki, hogy minden diákért meg kell küzdeniük. Nemzeti elhivatottságuk megkívánja, hogy helyi magyar oktatási intézménybe járjanak, ami hosszabb távon csakis jó hírnevű iskolákkal lehetséges. Ennek érdekében folyik többek között a tanulmányi versenyekre való felkészítés, a hagyományőrzés, a zene- vagy táncoktatás, a sporttevékenység.

–  Mivel településünk közlekedési szempontból kedvező helyzetben van, ráadásul nálunk nincs szlovák óvoda és iskola, a szomszédos falvak tanulói is intézményünk gyermeklétszámát növelik, a közelben élő óvodáskorúak számára pedig adott a lehetőség, hogy iskolaválasztás idején a mi magyar iskolánkba iratkozzanak.

Nagyon lényeges, hogy az iskola a szülőkkel karöltve készíti fel a tanulókat a karácsonyra, ismerteti meg velük a hagyományokat, közös karácsonyi éneklést-kántálást szerveznek. Az óvodások énekükkel, jókívánságaikkal járják be az iskolát, látogatják meg a polgármesteri hivatalt és a plébániát. A karácsonyi üdvözlőlapokat, valamint a környék sajátosságait tükröző, ünnepi díszítést is saját kezűleg készítik. 

Halás Mária, a diószegi Petőfi Sándor Alapiskola és Óvoda igazgatója legjellemzőbbnek a rendhagyó történelem-, földrajz- és magyarórákat, az író-olvasó találkozókat, tanulmányi kirándulásokat tartja.

–  Ez utóbbiak esetében a Felvidék egykor túlnyomórészt magyarlakta területeire, magyar vonatkozású történelmi nevezetességeire, híres magyarok életútjára hívjuk fel a figyelmet, a magyar történelem neves eseményeit emlékműsorral tiszteljük meg. Ennek ellenére nem látok kiutat az asszimiláció megelőzésére, megállítására. A tanulók meghallgatják ugyan a hírességek életéről szóló történeteket, de azok nincsenek rájuk különösebb hatással, ezért csupán annak hangoztatása, hogy „büszkeség magyarnak lenni”, nem elegendő. Mivel gyakori a vegyes házasság, a szülők szlovák nyelvű iskolákban látják gyermekük biztos jövőjét.

Tapasztalatait összegezve az igazgatónő elmondja, a lakosság összetételét befolyásolja az életszínvonal is, hiszen annak romlása miatt költözött el nagyon sok magyar család a ’70-es években, ráadásul kevés az olyan magyarul beszélő vállalkozó, aki magyar munkaerőt alkalmaz. Karácsony közeledtével azonban felerősödnek a hagyományok, amikor a település gyermekei régi szokásokkal, betlehemi játékokkal, énekkel ünneplik a Megváltó születését.

Ami a rovásírást illeti, mint ismeretlen újszerűség felkelti ugyan a tanulók érdeklődését, a múlt feltárása pedig büszkeséggel tölti el őket, de magyarságtudatuk erősítéséhez csak abban az esetben vezet, ha az alapokat odahaza már kisgyermekként megkapják szüleiktől. Ezt a segítséget egyébként Diószeg címere is megadja, hiszen fejjel lefelé fordított A és D rovásbetűből áll, ami a szintén felvidéki Okolicsno zárdatemplomának egyik mesterjegyére hasonlít.

Nagymácsédon Lancz István polgármester fogad, és azonnal Mészáros Dávid mártírpapot említi, aki az 1848-as szabadságharc idején ellene szegült a császári akaratnak, amiért bebörtönözték, majd kivégezték. Forradalmi örökségét mindmáig büszkén ápolják, napjainkban is időszerű üzenete az iskola diákjainak kultúrműsoraiban rendszeresen megjelenik. A település az egyik végvára a felvidéki magyar ajkú lakosságnak, ahol a népességfogyást sikerült megállítani, sőt az egykoron elköltözötteket is folyamatos visszatérésre késztetni. Ennek magyarázata az életszínvonal növekedése, köszönhetően a környéken található munkalehetőségeknek.

Ahogy a polgármester mondja, a magyarságfogyás legjobb ellenszere a színvonalas anyanyelvi oktatás, ami egyben a továbbtanulás alapját jelenti. A tantervek betartása mellett úgy kívánnak készségeket, képességeket fejleszteni, hogy közben a tanulókkal megismertetik a nemzet hagyományait, történelmét, népművészetét. Az önkormányzat azzal is segít, hogy elsősorban a nagymácsédi családok gyermekei számára biztosít kedvezményes áron építési telkeket.

Lancz István nem kis büszkeséggel említi, hogy a túlnyomórészt katolikus településről már nyolcan a papi hivatást választva Nagymácsédtól a brazíliai São Paulóig terjesztik magyar híveik körében a hit, remény, szeretet üzenetét. Négy díszpolgáruk közt nemzetközileg elismert, sokszorosan díjazott tudósprofesszort, a képzőművészetben kiemelkedőt alkotót és két papot is találunk, iskolájuk diákjai pedig több sikeres szakmai munkában dolgozták fel a templom és köztéri szobraik történetét. Karácsonykor a szülők az iskolával közösen szerveznek jótékonysági vásárt, a diákok betlehemes játékkal készülnek, a helyi Kéknefelejcs énekkar Isten házában ad koncertet, ahol fellépnek a környék magyar ajkú kórusai is. 

Nagymácséd területén az 1951 és 1954 között végzett ásatás során egy X. század eleji magyar temetőt tártak fel. Itt került elő a híres nagymácsédi ereklyetartó kereszt, amely illeszkedik a Kárpát-medence egyéb területein talált kora Árpád-kori ereklyetartó keresztek sorába. A településnek jelentős néprajzi gyűjteménye van, felújítása előtt a múzeum szó pedig rovásírással is szerepelt az épület falán, ez a polgármester úr ígérete szerint visszakerül a helyére.

Narancsík Szilvia, a nagymácsédi Mészáros Dávid Alapiskola és Óvoda igazgatónője a környékről származó, sikeres életutat felmutatni tudó embereket tartja példaértékűnek, akik erősítik a diákokban a magyar nemzethez tartozás érzését. Tapasztalatból tudja, a fiataloknak arra is szüksége van, hogy lássák a közösségükből származó emberek eredményeit. Az iskola oktatási-nevelési programjában megjelenik a nemzeti hagyományok ápolása, a magyar történelem és kultúra széles körű megismertetése a diákokkal, illetve az intézmény névadója, Mészáros Dávid, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírpapja iránti tisztelet. Ugyanezt a célt szolgálja diákjaik részvétele a vers- és prózamondó, valamint az országos, Csillagoknak teremtője elnevezésű népdalversenyen. 

Úgy látja, hogy az asszimilációnak csak a mértékét lehet csökkenteni, és ebben a helyi magyar óvodának és iskolának döntő szerepe van. A szülőkkel közösen hatékonyan tudják megtanítani a fiataloknak, hogy mit jelent a szülőföld és őseik szeretete, a magyarságtudat. Mint mondja, fontos, hogy legyen jó magyar iskola, amit a tanárok töltenek meg tartalommal, de lényeges, hogy a tanulók a szlovák nyelvet is elsajátítsák, és bízzanak a szülőföldjükön történő érvényesülésben. Az igazgatónő egy sajátos jelenségre is felhívja a figyelmet:

–  A Forrai Sándor kutatásaihoz köthető magyar rovásírás történelmünk és kultúránk olyan része, amely megkülönböztet minket másoktól. Nagymácsédon ebben a tanévben van először szakköre, és nagyon népszerű a diákok körében, ami annak is köszönhető, hogy az iskola folyosóján lévő üzenőfalon rovásírással oszthatnak meg egymással gondolatokat. Elmondásaik alapján tudom, hogy ezt az írást ősisége és titkossága tette igen kedveltté.