Családban boldogabban

A mostanihoz hasonló nehéz időkben különösen fontos, hogy lássuk, milyen a társadalom közérzete, milyen tényezők befolyásolják az elégedettséget, milyen értékek alapján szerveződnek mindennapjaink. A Kopp Mária Intézet több mint másfél éve tartó kutatásának eredményei azt mutatják: az emberek annak ellenére inkább derűlátóan ítélik meg saját helyzetüket és az ország előrehaladását, hogy szembesülniük kellett a pandémia miatti bezártság mentális terheivel, most pedig a szomszédunkban dúló háború gazdasági következményeivel.

Viharban is elégedetten

A 2020 novembere óta havonta zajló kutatás eredményei azt mutatták, hogy az emberek egy tízes skálán átlagosan 6,8-ra értékelték közérzetüket, elégedettségüket. A kérdezőbiztosok ennél valamivel magasabb értéket mértek a boldogságérzet tekintetében, átlagosan 7,4-et. A korábbiaknál jobbak voltak az eredmények 2021 végén és 2022 márciusában, főleg a családban élők körében. Előbbiben vélhetően szerepe volt annak is, hogy a hosszú járványügyi korlátozások után végre nyugodtan együtt tölthették az ünnepeket szeretteikkel. A kora tavaszi kedvező mutatók pedig összefüggésben lehetnek azzal, hogy több társadalmi csoport is jelentős kedvezményekben részesült februártól. Figyelemre méltó, hogy az általános jó közérzetet kezdetben nem ingatta meg az orosz–ukrán háború kitörése sem.

Fűrész Tünde, a KINCS elnöke úgy látja, összességében elmondható, hogy az elmúlt másfél évben az emberek boldogságmutatója a pandémia ellenére is stabil volt (7,4), elégedettek voltak az életükkel (6,8), biztonságban érezték magukat és a családjukat (7,3) és egészségesnek tartották önmagukat (7,0). Mindez azért is örvendetes, mert a 2006-os és ’13-as hasonló vizsgálatok során mért adatok még 7-es alatti értékeket mutattak, mostanra pedig fölötte vannak. A javulás különösen a nők körében szembetűnő. Korábban a férfiak elégedettsége, közérzete általában jobb volt a nőkénél, akik most elérni látszanak a férfiak boldogságmutatóit úgy, hogy egyébként 2021-re mindkét nem esetében javulás volt.

A KINCS kutatásai arra is rávilágítottak, hogy azok a honfitársaink, akik gyerekeket nevelő családban élnek, lényegesen jobban érzik magukat, mint akik egyedül küzdenek meg a mindennapok gondjaival. Fűrész Tünde szerint a kedvező adatok visszaigazolni látszanak a kormány családpolitikai intézkedéseinek eredményességét. A gyermekes családoknak juttatott kedvezmények javították az emberek biztonságérzetét, a jövedelmek emelkedése stabilizálta a családok anyagi helyzetét.

A nők közérzetének látványos javulását az intézet elnöke azzal magyarázza, hogy a családpolitikai intézkedések jelentős része az utóbbi tíz évben inkább a nőkre irányult, a családtámogatások, de a nyugdíjasokat érintő intézkedések is több nőt értek el, mint férfit. Ők a korábbiaknál nagyobb biztonságban érzik magukat, ami még a nagymamák közérzetét is befolyásolja.

Fűrész Tünde egy, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetével közösen folytatott kutatásra is felhívja a figyelmet. Ennek során azt vizsgálták a szakemberek, hogyan alakultak a munka világa és a családi élet közötti konfliktusok. Az eredmények azt mutatták, hogy e területen 2021-re megfordult a trend és sokkal kevésbé voltak érintettek a gyermeket nevelők, mint a gyermektelenek, ami szintén azt mutatja, hogy javultak a családosok pozíciói munkavállalóként is.

Felértékelődő kisközösségek

Az adatok arról tanúskodnak, hogy változott a társadalom értékrendje, az emberek életét közvetlenül befolyásoló normák az utóbbi tíz évben. Nemcsak a család szerepének pozitív megítélése erősödött, felértékelődött az egymást segítő kisközösségek szerepe, ezzel nőtt a társadalmi kohézió is.

A KINCS kutatásából kiderült, hogy a házasságban élők és a kisgyermeket nevelők nemcsak a legboldogabb honfitársaink közé tartoznak, de saját egészségüket is ők érzik a legjobbnak. Ez igazolja Kopp Mária korábbi kutatásainak eredményeit is, amelyek szerint a családnak komoly szerepe van a testi-lelki egészség megőrzésében. Mint Fűrész Tünde elmondta, felére csökkent azok aránya, akik rossznak ítélik meg saját egészségi állapotukat (7 százalék), miközben az e téren is elégedettek aránya a 2013-as 54-ről 67 százalékra nőtt 2021-re. Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy a 7000 fős reprezentatív minta szerint kevesebb testi fájdalomra panaszkodnak az emberek, az elhízottak aránya 20-ról 15 százalékra csökkent, ezzel párhuzamosan jelentősen, 20-ról 26 százalékra nőtt a heti rendszerességgel sportolók aránya.

Fűrész Tünde szerint láthatók annak jelei, hogy visszaszorulóban a panaszkultúra; ma már kevésbé sikkes arról beszélgetni, kinek mi, hol és mióta fáj. Az viszont szomorú, hogy nem javultak az alkoholfogyasztással és a dohányzással kapcsolatos adatok.

Emellett az intézet elnöke egy kedvezőtlen tendenciára is felhívta a figyelmet. A huszonéves fiatalok lelki egészségi mutatóiban nem mutatkozik olyan arányú javulás, mint a felnőtt korosztályokéban vagy éppen a családos, gyermeket nevelőkében. A depresszió előfordulása az ő esetükben például gyakoribb, mint ahogy korábban tapasztalhattuk. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a pandémia alatti bezártság kiszakította őket kortársaik köréből, egyedül pedig nehezebben tudnak megbirkózni a mentális terhekkel.

Megküzdeni a bajokkal

A kutatási eredmények nemcsak azért figyelemreméltóak, mert ismét fókuszba helyezték a család, a kisebb közösségek, a társas támogatás egészségmegőrző szerepét. Azt is megmutatták, hogy milyen óriási szerepük lehet ezeknek küzdőképességünk megőrzésében, javításában. Erre pedig manapság valóban nagy szükségünk van, hiszen az ukrajnai háború következményeit ma már a saját bőrünkön is érezhetjük. Ráadásul az előttünk álló időszak nagyon nehéznek ígérkezik. Fűrész Tünde szerint ilyenkor a család, társunk, kisközösségeink és a társadalmi kohézió vértezhet fel minket a bajokkal szemben és erősítheti meg küzdőképességünket.