Új fordulatot vett a három éve húzódó szerencsi szalmaerőmű-vita, miután nemrég az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank hitelnyújtási kötelezettséget vállalt a beruházás finanszírozására. Hogy ez pontosan milyen összeget jelent, arról egyelőre semmilyen érdemi információ nem került nyilvánosságra, de korábban 35 milliárd forint értékű vállalkozásról beszélt Hujber Ottó, a Magyar Szocialista Párt vállalkozói tagozatának volt vezetője, aki a szalmaégetőt felépíteni szándékozó BHD Erőmű Zrt. igazgatóságának elnöke.

A bomba 2007-ben robbant, amikor kiderült, hogy Hujber Ottó egyik cége, a Coopinter Ipari Termékgyártó és Szolgáltató Kft., valamint az olasz Sokrate Trust Societa Fiduciaira a.r.l. tulajdonában álló BHD Zrt. szalmatüzelésű hőerőművet készül építeni Szerencsen, a világörökségi tokaji borvidék kapujában. A tervezett beruházás előkészítése kapcsán sem a cég képviselői, sem a szerencsi szocialista városvezetés nem egyeztetett a borásztársadalommal, sem a Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Egyesülettel, melynek tagjai az érintett helyhatóságok is. E barátságtalan titkolózás eleve bizalmatlanságot szült, s azt a később megismert műszaki paraméterek sem oszlatták el.

A BHD Zrt. ugyanis – a cég internetes honlapján feltüntetett adatok szerint is – egy 49,9 megawatt teljesítményű szalmatüzelésű erőmű felépítését tervezi, ami világviszonylatban is gigantikusnak minősül, ekkora létesítmény ilyen nagy méretben még sehol a világon nem épült. Ekkora teljesítménnyel hozzáértők szerint ki lehetne fűteni egy Veszprém nagyságú várost. Nyugat-Európában átlagosan 8-12 megawattos szalmaerőművek üzemelnek, melyek nemcsak a megtermelt áramot, hanem a keletkező hőt is hasznosítják. A szerencsi erőmű ezzel szemben alig több mint 30 százalékos hatásfokkal működne, mivel a megtermelt hő gyakorlatilag elillanna.

Szivattyúznának

Fölmerült a kérdés, vajon miért nem olyan vidéken épít erőművet Hujber Ottó, ahol bőven van szalma, tehát a szállítás megtakarításával olcsóbb a működtetés, ráadásul nincs olyan egyöntetű ellenállás a helyiek részéről, mint a tokaji borvidéken. Vajon miért éri meg a szocialista nagyvállalkozónak egy feszültségekkel teli közegben a lehetségesnél költségesebb módon belevágni az erőműprojektbe?

Hujber Ottó korábban azt nyilatkozta, azért, mert Szerencsen cukorgyár működött, s ennek kiszolgálására jelentős mennyiségű cukorrépát termesztettek a környéken. A nagyvállalkozó tervei szerint főleg kukoricaszárat, venyigét és hasonló alapanyagot dolgoznának fel az erőműben. Ezzel szemben a valóság minden bizonnyal az, hogy a Nemzeti Agrárenergetikai Szövetség munkaprogramja szerint a szövetség támogatja biomasszaerőművek létesítését, párhuzamosan az ezek folyamatos üzemelését lehetővé tevő szivattyús energiatárolók létrehozásával. A megtermelt elektromos áram ugyanis önmagában nem tárolható, ezért a termelés és a fogyasztás közti ingadozásokat ki kell egyenlíteni. Ennek egyik ismert módja a szivattyús energiatározók építése. Ezek lényege, hogy egy arra alkalmas magaslati ponton, hegytetőn, illetve az alatta fekvő völgyben víztározókat építenek. Lentről az olcsóbb éjszakai árammal vizet szivattyúznak a felső tározóba, majd azt turbinákon lezúdítva nappali áramot fejlesztenek, amit jobb áron eladnak.

Hujber Ottó érdekeltségében található egy ilyen szivattyús energiatározóban utazó cég is, a SZET Kft., melynek tulajdonosai, köztük történetesen Hujber Ottó egyik cége, biomassza-erőműben utazó vállalkozások.

A SZET Kft. Szerencstől nem túl messze, a zempléni Hideg-völgyben tervez szivattyús energiatározót építeni – vagyis a páratlan szépségű természeti környezetet kis túlzással kiöntenék betonnal. A tervből egyelőre nem lesz semmi, mivel a SZET Kft. nem kapta meg a szükséges engedélyeket az építkezésre. Mindenesetre okkal feltételezhető, hogy a gigantikus kapacitású szerencsi szalmaerőmű azért lenne ilyen nagy teljesítményű, hogy az energiatározóval összekapcsolódjon.

A térségben egy másik szivattyús energiatározó megépítését is tervbe vette egy bizonyos SZINERG 640 Kft. Ennek tulajdonosa vagy tulajdonosai vélhetően kedvelik a diszkréciót, ugyanis csak annyit lehet tudni a cégről, hogy egy delaware-i székhelyű vállalkozás, a H Invest Ltd. áll mögötte az A.W.E. Kft. közbeékelődésével. Ez a terv sem kapta meg a szükséges engedélyeket, ez ügyben jelenleg per van folyamatban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bíróságon, amit a befektető kezdeményezett az illetékes hivatalok ellen.

Figyelemre méltó, hogy a Hideg-völgyi Hujber-érdekeltségű energiatározóterv szemlátomást kapcsolódik a rejtélyes SZINERG kezdeményezéshez. Utóbbi projekt tervei szerint ugyanis az alsó víztározó része a Hideg-völgyi alsó víztározónak. Vagyis a két különálló felső tározóból lezúduló víz tulajdonképpen egy nagy közös alsó tározóban gyűlne össze. Mivel efféle beruházásoknál nem szoktak téves tervek készülni, okkal feltételezhető, hogy végső soron a másik energiatározónak is köze van a Hideg-völgybe tervezetthez, vagyis a mögötte álló vállalkozókhoz.

Veszélyeztetett világörökség

Kérdés, hogy a haszonelvűség vagy a józan ész kerekedik-e felül. Tény, hogy a biomassza-erőművek óriási haszonnal kecsegtetnek, hiszen évente nagyjából 5 milliárd forint állami támogatást is kasszírozhatnak tulajdonosaik. A szabályozás szerint ugyanis az ősmaradványi eredetű energiahordozókkal üzemelő erőművek mellett ezek is részesednek a földgáz alapon kiszámolt szén-dioxid-kvótából, amit a bioerőművek pénzzé tehetnek, mivel széndioxid- semlegesnek minősülnek. Legalábbis matematikailag, merthogy annyi szén-dioxidot bocsátanak ki, amennyit az elégetett biomassza megkötött. Ezen túlmenően az úgynevezett zöldáramért járó felárat is zsebre vághatják. Csábító tehát a bevétel, de nem a helyieknek. A szerencsi erőműépítés visszavonhatatlanul megváltoztatná a táj arculatát, ami azzal fenyeget, hogy az UNESCO visszavonja a világörökségi címet, amit nyolcadik magyar világörökségi helyszínként 2002-ben nyert el a tokaji történelmi borvidék.

A veszély valós, tavaly nyáron a drezdai Elba-völgy veszítette el a címet, miután az UNESCO Világörökség Bizottsága úgy döntött, hogy a térségben elkezdett autópályahíd-építés visszafordíthatatlan károsodást idézett elő a helyszín értékeiben. Ha valóban elkezdődik az építkezés Szerencsen, a történelmi tokaji borvidék bajba kerül, ugyanis az UNESCO Világörökség Bizottsága tavalyi sevillai ülésén azzal a kéréssel fordult a budapesti kormányhoz, hogy vizsgálják felül és jelentősen változtassák meg a tervezett létesítmény terveit, és semlegesítsék a világörökségi helyszín egységességét veszélyeztető hatásokat. Az eredményről jövő év elejéig kell jelentést tenni a bizottságnak.

A joghézag segít

Az erőművet építeni szándékozó vállalkozás a fölvetésekre rendre azzal reagál, hogy a magyar hatóságoktól minden engedélyt megkaptak, ezáltal az erőműépítésnek nincs törvényi akadálya. Ez csak azért igaz, mert a világörökségi helyszínné nyilvánítás meglepő módon nem jelent semmiféle jogi kötelezettséget, az UNESCO vonatkozó határozatai legfeljebb ajánlásként foghatók föl. Ez ügyben 1985 óta (ekkor csatlakozott Magyarország a Világörökség Egyezményhez) joghézag áll fenn hazánkban, máig sem született meg a világörökségi törvény, amely nemzeti hatáskörben jogilag rendezné a világörökségi helyszíneken végezhető ipari vagy egyéb fejlesztések, változtatások ügyét.

Bár jogszabály nincs, létezik egy olyan dokumentum, a Magyar Köztársaság Tokaji Borvidék Kultúrtáj Világörökség Kezelési Terv, mely egyebek mellett az alábbiakat szögezi le: „A beruházásoknál és fejlesztéseknél különös tekintettel kell lenni a táj- és természetvédelem szempontjaira. (…) A borvidék tájképi szempontból igen érzékeny területein korlátozni kell a beépítést, különösen a zöldmezős beruházásokat és a területpazarlást. (…) A tájképet nem szabad elcsúfítani villanyvezetékekkel vagy egyéb műszaki létesítményekkel. (…) A szállítási és közlekedési rendszer nem károsíthatja, legfeljebb javíthatja az egyedülálló kultúrtájként jellemezhető Tokaji borvidék életének és környezetének minőségét. (…) A közlekedési és szállítási rendszer alakításában a régió egyedülálló jövőbeli potenciáljainak kihasználására és a régió fenntartható fejlődésének elősegítésére kell törekedni. (…) Az ipari forgalom és nehézgépjármű-forgalom káros – forgalmi, vibrációs, zaj, por és emissziós – hatásaitól mentesíteni kell a világörökségi terület településeit és ültetvényeit – elkerülő utak, kamionstop stb. (…) A települések fejlesztését össze kell hangolni a táj és természet értékeinek megőrzésével.”

E kezelési tervet ezúton is ajánljuk az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank illetékeseinek, nemkülönben a tulajdonosi jogokat gyakorló Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium vezetőinek figyelmébe. Két hónap múlva új kormány lép hivatalba, célszerű volna annak átadni az ügyet. Hacsak nem az a cél, hogy még a választások előtt nyélbe üssék a botrányos ügyletet. Ezért is érthetetlen a Magyar Fejlesztési Bank belépése a vállalkozásba, különösen azután, hogy a korábban érdeklődő japán befektetői kör visszalépett.

A világörökségi cím elvesztésén túl maga a világhírű tokaji bortermelés is veszélybe kerülhet. Az aszúkészítés nélkülözhetetlen feltétele ugyanis az a mikroklíma, amely a hegyaljai dűlők sajátja.

A Bodrog és a Tisza kellő páratartalmat biztosít az aszúsodás beindulásához, de ha felépül egy három műszakban üzemelő, napi 950 tonna szalmabálát elégető erőmű, az felmelegítheti és kiszáríthatja annyira a levegőt, hogy a kényes egyensúly felboruljon. Nem beszélve a levegőbe kerülő égéstermékek és a szalmát szállító kamionforgalom szennyező hatásáról.

Nem véletlen, hogy a borászok tiltakoznak. A különböző szakmai szervezetek egységesen ellenzik a megalomán beruházást, elutasítják, hogy a Magyar Fejlesztési Bank közreműködésével, vagyis voltaképp közpénzből a borvidéket veszélyeztető erőmű épüljön Szerencsen. A Demokratával Bárdos Sarolta, a Tokaj-Nobilis pincészet tulajdonos-borásza osztotta meg azon vélekedését, mely szerint az MFB támogatása azért meglepő, mert az MFB a múlt héten hátrált ki a Sávolyra tervezett Balatonring motorospálya finanszírozásából. A tokaji üzlet pedig annál is zavarosabb.

A borászok az erőműépítés megakadályozása érdekében nyílt levelet írtak Hiller Istvánnak. Ebben kérdezik: „Ön szerint veszélyeztetheti-e maga az állam egy nemzetközi kötelezettségvállalásának teljesítését (UNESCO Világörökségi Egyezmény) és egy világörökségi helyszínének a világörökségi címét, amit 2002-ben az adott kormány kért és kapott az UNESCO Világörökség Bizottságtól?” A levelet a Tokaj Reneszánsz–Tokaji Nagy Borok Egyesülete, a Tokajvinum Hungaricum Egyesület, a Tokaji Bormívelők Társasága, a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa, a Tokaji Borbarátnők Társasága, a Tokaj-hegyaljai Történelmi Borút Egyesület és a Tokaj-hegyaljai Borút Egyesület írta alá.

Májer János, Tokaj városának független polgármestere pedig Bajnai Gordon miniszterelnöknek írt nyílt levelet, melyben azt kérte a kormányfőtől, állítsa le a BHD Zrt. és az MFB közötti hitelszerződés folyamatát. Az elöljáró cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a világörökségi cím akadálya az ipari jellegű fejlesztéseknek, példaként a sátoraljaújhelyi ipari parkot említette. A polgármester azt kérte Bajnaitól, ne adja a nevét önző részérdekek támogatásához.

Abban már nem reménykednek, hogy egy szocialista milliárdos belássa, energiát és abból profitot sokfelé lehet termelni, tokaji aszút azonban kizárólag Hegyalján. De abban bíznak, hogy az új kormány megvédelmezi Tokaj-Hegyalját.

Ágoston Balázs