Újabb bangladesi misszióra készül a legendás orvoscsapat
Csillagnéző lábujjak
A bangladesi sziámi ikrek sikeres szétválasztása 2019-ben világszenzáció volt – nem csak orvosi körökben. A műtétsorozatot megtervező és menedzselő Pataki Gergely plasztikai sebész és az idegsebészeti csapat vezetője, Csókay András idegsebész között kialakuló viszály utólag sajnos némi árnyékot vetett a fényes sikerre. A bangladesi misszió azonban nem ért véget. A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt Pataki doktor talpra állította, és vezetésével a magyar orvosok azóta is segítő kezet nyújtanak a világ egyik legszegényebb országában.
Amikor a „bangladesi gyerekmunkások” kifejezést halljuk, pontosan értjük, miről van szó. Bár elméletileg együttérzünk a szenvedőkkel, valójában a legtöbb európai néma közönnyel veszi tudomásul, hogy egyes divatmárkák éhbérért foglalkoztatott gyerekekkel varratják nyomorúságos körülmények között termékeiket. Az erről szóló vádakat a multik egyszerűen elhárítják: miután a gyártást helyi vállalkozókhoz szervezték ki, az erkölcsi felelősség az utóbbiakat terheli…
Szegények földje
A bangladesi lakosság 40 százaléka szegénységben, naponta kevesebb mint egy dollárból (368 forint) él, de 84 százalékuk sem keres többet két dollárnál naponta. Vidéken gyakorlatilag nem létezik egészségügyi ellátás, az összlakosság csupán harmada fér hozzá olyan alapvető közművekhez, mint a vezetékes víz, szennyvízcsatorna. Az ország exportbevételének majdnem egészét a ruhaipar termeli ki, nagyságrendileg évi húszmilliárd dollár profitot hozva a tőketulajdonosoknak. A ruhagyárakban egy átlagos héten két-három alkalommal keletkezik tűzvész, ám az égési sérültek szakszerű ellátása kellő számú szakorvos hiányában megoldatlan. A főváros, Dakka melletti Rana Plaza ruhagyár szakszerűtlen építés miatt bekövetkezett 2023-as összeomlása 1134 bérmunkás halálát okozta. A jó hírüket féltő világcégek a tüntetések hatására munkavédelmi elvárásokat fogalmaztak meg bangladesi partnereikkel szemben. Csakhogy ezek nem vonatkoznak az illegálisan működő varrodákra, miközben a gazdaság közel harmada a szürke- és feketezónában működik.
Bár a mostanra világ második legnagyobb ruhaexportőrévé felzárkózó ország GDP-je évi 6-7 százalékkal nő, Bangladest politikai, társadalmi és gazdasági problémák sokasága nyomasztja. Időzített bombaként fenyeget a túlnépesedés, amit semmilyen infrastruktúra, köztük az egészségügyi kapacitások növekedése sem tud követni. Miközben Banglades területe alig másfélszer nagyobb, mint a trianoni Magyarországé, 171,5 milliós lélekszámával a világ hetedik legnépesebb országa. A szegénység azért is általános, mert az 1971-es függetlenségi harcok idején a pakisztáni rezsim kinyújtott karjaként működő helyi pártmilícia, az Al-Badr módszeresen likvidálta Banglades értelmiségi rétegét, márpedig az iskolázott emberek, köztük az orvosok, tanárok és mérnökök képzéssel való újratermelése igen nehéz úgy, hogy nemzedékek hiányoznak a tanult rétegből.
A misszió kezdetei
A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt Pataki Gergely plasztikai és égési sebész és Csókay András idegsebész együtt hozta létre 2002-ben, előbbi volt az alapító, utóbbi a főkurátor, tizenhat éven keresztül. Számos bangladesi és néhány nigériai orvosmissziót követően a bangladesi sziámi ikerlányok 2019-ben történt sikeres szétválasztásával és további műtétsorozatával írta be magát az általuk irányított orvoscsoport a gyógyítás történetének nagykönyvébe.
Ismétlődő missziós vállalkozásaikban több mint félszáz magyar önkéntes szakember vett és vesz részt ma is. Bangladesnek a magyar orvosmisszió annyira sokat jelent, hogy Pataki doktor gellérthegyi plasztikai sebészeti magánklinikája kapujában réztábla jelzi: itt működik a Bangladesi Népi Köztársaság Konzuli Képviselete is. A tiszteletbeli konzul Pataki doktor személyesen.
A fejüknél összenőtt sziámi ikrek szétválasztására a világ egyetlen orvoscsoportja sem vállalkozott, mondván, esélytelen, hogy túléljék. Pataki Gergely és Csókay András ennek ellenére vállalta a kockázatot. A nem várt bonyodalmakkal, kritikus időszakokkal nehezített 26 órás műtét eredménye végül őket igazolta. Az ikrek egyikének minden esélye megvan a teljes felépülésre, míg csodával határos módon ikertestvére is túlélte – igaz, agya egy része elkerülhetetlenül sérült a beavatkozás során.
Az egymás szakmai tudását kölcsönösen elismerő két egykori jó barát kapcsolata hetekkel az ikerszétválasztó műtét után megromlott. Csókay András elhagyta az alapítványt. A konfliktus természetesen nem használt az alapítvány ügyének, de ennek ellenére 2024 nyaráig több mint ezer bangladesi rászorulón segítettek, és itthon is számos műtétet támogattak. A szükséges korrekciós műtétek elvégzését követően, 2021 óta a szétválasztott ikerlányok a családjukkal élhetnek Bangladesben.
Kalandos jótétemény
A Covid-járvány után, az elmúlt két évben az alapítvány Pataki Gergely vezetésével újabb két bangladesi missziót tudott megvalósítani.
A missziós orvosok egyike Varga Tamás plasztikai sebész, aki a Dakkától északra elhelyezkedő Sirájgandzsba szervezett 2022-es misszióban vett részt. Előtte nem járt délkelet-ázsiai országban, így elbeszélése szerint kultúrsokként érte az utcákon kaotikusan hömpölygő tuktukok, riksák, motorok és gyalogosok áradata, a lárma, a dudaszó, a mindent behálózó légvezetékek, szemétkupacok és furcsa szagok egyvelege.
Mint meséli, a nagy becsben tartott orvoscsoportot kirendelt katonák kísérték Sirájgandzs város állami kórházába, ahová megérkezve csak fokozódott benne a döbbenet. A kórtermek és a folyosók ücsörgő családtagokkal voltak tele, az ablakokban elszórt injekciós tűk hevertek, kívül, az ablakok alatt a kidobált és felgyűlt szemét bűzölgött. Első munkanapjuk azzal indult, hogy nekifogtak kitakarítani a műtőt és az öltözőt, ami rovar- és gekkótetemek eltávolítását, a falak és minden egyéb lemosását, fertőtlenítését jelentette.
– Úgy 15-20 doboznyi orvosi eszközt, műszert vittünk magunkkal, javarészt ott is hagytunk mindent a kórházban adományként. Itt nem azt a kérdést teszik fel, hogy milyen gyógyszer hiányzik, hanem hogy milyen van? Rengeteg az ellátatlan vagy rosszul kezelt égési sérült. Nagy számban történnek ugyanis égési balesetek a veszélyes főzési technikájuk miatt. Földön guggolva, szabad tűzön főznek, és elég egy kis figyelmetlenség a súlyos égési sérülésekkel járó balesethez. Nagyon sok a végtagi égési sérült, főleg gyermekek. De sok a ruhagyárakhoz kapcsolódó ipari baleset is. Mivel az égési sérültek elsődleges ellátása elégtelen, gyakoriak a kóros, sokszor bénulást eredményező szöveti elváltozások, torzulások, amelyeket utólag már csak műtéttel lehet helyreállítani.
Emellett sokan születési rendellenességgel, ajak-, szájpad-, archasadékkal érkeznek. Ezeket Európában már csecsemőkorban kezelik, itt azonban ez szakorvos hiányában elmarad. A 171,5 milliós Bangladesben talán ha húsz plasztikai sebész dolgozik. Ahogy Varga doktor elmondja, a misszió fő jelentősége nem is igazán az, hogy megműtenek nagyjából száz beteget. Sokkal inkább az, hogy eközben átadják tudásukat a helyi kollégáknak, akik valósággal szomjúhozzák a korszerű orvosi ismereteket.
Műtét élő adásban
Sipos Péter sebész szintén részese volt az egyik bangladesi missziónak, és ő is az ottani orvosok továbbképzését tartja küldetésük leghatékonyabb elemének, amiben maga is oroszlánrészt vállalt. A misszió hírére ugyanis bangladesi kollégáik megszerveztek egy orvoskongresszust ötszáz sebész részvételével, akik élő adásban, kivetítőn nézték végig, amint a magyar sebész lágyék-, majd köldöksérvet operál a náluk még újdonságnak számító laparoszkópos technikával.
A közvetítés zavarba ejtő epizódja volt, amikor egy macska tűnt fel a „steril” műtőben az operáció közben, és nyávogással jelezte, hogy kimenne. De Sipos Péter ennek ellenére számos elismerésre okot adó momentumot is megfigyelt a bangladesi kórházban:
– Egyfajta kettősséget tapasztaltam. Itt-ott már jelen van a XXI. századi technika, miközben körülölel mindent az abszolút szegénység, a szavakkal leírhatatlan higiéniás körülmények. Viszont meglepetten tapasztaltam, hogy mégsem gyakori a fertőzés, amit én annak tulajdonítok, hogy az itteni emberek immunrendszere alkalmazkodott a körülményekhez. Figyelemre méltó, milyen kreatív módon hidalják át az egészségügyiek a hiányosságokat. A sebész kollégák például olyan akkumulátoros csavarbehajtót használnak csontok fúrásához, amilyeneket nálunk a Lidlben lehet kapni. Ahogy az az ügyeletes orvos is minden elismerést megérdemel, akire legalább 300 beteg jutott éjszakánként, de minden létező kórképhez értett valamilyen szinten.
Légykavarás és hőség
Az alapítvány orvosmisszióinak logisztikájáért Baranyai Krisztina általános orvos a felelős. A fiatal doktornő végtelen derűvel fogja fel a bangladesi missziók nehézségeit, kezdve a füllesztő párás melegtől a légkondicionálók és orvosi eszközök hiányán át a mennyezeti ventilátorok által megkavart legyekig.
– Amikor műtősünk először meglátta a kőkorszaki altatógépet, elsápadva suttogta: atyaúristen, nálunk a Sziklakórházban van ilyen! Kiderült, hogy ez a rozsdás masina a legmegbízhatóbb az altatógépek közül! Igaz, az altatógáz szivárgott, és nem értettük, miért csukódik le a szemünk műtét közben még a sokadik kávé után is…
A misszió résztvevői még idehaza előszűrik a pácienseket fényképek alapján, és elsőként velük kezdik a vizsgálatokat. A helyi kollégák folyamatosan angolra fordítják a bengáli beszédet. Az esetek nagy százaléka kezeletlen égési sérülés, amelyek következtében mindenféle atípusos ízületi állás alakul ki a lábujjakon. Ez úgy jön létre, hogy elkezd hegesedni a kezeletlen égett bőr a lábháton, és ahogy összehúzódik, felhúzza a lábujjakat. Ezt egymás közt „csillagnéző lábujjaknak” nevezik. Gyógyítása úgy történik, hogy a húzóhegek kezelése mellett úgynevezett steril tűződrótokkal átfúrják a lábujjakat, és rögzítik őket három-négy hétre ebben a pozícióban. Itt kerül elő a Sipos doktor által említett barkácsgép.
Bangladesben gyakorlatilag mindent a betegnek kell hoznia a kórházba, ami a műtétjéhez szükséges, erről a kezelőorvos listát készít a páciensének. Akinek nincs pénze minderre, azon többnyire az ismerősök segítenek, mert itt erős a társadalmi szolidaritás, fűzi hozzá a doktornő.
– A távoli vidékekről a betegek családostul érkeznek a városi kórházba. Amikor körbejártuk a részlegeket, a belgyógyászatot, a nőgyógyászatot, a gyerekosztályt, azt láttuk, hogy a betegek ágya alatt alszik a családja. Tömve volt az egész kórház hozzátartozókkal, mert hát ugye a családtagok mosdatták, etették a benn fekvő rokonaikat. Nagyon kevés ugyanis a nővér.
Kérdésünkre, hogy a Bangladesben tapasztaltak mennyiben változtatták meg a világképét, Baranyai doktornő elgondolkodva válaszol:
– Mi idehaza hajlamosak vagyunk folyton panaszkodni, hogy milyen rossz a helyzet a kórházainkban. Amikor ilyet hallok, feldereng előttem, hogy édes Istenem, ott voltunk Bangladesben, ahol harmadennyi sem állt a rendelkezésünkre, ahol nem volt tisztaság, fülledt, párás melegben kellett dolgozni, és ennek ellenére hihetetlen műtéteket tudtunk véghez vinni és százakon segíteni. A hozzáállás a legfontosabb, hogy ne adjuk fel, hogy lépjünk át a problémák felett kreatívan, és küzdjünk tovább az emberekért! Mert ez a küldetésünk!
Gyógyító Kezek címmel a napokban felkerült a YouTube-ra az orvoscsoport 2022-es bangladesi missziójáról készült dokumentumfilm. Amennyiben pedig sikerül a megfelelő anyagi hátteret biztosítaniuk, idén ősszel vagy jövő tavasszal visszatérnek az ázsiai országba, hogy újabb égési sérülteket vezessenek vissza az épek világába.
