Csípős kísérlet
Szenvedünk a szúnyogoktól, a rovarok invázióját a szó szoros értelmében a bőrünkön érezzük. Egy uniós környezetvédelmi rendelkezés szerint 2020-tól már nem szabad a levegőből, azaz repülőgépről való permetezéssel irtani az apró vérszívókat. Ám az élet és a szokásosnál csapadékosabb nyár felülírja az íróasztalok mögül hozott döntést: a tócsáról tócsára haladó kézi irtás ezúttal nem tűnt elég hatékonynak, és 180 napig újra felszállhatnak a permetezőgépek.
A helyzet a 2013-as nagy dunai árvizek során kialakult állapotokra emlékeztet. Szúnyoginvázió van, amelyért az elmúlt hetek nagy esőzéseit és a kisebb helyi áradásokat okolhatjuk. Épp a hét évvel ezelőtti tapasztalatokból okulva indult el akkor az az országos központi szúnyoggyérítő program, amelyet a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság irányít és koordinál. Emellett a helyi önkormányzatok is irthatnak szúnyogot a területükön, sok helyhatóság meg is teszi.
Az idei esőzések miatt ismét megnőtt azoknak a vízfelületeknek, jellemzően tócsáknak és vízpangásoknak a száma, amelyekben a szúnyogok szaporodhatnak.
Egy számítás szerint akkor nevezhetjük kritikusnak egy adott területen a szúnyoginváziót, ha ott legalább 30 csípés ér valakit óránként. A „normális” hat csípés lenne. A mostani extrém helyzetben ugyanakkor 132 csípést is számoltak. Nemcsak a vízpartokon, de sok városi parkban, kertes övezetben is lehetetlenné vált a pihenés, sokszor már nemcsak késő délutántól, de napközben is. Vannak óvodák, ahol előbb lekenik, lefújják valamilyen engedélyezett szúnyogriasztóval a gyerekeket, és csak ezután engedik ki őket az udvarra.
Brüsszel a biológiai irtás mellett
Két módszert alkalmaznak a szúnyogok elleni védekezésre. Az egyik a kémiai, amely a már kifejlett, repülő rovarokat pusztítja, a másik a biológiai, amely a pangó vizekben fejlődő lárvákat támadja. A legtöbb szakember szerint ez utóbbi a korszerű, ezt szorgalmazza az EU is, különösen annak a környezetvédelmi kampánynak köszönhetően, amely rendkívül felerősödött az utóbbi időben a világ fejlettebbnek nevezett régióiban. A kémiai módszer radikális eljárás, a biológiai gyérítés viszont megelőző jellegű, a még ki nem kelt lárvákat pusztítja. A kémiai akció – főként a levegőből való permetezéssel – egyszerű megoldás, a biológiai gyérítéshez viszont nagy szaktudás, felkészültség kell. Szükség van például a terület ideiglenes vízfelületeinek felderítésére, feltérképezésére, ezt sok helyütt drónokkal végzik, és persze fontos az időzítés, annak a bizonyos sérülékeny lárvaállapotnak az eltalálása is. Ez csupán néhány nap adott esetben, állítják a hozzáértők.
A kémiai kontra biológiai irtás vitája mellett felbukkant a földi kontra légi gyérítés ellentéte is (mind kémiai, mind biológiai gyérítést lehet a földről, illetve a levegőből is végezni). Több polgármester szerint pont az okozta a bajt idén, hogy elmaradtak a repülőgépek vagy a helikopterek, a földi gyérítés pedig szerintük hatástalannak bizonyult. Tószeg önkormányzata például saját gyérítőautót is vásárolt, de azzal sem jutott semmire. Az általa fejlesztett hidegköd nem érte el ugyanis az úttól beljebb lévő szúnyogbölcsőket. Az egyre nyugtalanabb polgármesterek Pintér Sándor belügyminiszterhez fordultak, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága pedig megkereste az országos tiszti főorvost, aki élt a járványügyi készültség adta jogaival, és 180 napra engedélyezte a szúnyogok légi gyérítését. A katasztrófavédelem ugyanis járványhelyzettől tart, hiszen a szúnyogok számos betegséget terjeszthetnek, kiváltképp ekkora tömegben.
Az egyszerű polgár talán jobban bízik a repülőben. A földi módszer története még a múlt század negyvenes éveire nyúlik vissza, a légi irtás viszont a hetvenes évek nagy újdonsága volt. Az eljárások hatékonyságáról a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) biológusa, Sztikler János azt válaszolja a Demokrata kérdésére, hogy vannak olyan települések, ahol a helyi adottságok – egymástól távol eső utcák, hosszú telkek – miatt a földi, azaz gépkocsiról történő irtás kisebb hatásfokkal működik. De ha jól végzik el, akkor az eredménye azonnal érzékelhető.
A légi beavatkozást azért tiltották be az unió illetékesei, mert szerintük a kiszóráskor – különösen a kémiai irtás esetén – elsodródhatnak a gyérítés vegyületei, és károsak lehetnek más rovarokra, sőt halakra, hüllőkre is. Ők a földi és hangsúlyozottan biológiai beavatkozást favorizálják. Arra nincs válaszuk, hogy mi lesz azokkal a kisebb vízfelületekkel, belvizes, ingoványos foltokkal, vízzel telt kubikgödrökkel, amelyeket sem a drón, sem a szakemberek terepbejárása nem fedezett fel. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a földi beavatkozás erősen lokalizált, célirányos akció, a légi gyérítés viszont nagy területeket fed le, legyen szó lakóövezetről vagy a települések peremterületeiről. Bár elméletileg a légi szúnyogirtás nemcsak kémiai, de biológiai szerekkel is végrehajtható, valójában azonban a biológiai szer az adott pontokra koncentráló, földi lárvairtás esetén hatékony. A tapasztalatok szerint a már repülő rovarok ellen a légi kiszórás és valamilyen kémiai szer az eredményesebb. Az NNK szakértője azonban arra is felhívja a Demokrata figyelmét, hogy amennyiben az időjárás eleve kedvez a szúnyogok fejlődésének, akkor sem a légi, sem a földi szúnyogirtás hatása nem tartós.
Kritikus kiskertek
Most a Tisza és a Körösök térségében a legkritikusabb a helyzet, ezt mondta nemrég egy rádiónyilatkozatában S. Tóth Anikó, a katasztrófavédelem sajtóreferense. Az, hogy hol mennyi szúnyog van éppen, azaz mekkora az adott helyen a szúnyogok egyedszáma, Sztikler János szerint a helyi adottságoktól függően még egy településen belül sem mutat homogén eloszlást, és az időjárás függvényében is folyamatosan változik. Ezzel együtt is érdekes az OKF gyérítési tervezetének térképe. Főként a Tisza vidékén és a Duna völgyében látni rajta sűrű foltokat, a Balaton körül szinte alig. Horváth Zoltán, a Balaton-parti Badacsonytördemic polgármestere azt mondta, települését elkerülték a nagy esőzések, náluk nincs szúnyogkrízis. Amúgy nem örül a gyérítésnek, legyen az földi vagy légi, hiszen méhészkedéssel foglalkozik, de tudomásul kell vennie, hogy gyérítés nélkül nincs turisztika. És egy tipikusan üdülőövezeti településnek ez a legfontosabb. Az OKF egyébként próbál ügyelni arra, hogy a gyérítések olyan időpontban folyjanak, amikor a méhek már a kaptáraikba húzódtak.
Nem szabad megfeledkezni a kerttulajdonosok felelősségéről sem. A dísztavak, esőgyűjtő hordók, árkok, otthagyott vödrök pangó vizei is tipikus szúnyogbölcsők, ezeket meg kell szüntetni. Illetve halakat kell tenni a kerti kis tavakba, ezek hatékonyan képesek eltüntetni a szúnyoglárvákat.
Az OKF előre közli honlapján, hogy hol és mikor lesz gyérítés. Ugyanezt teszik az önkormányzatok is saját internetes felületükön az általuk tervezett gyérítésekről. Budapesten a XVI. kerületi önkormányzat például arról értesíti polgárait, hogy területén augusztus 6-án lesz szúnyogirtás, földi, kémiai úton, és a Deltasect Plus 1,2 ULV nevű szert használják hozzá.
Idegen fajok megjelenése
Jelen pillanatban az érdekli legfőképp a hazai közvéleményt, hogy terjeszthetik-e a koronavírust csípésükkel a szúnyogok. Sztikler János lapunknak adott válasza szerint nincs arra vonatkozó megalapozott információ, hogy a szúnyog vagy bármely más rovar csípésével terjedni tudna az új koronavírus. Az olasz ISS (Nemzeti Egészségügyi Intézet) aktuális kutatása szerint sincs bizonyíték arra, hogy a szúnyogok terjesztenék az új vírust. Az NNK biológusa lapunkkal közölte azt is, hogy Magyarországon három idegen szúnyogfajt találtak a kutatók, amelyek eredeti élőhelye Délkelet-Ázsia. Kettő már megtelepedett nálunk, de az országban nincsenek jelen azok a betegségek, amelyeket terjeszthetnének. A szakemberek szavaiból az derül ki, hogy meglepően sok feltételnek kellene egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy ezek a fajok járványügyi kockázatot jelentsenek.
