Csoda a palotában
Hazánk viharos történelmi múltja okán kevéssé büszkélkedhet letűnt korok eredeti enteriőrjeivel. A Budavári Palota Szent István-terme ezért is kuriózum: az augusztus 20-án a nagyközönség előtt is megnyitott, a teljes rekonstrukció során szó szerint a hamvaiból újjáéledő historizáló helyiség a századforduló iparművészeti csúcsteljesítménye.Lenyűgöző látvány a Budavári Palota déli összekötő szárnyában százhúsz évvel ezelőtt megépített, a II. világháború alatt elpusztult és az elmúlt hat esztendőben, a Nemzeti Hauszmann Terv jóvoltából újraalkotott díszterem. Sokáig csak fekete-fehér fényképekről ismerhettük, most azonban valósággá vált az egykori pazar historizáló enteriőr: az Árpád-házi királyok méltóságteljes pirogránit képei, a dióbarna faburkolaton burjánzó aranycirádák, az intarziás parketta, a sápadt fényben játszó, majolikacsempével díszített Zsolnay kandalló, a pazar, földig omló függönyök aprólékos hímzései, az arany oroszlánfejjel ékesített fabútorok mind a századforduló iparművészeti csúcsteljesítményeit idézik. És ami igazán különleges, hogy a különböző berendezési tárgyak, enteriőrelemek önmagunkban is nívós alkotások, ám együtt új minőséget teremtenek. Mindez nemcsak a száz évvel ezelőtti mesterek zsenialitását dicséri, hanem a mai szakembergárdáét is, akik módszeres kutatómunkával és restaurátori pontossággal végezték a rekonstrukciót, sok esetben újratanulva a már elfeledett iparművészeti technikákat.
Levél a királynak
A terem története több mint százhúsz évvel ezelőtt kezdődött. A királyi palota kibővítési és átépítési munkálatai idején, 1897-ben Zsolnay Vilmos keramikusművész folyamodványban fordult Ferenc József császárhoz, amelyben leírta, minden vágya, hogy majolikával borított díszszobát tervezzen ide. A pécsi gyáros felségfolyamodványát továbbították a királyi palota építészének, Hauszmann Alajosnak, aki e felvetésre kész koncepcióval reagált. Három történeti dísztermet képzelt el a magyar történelem három korszakát reprezentálva: a Szent István-terem államalapító uralkodónknak és az Árpád-háznak állított emléket, a Hunyadi-terem reneszánsz királyunknak, a Habsburg-terem pedig barokk enteriőrjével a regnáló dinasztia politikai legitimitását hirdette.
A Szent István-termet javarészt gyülekezeti helyiségnek használták, ahol a királyi audiencia előtt az előkelő vendégek várakozhattak. Történetének legkülönlegesebb pillanata minden bizonnyal az lehetett, amikor 1916 decemberében IV. Károly, az utolsó magyar király koronázása előtti napon ideszállíttatta a Szent Koronát, amit másnap innen vittek a Mátyás-templomba. Az újjáépítés művészeti szakértője, Rostás Péter művészettörténész szerint ez a helyiség a legjobban dokumentált tere a királyi palotának. A fennmaradt archív felvételeknek, tervrészleteknek köszönhetően a legkisebb részletig sikerült tökéletesen rekonstruálni, amiben Angyal Tibor építész-újratervezőnek elévülhetetlen érdemei vannak. Ahogyan annak a több mint száz szakembernek is, akik országszerte húsz műhelyben dolgoztak a rekonstrukció megvalósításán.
Újraépíteni, ami elveszett
Az egykori történelmi terek újraépítése szimbolikus gesztus, ez egyben a XX. században elrabolt múltunk visszaszolgáltatása is.
– A szocializmus ideje alatt szerényítés címszóval, alacsony költségvetéssel átépített Budavári Palota épületegyüttese avíttá, helyenként romossá vált, mostanra azonban az elődök előtt tisztelegve, a XXI. századhoz méltó módon újulhat meg – mondta a Szent István-terem múlt heti ünnepélyes átadásán Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. Megemlítve azt is, hogy a Vár történeti rekonstrukciója jó úton halad, bizonyítják ezt a már átadott, felújított épületek, mint a Várkert Bazár, a karmelita kolostor vagy a főőrség és a lovarda épületei.
– A Szent István-teremmel újabb mérföldkőhöz érkezett a Budavári Palota megújítása, történelmi hűséggel rekonstruált belső teret adhatunk át, amelynek létrejöttében a századforduló legkiválóbb iparművészei, többek között Zsolnay Vilmos, Thék Endre, a Neuschloss fivérek működtek közre, ma pedig ugyancsak hatalmas munkával alkották újra az itt dolgozó szakemberek – tette még hozzá Gulyás Gergely.
A terem történetének főbb állomásait Fodor Gergely, a Budavári Palotanegyed megújításáért felelős kormánybiztos ismertette. Eszerint 1902-ben készült el a déli összekötő szárny részeként, és az az évi párizsi világkiállításon rögtön nagydíjat is nyert. A II. világháború alatt teljesen kiégett, a kommunista időszakban pedig esély sem volt a helyreállítására. Most ez megtörtént, a rekonstrukció pedig rendkívül jó tapasztalatszerzés volt az itt dolgozó szakembereknek is. Így jóval magabiztosabban folytathatják a munkát a Budavári Palota, a Citadella vagy akár a visegrádi vár elkövetkezendő évtizedekben esedékes felújításain.
Égbe nyíló kapuk
A díszszobához egy különleges kiállítás is csatlakozik, amelyhez restaurált térben, azaz eredeti falrészletekkel, eredeti állapotában helyreállított folyosón át vezet az út. A Szent István-terem – A Budavári Palota csodája című tárlat nem csak arról ad átfogó képet, hogyan jött létre a századfordulón a korabeli iparművészet e különleges összmunkája, Szent István király ma is aktuális örökségét és annak kortárs művészeti értelmezését is bemutatja.
– A talán legkülönlegesebb itt látható darab Aba-Novák Vilmos festménye, Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának címmel. Létezéséről tudtak a művészettörténészek, ám a nagyközönség mostanáig sehol sem láthatta. A temperával festett kép 1936-ban készült, eredetileg a városmajori templom freskóterveként, két évvel később a Műcsarnok Szent István-kiállításán kiemelt első díjat kapott – mutatta be a kuriózum alkotást Gulyás Gábor filozófus-esztéta, a kiállítás kurátora.
Egy másik hasonló különlegesség Szent István 1635-ból származó nagy hermája, amelyet Rómában készített Giovanni Lorenzo Bernini, a korszak egyik legnevesebb szobrásza, és a zágrábi egyházmegye székesegyházából kölcsönözték. Havadtőy Sámuel képzőművész pedig kimondottan e tárlatra alkotta meg a tíz kapura épülő, kereszt formájú installációját – a kapuk különleges kék színe egyszerre idézi a szakralitást és a művész által nagyra tartott Giotto di Bondone, a korai reneszánsz legnagyobb festője munkásságát. Az installáció Szent István király fiához, Imre herceghez írt intelmeinek ezeréves szövegén alapul. Az alkotás részeként képernyőn pereg egy kisfilm is, a szintén Havadtőy Sámuel által készített karosszékben, különleges helyszíneken a magyar kulturális élet neves személyiségei – többek mellett Böjte Csaba, Bodrogi Gyula, Miklósa Erika, Rakovszky Zsuzsa – az Intelmekből mondanak el egy-egy számukra fontos mondatot, élővé, kortárssá avatva a szent király által írt uralkodói textust.