Csodákra várva

„A magyar történelem csodálatos hárfa, szentek és hősök szólalnak meg rajta. Ezer év és az örök élet melódiáit zengi, csillagos századok ragyognak benne.” Mindszenty Józseftől idézi e költői vallomást Vég nélkül – Szentavatás régen és ma című könyvében Kovács Gergely. Köztudott, hogy Magyarország lélekszámához képest nagyon sok szentet adott a világnak, kezdve államalapító Szent István királyunktól az 1995-ben szentté avatott kassai vértanúkig. A XX. század önkényuralmi rendszerei aztán boldogok sorával gyarapították a magyar egyházat és nemzetet. Ráadásul eközben további számtalan magyar személy kanonizációs ügye zajlik a háttérben – legutóbb épp a múlt héten jelentette be Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek Ervin Gábor atya eljárásának megindítását (lásd erről külön cikkünket).

Belátható idő

Tudjuk, hogy katolikus hitünk szerint minden üdvözült szent, őket ünnepeljük mindenszentek napján. A „hivatalos” szentek viszont azok, akikről az egyház kijelenti, hogy biztosan elnyerték az örök üdvösséget, Isten közvetlen közelében élnek és érdemeik révén közbenjárnak értünk. A boldoggá avatás ennek a folyamatnak egy lépcsőfoka, amikor a pápa engedélyezi egy szűkebb közösség, például egy szerzetesrend vagy konkrét egyházmegye számára, hogy a szenteknek kijáró tiszteletben részesítse az illetőt.

– Minden eljárás végcélja a szentté avatás – jegyzi meg Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány hivatalos képviselője.

Noha kora újkori fejlemény ez a közbeiktatás, valójában történelmi előzményei vannak. Amit ma boldoggá avatásnak nevezünk, az a XVI–XVII. században alakult ki, és a XVII. századtól lett hivatalos joggyakorlat.

– Akkorra nagyon meghosszabbodtak a kanonizációs eljárások, a boldoggá avatás célja pedig az volt, hogy ezekbe a hosszú folyamatokba egy belátható időn belüli eredmény iktatódjék – mondja az okleveles posztulátor, aki több magyar boldoggá és szentté avatási ügyben járt el valamilyen minőségben. (A posztulátor titulust leginkább közvetítőként, szószólóként lehet magyarra fordítani – a szerk.)

Az új eljárásrend szerint ha valakinek egy helyi püspök elindítja a boldoggá és szentté avatási eljárását, akkor onnantól őt Isten Szolgájának, a nőket Isten Szolgálójának hívjuk, éppen ezért most már Ervin Gábornak is kijár ez a megnevezés. Amikor a szentatya elismeri a vértanúságot vagy az életszentséget, onnantól lehet valakit Isten Tiszteletreméltó Szolgájának, illetve Szolgálójának hívni. Ilyen tiszteletreméltó (a szó írásmódjánál tudomásul vesszük az egyházi szokást – a szerk.) Mindszenty József is: Ferenc pápa 2019 elején hagyta jóvá azt a határozatot, amely megállapítja, hogy a bíboros, esztergomi érsek hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. Ez fontos lépés Magyarország egykori hercegprímásának boldoggá, illetve szentté avatása felé.

Mindszenty szívügye

Ha szentekről és boldogokról beszélünk, Mindszenty személye egyébként is megkerülhetetlen, hiszen főpásztorként szívügyének tartotta a magyar szentté avatási ügyek előmozdítását. Olyannyira, hogy veszprémi püspökként ő tette meg az első lépést a Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásához vezető úton is.

– Mindszenty alighogy visszatért Veszprémbe a nyilas fogságból, Bódi Magdolna vértanúsága után egy hónappal kinevezett egy vizsgálóbizottságot, hogy folytassák le azokat a tanúkihallgatásokat, amelyeket ilyenkor a régi előírások szerint előzetes eljárásként összegyűjtöttek. Ez az első lépés akkor kánonjogilag nem volt teljesen szabályos, de talán ez még jobban mutatja, hogy Mindszenty Józsefnek mennyire fontos és sürgős volt, hogy összegyűjtse az információkat a II. világháború engesztelő áldozatairól, a megerőszakolt nőkről és a hitükért meghalt papokról. Az akkori munkára nagyon sok szentté avatási ügyben tudtak később is építeni – fejti ki az okleveles posztulátor.

A kanonizációs eljárások fajtái szerint vértanú- és hitvallóügyek vannak, de Ferenc pápa – mint oly sok másban – itt is újított, és ma már az úgynevezett életfelajánló kategóriában is megindulhat valakinek a kanonizációja. Alapvető különbség, hogy vértanúk esetén a boldoggá avatáshoz elég a vértanúság szentszék általi elismerése, ebben a szakaszban csodára nincs szükség. Szentté avatásukhoz azonban a vértanúk esetében is szükség van egy csodára.

– Magyarország a méretéhez képest a rendszerváltozás óta egyre erőteljesebben képviselteti magát a boldoggá és szentté avatás területén – mutat rá Kovács Gergely. És valóban, Apor Vilmos győri püspök 1997-es boldoggá avatását követően Bódi Magdolna már a tizedik új magyar boldog lesz az utóbbi évtizedeket tekintve.

– A kommunizmus idején szinte semelyik ügy nem mozdulhatott előre, rendkívül nehéz volt a kapcsolattartás a szentszékkel. Látjuk is Mindszenty József naplóbejegyzéseiben, hogy ezt mennyire fájlalja – mondja Kovács Gergely, megjegyezve: az is nehezítette a folyamatot, hogy Magyarországon alapvetően nem ismerték az előírásokat, bizonytalanság uralkodott azzal kapcsoltan, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni egy-egy kanonizációs ügyben.

A boldoggá válás kapujában

Ha a tisztelet szempontjából nézzük, összesen 26 magyar szentet tart nyilván az egyház, de itt fontos kiemelni, hogy amilyen élő Szent István, Szent László vagy éppen Szent Erzsébet kultusza hazánkban, addig többen vannak e szentek között olyanok, akik talán kevésbé ismertek, mint például Szent Toulouse-i Lajos – V. István királyunk unokája –, aki már gyerekkorát is Barcelonában töltötte, majd a ferences rendbe lépve Toulouse érseke lett. Ugyanez a helyzet a boldogoknál: közülük 29-en is magyar származásúak, Bódi Mária Magdolna lesz a harmincadik.

Mindezek után nézzük meg, hogy a már boldoggá avatottak mellett kiknek az eljárása zajlik jelenleg! Mindjárt azt látjuk, hogy van két régi keletű ügy: Csepellényi György 1674-ben, Kelemen Didák Sámuel 1744-ben hunyt el. Kovács Gergely azt mondja, mindkettejük kanonizációjára komoly a törekvés, a pálos szerzetesként hittérítő munkája miatt protestánsok által megölt Csepellényi egyházmegyei eljárása korábbi előzmények után például egy évvel ezelőtt, 2024. február 1-jén indult újra az Egri Főegyházmegyében. Az ő ügyében kulcs lehet, hogy vértanúként a boldoggá avatáshoz nem kell majd csodát bizonyítani.

Az 1857-ben elhunyt Hám János esetében az egyházmegyei eljárásokat lefolytatták, de az ügy római előrehaladásáról még nincs információnk. Az V. Ferdinánd által, a Batthyány-kormány egyetértésével kinevezett hercegprímásról március 15-e apropóján emlékeztünk meg online kiadásunkban, a hercegprímás ugyanis hamar „két tűz között találta magát, mivel a püspöki karral együtt közvetíteni igyekezett az udvar és az Egyház iránt legkevésbé sem barátságos, az egyházi vagyont és az iskolákat államosítani akaró pesti kormány között”.

Haláluk, azaz a szentté avatás szempontjából fontos égi születésnapjuk időrendjében továbbmenve a Győri Püspökségen folyik két olyan személy ügye, akik a Tanácsköztársaság vértanúi voltak 1919-ben: Szemelliker Antalé és Wohlmuth Ferencé. Az időben következő Bogner Mária Margit hősies erénygyakorlását 2012 júniusában, Kaszap Istvánét 2006 decemberében ismerte el a pápa, náluk konkrétan a csodára várunk. A fiatal szerzetesnő nagy türelemmel viselt, hosszan tartó, szenvedéssel teli időszak után örökfogadalmának első évfordulója előtt költözött az égi hazába, 28 évesen. Még fiatalabban, 19 évesen hunyt el Kaszap István, akit egy súlyos betegség akadályozott meg nagy álmában, hogy jezsuita szerzetes lehessen, életszentségének híre mégis nagyon hamar „divatos” lett a fiatalok körében. Mindkettejük kanonizációjáért ma is buzgón imádkoznak a Székesfehérvári Egyházmegyében, de országosan is van tiszteletük.

Az 1951-ben elhunyt Coreth Mária Terézia a 2003-ban boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László felesége

– Sokak vágya volt az ő boldoggá avatása apropóján, hogy feleségével együtt kellene ennek megtörténnie, de ez akkor túlbonyolította volna az ügyüket, így egyelőre örültünk Batthány-Strattmann László kanonizációjának – jegyzi meg Kovács Gergely. Ugyanakkor Coreth Mária tisztelete is élő, az ügye elindult, Székely János szombathelyi püspök fontosnak tartja, olyannyira, hogy életrajzi könyvet is írt a példás családanyáról.

A ferences vértanúknak, azaz Károlyi Bernátnak és hat társának az ügye már a római szakaszban van, ott egyelőre ennyit lehet tudni. A hányatott sorsú felvidéki magyar politikus, Esterházy János ügyét a Krakkói Érsekség karolta fel. Története ma már szélesebb körben is jól ismert: a II. világháború idején folyamatos segítséget nyújtott a szlovák és a zsidó üldözötteknek, 1942-ben a zsidóság deportálását egyedüliként nem szavazta meg a szlovák parlamentben. A háború után a szovjetek szibériai kényszermunkára ítélték, ahonnét három év múlva hazaengedték ugyan, de csak azért, mert időközben a csehszlovák kormány a németekkel való együttműködés koholt vádjával halálra ítélte. A közvélemény nyomására az ítéletet életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. Esterházy János az embertelen körülmények és bánásmód miatt a csehországi Mírov börtönében hunyt el 1957-ben.

Mester Margit Mária egyházmegyei eljárását lefolytatták, ügye szintén Rómában van. Időrendben aztán négy jól ismert személy következik: az 1966-ban elhunyt Marton Boldizsár Marcell atya, az 1975-ben elhunyt Mindszenty József, az 1980-ban meghalt Bálint Sándor és a szintén abban az évben az égi hazába távozó Márton Áron erdélyi püspök. Ők mindannyian hitvallók, életszentségüket mindnyájuknak elismerte a szentszék, legutóbb Márton Áronét tavaly decemberben.

Esterházy Jánoséhoz vagy Márton Áronéhoz hasonlóan Bourbon-Pármai Zita ügye hivatalosan szintén nem „magyar ügy”, de magyar vonatkozású – esetében a Le Mans-i püspökség 2009 végén indította el az egyházmegyei eljárást. Zita királyné tisztelete szintén élő, halálának március 14-i dátumához kapcsolódóan idén többek között a genfi Miasszonyunk-bazilikában mutattak be szentmisét a boldoggá avatásáért. Eközben férje, az utolsó osztrák császár és magyar király, a 2004-ben boldoggá avatott IV. Károly szentté avatása továbbra is napirenden van.

Végül említsük meg kortársunkat, Ozsvári Csaba ötvösművészt is, aki 2009. július 9-én az óbudavári Schönstatt-kápolnában ünnepi szentmisén vett részt, amelyen tizenegy család felajánlotta életét Magyarország lelki megújulásáért. A szakrális ötvösművészet mélyen hívő alakját e szentmise után érte váratlanul a halál 46 évesen. A püspöki kar ugyan még nem támogatja ügyének hivatalos elindítását, de Ozsvári Csaba életszentségnek híre jelen van bizonyos közösségekben.

Izgalmas esetek

De mit is jelent a csoda, amelyre oly sok eljárásban várunk?

– Csak azt tekintjük teljes értelemben vett csodának, amely egy üdvözült személy égi közbenjárására történik, rendkívüli, emberileg megmagyarázhatatlan és amelyből a hívő lélek megérzi Isten jelenlétét és működését. Ha ez a három döntő mozzanat hiányzik, akkor lehet egy eset bármennyire káprázatos, nem képezheti a szentté avatási vizsgálat tárgyát – magyarázza Kovács Gergely. Alapvetően a csodás gyógyulás a „prototípus”, korunkban ez leggyakrabban a rákból való gyógyulás, de másféle esetek is vannak szép számmal.

– Nagyon gyakori a csodás életben maradás egy olyan helyzetben, amikor az érintettnek emberi számítás szerint meg kellett volna halnia. És erre nagyon izgalmas esetek vannak: belefullad valaki a vízbe, de életben marad, átmegy rajta a teherautó, de nem hal bele, beesik egy kisbaba az áradó folyóba, és húsz perc után sértetlenül kimentik. Ahol személyesebb a szentek tisztelete, ott sokkal több az imameghallgatás, könnyebben fakad a csoda – jegyzi meg Kovács Gergely, utalva rá, hogy olasz vagy lengyel vidékeken ma is sokkal élőbb a népi vallásosság, amely az ilyen csodás eseteknek kedvező talaja lehet.

– Az a döntő a csoda elbírálásánál, hogy a boldoggá, szentté avatandó személy közbenjárását kérjék életveszélyben vagy nagyon súlyos betegségben. És akkor, ott megmagyarázhatatlan gyorsasággal, egyértelműséggel és teljességgel történjék meg a csodás esemény, amely megmenti valakinek az életét, és ez aztán annak a hitét és a környezete hitét is megerősíti – fejti ki, hangsúlyozva, hogy nem a szent tesz csodát, hanem mindig Isten, de a szent személy közbenjárására. – A vértanúságot is csodának tekinti az egyház, olyan értelemben, hogy hatalmas tett az, ha valaki az életösztönét félre tudja tenni és meg tud halni másokért az üdvösség reményében. Az egyház ősidőktől fogva úgy tekint a vértanúságra, mint egy kitüntetett adományra, aminek hatására sokan megtérnek – teszi hozzá Kovács Gergely.

Négyezer ügy

Talán kevéssé tudatosul az emberekben, hogy minden ügyet egyszer vizsgálnak – mutat rá az okleveles posztulátor.

– A döntés lezárul, a tiszteletreméltókról a szentszék kimondja, hogy szent életet éltek vagy szentként haltak meg, tehát onnantól kezdve már csak az a kérdés, hogy mikor lehet őket boldoggá, illetve szentté avatni. Óriási dolog, hogy ilyen sok magyar ügye jutott ebbe a fázisba az elmúlt években. A számos eljárás között vannak természetesen nagy várakozással övezett ügyek, mint Mindszentyé vagy Márton Ároné. Sokan mondják, hogy ezekben azért nagyon jó lenne, ha történne valami. Én erre azt szoktam mondani, hogy igenis történt, mert elismerték az életszentségüket. Úgy képzelje el az olvasó, hogy jelenleg több mint négyezer ezer ügy van a Szentek Ügyei Dikasztérium előtt, különböző fázisban. Ezek ott vannak, és bármikor történhet előrelépés. Ám tény, hogy a hitvallóknál csodára is szükség van. Csodára várunk Bogner Mária Margit, Kaszap István, Marcell atya, Mindszenty József, Bálint Sándor, Márton Áron ügyében egyaránt – mondja Kovács Gergely.

Azt is látni kell, hogy a boldoggá avatás a helyi egyháznak, püspöknek, egy helyi közösségnek fontos.

– Vagyis tenni kell érte, nem működik az, hogy csak úgy boldoggá avattassunk valakit. Része kell legyen a lelki életünknek, hogy imameghallgatásokat kérjünk tőle, megismerjük, felfedezzük őt, és akár anyagi áldozatot is hozzunk a tisztelete előmozdításáért, ne csak felülről várjuk, hogy megjelentessenek egy könyvet vagy készítsenek egy kiállítást az illetőről – hangsúlyozza Kovács Gergely, hozzátéve, hogy a szentté avatás ugyanakkor már kiemelt vatikáni ügy, kitüntetett fontosságú pápai aktus. Vannak teológusok, akik a hittételek kihirdetéséhez hasonlítják, ami nem véletlen, mert a szentté avatás formailag is elsőrendű pápai feladat.

– A szentté avatás nagy dologról szól: az egyház kijelenti valakiről, hogy biztosan üdvözült, és a pápa az egész világegyház számára elrendeli a tiszteletét. Nem cél és nem is lenne jó, ha százával avatnák a szenteket – hangsúlyozza a posztulátor.

Azt mondja, sokszor türelmetlenek vagyunk, de fontos, hogy mindennek rendelt ideje van.

– Mi sem aggodalmaskodunk Mindszentyvel és a többiekkel kapcsolatban, hogy mikor történik végre csoda. Mindent megteszünk érte és kivárjuk. Pont akkor lesz, amikor valamiért a legfontosabb. Isten útjai sokszor kifürkészhetetlenek – jegyzi meg végül a Mindszenty Alapítvány képviselője.