Az egyik migránsfrontvonalon járt a Magyar Nemzet tudósítója és fotósa. Ásotthalom, Mórahalom, Röszke – három, egymáshoz szervesen kapcsolódó település a szerb–magyar határon, a Duna és a Tisza között.

Hirdetés

Az embercsempészek a Vajdaságban, Szabadkán, Palicson, Ludasban, Bácsszőlősön várakozó illegális bevándorlókat szervezik tíz-tizenöt fős csoportokba.

Ezután a szerb telefonszolgáltató tornyára hangolt okostelefont nyomva a migránsok kezébe szélnek eresztik őket gyalog. Mehetnek neki a műszaki határzárnak, a GPS-koordinátákkal kijelölt útvonalakon. Általában a palicsi erdőkből, elhagyott tanyákból, kukoricaföldekről egyenesen az ásotthalmi térség tanyákat rejtő erdőségei felé tartanak. A műszaki határzárat rendszerint már sötétben érik el. A kettős kerítésrendszer szerb oldalánál, a kerítés közelében bújnak meg a növényzetben, várakozva a két kerítés közötti úton autókkal járőröző magyar rendőrökre, katonákra. Megvárják, míg a járőr megfordul és indul visszafelé, majd amikor eltűnik a terepjáró, előkerülnek a több méteres, vadonatúj alumínium létrák.

„Odaát hiánycikk az alumínium létra. Már Szabadkán sincs. Felvásárolták az embercsempészek. Csakúgy, mint a drótvágó ollókat. Amint elment a járőr, odatámasztják a kerítésnek és már szaladnak is fel rajta, hogy leugorjanak a két kerítés közé. Már az is gyakori, hogy kettős létrát hoznak, amivel aztán mindkét kerítést leküzdik. A szerb oldalon maradó létrákat az embercsempészek összeszedik és viszik hátra, hogy eladják az újabb csoportoknak” – sorolja Pőcze Levente, az Ásotthalmi Polgárőr-egyesület elnöke.

Korábban írtuk

A teljes riportot IDE kattintva olvashatják el a Magyar Nemzet oldalán.