„Sokan nyaggattak már vele – nyilatkozta új kötete kapcsán a szerző -, hogy miért nem rendezem kötetbe és adom ki azokat az írásokat, amikben tisztességesen leteremtem a magyar szellemi élet kártevőit. Mert, hogy ezeket sokan kedvelik. Nos, ez megtörtént.”

A közelmúltban kiadásra került egy kis kötet, melyben a szerző, Pozsonyi Ádám az elmúlt 10 év terméséből válogatott. A címe: Czímeres ökrök panoptikuma.

„Én nem értem kérem ezt a Molnár Lajos dolgot. Ilyen nevű ember mit keres egy minisztérium élén? A régi normális világban – mikor még a haladás nem fertőzte meg az emberek elméjét – adtak az ilyesmire. Mert kérem a forma, az nagyon sok mindent elárul. Életkoromból adódóan nem nagyon emlékszem a Bárdossy- vagy a Teleki-kormány összes miniszterére, de azt például tudom, hogy a Bánffy-kormányban Wlassics Gyula volt a vallás és közoktatásügyi miniszter. Értik, ugye? Ha ifjúkorom letűnt napjait idézem elmémbe, a távolság megszépítő ködéből – mint holmi távoli hajókürt zaja -, előkúszik egy név: Dr. Schulteisz Emil. Na, ez már valami! Az ilyenről az ember elhiszi, hogy no, ez itt kérem egy főorvos. Úgy tűnik, még az átkos Kádár-rezsim is tudta, hogy azért mindennek van határa. Mert különben hová is lenne a világ? Ha a közelmúlt, az elmúlt évtized történéseit vesszük górcső alá, bizonyára önöknek is beugrik egy különös érzés, ha mindössze ennyit mondok: Csehák Judit. Ez ugyan kétségkívül ronda név, meg – lássuk be – ez se túl miniszteres, de legalább meglehet jegyezni. Molnár Lajos! Az ilyesmi előtt körültekintően kell, kérem eljárni. Előbb mindig meg kell nézni az illető nevét, s csak aztán kinevezni. Nagyon fontos kérem a név. A hangzás, a hangulat. Molnár Lajos! Nem térek magamhoz. Hogy lehet ilyen névvel valakit miniszternek kinevezni? Ilyen névvel az ember nem a bársonyszékben ül, hanem a XVI. kerületi Tátika élelmiszerbolt üvegvisszaváltó részlegénél ücsörög az üvegablak mögött, s szignálja egy apró fecnire: „Négy sörös, két boros, egy cseresznye, a vodkást, azt nem vesszük vissza. Kétszázhuszonhárom forint”.

(Ez egy név? Demokrata, 2007. március)

Pár név, akik tisztességesen el vannak küldve a gyűjteményben. Esterházy Péter, Heller Ágnes, Molnár Lajos, Demszky Gábor, Para-Kovács Imre, Andrassew Iván, Bozóki András, Bacher Iván, Tóta W. Árpád, Müller Péter Sziámi, Petri Lukács Ádám, Gusztos Péter, Fiala János, Nagy Bandó András, Kóka János, Mohácsi Viktória és mások. „És ami külön érdekesség – tette még hozzá a szerző -, mindegyik percemberkét saját kezű rajzzal leábrázoltam hozzá”.

A kötet inkább kuriózumjellegű, így kis példányszámban került kiadásra.

Részletek: pozsonyiadam@freemail.hu