A szakemberek nevetnek Szanyi Tiboron, az FVM volt államtitkárán, mondván, csak szocialista politikus beszélhet ekkora marhaságokat. Hogyan akadályozhatná meg bárki is, hogy valaki a saját szükségleteire levágjon egy disznót hátul, a kertje végében. Ezzel visszarepülnénk az ötvenes évek első felébe, a beszolgáltatások, a padlássöprések idejébe. Akkor egyes házaknál rejtett pincét ástak a disznóvágásra és még jól be is pálinkáztatták előtte a hízót, hogy ne visítson, amikor a gazda ráemeli a kést. Feketevágásért ugyanis három-négy éves börtönbüntetéseket lehetett kapni, többet, mint egy betörésért.

Aki azonban azt hiszi, hogy Szanyi Tibor a levegőbe beszélt, téved. Az EU az önkormányzatokon és az állat-egészségügyi állomásokon keresztül a házi sertéstartást is ellenőrizheti. És fel is számolhatja azon a portán, amelyik nem felel meg a követelményeknek. Az FVM, illetve a Gyurcsány-kormány tehát megindíthatna egy adminisztratív rohamot a magyar vidék sertéstartói ellen. Csakhogy ez így nagyon feltűnő és nagyon direkt lenne. Egy jó böllér lassan, komótosan, de alaposan vérezteti a levágott disznót… És a szocialisták jó böllérek.

Ráadásul az sem kevés, amit eddig végeztek. Mindszenten, ezen az 5800 lelket számláló csongrádi településen jószerivel egyetlen háznál sem tartanak már sertést. Ifjú Hevesi István mindszenti gazdaságában rend és tisztaság van. Itt minden uniós előírást betartanak, a vendégek is csak fehér köpenyben és cipőzsákban mehetnek be az állatok közé. Hevesi István úgynevezett magyar nagyfehér sertéseket tart. Kiváló tulajdonságokkal rendelkezik ez az állat, például mínusz fokos hidegben is nyugodtan ki lehet hajtani a kifutóba. Szemre is szépek és egészségesek a disznók, Hevesi István főként kukoricával eteti őket, ahogy ez ebben az országban már évszázadok óta szokás. Szemben például a mintának állított dán gazdaságokkal, amelyek hallisztet és kókuszreszeléket adnak a disznóknak.

Magyarországon egyébként semmiféle takarmányhiány nincs, már ami a sertéságazatot illeti. Nyolcmillió tonna kukorica termett az idén, most éppen az a gond, hogy nincs annyi sertés az országban, amennyi ezt felenné. Hazánkban rohamosan csökken a jószágok száma. Az 1980-as években 12 millió sertést hizlaltak Magyarországon, ma mindössze 3,8 milliót. Mindszenten például 17 ezer disznót tartottak azelőtt, ma csak 5 ezret. Minden udvarban volt 50-100 darab sertés, ma üresek a házak mögött álló ólak, azt az ötezer disznót is csak három nagyobb mindszenti vállalkozó neveli.

Hevesi István betart minden EU-szabályt. Nem látni azonban játékot, például piros labdát nála az állatok elkerített rekeszeiben. Azért, hogy a disznók ne unatkozzanak… Márpedig a magyar közvélemény legnagyobb megdöbbenésére ezt is előírja az EU. Hevesi István szerint azonban nincs ebben semmi újdonság. A legtöbb hazai sertésólban lelógattak fölülről egy láncot az állatok közé, a végére pedig valamilyen fadarabot, gumiabroncsot tettek. Az állatok ezekkel a "játékokkal" foglalták el magukat, s nem támadtak egymásra.

Nemcsak Hevesi István, de a legtöbb hazai sertéstartó úgy tartja egyébként, hogy felborult az egyensúly az intézkedések között. Az egyik oldalon a hazai hatóságok szigorú szabályokat és előírásokat vezetnek be Brüsszelre hivatkozva, a másik oldalon viszont a legelemibb kérdésekkel sem foglalkoznak. Például annak az ellenőrzésével, hogy milyen húsáru kerül külföldről Magyarországra, a multinacionális áruházláncokba.

Becslések szerint a levágott sertések negyedrészét Hollandiából hozzák be hozzánk. Ha valaki Németh Imrét, az MSZP mezőgazdasági miniszterét kérdezi efféle ügyekben, ő csak széttárja a karját: az EU-ban nyitott piacgazdaság van. Érdekes, de a nagy nyitottság ellenére Ausztria megakadályozta a felé indított magyar sertésexportot. Bécs állategészségügyi szempontokra hivatkozott.

Hivatkoznivalónk persze lehetne nekünk is. Hetente 25 ezer PRRS nevű betegséggel fertőzött sertés kerül be Magyarországra úgy, hogy eközben hazánk nem kevés pénzt költ a kór teljes kiirtására saját hízóállományában. Az sem mellékes, hogy a nagyobb feldolgozók olyan spanyol és dán leválasztott kocákat hoznak be, amelyek a tejláz nevű betegségben szenvednek. Ezeket az állatokat nem is lenne szabad levágni és felhasználni, szöveteik ilyenkor teljesen ernyedtek. Mégis bekerül a húsuk még a hungarikumnak tartott minőségi árukba is. Németh Imre erre is széttárta a karját: piacgazdaság van.

Nyilván a magyar piacgazdaság sajátossága az is, hogy bekerülhetnek az országba a Nyugat fagyasztásból levetett húskészletei. Itthon citromsavval fecskendezik be a szállítmányokat, ez elveszi a szagukat. A magyar orr ugyanis kényes.

A magyar sertéstenyésztőknek az EU gazdáival kell versenyezniük. Verseny? A hazai termelők és tenyésztők a nyugati kollégák támogatásának 55 százalékát kapják, s még ezt sem fizeti ki nekik a hazai agrárvezetés. De nemcsak a fizetésről feledkezik meg, hanem a magyar mezőgazdaság érdekeinek védelméről is.

Hevesi István a szegedi Picknek – az MSZP-hez kötődő Leisztinger Tamás cégének – adta le a sertéseit, tavaly azonban megszakította kapcsolatát a vállalattal. Hevesi szerint a Pick az 58 százalékos hústartalmú sertést csak 52 százalékosnak vette át… Bába Miklós, szegvári gazda pedig arra panaszkodott, hogy a feldolgozók sokszor csak 2-3 hónapos késéssel vették meg tőle a disznókat, amikor azok már átlépték a kritikus súlyhatárt, így tehát kevesebbet fizettek értük. Bába Miklós elmondta, Szegváron éppen az EU-előírások szigora miatt megszűntek a helyi felvásárlótelepek is. Bába úr egyébként a sok bizonytalanság miatt leépítette gazdaságában a sertéstartást, jelenleg csupán 20-25 jószágot hizlal. Hetven tonna gabonája áll a közraktárban, ilyen kevés állat ennek a töredékét sem tudja felenni.

– Elállna még a gabona ott, ahol most van, csakhogy időközben háromszorosára emelték a tárolási díjat – tette hozzá Bába Miklós.

Ami a versenyt illeti, Magyarországon ma 280 forintért veszik át a felvásárlók és a feldolgozók a sertés kilóját. Dániában – átszámítva – 250 forintért. Látszólag. Csakhogy az ottani gazdák ezernyi külön támogatást kapnak, például egy komplett állatorvosi hálózat szolgálja ki őket. Ingyen! Az efféle támogatásokba nem tud belekötni az EU, úgyhogy ha kiszámoljuk, akkor a dán gazdák ilyenformán legalább 300 forintot kapnak a sertés kilójáért.

A magyar tenyésztő nemhogy ingyenes állatorvosi szolgáltatást nem kap, de ahhoz sem jut hozzá, ami a jogszabályok szerint jár neki. A Németh Imre vezette FVM például tavaly októberben leállította az úgynevezett állatjóléti támogatás kifizetését. Ez 200 forintot jelentett minden levágott sertés után. Hogy miért? Mert a kormány az így elvont összegekkel próbálta elhárítani az államháztartási hiány végső katasztrófáját. Azaz megint a magyar vidékkel fizettetett meg mindent.

Befagyasztotta az FVM a gépvásárlásra adott kamattámogatást is. Márpedig minden sertéstenyésztőnek vannak gépei. A bankok persze követelik a pénzt a gazdáktól, Bába Miklósnak például 90 ezer forintnyi hitelkamatot kell befizetnie negyedévente.

A magyar gazdatársadalom, illetve a hazai mezőgazdaság vészes eladósodásban van. A kormányváltás, vagyis 2002 óta megduplázódott a hazai agrárium hitelállománya, ma több mint 470 milliárd forint. Horváth József műszaki tanár, szentesi gazdálkodó szerint a magyar gazdáknak nincs tőkeerejük, s nyugati gazdatársaikkal szemben nem tudják végig finanszírozni a termelési folyamatot. Mindezt egy olcsó, 3 százalékos kamatokkal számoló agrárbank orvosolhatná csak. A mai napig nem jött létre. Amúgy a bankok természetesen most is jelen vannak a magyar mezőgazdaságban. Ha valakinek sürgősen pénzre van szüksége, s bizonyíthatóan pályázatot nyert valamelyik támogatási kategóriában, a bankok megelőlegezik neki. Tíz százalékért.

A sertéstenyésztők is arra panaszkodnak, kétévi pénzük ragadt benn a gazdaságukban. Ezt már képtelenek elviselni. Úgy segítenek magukon, hogy eladogatják a gépeiket. Bába Miklós például egy trágyaszórótól szabadult meg szorongatott helyzetében. Úgy gondolta, előbb-utóbb megjönnek a támogatások, akkor vesz egy újabbat. Eladta a régit, a támogatások viszont nem jöttek, újat nem tud venni. Most szóró nélkül maradt…

A magyar mezőgazdaság minden szereplőjét meglepte Gyurcsány Ferenc moszkvai látogatása. Gyurcsány rehabilitálta az 1945-ben Magyarországra tóduló szovjet seregeket, de nem tárgyalt a magyar sertésexportról. Beszélt ugyan a nagykanizsai konzervgyárról. Kanizsán soha nem volt ilyen…

A Szovjetunió óriási felvevőpiacot jelentett valamikor a magyar sertéshús számára. A nyugati államok sokkal frissebbek voltak. Megint csak Dánia, a világ egyik legjelentősebb sertéstenyésztő országa a példa. Koppenhága arra törekszik, hogy 2010-ig valósággal kiűzze a dán földről saját sertéstenyésztőit. Ehhez minden támogatást megad. A dán föld ugyanis vészesen eltrágyásodott, az ottani gazdák már a talaj mélyebb rétegeibe injektálják az iszapos trágyát, vagy egyszerűen belevezetik a csatornákba. Hogy mindez szabályellenes, az nem érdekli őket. A dán kormány hathatós segítségével ma már Kanadában, de ami még fontosabb: Oroszországban is megjelentek a dán tenyésztők, illetve a dán érdekeltségű gazdaságok. És persze ott vannak Brazíliában is.

Nem ők voltak az elsők, a franciák fedezték fel, hogy trópusi körülmények között töredékére csökkenthető egy kilogramm sertéshús előállításának az ára. Mint ahogy a csirkehúsé is. Brazíliában akkora összegből állítanak elő egy kilós csirkét, mint mi egyetlen csirkecombot.

Brazília és Oroszország persze messze van Dániától, Kanada úgyszintén, úgyhogy a dán és a holland sertéstenyésztők – Hollandia talaja 30 centiméteres mélységig eliszaposodott, elzsírosodott a trágyától – Magyarországot is kiszemelték maguknak.

Már folynak a tárgyalások az 1000-1500 darabos dán és holland telepek létrehozásáról Csongrád megyében. Főként azért itt, mert errefelé még olcsó a földek bérlete. Pusztán 30 kilogramm búzát kérnek a földtulajdonosok hektáronként, szemben például Székesfehérvár környékével, ahol ugyanez már 70 kilogramm. A Dunántúlon az osztrákok ugyanis már felverték a bérleti díjakat.

A dán és a holland telepek létrejöttével nyilván újra növekedni fog a Magyarországon nevelt hízók száma. Ezek a gazdaságok az otthoni mellett zavartalanul ellátják majd a hazai piacot is. A magyar gazdák pedig egyszerűen kiszorulnak a saját országukból. A Gyurcsány-kormány segítségét hiába kérik, a szocialista kabinet, helytartói lelkületének és szűken vett érdekeinek megfelelően inkább a bevándorlóknak segít.

Hevesi István szerint így is nagyon messze sikerült csak piacot találniuk, történetesen a Távol-Keleten. A kukoricával etetett, zamatos magyar sertéshús felel meg ugyanis a legjobban a kényes japán konyha ízlésének. Megfelelne ez a francia, vagy éppen a holland, a dán konyhának is, csakhogy nem lesz lehetőségük arra, hogy megkóstolják. Tesz erről Párizs, Amszterdam, Koppenhága és sajnos Budapest.

Hála Istennek itthon, a magyar mezőgazdaság módszeres szétverése ellenére is verni kezdett a vidék pulzusa. Balástyán például a régi hagyományokat felelevenítve megteremtették a Böllérnapok ünnepét. Azt üzenik ezek az emberek Szanyi Tibornak, hogy lesz itt disznóvágás. Lesz bizony.