Fónagy János az árvízvédelmi szemfényvesztésről és a privatizáció összefüggéseiről

Medgyessy Péter azt mondta, hogy 2005 őszére kiépítik a Tisza völgyének teljes árvízvédelmi rendszerét. Mi viszont ott hibáztunk, hogy azért, mert butaságnak tartottuk az egészet, csak legyintettünk rá, ahelyett hogy bemutattuk volna a blődségét – mondta a Demokratának Fónagy János, volt közlekedési és vízügyi miniszter, a Fidesz parlamenti képviselője.

– Próbára tette az idei árvíz az országot. Több folyó, köztük a Duna, a Tisza és a Körös is együtt áradt… – Hazánk ötven százaléka belvízveszélyes, huszonöt százaléka pedig árvízveszélyes. Ilyen mértékű veszélyeztetettségnél nálunk az árvíz és a belvízvédelem nem szakmai és nem is költségvetési, hanem biztonsági kérdés. Az idei áradások valóban próbára tették annak a sok ezer embernek az önfeláldozó képességét, akik minden állami lelkiismeretlenség ellenére kint dolgoztak a gátakon, védték az otthonukat, az értékeiket… – Milyen szerepe volt a védekezésben annak az elektronikus, a helyi szervektől független előrejelző rendszernek, amelyet a Kárpátokban, Ukrajnában és Romániában épített ki az Orbán-kormány? – Létfontosságú volt, mert éppen az egyik legfontosabb elemet biztosította a védekezésben, az időt. – Melyik kormány költött többet árvízvédelemre: az Orbán-kabinet vagy a Gyurcsány-kormány? – Erre nincs egyértelmű felelet, annyira eltérnek egymástól ugyanis a különböző számítási módok. Itt inkább a konkrét cselekedeteket érdemes vizsgálni, például azt, hogy az Orbán-kormány 203 kilométernyi gátat épített, a Gyurcsány-kormány viszont csak 72 kilométert. Amúgy pedig jól érzékelhető, hogy a társadalom csak az árvízről beszél. Senki se tartson cinikusnak, de egy árvíz elvisz mondjuk három falut, keletkezett 10-15 milliárdnyi kár, ott vannak a tévéstábok, értesül a bajról az ország, indul a segélyprogram satöbbi… Nagy pénz, kétségtelen. Arról viszont már kevesebb szó esik, hogy ötödik hónapja pang a belvíz Magyarországon, ami kipusztított 100-130 ezer hektárnyi vetést, és hogy ez a takarmánykiesés milyen visszaesést okoz a hazai állatállományban, hogy lesznek gazdák, akik az elmaradt vagy erősen lecsökkent termés miatt tönkremennek, sőt lehet, hogy el is árverezik őket, hiszen jövedelem hiányában nem tudják fizetni a hiteltartozásaikat. Pedig a károk már nem tízmilliárdos, hanem százmilliárdos összeget jelentenek. – Számítások szerint, ha a szocialista kormány megépítette volna a Tisza mellett azt a hat tározót, amelyeket egyébként 2006-ra ígért, most 50-60 centivel lett volna alacsonyabb a folyó szintje az áradáskor, s így a Tisza nem támasztotta volna meg a beleömlő Körös vizét, és nem alakult volna ki drámai helyzet a Köröszugban. – A 2006-ra ígért hat tározóból egyetlenegyet sem adtak át, sőt, éppen csak hogy belekezdtek az első kettő építésébe. Azt mondják, lassan haladnak, mert roppant nehéz megszerezni a tulajdonosoktól a tározókhoz szükséges hektárokat. Való igaz, hogy az érintett földtulajdonosok most nagyon sokat kérnek a területeikért. De saját magát csalta csapdába a Gyurcsány-kormány. Azt ígérte, vízi paradicsomokat teremt a tározóknál, üdülőhelyekkel, szállodákkal, 200 ezer új munkahellyel. A földtulajdonosok meg azt gondolták, ha már ilyen felkapott hely lesz az ő soványka, hét aranykoronás területeikből, akkor megkérik az árát. Nem lehet hibáztatni ezeket az embereket, évszázados szegénységük után csillant meg most a lehetőség, hogy egy kis pénzhez jussanak. Éppen azért kellett volna megtartani a Nemzeti Földalapban levő állami területeket, mert az általános birtokrendezés mellett ebből lehetne kicserélni a tározók földtulajdonosainak a területeit. Az Orbán-kormány többek között azért is hozta létre annak idején a Nemzeti Földalapot, hogy megfelelő területeket adjon majd azoknak, akik a kárpótlásban igen szerencsétlen módon a folyók hullámtereiben jutottak földhöz. De alig értek véget a választások, az MSZP holdudvarába tartozó mezőgazdasági nagyüzemek máris bejelentették az igényüket a Nemzeti Földalap 500 ezer hektárjára. – A 2002-es szocialista kampányígéretek egyik legfontosabb pontja az árvizek elleni védekezés fejlesztése volt. 1,5 millió ember él közvetlenül a Tisza völgyében, az MSZP sok szavazatot remélt az ígéretektől a térségben… – Ez az ígérethalmaz eleve óriási ostobaság volt. Medgyessy Péter azt mondta például, hogy 2005 őszére kiépítik a Tisza völgyének teljes árvízvédelmi rendszerét. Mi viszont ott hibáztunk, hogy azért, mert butaságnak tartottuk az egészet, csak legyintettünk rá, ahelyett hogy bemutattuk volna a blődségét. Mi egyébként is inkább cselekedni szeretünk. Az idén például semmiféle gond sem adódott a Felső-Tiszán, vagyis ott, ahol 2001-ben az a súlyos gátszakadás történt. Azért nem volt gond most, mert az akkori árvíz után 170 kilométernyi töltést épített a Felső-Tiszán az Orbán-kormány. A szocialisták az elmúlt négy évben 10 kilométernyi gátat építettek a térségben. Szolnokot is meg tudták most védeni a szakemberek, noha ami az idei áradás szintjét illeti, Szolnokon is csúcsot regisztráltak. Az Orbán-kormány azonban ott is megerősítette, tovább építette a városi védműveket a nagy 2000-es árvíz után. – Az Orbán-kabinet újjáépítette a Bereget, a Gyurcsány-kormány viszont már két éve viszszatartja az árvíz sújtotta Hernád menti gazdák 1,2 milliárd forintos kárenyhítését. Pedig ez a gazdamegállapodásban is benne volt… – Szemléletbeli különbségről van szó. A Fidesz az állam kötelességének tekinti a vízkárelhárítást, az MSZP viszont a maga megosztott, több pilléren álló belvíz- és árvízvédelmi rendszerében ügyesen szétken, illetve elbújtat mindenfajta felelősséget. – Több szakember állítja, hogy a mostani árvíz is bebizonyította, mekkora baklövést követett el a szocialista kormány azzal, hogy legalább 30 százalékkal csökkentette a magyar vízügy létszámát… – Így van. A magyar vízügy Európa egyik legjobb ilyen jellegű szervezete. Kétszáz éve alakult ki, de – használjon a vízügy bármilyen gépeket és berendezéseket – ma is legfontosabb eleme maga az ember. Éppen azzal él vissza a Gyurcsány-kormány, hogy a vízügy dolgozóinak döntő többsége elkötelezett, a szakmájához értő, már-már fanatikus ember, aki ha kell, meghal a gátakon. Mára körülbelül 3000 főre csökkentette a kormány a vízügy létszámát. S nincs már sorkatonaság sem… Ez a leépítés életveszélyes lépés volt. Sőt, ha végre egy jól átgondolt vízgazdálkodási rendszerrel rendelkezik majd az ország, akkor nem csökkenteni, hanem éppenséggel növelni kell a vízügy létszámát. – Mi a véleménye arról, hogy a Gyurcsány-kormány tőzsdére akarja vinni az autópálya-építést? – A Fidesz az állam által nyújtott szolgáltatásnak, mindenki számára elérhető áron, illetve gazdaságélénkítő beruházásnak tekinti az autópályát. Az MSZP kizárólag üzleti vállalkozásnak, amelynek befektetői vannak, s amely profitot termel. Azzal is indokolja most a tőzsdei megjelenést a szocialista kabinet, hogy az autópálya üzlet. Butaságot mondanak, amikor azt állítják, hogy ettől nem fog emelkedni a pályadíj, miért ne emelkedne? A befektető ugyanis a dolog természetéből fakadóan kéri, követeli majd a maga profitját, s ha ez másként nem megy, akkor azt a pályadíj emelésével szerzi meg. – Azzal áltatja a kormány a közvéleményt, hogy olyan szerződéseket fog kötni, amelyekkel olcsóbb lesz a pályák megépítése… – Miért, eddig nem kötöttek jó szerződéseket? Eddig nem az optimális építési költségekre törekedtek, szándékosan építettük a pályákat 30 százalékkal drágábban? Azért csinálják az egészet, hogy az EU felé mérsékelni tudják az államháztartási hiányt. Azonban ez is csak egy trükk. Annyi történik csupán, hogy megint eladnak egy darabot a maradék családi ezüstből. Besöpörnek érte 300 milliárd forintot, mondván, ezzel mérsékelik a hiányt. Kérdés, hogy elfogadja-e ezt a trükköt az EU. A Gyurcsány-kormány közvetlen politikai hasznot is remél az akciótól. Az önkormányzati választások előtt már nem akarja tovább bővíteni a megszorító intézkedések sorát. Eladták a Molt, az 230 milliárd forint, eladják az autópályákat, az 300 milliárd, és úgy tesznek, mintha mindjárt egyensúlyba is került volna az államháztartás. No de mi lesz jövőre? A bajokat okozó viszonyok ugyanis semmit sem változtak. – Azt mondják, most csak a pályák értékének 30 százalékát viszik kötvények formájában a tőzsdére… – Ezt már ismerjük. Évekkel ezelőtt azt állította a szocialista kormány a Mollal kapcsolatosan, hogy csak egy kisebbségi pakettet visz piacra, megmarad az állam többségi tulajdona, így megfelelően irányítani tudja a cég tevékenységét. Nemrég azonban a Mol tulajdonosai éltek opciós jogukkal, s az állam utolsó 11,5 százalékos részesedéséből kivásároltak 10 százalékot. Így megy ez. – Mélyen hallgat a kormány Ferihegyről. Csak annyit tudni, hogy a brit tulajdonos busás haszonnal készül továbbadni az olcsón megvásárolt magyar repülőteret… – Először is, az elmúlt hónapokban semmilyen érdemi információt sem kapott a közvélemény arról, hogy mire használta a kormány a Ferihegyből befolyt 500 milliárd forintot. A másik pedig, hogy tudni kell persze, mekkora értéket képvisel ez a repülőtér. Megteltek a nyugati repterek, nem lehet őket tovább fejleszteni. Ferihegyet viszont igen. Itt óriási változások várhatók, bővülhet a reptér kapacitása, a környéken pedig szállodák, üzleti negyedek, szórakoztató és bevásárlócentrumok épülhetnek. Mint például Frankfurtban. Most panaszkodnak a környékbeli lakók, hogy kétpercenként landolnak, illetve startolnak a gépek. Mit szólnak majd akkor, ha ez az idő negyven másodpercre zsugorodik, mert ennyi lesz a gazdaságos gépsűrűség. A reptérrel kapcsolatos biztonságpolitikai kérdésekről most nem is beszélek. Tudjuk, 500 milliárd forintért adta el Ferihegyet a kormány. Ha az igazi értékét, a benne rejlő lehetőségeket nézzük, akkor nyugodtan hozzátehetünk ehhez egy nullát. – Úgy tűnik, az MSZP-nek megért ennyit Tony Blair politikai támogatása az EU-ban és a kampányban… – Nem értek a magas politikához, de azt is meg kell mondanom, hogy így, hatvanöt évesen már nem hiszek a véletlenekben. Szerintem az a véletlen összefüggés, amit mi még nem ismerünk. Sinkovics Ferenc