Rövidlátó és vesztésre ítélt az a politikus, aki hadat visel a tudósai ellen. Még nem volt olyan a világtörténelemben, hogy valamely ország képes volt felemelkedni, gyarapodni, győzedelmeskedni magasan képzett emberek nélkül. Bár a mai Magyarországon a bankár, a spekuláns és a megfelelően helyezkedő lobbista a sikerember, az alkotó, a tudós ember pedig örülhet, ha néha elnyer valamilyen ösztöndíjat és legalább dolgozhat. Ez az abnormális állapot nem tartható fenn a végtelenségig. A tudomány rangját igyekezett visszaadni az Álmok álmodói – világraszóló magyarok kiállítás a Millenárison, az Orbán-kormány jóvoltából rehabilitált egykori Ganz-telep helyén.

A kiállítás gondolata már az 1995-ös budapesti világkiállítás programjainak tervezésekor felmerült, de mint ismeretes, azt az előző MSZP-SZDSZ-kormány mindenestül lefújta. Az Orbán-kormány újra felkarolta az ötletet, így vált lehetővé az elmúlt évek legnagyobb szabású kiállításának a megszületése. Az Álmok álmodóira a kiállítás egyéves fennállása alatt több mint 600 ezer látogató volt kíváncsi. Az 1-1,5 éves időtartamra tervezett időszaki kiállítás osztatlan sikert aratott, hiszen még a máskor oly finnyás kritikusok sem illették negatív megjegyzésekkel. A kiállítás tartalmi összeállítóinak vezetője Gazda István tudománytörténész-professzor volt.

Időközben kormányváltás történt, az új kormány pedig őrjöngő dühvel látott hozzá mindazon eredmények szétzúzásához, amelyek az előző polgári kormányhoz köthetők. A Millenáris szükségszerűen felkerült azon feltételezett feketelistára, amelynek a szétrombolását és sóval történő behintését vártuk a baloldal kormányra kerülése után. Ennek első jeleként leváltották, majd a rendőrségen az ötvenes éveket idéző módon megalázták az intézmény előző igazgatónőjét. Új igazgatónak pedig kinevezték Mizsei Zsuzsát, aki nagy utat tett meg a néhai KDNP-ből idáig. Egyes politikai kommentátorok „júdáspénzt” emlegettek vele kapcsolatban. December végén bezárták, majd lebontották a kiállítást, állítólag ősszel új kiállítás nyílik, ennek témája még nem ismert.

Január 22-én, a magyar kultúra napján Turi Gábor, Debrecen kulturális alpolgármestere ünnepi beszédet mondott a Csokonai Színházban, amiben felvetette, hogy Debrecen befogadná a Budapesten bezárt kiállítást. A helyi újság, a Napló újságírója erre felfigyelt, és egy kisebb interjúban megkérdezte tőle, hogy csak a képzelet vagy a retorika játékáról van-e szó. Turi Gábor kiállt ötlete mellett, ami elnyerte a város többi vezetőjének a tetszését is.

Felelős kerestetik

Mielőtt Debrecenbe mentünk volna, igyekeztünk álláspontot kicsikarni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, azonban azt a tájékoztatást kaptuk, hogy nem hozzájuk, hanem a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozik a Millenáris Kht. Azt a tanácsot kaptuk, hogy kérdéseinkkel forduljunk a kht. illetékeseihez. A kht. sajtótitkárától, Csörgő Tündétől megtudtuk, hogy nem látnak esélyt a debreceni ötlet megvalósulására. Ennek részben az az oka, hogy Debrecen mindeddig nem kereste meg hivatalos formában a kht.-t, a kiállításra kölcsönkapott kiállítási tárgyakat visszaadták a köz- és magángyűjteményeknek. A tárgyleírásokat tartalmazó drapériák hasznosításáról a kht. a Fővárosi Önkormányzattal tárgyal. A városháza szeretné azokat a metrómegállókban elhelyezni. Csörgő Tünde szerint Turi Gábor alpolgármester az ötletével jócskán elkésett.

Nem így látja a helyzetet Gazda István tudománytörténész, a lebontott kiállítás szellemi atyja. A Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója segítséget ajánlott Turi Gábor alpolgármesternek: örömmel vállalná, hogy tudományos munkatársaival együtt elkészíti a budapesti kiállítást folytató tárlat szakanyagát.

Megkerestük a tudóst, aki elmondta, hogy nagyon fellelkesítette a debreceni lehetőség s nyilvánvaló, hogy nem lehet akadálya a debreceni kiállításnak az, hogy a budapestit lebontották, és a tárgyakat visszaadták a tulajdonosaiknak. Ugyanis az új helyszínen amúgy is mindenképpen egy egészen új tematikájú kiállítást kell felállítani. Ha megteremtődnének az anyagi feltételek, a régi kiállítás szellemi bázisán könnyen megterveznék az újat. Tárgyakat ismét kérnének kölcsön a köz- és magángyűjteményektől, s mivel annak idején amúgy is jóval többet ajánlottak fel a gyűjtemények, mint amennyi befért a Millenárison lévő csarnokba, most a többit is be lehetne mutatni. Nincs tehát szó ismétlésről, egy már megvalósult tematika lekoppintásáról. Új, más kiállításról van szó, így a Csörgő Tünde által felajánlott segítséggel sajnos nem tudnak élni. Az ismert tudományos kutató elmondta, hogy mivel ő nem híve az állandó kiállításoknak, amelyeket idővel megunnak az emberek, egy-másfél éves időszakra szóló kiállítást tartana jónak, sőt el tudná képzelni, hogy ez egyes elemeiben akár hetenként változhatna, például egy-egy tudósévforduló kapcsán. Az új kiállítás mindenképpen eltérne az előzőtől, hiszen a 2002-es tárlat a Bolyai-centenárium okán Bolyai János korát, így főként a XIX. század magyar tudományos eredményeit helyezte előtérbe és vezette át a látogatókat a XX. századba. A 2003-as év Neumann János-év, így a tárlaton a XX. század nagy tudósait kellene a fókuszba állítani s átvezetni a látogatókat a XXI. századba. Hozzátette még, hogy azt szeretné, ha a debreceni kiállítást jórészt ottaniak találnák ki és valósítanák meg, csapata pedig segítene az új tematikához igazodó új adatbázis elkészítésében. Szerencsésnek tartaná, ha a régió – Észak-Erdélyt és a Felvidék egy részét is beleértve – múltbeli tudományos eredményei egy kicsit nagyobb hangsúlyt kapnának, hiszen arrafelé is bőven van mivel büszkélkedniük a magyaroknak.

A professzor bízik benne, hogy nem válik politikai kérdéssé a debreceni kiállítás ügye. Szerinte a NKÖM egyáltalán nem kezdeményezte és nem is örvendezett különösebben a fővárosi kiállítás bezárásának. Éppen ezért minden tekintélyével igyekszik Görgey Gábor minisztert meggyőzni arról, hogy a kormány támogassa a cívisváros kezdeményezését.

Debrecen tervez

Tény ugyanakkor, hogy Debrecen egyértelműen Fidesz-város, hiszen az önkormányzati választásokon valamennyi körzetben a polgári erők győztek. Ha átpolitizálódik a kérdés, akkor az ezzel hozható összefüggésbe.

A debreceni Városháza ódon falai között találkoztunk Turi Gábor alpolgármesterrel, aki a Nyírségből került Debrecenbe, majd az egyetem elvégzése után itt vált köztiszteletben álló újságíróvá. A rendszerváltozáskor az MDF alapítója volt, az elmúlt hét évben pedig sajtóattaséként dolgozott Londonban, majd Washingtonban. Elmondja, hogy azért vártak eddig a kiállítás debreceni újjáélesztésének felvetésével, mert úgy gondolták, hogy a kiállítás körül kibontakozó politikai vita csak árthat az ügynek. Szeretnék ezt politikamentesen kezelni. Az alpolgármester nem végzett előzetes közvélemény-kutatást a városban, de azt már most tapasztalja, hogy a város közönsége nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet. A napokban Kósa Lajos polgármester aláírásával levélben kérik Medgyessy Péter kormányfőt és Görgey Gábor kultuszminisztert, hogy a kormány anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt támogassa a debreceni kezdeményezést. Ha megkapják a remélt szándéknyilatkozatot a kiállítás támogatásáról, akkor a város képviselő-testülete elé fogják terjeszteni a kérdést.

Turi Gábor elképzelése szerint a város határán lévő repülőtér alkalmas helyszín volna. A volt szovjet katonai repülőtér ma a város tulajdonában van, és nagy gondot jelent a kísértetváros hasznosítása, mivel a jelenleg működő nemzetközi repülőtérnek az egykori bázis túlságosan nagy. Néhány évvel ezelőtt elkészült a terület általános rendezési terve, illetve a hozzá kapcsolódó hasznosítási terv, amely a hangárok egy részét kiállítási terület vagy skanzen céljára jelölte ki. A város ezt a területet kész a kiállítás céljára felajánlani, ide buszjáratot indítani és mint kiemelt beruházást, kész anyagilag is támogatni, hosszú távon működtetni. Mindez – mint mondja – tárgyalás és megállapodás kérdése. Természetesen a város erőforrásai nem elegendőek a kiállítás önálló felépítéséhez. Ezért szeretnének állami támogatást hozzá, miként korábban a budapesti kiállításhoz is rendeltek állami pénzt.

Debrecen számára azért is fontos lenne ez a kiállítás, mert szeretnék felpezsdíteni a város kulturális életét, növelni idegenforgalmi vonzerejét. Az alpolgármester elárulta azt is, hogy régiójuk szeretné – amennyire lehet – ellenpontozni a fővárosi „vízfejet” azzal, hogy önálló kulturális külpolitikát folytat, saját kulturális arculatot alakít ki.

Szlava KPSZSZ!

A repülőtér külső részén felújított, négyszintes épületek sorakoznak, egykori szovjet tiszti lakótömbök. Bár állapotukon nem, fazonjukon minden erőfeszítés dacára látszik, milyen ideológia gyermekei. A kapun belül már más kép fogad. Orwelli világ. Az elvadult növényzet mögött kivert ablakú épületek, fénykorukban is szürkék, nyomasztóak lehettek. Ma már csak riasztó halott épületvázak, egy romba dőlt birodalom romba dőlt házai. Vannak köztük más fajták is, hasonlóan romosak, de valamiért mégis barátságosabbnak, emberibbnek tűnnek a többinél. Egy helybélitől megtudjuk, ezeket még a régi világban a Magyar Királyi Honvéd Légierő itt állomásozó bombázóalakulatai számára építették. A hosszú, kanyargós reptéri úton betonbunkerek tucatjai előtt haladunk el, amelyeket a szovjetek építettek. Ezek az egyforma buckák egy-egy SZU-22-es, SZU-25-ös és ki tudja, még milyen vadászgépet rejtettek egykor. Atombiztos bunkerek, két méter vastag ajtókkal, amelyeket villanymotor mozgat. Egykor minden egyes bunkert 17 katona működtetett, plusz a repülőgépeket kiszolgáló műszaki személyzet és a hajózók. Több mint 6000 katona állomásozott itt, félelmetes erő lehetett. A 30 bunkeren kívül voltak még kisebb nyitott fedezékek is, amelyekben szintén álltak repülőgépek.

Csak egyetlen épület van jó állapotban, ez ma a debreceni nemzetközi reptér szerény terminálja. Két kifutópálya van, az egyiket jelenleg is használják, alig győzik letolni a betonról a havat. Nemrég egy hatalmas IL-86-os szállt le, Amway-ügynököket hozott Kazahsztánból továbbképzésre – meséli Rehák István, a reptér egyik vezetője. Most éppen az egészségügy két helikoptere szállt le, donoroktól származó emberi szervekért jöttek. Sajnos kicsi a forgalom – panaszkodik. Kicsi az idegenforgalom, nem tudja eltartani ezt a hatalmas repteret. Ameddig a magyar emberek nem tudják megfizetni a repülést, nem lesz itt nagy polgári légiforgalom – legyint lemondóan.

Az egyik iroda falán a rendezési terv látható, miként képzelte el az építész a majdani kiállítási területet. Rehák István készségesen a helyszínre kalauzol bennünket. Azt mondja, ezeket a bombabiztos betonhangárokat nagyon gondosan építették meg az oroszok. Szárazak, télen melegek, nyáron hűvösek. Egyikükben-másikukban a reptériek munkagépeket tárolnak ma is. Tíz évvel ezelőtt teljes volt itt a rend és minden működött, csak ugye volt egy időszak, amikor nem volt megfelelő az őrzés, sok mozdíthatót elloptak.

A kiállítási területnek szánt öt egymásra néző hangár és a szerelőcsarnok viszonylag ép állapotban van. A 35 méter széles és 30 méter mély szerelőcsarnok homlokzatán még látható egy kifakult felirat: „Szlava KPSZSZ!” (Dicsőség az SZKP-nek!). Oldalt egy félig lemállott freskó látható, még mindig jól kivehető rajta egy szélben duzzadó vörös lobogó. Bár ma ezt még csak elképzelni lehet, a helyszín a maga bizarr jellegével együtt valóban érdekes kiállítási területté válhatna egy rátermett építész kezei alatt. A első tervek szerint a hangárokat és a csarnokot egy tető kötné össze.

A labda odaát van

Kulcskérdés, hogy miként viszonyul az MSZP a kiállítás ismételt, illetve továbbfejlesztett változatának debreceni megrendezéséhez. A városi közgyűlés MSZP-frakciójának vezetője érdeklődésünkre nem kívánt válaszolni, mondván a témában a párt megyei vezetése hivatott állást foglalni.

Az MSZP Hajdú-Bihar megyei elnöke, Juhászné Lévai Katalin lapunk érdeklődésére szó szerint a következőket közölte:

– Turi Gábor alpolgármester úr pontosan tudta, amikor ezt a felvetését megtette, hogy a kiállítást már szétszedték, így technikailag nem lenne lehetséges Debrecenbe hozni. A felvetés tehát nyilvánvalóan nem egyéb, mint a Fidesz PR-fogása. Éppen ezért ezzel a kérdéssel nem kívánok foglalkozni.

A megyei elnök álláspontja mintha némi félreértést tükrözne, hiszen miként fentebb írtuk, nem a lebontott kiállítás anyagát szeretnék Debrecenbe vinni, hanem ennek bázisán egy teljesen új kiállítást építenének fel hasonló, de mégsem azonos tematikával, merőben más építészeti környezetben. A Millenárison kiállított tárgyakat ismét kölcsön lehetne kérni, ennek aligha van akadálya. Az érintetteknek érdemes volna a félreértéseket mielőbb tisztázni, hátha közös nevezőre tudnának jutni.

Persze megegyezés ide vagy oda, mégis a kormány véleménye a perdöntő. A Medgyessy-kormány álláspontja jelenleg még nem ismert, vélhetőleg a hivatalos levél megérkezése után tárgyalják az ügyet és foglalnak állást.

Ma még nyitott tehát a kérdés, vajon bemutathatja-e Debrecen is a világraszóló magyarokat. Ma Debrecenben álmodnak álmokat. A labda a kormánynál, illetve az MSZP-nél van. Kérdés, hogy tudnak-e, mernek-e, akarnak-e világraszólók lenni.