Mintegy 3500, magát tizennyolc évesnél fiatalabbnak mondó, kísérő nélküli migráns fordult meg az elmúlt időszakban a fóti gyermekotthonban. Pontos információkkal rendelkeznek az intézményről, állomásként használják az úton, gyorsan továbbmennek, illúziókat kergetve a nyugati Kánaánról. Ők is áldozatai a szervezett embercsempész-hálózatnak, amely jelentősen gerjeszti a népvándorlási hullámot. Rétvári Bencével, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkárával beszélgettünk a témáról.

– Mi történik a Magyarországra érkező fiatal bevándorlókkal?

– Általában a zöldhatáron kerülnek kapcsolatba a hatóságokkal, ha tizen­nyolc évesnél fiatalabbaknak vallják magukat, automatikusan a fóti Károlyi István Gyermekközpontba szállítják őket. Általában a reggeli órákban érkeznek, kapnak szállást, orvosi ellátást, tolmácsot, a vallásuk szerinti speciális étrendet, vagy külön konyhát, ha maguk szeretnének főzni. Ugyanabban a gondozásban részesülnek, mint a magyar gyerekek. Ez az Európai Unióban csak Dániában és Magyarországon van így.

– Miért?

– Így döntöttünk. Nem teszünk különbséget a különböző állampolgárságú gyerekek között.

– Felmerült, hogy jó részük valószínűleg nem is tizennyolc év alatti. Próbálják a bemondott életkort valamilyen orvosi vizsgálattal igazolni?

– Ezt csak elhinni tudjuk, hiszen iratokkal nem tudják bizonyítani, 3500 fiatalból csak egynél volt útlevél, arról is kiderült, hogy hamis. Egy ilyen orvosi vizsgálat hosszú ideig tart, erre nincs lehetőség, mivel csak pár napot, egy hetet töltenek itt a fiatalok. Eddig összesen húszan maradtak itt tartósan, ők iskolába járnak, ha betöltik a tizennyolcadik életévüket, utógondozásba kerülnek, tehát nem hagyja magára őket a gyermekjóléti rendszer. Azt könnyebb megindokolni, miért marad valaki. Itt biztonságban van. A többiek jól láthatóan határozott cél felé haladnak tovább.

– Nyilván segítik őket.

– A többségük vacsora után szökik meg. Ezt megakadályozni nem lehet, nyitott a tábor, nem korlátozzuk a mozgási lehetőségüket. Általában már rögtön megérkezésükkor keresik a wifit, felveszik a kapcsolatot az otthoniakkal, szervezik a továbbutazásukat. Az ő elmondásuk és a tapasztalat szerint is ilyenkor a család kifizeti az embercsempészeknek a következő szakaszra vonatkozó díjat. A táborlakóknál alig van aprópénz, a ruháikat, egy törölközőt visznek magukkal, néha mások ruháit is.

– Milyen emberek ezek a fiatalok?

– A nagy többségük fiú, aki tizenhét-tizennyolc év körülinek mondja magát, nagyon kevés a tizennégy év alatti gyerek. A Fóton megfordult fiataloknak átlagosan kilencven százaléka afganisztáni, de van közöttük szír, pakisztáni, iraki és bangladesi is. Az embercsempészek illúziókat ültetnek el bennük, azt hiszik, hogy Nyugat-Európában ingyenlakást kapnak, bejárónőt, olyan sok szociális segélyt, támogatást, amiből meg tudnak élni és még pénzt is tudnak hazaküldeni a családnak. Úgy gondolják, képzettség nélkül is tudnak jövedelmező munkát vállalni. Többségük egy mesebeli Kánaánt vizionál.

– A családjuk nélkül, otthonukat hátrahagyva vállalkoznak egy ilyen útra – túl a vallási és kulturális hátterükön – olyan emberek, akik talán még nehezebben integrálhatóak, önállóbbak, öntudatosabbak, agresszívabbak.

– Kétségtelenül önállóak. Aki egy ilyen út megtételére képes, érett személyiség és jellem, láthatóan tudatosak, világnézetük, személyiségük kifejlett.

– Terrorfenyegetettség okán átesnek valamilyen pszichológiai vizsgálaton? A németországi, baltával támadást elkövető férfi is töltött egy napot Fóton.

– Mentálhigiénés segítséget biztosítunk annak, aki igényli, külön hívtunk szakembereket Fótra, de a fiatalok nagy része nem szeretné igénybe venni ezt a lehetőséget, és nem lehet rá kötelezni őket. Nem tudunk róluk semmit, lehet köztük terrorista is, olyan gyorsan továbbmennek, hogy alig marad utánuk írásos anyag, csak az idegenrendészeti eljárás dokumentumai. Sok adatukat pedig csak bemondás alapján jegyeztük fel. A németországi támadóról is annyit tudunk, hogy Afganisztánból jött, egy pendrive volt nála, két mobiltelefon, némi aprópénz.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Mi a nevelők tapasztalata?

– Próbálják az illúziók helyett a valósággal szembesíteni őket, próbálják megelőzni a belső feszültségeket, ugyanis törzsi, vallási ellentéteket hoznak magukkal otthonról, amiből gyakran születik atrocitás, volt példa verekedésre is, a nevelők kénytelen voltak kihívni a rendőrséget. Ezért különböző szálláshelyekre kerülnek, próbálják lefoglalni őket programokkal, hogy hasznosan teljen az idő, amit ott töltenek. Az ottmaradtaknál sikeres volt az integráció, ők egyébként segítenek a feszülten, gyanakvóan érkező fiatalokat megnyugtatni az intézmény jószándékairól. Hozzájárulnak a megfelelő kommunikációhoz, ami békésebbé teszi az állapotokat.

– Kik tájékoztatják ezeket a fiatalokat arról, hogy Fóton jobb elbánásban részesülnek, és ehhez hazudniuk kell az életkorukról?

– Egy jól szervezett háttér áll az események mögött, hiszen pontosan tudják, hova érkeztek. Urdu és más nyelvű kiadványokat találtak náluk, amelyek a befogadóállomást fóti tábor néven említik, azt is taglalva, milyen lehetőségeik vannak itt. Az egész vándorút leírása szerepel ezekben, hogy az egyes szakaszok mennyi időbe telnek, hol mire számíthatnak az útrakelők. Nem tudjuk megmondani, hogy embercsempészektől vagy civil szervezetektől származik, de szervezettségre utal, ami biztosan összefonódik az alvilággal is. Az egész népvándorlási folyamatban különböző szereplők más-más érdekeltséggel vannak jelen, sokan nyilván politikai célra is használják ezt a folyamatot, de sokan egyszerűen pénzt nyernek belőle. Becsapják az embereket, sokkal ideálisabbnak írják le az európai körülményeket, mint amilyenek azok valójában. Ha úgy tetszik, egy jó „marketinggel” próbálnak minél több embert Nyugatra csábítani. Európa pedig abban hibás a kialakult helyzetért, hogy nem világosítja fel a kint élőket. Azok a mondatok, amelyek szerint pedig mindent meg kell adni az ideérkezőknek és mindent el kell nézni nekik, egyfajta meghívóként is szolgálnak, még inkább áldozattá téve ezeket az embereket, akik otthagyják a szülőföldjüket, rokonaikat, környezetüket, munkahelyüket, és elindulnak a teljes bizonytalanságba.

– Mennyibe kerül ez?

– Kértünk hozzájárulást az Európai Unió migrációs alapjából a kibővített kapacitáshoz és helyzetből adódó pluszköltségekhez, amelyek a tolmácsok alkalmazásából, a speciális étrendből, az egymással szemben álló törzsek elkülönítéséből és egyebekből fakadnak. Három és fél milliárd forintos igényt nyújtottunk be, nyilván nem számítottunk rá, hogy majd az egészet fedezi Brüsszel, de a teljes összeg elutasítására sem gondoltunk. Pusztán egy négysoros levelet kaptunk arról, hogy nincs semmilyen rendkívüli helyzet, éppen ezért támogatást sem adnak a fiatalok ellátására. Brüsszel elvárásai nagyok, amikor a szolidaritásról van szó, de amikor ennek a másik oldaláról, a költségek viseléséről kellene gondoskodni, elfelejtik az emberiességet. Viszont a büntetésekkel, fenyegetésekkel nem fukarkodnak, amelyek szerint hetven-nyolcvan millió forintot is kell fizetnie Magyarországnak, ha nem fogad be egy Európába érkező illegális bevándorlót.

– Hány fő szokott tartózkodni egyszerre a fóti táborban?

– Tizenöt és háromszáz között mozog a számuk, ez a vallási időszakokkal is összefügg. A ramadán idején nem indulnak el, a végén pedig kiürül a tábor. Otthonról is a ramadán után kelnek útra, tehát egy pár hétre, egy hónapra rá megint megnövekszik a létszám. A kapacitást már bővítettük, hiszen a gyermekváros eredetileg pár tucat főre volt berendezve, most már több mint kétszáz, de ha kell, háromszáz főt is el lehet benne helyezni.

– A fóti lakókat láthatóan zavarja a helyzet, a hírek szerint voltak atrocitások, molesztálások, a lakosok félnek, Bartos Sándor polgármester tiltakozott a bővítés ellen. Ezt a helyzetet hogyan próbálják kezelni?

– Fontos, hogy a fótiak biztonságban érezhessék magukat, ezért kétóránként járőröznek a rendőrök a tábor környékén. Maga a gyermekközpont területe nagy, három tavat is magában foglal, tehát alapvetően igyekszünk elfoglalni őket odabent, programokról is gondoskodunk.

– A fóti helyzet jelent nemzetbiztonsági szempontból kockázatot?

– Minden bevándorló kockázatot jelent. A németországi baltás merénylő esete is azt mutatja, hogy Magyarországnak igaza van akkor, amikor a fokozott határ­ellenőrzést szorgalmazza. Az unió területére való belépéskor kell megvizsgálni, kit engedünk be, mert ezt késő akkor megtenni, amikor már a határokon belül keletkeznek ezek a problémák. Nem lehet minden keresztény pap, tömegben ünneplő nő, fesztiválozó turista mellé rend­őrt állítani. Egyvalamit lehet, a határon erősebb kontrollt alkalmazni, és a kiinduló országokban egyrészt humanitárius segítséget nyújtani ott, ahol válsághelyzet van, másrészt reális tájékoztatást adni az európai lehetőségekről.

– Mi teszünk erre kísérletet?

– Magyarország már tett ilyen lépéseket, és az európai országok egy része is próbálkozott ezzel. De jól látjuk, hogy ha például a korábban bevándorláspárti Svédországban megpróbálnak szigorítani a szabályokon, a bevándorlók azonnal tiltakozni kezdenek. Tehát csak következetes, tudatos, egységes fellépéssel lehet ezt a folyamatot megállítani. Ez a helyzet rengeteg, terrorizmussal kapcsolatos, közbiztonsági, kulturális, szociális és egészségügyi kockázatot hordoz. Ha így folytatódik a bevándorlási folyamat, és valósággá válnak a Brüsszel által erőltetett kötelező betelepítési kvóták, mind az európai, mind a magyar társadalmi rendszer óriási veszélybe kerül. Nyilvánvalóan hatalmas pluszköltségek, komoly társadalmi feszültségek keletkezhetnek. Ennek kárvallottjai lesznek mind az európaiak, mind a bevándorlók anyaországai, hiszen elveszítik a lakosságuk egy részét, és ezért még kaotikusabb állapotokba süllyednek, miközben az ideérkezők is csalódnak. Csak néhány, nagyon szűk réteg számára előnyös ez a helyzet, mint az embercsempészek, az olcsó munkaerőt keresők és azok, akik józan ésszel felfoghatatlan dogmatikus, szűk látókörű hozzáállással fel akarják számolni az európai nemzetek identitását. Ezt a folyamatot csak az október 2-i népszavazással és hasonló európai döntések meghozatalával tudjuk megállítani.

– Hogyan merült fel Soros György neve ebben a kérdéskörben?

– Azoknak a szervezeteknek, amelyek mind az útvonalról, mind a lehetőségeikről információval látják el a migránsokat, jogi tájékoztatással vagy más módon segítik őket, a jó részét Soros György finanszírozza. Ez felelőtlen lépés a részéről. Nem bújtatott tevékenység, ő személyesen is javasolta az Európai Parlamentben a bevándorlás kapcsán érintett bizottságok összevont ülésén, hogy vessenek ki különadókat Európában, és fedezzék abból a befogadás költségeit. Nem tudom, hogy az ő véleményét e témában miért kell külön meghallgatnia az európai bizottságoknak. De az álláspontja ellentétes mind Magyarország, mind az Európai Unió hosszú távú érdekeivel. A huszonegyedik század első felének legfontosabb stratégiai kérdése Európában a bevándorlás. Ez egy próba is az Európai Unió számára, hogy tud-e közös döntést hozni, és azt végre tudja-e hajtani. Magyarország egyértelmű álláspontot képvisel, ami a külső határok fokozott ellenőrzésére épít, és az európai belső problémákat belső erőforrásból akarja megoldani, a munkaerőhiányt képzéssel, a romló népesedési mutatókat családpolitikával. Látható, hogy a következetesebb magyar politika, bár a kerítés építésekor még nagyon elszigeteltnek tűnhetett, már egyre szélesebb körben támogatott, ha még nem is a többség által. Az az egyedi helyzet állt elő, hogy délen már nemzetközi alakulat védi a magyar és az európai uniós határt, hiszen a szlovák, cseh, lengyel rendőrök és katonák is ott vannak, ezenkívül most osztrákok is érkeznek. Az az Ausztria küld most már katonákat a déli kerítés védelmére, amely az előző kancellár, Werner Faymann idején még éles és bántó szavakkal ellenezte az építést. Ha úgy tetszik, éppen Magyarországon valósult meg az Európai Unió legerősebb integrációjú összefogása egyenruhás téren.

Fehérváry Krisztina

Fotók: T. Szántó György/Demokrata

Demokrata, 32. szám, 2016. augusztus 10.