Demográfiai trendforduló
A magyar társadalom kilábalóban van a kihalási fázisnak nevezett állapotból. Emelkedik a termékenységi arányszám, a gyerekek többsége házasságon belül születik. Az ifjú nemzedék érzékenyen alkalmazkodott a családpolitikai támogatások kínálta lehetőségekhez – áll a KSH Demográfiai portré 2021 című kiadványában.
Nagyot változott a világ tizenkét év alatt. A közbeszédből eltűntek a terhes anyák, helyüket átvették a várandós kismamák. Más új kifejezéseket is tanultunk: megjelentek a napi szóhasználatban a kispapák, és természetessé vált az apaszabadság. A nyelv híven tükrözi, mennyire megváltozott a közgondolkodás, miként viszonyul a társadalom a család intézményéhez, hogyan válaszoltak a fiatalok a családpolitika gyökeres átalakulására.
A Központi Statisztikai Hivatal háromévente megjelenő, nemrég napvilágot látott Demográfiai portré 2021 című kiadványának adatai azt mutatják: trendfordulónak lehetünk részesei. Kapitány Balázs és Spéder Zsolt elemzése óvatos derűlátásra is okot adhat.
Járványlibikóka
A születésszám és a termékenységi ráta alakulását az utóbbi évtizedben mindig is politikai viták kísérték. Az ellenzék többnyire kárörömmel vette tudomásul, ha romlottak az éven belüli adatok, ilyenkor a konzervatív családpolitika kudarcát vizionálták. Ez vélhetően a rossz lelkiismeretükkel is magyarázható, hiszen az ő 2010 előtti kormányzásuk, valamint az azt kísérő közhangulat számlájára írható elsősorban, hogy a termékenységi ráta 2011-re elérte az 1,24-os mélypontot, miáltal a magyarság gyors kihalása vetette előre árnyékát. Igaz, a látványos romlásban az is közrejátszott, hogy az ezredforduló után jelentősen kitolódott az első gyermeküket szülő édesanyák átlagos életkora, 2011-re elérte a 28,3 évet.
A konzervatív családpolitika, ezzel párhuzamosan pedig a közhangulat lassú átalakulása azonban változást hozott: a termékenységi arányszám lassan növekedésnek indult, majd néhány év stagnálása után 2020-ra felvette az 1,55-os értéket.
Ám a Covid-járvány miatt miatt a 2020–21-es számok ismét lefelé mozdultak, a járványhelyzet és a vele járó bizonytalanság jelentősen befolyásolta a párok gyermekvállalási hajlandóságát. Bár 2020-ban az év első 9 hónapjában még öt százalékkal több gyermek született, mint a megelőző év azonos időszakában, a téli hónapokban ugyanakkor már mintegy nyolcszázalékos volt a születésszám visszaesése. 2021 első hónapjaiban továbbra is mélyebben maradtak a gyermekszámok, ám áprilistól a fiatalok elkezdték behozni a lemaradást. Összességében elmondható, hogy 2020-ban 3,5 százalékos volt a születésszám növekedése, több mint 92 ezer emberpalánta látta meg a napvilágot. A koronavírus-pánik elmúltával pedig a termékenységi mutatók visszatértek a korábbi emelkedő pályára, amiben szerepet játszhattak az egy évvel korábban bejelentett új családpolitikai intézkedések is.
Ratkó-unokák csatasorban
A mostani születésszámokat azért is meg kell becsülnünk, mert „a szülőképes korba lépett női korosztály létszáma jelentősen, közel 20 százalékkal csökkent az évtizedfordulóra. A hetvenes években született Ratkó-unokák népes nemzedéke kilépett a gyermekvállalási korból” – áll a Demográfiai portréban megjelent tanulmányban. Így füstbe mentek azok a remények, amelyek tőlük várták, hogy kivezessék az országot a demográfiai télből.
Természetesen családpolitikai okai is voltak, hogy e nemzedék jórészt visszariadt a több gyermek vállalásától. Fiatal felnőtt koruk jórészt egybeesett az 1990–2010 közötti, jellemzően balliberális kormányzás időszakával, amely magas ifjúsági munkanélküliséggel, a szociális és családtámogatási juttatások lefaragásával és nem utolsósorban a családellenes ideológia térnyerésével járt.
Ám a konzervatív családpolitikai fordulatnak köszönhetően a Ratkó-unokák egy része kapuzárás előtt mégis rászánta magát, hogy világra hozza második vagy harmadik gyermekét. Részben nekik is köszönhető, hogy hogy az évtizedfordulóra a termékenységi ráta meghaladta az 1,55-ös értéket.
Mára ugyanakkor elmondható az is, hogy a húszas éveiben járó, a családalapítási korba lépő ifjú nemzedék gyermekvállalási hajlandósága szerény, de stabil javulást mutat. Ez akkor is örvendetes, ha tudjuk, hogy a csökkenő lélekszámú szülőképes nemzedéktől nem várhatjuk, hogy pótolják azokat a gyerekeket, akiket az előző nemzedékek nem hoztak világra.
Tovább táplálhatja az optimizmust az is, hogy – mint Kapitány Balázs és Spéder Zsolt elemzésükben megállapítják – mélyreható változások következtek be a házasságban és a házasságon kívül született gyerekek arányában. Míg 2015-ben a babák több mint fele élettársai kapcsolatból született, addig 2020-ban a gyerekek közel hetven százaléka házaspárokhoz érkezett. Ez azért örvendetes, mert mint korábbi demográfiai kutatások igazolták, házasságban több esély van a második, harmadik vagy akár a többedik gyermek megszületésére, mint egy laza élettársi kapcsolatban.
Gyors reakció
A KSH adatait összegző demográfiai görbék arra is rávilágítanak, hogy a magyar társadalom határozottan és gyorsan reagál a családpolitikában bekövetkezett változásokra. Kiderül belőlük például, hogy más közép- és kelet-európai országokkal ellentétben Magyarországon nem esett vissza a gyermekvállalási hajlandóság a rendszerváltozás idején. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a korábban megszokott családtámogatási formákat Antall József kormánya nem számolta fel. A születésszám későbbi visszaesését a Bokros-csomag meghirdetéséhez, a családtámogatások lefaragásához köthetjük. Szintén rontottak a gyermekvállalási hajlandóságon a Gyurcsány-kormány megszorításai is.
A 2011-től kezdődő trendforduló részadatai is tartogatnak meglepetéseket. Az évtized végére valamennyi szülőképes korcsoportban javult a termékenységi mutató a családok javuló és stabilizálódó gazdasági helyzetének, a nekik járó családtámogatási formáknak, valamint a 2019 elején meghirdetett családvédelmi akciótervnek köszönhetően. Gyors változást hozott az ugyanabban az évben bevezetett babaváró hitel is. Ezt házaspárok vehetik igénybe, és mindez jelentősen megnövelte a házasodási kedvet is. Sőt, a fiatalok egy része biztosra megy: elszaporodtak a várandós házasságkötések is.
Az otthonteremtő, a gyermekvállalási döntéseket közvetlenül megkönnyítő támogatások mellett számos olyan intézkedés is született, ami azt mutatja: az állam több területen átvette a szülőktől a gyermeknevelés anyagi terheinek egy részét. Az ingyenes tankönyvek és gyermekétkeztetés rengeteg terhet levesz a többgyermekesek válláról, hasonlóan az adókedvezményekhez. Komoly jelentősége van annak is, hogy a nők negyven év szolgálat után életkoruktól függetlenül nyugdíjba mehetnek. Így lehetőségük van rá, hogy aktívan részt vegyenek a fiatal párok életében. Ennek a jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a történelemben először a huszadik századi családok szembesültek azzal, hogy teljesen magukra vannak utalva, egyszerre kell megoldaniuk a létfenntartás és a gyermeknevelés minden gondját-baját. A korábbi évszázadokban, amikor még megszokott volt a nagycsalád együttélése, a fiatal szülőpárok bátran támaszkodhattak a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik tapasztalatára és segítségére. A családok, a nemzedékek manapság tapasztalható, a korábbiaknál erősebb összetartozása, kohéziója vélhetően segíti a fiatalokat abban, hogy meghozzák gyermekvállalási döntéseiket, és hogy egyre több vágyott gyermek valóban megszülethessen.
