Az utcai összecsapások riasztólag hatnak a közvéleményre, így kiválóan alkalmasak a hatalom szempontjából a félelemkeltésre. Ezért a rendőrség továbbra is ragaszkodik a be nem jelentett tüntetések feloszlatásához, noha az Emberi Jogok Európai Bírósága nyáron jogerős ítéletet hozott arról, hogy a spontán, de békés demonstrációk nem oszlathatók fel. Ez az elv minden európai uniós tagállamban alkalmazandó, s Nyugat-Európában be is tartják. Magyarországon azonban a régi szemlélet uralkodik, így a jövőben sem zárhatók ki utcai csetepaték. Pedig ezek elkerüléséhez mindössze a strasbourgi bíróság jogerős ítéletét kellene figyelembe venni.

Precedensértékű ítéletet hozott nyáron az Emberi Jogok Európai Bírósága. A stras­bourgi testület július 17-i döntése kimondja, hogy a spontán, be nem jelentett, békésen zajló utcai megmozdulásokat a hatóságok nem oszlathatják fel. Az ítélet abban a perben született, amelyet három magyar állampolgár indított a magyar állam ellen amiatt, hogy a rendőrség feloszlatta a budapesti Kempinski Szálló előtt 2002. december elsején tartott spontán demonstrációt. Mint ismert, ezen a napon az Erdély megszállására emlékező román nemzeti ünnepen Medgyessy Péter akkori kormányfő koccintott a magyar fővárosban tartózkodó román miniszterelnökkel. Ezen felháborodva mintegy kétszázan tiltakoztak a magyarságot megalázó gesztus ellen. A demonstrálók ellen a rendőrség erővel lépett fel.

A három magánszemély panaszt tett a rendőrség ellen a magyar bíróságoknál, ám mind a Pesti Központi Kerületi bíróság, mind a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kereseteket, így végül Strasbourghoz fordultak, s az Emberi Jogok Európai Bírósága igazat adott nekik.

A jogi helyzet érdekes. A Magyarországon jelenleg hatályos gyülekezési törvény kétségtelenül előírja, hogy a demonstrációkat hetvenkét órával korábban be kell jelenteni a rendőrségnek, sőt, a törvény azt is rögzíti, hogy az előzetesen be nem jelentett rendezvényeket a rendőrségnek fel kell oszlatnia. Ugyanakkor az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950-ben Rómában elfogadott egyezmény (amely 1993 óta a hazai jogrend része is) kimondja, hogy „mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához.” És azt is rögzíti az egyezmény, hogy „e jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban zavargás vagy bűnözés megakadályozása, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek.” Így tehát amennyiben egy tüntetés békés, az ennek során elhangzó beszédek nem sértenek törvényt, az egyezmény értelmében nem oszlatható fel. Hangsúlyozzuk, hogy ez az egyezmény 1993 óta a hazai jogrend része is, vagyis a gyülekezési törvényben foglaltak és egyezményben rögzítettek ellentétben állnak egymással. Ami egyébként alkotmányellenes, hiszen…

A teljes cikk a Demokrata november 8-i számában olvasható

(A Demokrata korábbi írásait itt találja!)