Szeretném felhívni a koalíciós pártok figyelmét arra is, hogy mindössze egyfős többségükre való tekintettel, sokkal könnyebb dolguk lenne ebben a ciklusban, ha egyeztetnének velünk és megegyezésre törekednének, mint így, hogy mindent erőből akarnak átvinni. Már csak azért is, mert ha minden döntésből kihagynak bennünket, akkor – hogy klasszikust idézzek – ők is fogják elvinni a balhét – mondta a Demokratának Tarlós István, a Fővárosi Közgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője.

– Óbudai polgármesterként azt mondták önről, hogy a kompromisszumok embere. A Fővárosi Közgyűlésben mennyire lát lehetőséget arra, hogy a koalíciós pártokkal lesz lehetőség egészséges kompromisszumok megkötésére? – Egészen más ez a mostani szerep, mint az óbudai polgármesterség. Akkor nekem volt ellenzékem, amellyel elég jól szót értettem, most pedig mi vagyunk ellenzékben, úgyhogy nekem is van még mit tanulnom ebben az új feladatkörben. Amit Óbudával kapcsolatban zárójelben megjegyeznék: a főpolgármester-választáson a létező összes szavazókörben megvertem ott Demszky Gábort, ami nagyon jó érzés. Visszatérve a kérdésre, egyelőre nem úgy tűnik, hogy a fővárost irányító koalíció, élén a főpolgármester úrral, megegyezésre törekedne. Sokkal inkább azt látom, hogy a közvélemény előtt szeretnék eljátszani ezt a kompromisszumkereső szerepet, a gyakorlatban azonban mindent igyekeznek – egyszavazatos többségüket kihasználva – erőből átvinni, mindenféle érdemi egyeztetés nélkül. – Egyetlen kérdés erejéig visszatérve az október elsejei választásra: mi döntötte el a voksolást hajszálnyival Demszky Gábor javára? Volt, aki az MDF-ben, mások a MIÉP-ben látták a bűnbakot, sokan pedig azt mondják, a szeptember közepén lezajlott, kiprovokált utcai események okán tudott ismét nyerni a főpolgármester. – Tegyük hozzá, hogy sokak szerint pedig a felsoroltak dacára nyerni tudtam volna, ha Demszkynek van bátorsága kiállni ellenem egy négyszemközti vitára. Valóban elképesztően kis különbséggel tudott ismét győzni a főpolgármester úr. Nem könnyű eldönteni, hogy min múlott. Sokkal nehezebb megtalálni a magyarázatot, amikor ilyen kevés dönt két jelölt között, mint amikor nagy különbséggel nyer az egyik fél. Ha egészen őszinte akarok lenni, nem tudom, mi volt az oka, hogy kikaptam, de ezen most már nem is töröm a fejem, hanem az előttem, előttünk álló feladatokra koncentrálok. – Lesz is dolga, hiszen máris született néhány visszatetsző döntés. Például az a rendeletmódosítás, amely szerint a jövőben nemcsak a kulturális, hanem a politikai rendezvényeknél is a főváros szakbizottságának engedélyére lesz szükség a színpad, a hangosító és kivetítő berendezések elhelyezéséhez. Ezáltal pedig korlátozhatóvá válnak a demokratikus utcai tüntetések. – Az a furcsa, hogy mindezt Demszky Gáborék a rend fenntartására való hivatkozással vitték át, természetesen erőből. Márpedig Demszkyt sok mindennel lehetett vádolni az elmúlt több mint másfél évtizedes tevékenysége idején, csak azzal nem, hogy túlzottan rendpárti lenne. S az is feltűnő, hogy egyre több általam használt jelszó is visszaköszön a főpolgármester úr megszólalásaiban, ilyen például a rendpártiság. A baj az, hogy a hangzatos szavak mögött nincs valódi tartalom. – Tegyük hozzá, a rendeletet az egyik MDF-es képviselő is megszavazta, bár állítólag Vaskor László csak mellényomott… – Sajnos valóban kellett az MDF asszisztenciája is. Úgy tűnik, a három demokrata fórumos képviselőből az egyik, praktikusan a legkevésbé ismert, Demszkyvel szavaz, a másik kettő meg széttárja a karját. Magyarul továbbra is alkalmazzák ezt a kint is vagyok, bent is vagyok, sehol sem vagyok módszert. Hogy meddig lehet fenntartani a jóhiszeműség látszata mellett ezt a politikát, nem tudom megmondani, ám szerintem hosszú távon ez visszaüthet. Vaskor Lászlót nem kívánom bántani, mert több mint harminc éve ismerem, de kétségtelen, mintha most új oldaláról mutatkozna be. – Mire lehet képes ön szerint ebben a ciklusban a Fidesz és a KDNP a közgyűlésben? – Elméletben csupán minimális többsége van a koalíciónak, de mindent megtesznek, hogy megnehezítsék a dolgunkat. Érdemben nem egyeztettek velünk például a bizottsági struktúra átalakításáról sem. Azzal, hogy csökken a bizottságok száma, elméletben egyetértek, az viszont, hogy a 15 bizottsági elnöki posztból csak ötöt adnának az ellenzéknek, a tanácsnoki helyek közül pedig az öszszesre igényt tart az MSZP és az SZDSZ, nem túl udvarias és nem túl demokratikus lépés a részükről. Azon kívül, hogy mindez erősen kifogásolható, szeretném felhívni a koalíciós pártok figyelmét arra is, hogy mindössze egyfős többségükre való tekintettel, sokkal könynyebb dolguk lenne ebben a ciklusban, ha egyeztetnének velünk és megegyezésre törekednének, mint így, hogy mindent erőből akarnak átvinni. Már csak azért is, mert ha minden döntésből kihagynak bennünket, akkor – hogy klasszikust idézzek – ők is fogják elvinni a balhét. Magyarul nincs az a médiahátszél, amivel akár csak részben át tudják majd tolni a felelősséget az ellenzékre. – Nem nevezhető túl demokratikusnak az sem, hogy kiszorították az ellenzéket a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanácsból, annak ellenére, hogy a korábban a szocialisták által elfogadott elvek szerint legalább egy budai kerületi vezető is igényt tarthatott volna a tisztségre. – Valóban furcsa történet ez. 1999-ben a kerületi polgármesterek megbízásából magam is bekerültem a regionális fejlesztési tanácsba, én voltam négy évig az alelnöke is, s kicsit más módszerekkel dolgoztunk akkor, mint most a koalíció. Nem igyekeztünk senkit sem kiszorítani, sőt a kamarák is részt vettek a munkában. A kérdésben említett megoldás rendkívül udvariatlan és természetesen nem is értek egyet vele. – Az elmúlt ciklusokban erős ellentét volt a fővárosi szocialisták, valamint a szabad demokraták, illetve Demszky Gábor között. Most, hogy ilyen kicsi előnye van csupán a szocialista-liberális koalíciónak, egységesebbnek látszik a szövetség? – Bár nagyon tagadják, de senki se higygye, hirtelen béke lett közöttük és mindenki szeret mindenkit. Inkább arról van szó, hogy a hatalom érdekében hajlandóak együttműködni, s meg kell hagyni, elég ügyesen is csinálják. Ez persze nem egy szerelmi házasság, s meg vagyok győződve arról, hogy az MSZP-nek terhére is van, ám a hatalom nagy úr. Ez a hatalomvágy egyelőre egyben is tartja a koalíciót, de nem vagyok biztos abban, hogy elfojtott belső feszültségektől megterhelve olyan könnyű feladat lesz számukra négy éven keresztül érvényesíteni ezt a hártyavékony előnyüket. – Mint már utalt rá, a választások óta jelentős változás figyelhető meg Demszky Gábor megszólalásaiban. Ez csak egy szerep, vagy esetleg a főpolgármester tanult valamennyit az elmúlt tizenhat esztendő rengeteg hibájából? – Olyan könnyű ebben az országban bármit fordítva kommunikálni, s olyan könnyen megy egyeseknek, hogy nagy médiatúlsúlylyal a hátuk mögött elhitetik magukról, ők mennyire jók… Gondoljunk arra, hogy Demszky mindenhol úgy jelenik meg mint a nagy rendszerváltó. Pedig ez alapjában véve is hülyeség. A rendszerváltozás oka elsősorban az volt, hogy a nemzetközi nagytőke beleunt a kommunistákkal való állandó bíbelődésbe, ha pedig személyeket akarunk megnevezni a közép-európai rendszerváltoztatás kapcsán, akkor II. János Pál pápát, Ronald Reagant és Mihail Gorbacsovot kell megemlítenünk. Attól, hogy Demszky Gábor szamizdatozgatott egy kicsit, a kommunisták még jól el lettek volna pár évtizedig. Persze, lehet őt tisztelni ezért, nyilván kellett hozzá bátorság, ami bennem például nem volt meg, de nem volt ez azért olyan nagy tett, amiért minden bűne dacára szeretni kellene őt évtizedeken át. Ő viszont nagyon épít erre a legendára, s nem csinálja rosszul. Ugyanígy törekszik arra is, hogy elhitesse, megváltozott, úgy tesz, mintha mindenkivel kompromisszumra törekedne, s közben már-már a hiperaktivitás látszatát keltve szólal meg minden Budapestet érintő ügyben. A magam részéről azonban nem nagyon hiszek abban, hogy Demszky Gábor így ötvenvalahány évesen, tizenhat évnyi főpolgármesterkedés után egyik percről a másikra megváltozik, s ezután az ellenzéket tiszteletben tartó, minden kérdésben a főváros érdekeit szolgáló városvezető lesz. Bándy Péter