Derbi a roncstelepen

„A csapatkapitány és a szövetségi kapitány is a helyén van, és lesz/van taktika és stratégia arra, hogy amikor kifutunk a pályára, ne legyen kétség, hogy a meccs nyerhető. Én pedig azt ígérem, hogy többet nem fog veszekedés kihallatszani az öltözőből!” Molnár Gyula szocialista pártelnök minapi Facebook-bejegyzését akár drámainak is mondhatnánk, de a tragikomikus alighanem alkalmasabb kifejezés. Az elmúlt hetekben ugyanis hatalmas rendetlenség, káosz látszik a hazai politika baloldali térfelén, és továbbra sem világos, lesz-e ebből megegyezés, közös lista, egyeztetett jelöltállítás.

Kezdetben vala az állampárt, aztán az MSZP nevű gyűjtőpárt. Hogy ma mi van, azt már a május 1-jén kolbászt rágcsáló baloldali nyugdíjasok sem értik. A balliberális oldalon hatalmas a túlkínálat, féltucatnyi szervezet küzd maradék választóik kegyeiért. Az MSZP-ben régóta meglévő törésvonalakat legutóbb Botka László miniszterelnökké választása tette világossá a külvilág számára. A szegedi polgármester hatvanoldalas programot állított össze, ebben nem kevesebbet, mint jelöltállítási jogot követelt magának, valamint azt, hogy az MSZP jövő évi listáján ne szerepeljenek a 2010-es bukásért felelős emberek.

Ez utóbbival leginkább két aktív pártbeli vetélytársának üzent, Mesterházy Attilának és Hiller Istvánnak. Mesterházy hiába emlékeztetett arra, hogy 2010-ben Botka maga is tagja volt a párt kampányért felelős országos választási bizottságának, végül meg kellett hajolnia a többségi akarat előtt, Botkát májusban hatalmas többséggel miniszterelnök-jelöltté választotta az MSZP kongresszusa. Ezzel egy időben Hiller István is háttérbe szorult. Neki Botka aligha bocsátotta meg, hogy egy évvel azelőtt legyőzte őt a választmányi elnökségért folytatott harcban. A szegedi polgármestert nagyon megviselte a vereség, ismerősei szerint komolyan fontolgatta, hogy kiszáll az országos politikából. Idén tavasszal azonban fordult a kocka, Botka egyedül maradt a porondon, pártbeli vetélytársai meghátráltak, elhallgattak, illetve besoroltak mögé. Még az örökké kritikus Szanyi Tibor is azt nyilatkozta, tetszik neki, ahogyan Botka László „szegediesen rárúgta az ajtót az MSZP-re”.

Elgondolkodtató, hogy miközben a régiek kiszorítását követelte, Botka László feltámasztott néhányat az MSZP legismertebb politikai hullái közül, akiknek vaskos szerep jutott a párt lejtmenetében. Csapatába kampányfőnöknek szerződtette Tóbiás Józsefet, de úgy tűnt, ott lehet Baja Ferenc és Molnár Zsolt is. Ez utóbbi meghívása már májusban is nagy feltűnést keltett, hiszen 2016-ban Molnár mindent megtett Botka választmányi elnöksége ellen, és sikerrel is járt. Botka nemrégiben a 168 Órának nyilatkozva árulónak nevezte Molnárt, majd személyesen is találkoztak Szegeden. Bár a megbeszélések első visszhangja alapján úgy tűnt, rendezték nézeteltéréseiket, az MSZP-ben teljhatalomhoz juttatott Botka a találkozó után Molnár Zsolt fővárosi ellenlábasát, Tóth József angyalföldi polgármestert kérte fel az MSZP budapesti kampányának irányítására. A sajtóban közben rendületlenül folynak az üzengetések, Botka szövetségesei nem kímélik a másként gondolkodókat. Harangozó Tamás például megszellőztette, hogy Molnár Zsolt kiszáll az országos politikából, Botka egyik legrégebbi barátja, Ujhelyi István MSZP-alelnök pedig arról beszélt, hogy hamarosan további árulókat és kollaboránsokat is megneveznek majd.

Bár Botka Lászlónak hivatalos ellenzéke nincs a párton belül, azért a suttogó propaganda hat és működik. A párt volt pénztárnoka, Puch László érdekeltségébe tartozó Vasárnapi Hírekben nemrégiben például arról morfondíroztak, hogy ha Botka őszig nem teremt baloldali egységet, és nem hoz új szavazókat, akkor a pártvezetés tudtával és belegyezésével repül. Hogy ez igaz-e, nem tudjuk, mindenesetre az MSZP huszonöt év alatt mindig ugyanazt játszotta hasonló helyzetben: a megválasztott vezető ellenlábasai befogták a szájukat, végigcsinálták a kampányt, és csak a vereség után tálaltak ki, ha egyáltalán kitálaltak.

Pártjában egyelőre felülkerekedett, de máskülönben Botka László közéleti élete mostanában valóságos vesszőfutás. A közvélemény-kutatások szerint nem sikerült elhitetnie magáról, hogy Orbán Viktor kihívója lenne, az MSZP stagnál, a Jobbik is megelőzi. Balul sült el Botka László fizessenek a gazdagok plakátkampánya is, egyrészt átlátszó demagógiája, másrészt a szegedi politikus luxuséletmódja miatt. A városában csak Rolex Laciként emlegetett Botka László ugyanis kedveli a költséges utazásokat, búvárkodást, és miután a kormánypárti sajtó kellően kivesézte a kérdést, eredeti üzenete nemigen jött át.

A baloldali összefogás legnagyobb akadálya kétségkívül Gyurcsány Ferenc, akivel láthatóan nem tudnak mit kezdeni a többiek. A volt miniszterelnök tulajdonképpen mást sem tesz, mint a maga csekély, de hűséges választói táborával foglalkozik, nekik üzen, őket kápráztatja el keménykedő Facebook-bejegyzéseivel. Bár Gyurcsány Ferenc állandóan az összefogást sürgeti, nyilvánvaló, hogy már a jövőre gondol, és alig várja, hogy az MSZP elhasaljon a jövő tavaszi választáson. Ebben az esetben átvenné Botka Lászlóék őrizetlen nyáját, és a Demokratikus Koalíció válna a baloldal vezető erejévé. Ennek valamennyi alapja van, de – Szanyi Tibor halhatatlan mondásával élve – „gyönyörű látvány lesz, amikor a roncstelepen kikiáltja magát főnöknek”.

Gyurcsány Ferenc valóban a maradék koncért indul versenybe, a baloldal feltámasztására ő sem alkalmas, hiszen a statisztikák szerint hosszú évek óta ő az egyik legelutasítottabb politikus Magyarországon. A Demokratikus Koalíció hatalom közelébe jutásának egyetlen esélye valamiféle szövetkezés másokkal, ettől azonban egyrészt 2010-es rossz tapasztalatai miatt a többiek húzódoznak, másrészt Gyurcsány autoriter személyisége eleve kizárja a méltányos és kompromisszumos megegyezést. Gyurcsány Ferenc így csak a baloldali kenyérharc vezető személyisége. Egyetlen közéleti szerepe, hogy szűk apparátusának munkát és megélhetést biztosítson, de a politikai hatalom megszerzésétől messzebb van, mint valaha.

Ennek a kenyérharcnak jellegzetes figurái akadnak még a baloldalon, de ha kilépnek Budapest határain túlra, ismertségük és elismertségük határait is elérik. Ide tartozik a Párbeszéd, az Együtt és a Kétfarkú Kutya Párt. Egyetlen esélyük, hogy betagozódnak valamilyen nagyszabású együttműködésbe, és akkor leesik néhány befutó hely a parlamentben. Mindhárom párt élesen elzárkózik Gyurcsány Ferenctől, saját arculatot igyekszik magára erőltetni, de jelenlétével már önmagában is tovább forgácsolja a baloldalt. Aligha véletlen, hogy Juhász Péter, az Együtt elnöke nemrégiben saját pártja, az LMP, a Momentum és a Párbeszéd választási együttműködését sürgette, de az igazság az, hogy sem ő, sem pártja nem eléggé vonzó partner a többiek számára.

A remény Fekete-Győr András személyében köszöntött be a baloldalon. Legalábbis pár hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy a budapesti olimpia elgáncsolásával a Momentum felívelő pályára lépett. Az új alakulat szakított az MSZP és a többiek régi vágású, kádári tömegeket megszólító politikájával, és kifejezetten a fiatalokat célozta meg radikális, szemtelen üzeneteivel. A Momentum kétségkívül lendületes, de konkrét és értékelhető mondanivalója nincs az országról. Fekete-Győr Andrásék eddig az SZDSZ klasszikus doktriner útját járják, szakpolitikai felvetéseik keveseket érintenek Magyarországon, és a dühös ellenkezésen kívül szinte semmit nem tudnak felmutatni. A Momentum vezérkarának döntő többsége családilag pártállami érintettségű, kommunista fejesek gyermeke, ezért nem meglepő, hogy megnyilatkozásaik a hajdani MSZP-t és SZDSZ-t idézik. Bár magukat baloldal és jobboldal között lebegő, pragmatikus alakulatként festik le, valójában határozottan balra, a liberális közönséghez kötődnek.

Az elmúlt években egyetlen baloldali politikai szereplőnek sem volt olyan erős sajtója az ellenzéki oldalon, mint Fekete-Győr Andrásnak. Kezdettől fogva sok illúzió tapad hozzá, Török Gábor politológus például új Orbán Viktorként üdvözölte, ami mégiscsak enyhe túlzás, tekintve, hogy a Momentum elnökének eddigi leghíresebb közéleti megnyilvánulása, amikor rátört az Origo szerkesztőségére. Mindennek ellenére a Momentumnak nem élet-halál kérdése a jövő évi választás, hiszen egyértelműen hosszabb életszakaszra számítanak, messzebbre terveznek. Ha George Soros is úgy akarja, ehhez hamarosan muníció is érkezik, és akkor majd kiderül, mennyit ér, mihez ért a baloldali lázadók új formációja.

A Momentum kétségkívül színfolt a szürkeségbe burkolózott baloldalon, de megjelenésük azonnal zavart is támasztott, nem véletlen, hogy szinte mindenki elhatárolódott tőlük. A legtöbb fejtörést az LMP-nek okozzák, már csak azért is, mert a célközönség ugyanaz, mindkét párt a nagyvárosi, liberális fiatalok szavazataira hajt. Az LMP néhány évvel ezelőtti zöldpolitikából és elitellenességéből gyúrt radikalizmusa már a múlté, ők is szépen betagozódtak, megélhetésként politizáló szűk elitjüknek immáron van vesztenivalója. Nagy érvágás volt számukra, hogy – átmenetileg vagy végleg – vezetőjük, Schiffer András visszavonult a politikától. Azóta Szél Bernadett-tel igyekeznek eladni a portékájukat, mérsékelt sikerrel. Az LMP számára komoly veszély, hogy a Momentum elszipkázza a választóit, és miután jelenleg úgy tűnik, mindkét párt önállóan méreti meg magát a tavaszi választáson, valamelyikük szinte biztosan kihull a rostán. Az is lehet, hogy mindketten.

A hazai baloldal szereplőinek többsége számára a tavaszi választás egyúttal politikai pályájuk végét is jelentheti. Mások tovább működnek majd, és keresik a pénzt a parlamentben, az önkormányzatokban és a választott testületekben. Egyelőre erre elegendő a muníció. Talán ez sem kevés, gondolhatják joggal, de ettől Orbán Viktor még nyugodtan alszik.

Lass Gábor, Szentesi Zöldi László

Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője:

A baloldalnak nincs mondanivalója, se összefogva, se külön-külön. Átverik a szavazóikat, még a pártelnökségen belül is hazudnak egymásnak. Nem az emberek és Magyarország jövője érdekli őket, hanem az, hogy valahogyan megszerezzék a hatalmat. Jól tudjuk, mi történne, ha kormányra kerülnének: lebontanák a kerítést, megszüntetnék a családtámogatási rendszert, emelnék az adókat. Nemcsak a baloldal, hanem a Jobbik is durva kampányt fog folytatni, ahogy azt nemrég a nyugdíjasok kapcsán Vona Gábor minősíthetetlen hangnemű beszédével igazolta. Kampányszinten biztosan lesz összefogás: a Soros– és a Simicska-hálózat minden mindegy alapon közösen fogja támadni a polgári kormány eredményeit. Azt ígérhetem, hogy felvesszük velük a kesztyűt, és minden eredményt meg fogunk védeni.

Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója:

Bár a baloldalon jelenleg bolhacirkuszt látunk, napi szintű üzengetéssel és vádaskodással, valószínű, hogy valamilyen koordinált indulásban végül meg fognak állapodni. A baloldal vitái a hatalmi harcaikról szólnak, és nem a társadalom számára fontos kérdésekről. Amikor Magyarországnak a migrációs válságban, illetve a Brüsszellel folytatott politikai küzdelmében szüksége lenne arra, hogy a nemzeti ügyekben egységesen álljunk ki, akkor azt tapasztaljuk, hogy a magyar baloldalra nem lehet számítani. Szembemennek a nemzeti érdekekkel, beállnak Soros György és a brüsszeli bürokrácia migrációs terve mögé, lebontanák a határkerítést, veszélybe sodorva ezzel az országot és a magyarok biztonságát. A Jobbik egyre többször szavaz együtt a baloldallal, ilyen értelemben Vona Gábor együttműködik Gyurcsány Ferenccel és a többi baloldali politikussal. Korábban ő volt Soros György leghangosabb bírálója, ma pedig a baloldallal együtt Soros György érdekében ír alá. Ezek alapján kemény és mocskolódó kampányra számítok. A baloldal, részben a politikai sikertelenségük okán, provokációkkal fog próbálkozni, ahogy ez az elmúlt hónapokban már el is kezdődött. A nemzeti oldal szavazóitól azt kérem, ne üljünk fel a provokációknak. Ha nyugodtak és egységesek maradunk, akkor sikerrel tekinthetünk a választások elé.

Virág Andrea, a Republikon Intézet kutató-elemzője:

Egyelőre nehéz megmondani, milyen konstrukcióban fog indulni a baloldali, liberális ellenzék a 2018-as választásokon. Az MSZP-n belül van egy konfliktus, amelynek kiváltó oka, hogy a szocialisták együttműködjenek-e a DK-val. A fő kérdés Gyurcsány Ferenc személye, Botka László ugyanis nem szeretne Gyurcsány Ferenccel együttműködni. Ha lesz együttműködés, akkor a legnagyobb valószínűsége egy koordinált jelöltállításnak van, azaz a baloldal minden választókerületben egy jelöltet fog indítani a fideszes, illetve a jobbikos jelölttel szemben. Így van esély arra, hogy a Fidesz nem szerez abszolút többséget. Nem tudni, a kis pártok milyen mértékben vennének részt egy közös jelöltállításban. 2014-ben az LMP egyedül indult, nem látni, hogy 2018-ban miért döntenének másképp. A baloldali szavazókban elég nagy a kormányváltási vágy, ezért ha az adott választókerületben találnak egy kiemelkedően esélyes jelöltet, akkor a baloldali szavazók jó eséllyel egy irányba szavazhatnak. A Republikon Intézet legfrissebb budapesti felmérése szerint Budapesten többségben van a baloldali ellenzék, akár 14-16 választókerületet is megnyerhetne. Az egyéni kerületek szintjén még van idejük megegyezni, viszont a kampányt el kell kezdeni, és a viták helyett inkább arról kellene beszélniük, mit tennének, ha kormányra kerülnének. Ez azért is fontos, mivel a Fidesz és a Jobbik világos kampánystratégiával rendelkezik, ami a baloldali pártokról egyelőre nem mondható el.