Sajtódíjat kapott Lovas István

Idén harmadik alkalommal adták át a Magyar Nemzet alapító főszerkesztője, Pethő Sándor emlékére létrehozott Szellemi Honvédelem elnevezésű sajtódíjat. A díjat, Zsin Judit szobrászművész bronz-gránit munkáját azok kaphatják, akik az egykori Magyar Nemzet műhelyében indult, úgynevezett szellemi honvédelem elveihez méltóan végzik munkájukat mind az írott, mind az elektronikus sajtóban. A 2006-os esztendő díjazottja a sokoldalú alkotó, Jeli Ferenc festőművész, filmrendező, író, valamint lapunk rendkívül népszerű publicistája, a nemzeti sajtó „fenegyereke”, Lovas István.

A március 3-i ünnepélyes díjátadás helyszíne ez alkalommal a Pest Hotel volt, melynek aulájában jelen voltak a díjalapító Pethő család képviselői, az unoka, Győry Zoltánné, illetve a dédunoka, Járay Katalin, valamint írók, újságírók és számos közéleti személyiség is. A díjat odaítélő kuratórium tagjai is a nemzeti érzelmű közélet tiszteletben álló személyiségei. Az elnök Gyurkovics Tibor író, a további tagok Makovecz Imre építész, Tőkéczki László történész, Tiffán Ede borász, Zelnik József etnográfus, író.

– Három évvel ezelőtt Pethő Sándor, a Magyar Nemzet alapító főszerkesztőjének dédunokája, Járay Katalin azzal keresett meg, hogy a család, a nagynevű dédpapa emlékére, aki a vészterhes időkben, 1937-ben, e lap létrehozásával hősiesen küzdött a magyarság megmaradásáért, sajtódíjat szeretne alapítani – mondta Gyurkovics Tibor író, a kuratórium elnöke. – Felkértek, hogy legyek a Szellemi Honvédelem című díjat odaítélő kuratórium elnöke. Nagyon jólesett a felkérés, amit annál is inkább örömmel vállaltam, hiszen az a fajta szellemi irány, amit Pethő Sándor képviselt, egybeesik azzal, amit én is képviselek. Azt gondolom, hogy ha egy belga, egy holland, egy amerikai nem szégyelli belgaságát, hollandságát, amerikaiságát, akkor mi se szégyelljük magyarságunkat. Mert az új Európában, ahol közel 500 millióan élnek, csak akkor van létjogosultságunk, ha van saját színünk, saját szívünk. Legyünk büszkék arra, ami Európával öszszeköt, de arra is, amiben különbözünk tőle. Mert ez a különös, Ady-szerű, keleties szellem, amivel színesíthetjük az európai kultúrát, egyedülállóan a miénk.

Gyurkovics Tibor felvezetőjében elmondta még, hogy a rendkívül forró, különleges hangulatú ülést egyöntetű szavazás követte, ami azt mutatta, hogy nagy lelkesedéssel fogadta a kuratórium az idei jelölést. Lovas Istvánról szólva kiemelte, hogy legnagyobb erényének szenvedélyességét tartja. Nemcsak szívét és lelkét, hanem testének minden porcikáját beleteszi munkáiba. Pókhálószerű, minden területre kiterjedt tájékozottsága pedig páratlan. Benne megvan mindaz, ami a mai újságírásból hiányzik. Véleményét osztotta Makovecz Imre is, aki kiemelte Lovas bátorságát, és azt a kurázsit, amivel utánajár a dolgoknak. A kiváló építész hozzátette még, hogy abban a korban, amikor a hímnős férfiak kerültek a középpontba, megnyugtató, hogy létezik még olyan férfi, aki képes lenne megvédeni idősebb barátait, ha a sors úgy kívánná.

A másik díjazott, a 73 éves Jeli Ferenc, akit Gyurkovics Tibor az egyik legkiválóbb, tisztességes, becsületes, és tehetséges művészembernek nevezett, jellegzetesen magyar sorsot élt meg. ’56 után megjárta a börtönt, ám ez mégsem törte meg. Olyan kiváló alkotások kötődnek nevéhez, mint az Indul a bakterház című nagy sikerű film, de ő rendezte a 14. aradi vértanúról, Kazinczy Ferenc fiáról, Kazinczy Lajosról szóló filmet is. Ezenkívül számos verseskötet és festmény fémjelzi életútját. A díjjal kapcsolatban lapunknak elmondta, hogy számára ez azt jelenti, hogy végre eljutottunk odáig, hogy a szellemet is értékelik. Mert nagyon fontos, hogy beépítsük mindennapi életünkbe azt a szellemi értékrendet, amivel a tizenötmilliós magyarság rendelkezik. Sokfelé megfordult a világban, és nyugodt szívvel jelenti ki, hogy ilyen magas fokú kultúrával kevés helyen találkozott. Példaként említette, hogy míg Shakespeare 35 ezer szóval írt, addig Arany János 40 ezerrel, és ez csak egy példa a sok közül. Végtelen örömmel tölti el, hogy ötvenévi kommunizmus sem tudta kiölni a magyarságból azt az esszenciát, amivel rendelkezik.

– Örülök annak, hogy most már olyan időket élünk, hogy azokat az újságírókat is ki merik tüntetni, akik a Demokratában, illetve annak hangnemében írnak – nyilatkozta a díjátadás után lapunknak Lovas István. – Úgy érzem, hogy ezt a díjat nem én egyedül kaptam, hanem egy kicsit a Demokrata, egy kicsit a Magyar Nemzet, egy kicsit a Vasárnapi Újság és az egész jobboldali média. Olyan világban élünk, ahol egyre roszszabbul érezzük magunkat. Csakhogy nem elég ezt észrevenni, azért, hogy ez jó irányba változzon, tenni is kell. Hála Istennek, szerte a világon egyre jobban lehet érezni, hogy az embereknek elegük van a kettős mércéből, és felszabadultan, nyíltan akarnak beszélni. Arra kérem ezért a lapomat, a Magyar Demokratát, hogy folytassa kemény harcát az igazság kimondásáért. Annak az igazságnak a kimondásért, amit a szemével mindenki lát, a fülével mindenki hall, csak ő maga nem meri kimondani. Ugyanis ez az, amiért évek óta hűségesen olvassák a lapot, mert a kimondott igazság megerősíti őket hitükben, igazukban.

Reiter Szilvia