Hány generációt veszítünk még el a digitális világban?

– A digitális függőség problémájával előbb-utóbb mindenki találkozik, ez a téma nemzetközi szinten is egyesíti a szülőket – ezzel kezdte előadását Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő a Kapcsolj ki! mozgalom és az Országgyűlés alelnöke által szervezett Digitális gyermekvédelmi konferencián a parlamentben. A mozgalom alapítója rámutatott: két-három éve robbant igazán itthon is a téma azzal, hogy a gyermekpszichiátriákon és a korai fejlesztésben tömegével jelentek meg azok a kisgyerekek, akiknél a túl korai képernyőztetés miatt komoly mentális problémák alakultak ki.

– Hány generációval kísérletezünk még? Hány generációt veszítünk még el?

– tette fel a húsba vágó kérdéseket Pöltl Ákos, aki a mesterséges intelligenciára és a virtuális társakra utalva hangsúlyozta, „ami jön, az még nagyobb problémákat fog okozni”.

A nagy techcégek diktálnak

A családbiztonsági szakértő a helyzetet jellemezve megjegyezte, ha valaki a 10 éves gyerekének nem ad okostelefont, sokaktól megkapja a billogot, hogy „te technológiaellenes vagy!”. Holott fontos tudatosítani, hogy azt a társadalmi normát, miszerint mindenkinek legyen okostelefonja vagy más digitális eszköze, nem a szülők, hanem a nagy techcégek diktálják.

Pöltl Ákos ezen a ponton a figyelemgazdaságra hívta fel a figyelmet, vagyis arra a mechanizmusra, hogy ma hogyan lehet a figyelemből pénzt csinálni – méghozzá irdatlan sok pénzt. Az öt legnagyobb techcég, az Amazon, az Apple, az Alphabet (Google), a Meta (Facebook, Instagram) és a Microsoft árbevétele 2024-ben együttesen 1700 milliárd dollár volt, amellyel a világ 16. legerősebb országa lenne a Big 5.

Soha ilyen kevés embernek ekkora hatalma nem volt a világ fölött

– jegyezte meg Pöltl Ákos, hozzátéve, hogy a gyerekek az egyik fő célpont, hiszen csak az Egyesült Államokban csak a kiskorúak 11 milliárd dollár reklámbevételt generálnak ezeknek a techóriásoknak.

Néma segélykiáltás a gyerekektől

Világszerte nagyjából hasonlók a statisztikák: már a 12 év alatti gyerekek képernyőideje is meghaladja az öt órát, a 12-18 évesek pedig napi 7-9 órát töltenek képernyő előtt különböző „szórakoztató” tartalmakkal. Ezek pedig csak az átlagok, vagyis sokan ennél sokkal többet lógnak a kütyüjükön. – Ádáz küzdelem zajlik a gyerekek figyelmééért, a hirdetők ott hirdetnek, ahol a gyerekek időt töltenek – mutatott rá a családbiztonsági szakértő, aki a Netflix vezetőjének korábbi megállapítását is idézte, miszerint

a fő vetélytársuk az alvás.

Pöltl Ákos hangsúlyozta: teljes félreértés, hogy a direkt manipulációs szándékú, függőséget okozó algoritmusokkal dolgozó tartalmakat le lehet tenni. Mint mondta, amikor gyerekeknek tart előadást, mindig felteszi a kérdést, hogy előfordult-e már velük, hogy több időt töltöttek az okostelefonjukkal, mint amennyit akartak. Ekkor a jelenlévők 80 százaléka jelentkezik. A másik kérdésére, hogy előfordult-e már, hogy rosszabbul érezték magukat ettől, ugyanilyen arányban jelentkeznek.

A szakértő felidézte, nem egyszer találkozott azzal a jelenséggel, hogy az előadásán korábban résztvevő gyerek kéri a meg a szülőt, hogy menjen el egy hasonló előadásra. Pöltl Ákos szerint ez egyfajta „néma segélykiáltás” a digitális világba beszippantott gyerekek részéről.

Manipuláció és algoritmusok hálójában

Az említett befolyásoló tervezés B. J. Fogg amerikai társadalomtudós viselkedésmodellje alapján terjedt el. Pöltl Ákos megjegyezte, Foggot milliomoscsinálónak nevezik, nem véletlenül: számos céget tett dúsgazdaggá azzal, hogy a manipulációs tervezéssel, a különféle algoritmusokkal tényleg letehetetlen legyen az eszköz, és azt érezze az ember, hogy „üldöz a telefonom”.

Ez a manipuláció a gyerekeknél igazán veszélyes, akiknek még kifejletlen az idegrendszerük.

Pöltl Ákos ugyanakkor hangsúlyozta, ma már ott tartunk, hogy nemcsak a gyerekek figyelméből, hanem a gyerekek érzelmeiből akarnak pénzt csinálni a techcégek. Az MI-alapú virtuális barátok hihetetlenül veszélyesek, hiszen egy teljes álvilágot, álkapcsolatot nyújtanak a gyereknek, annak megfelelően, hogy milyen érzelmi állapotban van. Ráadásul egy ponton azt mondja neki ez a „barát”, hogy fizessen 20 dollárt, és akkor „jobban fogok emlékezni arra, miről beszéltünk korábban”.

Amerikában a 13-17 évesek 70 százaléka már kipróbálta a virtuális társat, 51 százalék rendszeresen használja, 31 százalékuk pedig már azt mondja, hogy „sokkal jobb vele beszélgetni, mint mással”. Ha valaki azonban azt hinné, itt vége van, óriási tévedésben van: Pöltl Ákos felhívta a figyelmet, hogy már megjelentek a legkisebbeknek szánt, hasonló elven működő, internetkapcsolattal és MI-tudással felvértezett plüssmacik…

Technikának látszik, függőséget okoz

Uzsalyné Pécsi Rita az előadását azzal kezdte, hogy sajnos még ma is öt szülőből négy azt hiszi, hogy fejlesztő eszközökről beszélünk. Pedig itt arról van szó, hogy ezek az eszközök valóban technikának látszanak, csak épp függőséget okoznak. A neveléskutató szerint a kialakulatlan idegrendszer csak fokozatosan találkozhat a „géppel”, ezért a különböző gyermekkori életszakaszokban különböző módon és mennyiségben lehet azt alkalmazni. A legfontosabb, hogy 3 éves kor alatt semmi ne legyen, ezt követően lehet egy-egy mesét megengedni a kisgyerekeknek. Mint mondta, a saját unokája – akinek némi szünettel legfeljebb két rövid mesét enged megnézni az édesanyja – fogalmazta meg a maga gyereknyelvén a lényeget a YouTube millió újabb videót feldobó kínálatára utalva, hogy

„akart jönni, de én kikapcsoltam”.

Uzsalyné Pécsi Rita az iskolai digitális feladatokra utalva azt mondta, jobb lenne minél kevesebbet a digitális csatornákon üzengetni: rossz gyakorlatnak nevezte többek között, ha a tanár a Krétán küldi szét a megoldandó házi feladatot.

– Ne ássunk alá azoknak a családoknak, amelyek még próbálkoznak a digitális világ ellenében! – hangsúlyozta a neveléskutató.

Mint mondta, a személyesen megélt társas kapcsolatokra, mozgásra, szabad játékra van szükségük a gyerekeknek, nem digitális eszközökre. Ha azonban nincsenek személyes kapcsolatok, mozgás és szabad játék, akkor jönnek a klinikai és idegrendszeri elváltozások. Uzsalyné Pécsi Rita kifejtette, ma olyan problémákkal találkoznak a szakemberek, amilyenekkel korábban nem:

felütötte fejét a digitális autizmus és a digitális demencia.

Itt nem a diagnosztizált autizmusról és az időskorban jellemző demenciáról van szó, hanem arról, hogy az amúgy egészséges gyerek olyan tüneteket produkál, mintha autista vagy demens lenne.

Gyerekek, akiket semmi nem érdekel

Az agynak valódi, nem virtuális feladatok kellenek. Uzsalyné Pécsi Rita hangsúlyozta: a virtuális azt jelenti, hogy „mintha”, de a „mintha élmény nem alkalmas az életfeladatok előkészítésére, mert az idegrendszert becsapja”. Feltette a kérdést: ki szeretne a konferencia után „mintha” ebédet enni vagy ki szeretne „mintha” feleséget?

A képernyőbe belegabalyodó gyereknél a következmények rendkívül súlyosak:

• nem viseli el a hibát, nem tudja kezelni az indulatait;
• torzul a valóságképe, sőt skizofrén-jellegű problémák jelentkeznek nála;
• megakadályozza az életvágy kifejlődését, vagyis semmi nem érdekli.

– Nemzetmentő feladat, hogy a felnövekvő generációk rendelkezzenek azokkal a fontos képességekkel, mint a figyelem, a kitartás, a tanulási képesség – hangsúlyozta.

Uzsalyné Pécsi Rita szerint tudomásul kellene venni, hogy kifejletlen idegrendszerű gyerekek esetében nem lehet tudatos médiahasználatról beszélni – ahogy tudatos droghasználatról sem!

Felhívta a figyelmet, hogy az OECD hosszú ideje világszinten romló tanulmányi eredményekről számol be a jól ismert PISA-mérések alapján, és már tíz éve megfogalmazta:

kevesebb technika = érettebb agy és hatékonyabb tanulás.

– Ehhez képest mi ez a rengeteg képernyő az iskolákban? – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy a szülőknek nagyon észnél kell lenniük.

A nyugati techoptimizmus alkonya

– A virtuális világ, a képernyőzés Magyarországon a legtöbbeket érintő gyermekvédelmi probléma, nincs olyan kisgyerek, aki ne találkozott volna digitális eszközökkel, tartalmakkal – erről már Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke beszélt. Az „okosnak nevezett elbutító eszközökről” a politikus azt mondta, az elmúlt időszakban szakmai konszenzus alakult ki, hogy azok a gyerekekre nézve károsak. Ebben az első mérföldkőnek a Bethesda Gyermekkórház tízpontos chartáját említette, a második mérföldkőnek pedig a Kapcsolj ki! mozgalom elindulását.

Dúró Dóra felhívta a figyelmet, hogy a digitális eszközök jelentette kihívások új terület, maguk az eszközök sem túl régiek, ezért nem alakulhatott még ki igazi szülői, nevelői tapasztalat. De a tudományos eredményeket, az angolszász világ felméréseit, a fiatalok mentális állapotának katasztrofális eredményeit látva a nyugati világban egyre inkább megdőlnek a techoptimista hozzáállások.

Az Országgyűlés alelnöke hangsúlyozta, Magyarországon is egyre több problémát látunk, az iskolai digitalizációban pedig „teljes tévút, amin járunk”. – Egyre több, egyre súlyosabb problémát látunk, és közel sem csak a leszakadó társadalmi rétegek családjainál vagy a széteső családokban, hanem jól szituált családoknál is – jegyezte meg Dúró Dóra.

Felhívta a figyelmet a német AfD kezdeményezésére:

alkotmányos szinten rögzítenék az analóg élethez való jogot.

Dúró Dóra jelezte, idehaza ők is kezdeményezni fogják az alaptörvény módosítását.