Dobrev Klára nem azonosul

A Dobrev-féle önfelmentés marxista furfang: megszüntetve megőrizni mindazt, amit be kellene vallani és vissza kellene adni. Bűnbánat helyett az unió parlamentjének magyar alelnöke arról beszélt az ATV-ben, hogy a szülők és nagyszülők bűneiről a gyermekek és unokák, jelesül ő, már nem tehetnek.

Ez igaz. De az is, hogy akkor erkölcsi alapjuk sincs maguknak betudni, megtartani szüleik, nagyszüleik ingyen kapott vagy harácsolt javait. Felmenőik puskatussal és kivégzéssel foganatosított módszereit elítéli, de az e módszerekkel rabolt örökséghez ragaszkodik, férjével együtt. És ezen a nyilvános és szenvedélyes önfelmentés sem változtat. Még akkor sem, ha szándéka elhitetni a közvéleménnyel: ő az ártatlan, ma született bárány.

Mint Isten minden teremtménye, a ma született bárány is vágyik az akol mele­gére, az otthon nyugalmára, de olyan ma született bárányról tán még az Egek ura sem hallott, amelyiknek ezekben a hónapokban telik le a negyedszázada kezdődött lakásvásárlási törlesztése. Az 1993-as önkormányzati és állami lakások elidegenítéséről szóló törvény ugyanis kimondta: vételi jog illeti meg a bérlőt, a társbérlőt, a rokonokat. Miközben elmaradt az igazságtétel, a felelősségre vonás, aközben a bukott rendszer alattvalói bent maradtak, sőt megvásárolhatták azokat az ingatlanokat, amelyeket ingyen, illetéktelenül kaptak a kommunista hatalomtól.

Ezt a kategóriát jeleníti meg az Apró-villa, amelynek egyik 159 négyzetméteres lakását Dobrev Klára, a szeplőtelen unoka azonnal meg is vásárolta 8,6 millió forintért. Az 1995. június 26-án keltezett adásvételi szerződés értelmében 860 ezer forintot kellett egy összegben befizetnie, a többit 25 évig havonta törleszteni. Ez jár most le.

Akkoriban egy budai első emeleti, 120 négyzetméteres lakás 28-30 millióba került, részletfizetés nélkül. Dobrev az ár harmadáért vehette meg. Édesanyja, Apró Piroska szintén megvette a villa másik lakását, három nappal később pedig a harmadik lakást is megvásárolták, a vérbíró Jahner-Bakos Mihály özvegyétől. Így került néhány nap leforgása alatt az 1429 négyzetméteres telek és rajta a társasházzá minősített, három lakást magában foglaló, 549 négyzetméteres egykori Odescalchi-villa az Apró–Dobrev–Gyurcsány család birtokába.

Miért citálom ide Gyurcsányt? Mert már akkor kitervelte a triumvirátus, milyen törvényi és költségvetési trükkökkel fogják részben közpénzből újrakeretezni a bagóért szerzett édes otthont. Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc alig három héttel a lakások, azaz a villa megvásárlása után, 1995. július 15-én közösen létrehozza a Fittelina Ingatlanbefektetési és Hasznosítási Kft.-t: az alelnök asszony három, Gyurcsány Ferenc pedig kétmilliós pénzügyi betéttel.

A tagok felsorolását követően a Mellékszolgáltatás rovat szövege egyértelmű, mint eső után a sár: „a társaság tagjai közül Dobrev Klára mellékszolgáltatásként a társaság rendelkezésére bocsátja a tulajdonát képező Budapest II. kerület, Szemlőhegy út 42. szám alatti ingatlan kizárólagos hasznosítási jogát.” Arról már nem szól a rovat, hogy a villa fele Apró Piroskáé, akivel senki sem kötött szerződést, de ennek nagyon is érthető magyarázata van, ha tovább olvassuk a megállapodást: „feljogosítja a társtagot arra, hogy az ingatlanon – az eredeti rendeltetés megtartása mellett – felújítást, illetve értéknövelő beruházást végezzen.”

Íme! Eljött a pillanat, amikor a szikrázó nap felszárítja a sarat, és eltünteti a nyomokat. Mert a közös gyarapodás zálogaként még odabiggyesztik: „A felek Dobrev Klára mellékszolgáltatásának értékét egybehangzóan 16 millió Ft összegben határozzák meg.”

Dobrev Klára a 860 ezer forint egyszeri befizetésével máris keresett közel 15 milliót, de ez csak a kezdet, hiszen nagyvonalúan beleegyezett abba is, hogy valakik a házon értéknövelő beruházást végezzenek. Ki ne írna alá ilyen megállapodást? Például Horn Gyula is aláírta, aki miniszterelnökként 1995. február 28-án, három hónappal a Fittelina alapítása előtt nem mással, mint a Princz Gábor vezette Postabank egyik cégével kötött adásvételi szerződést: „a Postabank a III. kerület, Remetehegyi út 178. alatti telket kétszintes – két garázs, úszómedence, szauna, terasz stb. – villa tervrajzaival együtt eladja Horn Gyulának, a fiának meg a feleségének” …megint lehet kapaszkodni, hétmillió forintért. A szerződés kiköti, hogy az akkor legalább 40 milliót érő telek azonnal a vevők nevére kerül, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy az engedélyes tervek alapján nyolc napon belül megkezdődjék az eladó kivitelezésében a luxusvilla építése. Horn Gyula és kedves családja nagyvonalúan eltűrte, hogy a Postabank már az ő telkükön felhúzza a kacsalábon forgó miniszterelnöki palotát, amely nekik egyetlen forintjukba sem került, de az övék maradt…

Így kell ezt csinálni! A Horn-villa értéke akkori árakon bőven meghaladta a százmilliót. (Horn, Gyurcsány és más egykori MSZMP-s politikus korrupciós botrányait a Szegfűk a Rózsadombon című könyvemben tártam nyilvánosság elé 2006-ban – F. T.). A színlelt szerződések, a közpénzek utaztatása, a különféle eljárások és adók elkerülése hátterében ott, pontosabban Horn Gyula előszobájában találjuk Apró Piroskát, Dobrev Klára édesanyját, aki miniszterelnöki kabinetfőnökként egyengette főnöke, lánya és későbbi veje, Gyurcsány útját…

És akkor azt nyilatkozza az uniós alelnök asszony, hogy amit a felmenői képviseltek, azzal „egyáltalán nem tud azonosulni”. Dehogynem tud! Hiszen már 24 évvel ezelőtt, a Fittelina létrehozásának idején tisztában volt vele, hogy politikailag, erkölcsileg, emberileg ősei útját járja.Miután a Fittelina ügyvezetőjeként kiadta közös otthonukat a férjének, évente máris 2,6 milliót leírhattak az adóalapból, értékcsökkenés címén.

Göröngyös út vezetett a villáig. Elsőként a nép nevében ki kellett belőle kergetni a kapitalista és élősködő Odescalchi családot, akik meg sem álltak Svédországig, aztán államosítani, majd csak ezután kapta Klára asszony nagypapája a „dolgozó magyar néptől ajándékba”. Lakbért, sőt villanyszámlát sem kellett fizetni.

Ami tehát az Odescalchiakat illetné, az ma már az alelnök asszonyé. De nincs lelkiismeret-furdalása, hiszen nem azonosul azzal, amit Apró Antal képviselt, például 1956. november 4-én hajnalban, amikor orosz tankban kuporogva, elsőként rontott Budapestre, szabadságharcosokat lövetni, később pedig felakasztatni. Eszme- és harcostársa, Jahner-Bakos Mihály vérbíró vezette be alezredesként a forradalom leverése után a rögtönítélő bíráskodás gyakorlatát. A derék Bakos úgy osztogatta a halálos ítéletet, mint szendvicsember a szórólapot. A hálás és derék nagypapa oda is vette maga mellé, együtt éltek, meghitten a villában, amíg meg nem haltak.

Ha a Szemlőhegy út 42. falai beszélni tudnának, sokáig sorjáznának a történetek, gyanítom, olyanok, amelyekkel Dobrev Klára nem tud azonosulni. De azzal igen, hogy a villát bérbe vevő Gyurcsány-cég az akkor már saját tulajdonában lévő épületen közel 60 millió forintos „értéknövelő beruházásba” kezdett. Ez azért lényeges, mert így vissza lehetett igényelni az áfa összegét, amely meghaladta a 14 millió forintot. De az alelnök asszony akkor is elégedetten dörzsölhette össze tenyerét, amikor önzetlen férje 17 milliós tagi kölcsönt folyósított a Fittelinának, és ugyanazzal a mozdulattal a kft. székhelyét is a Szemlőhegy 42.-be jegyeztette be. A házaspár tagjai közötti szerződésáradatban jól látható, hogy színleltek, megtévesztőek és csak azt szolgálják, hogy jogtalan költségleírásokat hajthassanak végre. Meg is teszik, miközben a Fitteli­nát 70 milliós adóssággal padlóra küldik.

Ekkor Gyurcsány gyorsan átveszi az asszonytól a cégvezetést, és amolyan balról jött jó tündérként színre lép az alelnök asszony édesanyja, Apró Piroska, aki önzetlenül 40 milliós törzstőkeemelést pumpál a cégbe, mint az Altus Rt. vezetője. Különben is futott a szekér, hiszen édesanyja a hosszas NDK, majd bulgáriai külszolgálat után 1994-től a pufajkás Horn címzetes államtitkára, később a Magyar Hitelbank Rt., a Hungexpo Rt., a Magyar Export-Import Bank Rt. igazgatótanácsának elnöke.

A régen szebb időket látott villa kommunista koromtól feketéllő falait pasztellszínűre festették, a benne uralkodó mozgalmi légkört kiszellőztették, az erkélyre magyar meg uniós zászlót tűztek „hazafias kezek”. Eközben odabent lázasan körmölték papirosra az értékcsökkentő adatokat. Néhány érdekes szám a listáról. Alelnök asszony konyhabútora 553 ezer forintba került, amelynek 14,5 százalékos csökkenéssel az értéke öt hónap elteltével már csak 98 ezer forint volt. A 710 ezer forintos fürdőszobabútor 120 ezerre, míg a 101 ezer forintos kanapé 68 ezerre olvadt. Képzeljük el, ha mindenki cégalapítással írná le a hitvesi ágyát, a konyhaasztalát, a mosógépét, a kerti slaugot, a liftről és szaunáról nem is beszélve. Alelnök asszonyéknál ez is megtörtént, amikor Gyurcsány a Fittelinával, azaz a saját feleségével kötött szerződés értelmében a villában található liftet, szaunát, csillárokat és szoláriumot is a maga tulajdonába vette, miközben közös cégük, a Fittelina 24,7 millió személyi jövedelemadót és 6,1 millió egészségügyi hozzájárulást nem tudott befizetni.

Magyarország büntető törvénykönyve alapján adócsalást követ el, aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényt (adatot) a hatóság előtt valótlanul ad elő vagy elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkenti… Ehelyett mi történt? A Fittelina székhelyét a villából átvezették a Szalay utca 4.-be, a luxusberuházás pedig természetbeni juttatásként Dobrev Klára tulajdonába került. Alelnök asszonynak még személyi jövedelemadót sem kellett fizetnie, és lett egy pompásan felújított budai villája.