Döccenők a pártatlanságban

–  A bíróság szabadon engedi a volt felesége félholtra verése miatt börtönbe zárt bűnözőt, az pedig szabadlábon azonnal megöli két fiát. Büntetése letöltése előtt hazamehet Marian Cozma egyik gyilkosa, Sztojka Iván, akárcsak Horváth Dezső, az egyik olaszliszkai lincselő. A szegedi városvezetés kezét is megégető Szeviép-ügyben az a Nóvé Ágnes bírónő menti fel a vádlottakat, akinek családi cége ugyancsak a baloldali önkormányzatnak számlázott. A felháborító ítéletek nyomán okkal kérdezi a közvélemény: mi folyik a tárgyalótermekben?

–  Valóban gyakran születnek olyan ítéletek, amelyek irritálják a közvéleményt. A sommás közvélekedés szerint igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás folyik a bíróságokon. Ez súlyosan sértő a mintegy 3000 fős magyar bírói karra nézve, ugyanakkor a valóban elfogadhatatlanul gyakran előforduló kirívó ítéletek erőteljesen rombolják az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat. Egyetértek azzal, hogy a szándékos életellenes bűncselekményekért elítélteket ne lehessen a büntetésük teljes letöltése előtt szabadon engedni. Persze egy bírónak nem a közvélemény kívánságára, hanem a törvények alapján kell döntenie, de tényszerűen megállapítható, hogy sok esetben tetten érthető akár a jogsértés is. Politikailag kényes ügyekben például gyakran érzékelhető egy-egy verdikt ideológiai motiváltsága, nemritkán már az eljáró bírók kijelölése is sérti a pártatlanság, az elfogulatlanság követelményét. Tipikusan ilyen a kedélyeket manapság borzoló Szeviép-ügy, de ide sorolható az a taktika is, amikor húzzák az eljárást, az idő múlására játszanak, a másodfok rendre új eljárásra kötelezi az első fokot.

–  Ez nem lehet indokolt?

–  Ha a bíró ügyfelderítési kötelezettségének teljesítése során nem járt utána teljes egészében a vádban megfogalmazottaknak, akkor másodfokon bizonyítást kell fölvenni, és szükség esetén ennek nyomán korrigálni az elsőfokú ítéletet, lehetőség szerint elkerülve a hatályon kívül helyezést és az új eljárásra utasítást. Ez ugyanis az időszerűség követelményének megsértésével egyszerűen megöli az ügyet. Látványosan ez történt a Biszku-ügyben, amelyben az időhúzás a legfőbb ügyésznél is kiverte a biztosítékot, és óvást emelt a Kúriánál törvénytelen hatályon kívül helyezés miatt. A Kúria ennek helyt is adott, de végül sikerült elérni, hogy a tömeggyilkos ítélet nélkül haljon meg. Ugyancsak aggályos és durva pervezetési mód, amikor a bíróság azzal a megfoghatatlan indokkal rekeszt ki a bizonyítás tényei közül szakértői véleményeket, hogy azok előterjesztőjétől nem várható tárgyilagos, pártatlan vélemény.

–  A törvény nem ad rá lehetőséget?

–  A bírónak tényfelderítési kötelezettsége van. Abban nagy a mozgástere, hogy miként gondolkodik az elébe tárt bizonyítékokról. De az ítélet indoklásában kimerítő alapossággal kell számot adnia róla, hogy melyik bizonyítékot miért fogadta el vagy hagyta figyelmen kívül. Ha ez az indoklás hiányos, akkor az ítélet megalapozatlan. Ez típusosan a vörösiszapperben fordult elő. Speciális műszaki ismereteket igénylő ügyről lévén szó a rendőrség a nyomozás során azonnal kerített egy szakértőt, a Budapesti Műszaki Egyetem egyik geotechnika-professzorát, aki el is készítette a jelentését. Ám az első fokon ítélkező bírónő, aki amúgy a Veszprém Megyei Bíróság legjobb bírája kitüntető címet nyerte el, nyilván elveszett a szakmai érvelések tengerében, és a bűnösség kérdésében döntő fontosságú adatot nem mérlegelte, hanem az eljárási jog egyik paragrafusára hivatkozva kizárta a bizonyítási eljárásból a szakértői anyagot, helyt adva a védelem azon felvetésének, hogy a rendőrség felkérésére eljáró szakértőtől nem várható pártatlan, tárgyilagos vélemény. Magyarul mentesítette magát attól, hogy ítéletében egy lényegbe vágó kérdéssel foglalkoznia kelljen. De ha a bíróság a tények felderítésének szakaszában érdemi mérlegelés nélkül elvet bármely olyan bizonyítékot, ami akár a vádat, akár a védelmet erősíti, és nem indokolja meg, hogy mire alapozza például egy szakértő pártatlanságának megkérdőjelezését, akkor egy szubjektív feltevésből indul ki, és máris egy fikcióra építi az egész bizonyítási eljárást. Trükkös, de gusztustalan megoldás, szöges ellentétben áll az igazságossággal, egyáltalán, az ítélkezési kötelezettséggel. Nem véletlen, hogy a másodfokú bíróság alaptalannak is tartotta a szakértő kizárását. Ezért helyezték végül hatályon kívül az egész eljárást, és új eljárásra utasították az elsőfokú bíróságot.

–  A bírósági ítéletek kritizálását az érintettek általában a bírói függetlenség elleni támadásnak tekintik. Jogosan?

–  Ez teljes tévedés. A jogi érveléssel alátámasztott szakmai bírálat nemhogy nem sérti a jogállamiság elvét, de erősíti azt. Magyarországon 1689 óta van a végrehajtó hatalomtól független, önálló bírói szervezet. Ez a harmadik hatalmi ág. Azóta a kommunista pártállami alávetettséget leszámítva egészen a 2011-es átfogó igazságügyi reformig a mindenkori igazságügyi tárca bírósági főosztálya látta el a törvényességi felügyeletet. A második Orbán-kormány, felismerve a jogdogmatikai ellentmondást e helyzet és az igazságszolgáltatás külön hatalmi státusa között, megteremtette a bírói kar önigazgatását, létrehozva az Országos Bírósági Hivatalt. Ennek Országgyűlés által megválasztott elnöke felel a bíróságok igazgatási ügyeinek ellátásáért, magyarul a szakmai munkáért, e tevékenységét pedig a 15 tagú Országos Bírói Tanács felügyeli. Utóbbi szervezet 14 tagját a bírák saját soraikból választják, a Kúria mindenkori elnöke pedig hivatalából adódóan vesz részt a testület munkájában. Más kérdés, hogy az OBH és az OBT közti hosszúra nyúlt viták oda vezettek, hogy az Országos Bírói Tanács néhány tagjának egyértelműen és nyíltan ellenzéki politikai állásfoglalásai miatt más tagok lemondtak tisztségükről, és a testület létszáma ma nem teljes. Így föltehető a kérdés, hogy egyáltalán törvényesen működik-e. Az OBH elnöke mindenesetre csak az OBT egyetértésével nevezhet ki valakit bíróvá.

–  Mit jelent tulajdonképpen a bírói függetlenség?

–  Azt jelenti, hogy a bíró eljárása és ítélete az általa tárgyalt ügyben befolyásolhatatlan. Ennek megfelelően bármilyen befolyásolási kísérletet haladéktalanul jelentenie kell a felettesének, és azt is, ha valamely ügyben személyét illetően összeférhetetlenség áll fenn. Magánéletében kerülnie kell minden olyan helyzetet, ami veszélyeztetheti a függetlenségét. Ez nem azt jelenti, hogy bármely ügy kapcsán ne beszélgethetne akár az ügyésszel, akár az ügyvéddel. Előfordulhat például, hogy egy ügyvéd más pereire hivatkozva a tárgyalás más időpontra való kitűzését kéri. Ilyenkor lehet és kell is egyeztetni, de a megbeszélés nem érintheti a konkrét ügy tartalmi kérdéseit. És persze messzemenően kerülnie kell a politikai megnyilvánulásokat is.

–  Ez, mint ön is említette, nem mindig sikerül. Ahogy azonos ügyekben sem mindig születik legalább hasonló ítélet. Kocsis Máténak tűrnie kell, hogy nyilvánosan homoszexuálisnak nevezzék, Vona Gábornak elégtételt ad a bíróság. Ez hogy lehet?

–  Ahány ügy, annyiféle sajátos körülmény. De az emberi becsület, tisztesség, erkölcsösség kérdésében nem születhetnek homlokegyenest eltérő ítéletek. Ez elfogadhatatlan. Ilyen esetekben egykori tanácselnökként nem tudok másra gondolni, mint hogy valamilyen, a jog világán kívüli szempont, egyéni szimpátia vagy ellenszenv, netán politikai motiváltság vezérelhette valamelyik bírót.

–  Vagy az érzékenyítés, amiben manapság bírákat is részesítenek úgynevezett civil szervezetek. De milyen alapon?

–  Ez nagyon súlyos probléma. Nem kétharmados, hanem ötnegyedes sarkalatos törvény írja elő, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke köteles, és csakis ő jogosult rendszeresen szakmai képzésre, továbbképzésre küldeni a bírókat. Érzékenyítés szóba nem jöhet, ilyen törvény nincs, aki ezt teszi, az duplán jogsértést követ el, hiszen nemcsak illetéktelenül befolyásolja a bírákat, hanem a törvény előtti egyenlőség figyelmen kívül hagyására is bujtogatja őket. Annak a bírónak, akit ilyen érzékenyítésre irányítanak, tiltakoznia kell ellene, és meg kell tagadnia a részvételt, már csak azért is, mert mint említettem, vissza kell utasítania minden befolyásolási kísérletet, és jelentenie kell a felettesének.

–  Elszámoltatható-e egy bíró?

–  A bírói hatalom független a végrehajtó hatalomtól, de nem korlátlan. A bírói jogok egyben kötelezettségeket is jelentenek. Alá van vetve a törvénynek, különös tekintettel az alaptörvényre és az igazságszolgáltatásról szóló sarkalatos törvényekre. A bírónak is van munkáltatója, a bírói szervezetben ő alkalmazott. A munkáltatónak kötelessége, hogy törvényben meghatározott időközönként ellenőrizze, minősítse a bíró munkavégzését. A törvény pedig lehetővé teszi, hogy alkalmatlanság esetén a megfelelő fokozatok végigjárása után a köztársasági elnök felmentse az illetőt a bírói hivatás alól. A törvény által felállított független, pártatlan bíróság feladata tisztességes, nyilvános eljárás keretében, észszerű határidőn belül ítélkezni. Ökölszabály továbbá, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.