Körülbelül 1,1 milliárd ember dohányzik a Földön. 2025-re várhatóan 1,6 milliárdra növekedik a számuk. A ma élők közül mintegy ötszázmillió embert öl majd meg a dohányzás. Legkésőbb 2030-ra a világon a dohányzás okozza majd a legtöbb halálesetet, mivel évente mintegy tízmillió ember haláláért lesz felelős. A hosszú távon dohányzók felét a dohányzás öli meg, és ezek fele munkaképes középkorúként hal meg, ezzel húsz-huszonöt évet veszítve az életéből. Ezek a sokkoló adatok egy 1999-es világbanki tanulmányból származnak.

Húsz percenként öl

A Magyar Tüdőgyógyász Társaság adatai nem kevésbé sokkolóak. Magyarországon a dohányzás évente huszonnyolcezer ember haláláért felelős, azaz húszpercenként meghal egy ember. A tüdőrák miatti halálozás kilencvenöt, az összes daganatos halál harmincöt százalékáért a cigarettázás tehető felelőssé. A férfiak körében a krónikus légúti betegségek miatti halálozás nyolcvanöt százalékáért, a szív- és érrendszeri kórok miattinak pedig a negyedéért szintén a füstölés okolható.

A rendszeresen dohányzók aránya, ellentétben a nyugati országokéval, hazánkban folyamatosan nő. A tizenöt évesnél idősebb felnőtt férfiak negyvenegy, a nők harminckét százaléka cigarettázik. A terhes nők tizenhat százaléka füstöl, így évente húszezer magzat szenved egészségkárosodást.

A dohányzás során két alapvető emberi jog feszül egymásnak. A dohányosok önrendelkezési szabadsága, ami az emberi méltósághoz fűződő alapjogból ered és a nemdohányzók egészséges környezethez való joga.

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1966-ban elfogadott „Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának” tizenkettedik cikkelye rendelkezik arról, hogy minden embernek joga van a testi és szellemi egészség lehető legmagasabb elérhető színvonalához. Ebből az alapvető emberi jogból következik, hogy mindenkinek joga van a dohányfüstmentes környezethez.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmányának preambuluma pedig kimondja, hogy az elérhető legjobb egészségi állapot minden ember alapvető joga. Fontos tény, hogy a különböző jogszabályok a dohányzást nem általában tiltják, ellentétben például az utcai alkoholfogyasztással, csak olyan helyeken, ahol a nemdohányzók egészségének védelme másként nem oldható meg. Ilyen esetekben a nemdohányzó többség jogai erősebbek a dohányos kisebbség jogainál.

A dohányzás törvényi tiltása széles körű társadalmi támogatottságot élvez. Egy 2005-ös Eurobarométer-felmérés szerint a dohányzás zárt helyeken való tiltásával a soha nem dohányzók kilencvenegy százaléka ért egyet, a korábban dohányzó, de már leszokott lakosság nyolcvannyolc százaléka, a jelenleg is dohányzóknak pedig hetvenhárom százaléka.

Az Origami által 2010-ben végzett felmérés adatai szerint a magyarok nagy többséggel támogatják a dohányzási tilalom bevezetését. A megkérdezett felnőttek összesen nyolcvanhét százalékát zavarja a dohányfüst a vendéglátóhelyeken. A nemdohányzók kilencvenöt százalékát zavarja a vendéglátóhelyi dohányfüst, és még a jelenleg aktív dohányosok hetvenkilenc százaléka is így nyilatkozott.

A nemdohányzók védelme

Hazánkban a dohányzást az 1999-es nemdohányzók védelméről szóló törvény szabályozza. (1999. évi XLII. tv.), amelynek értelmében jelenleg csak a kijelölt helyeken szabad cigarettázni. Ez érvényes a munkahelyekre és a vendéglátó-ipari egységekre is. A dohányzást legutóbb Budapesten korlátozták: 2011 februárjától tilos dohányozni az autóbuszok, a villamosok, a trolibuszok, a fogaskerekű, a sikló, a libegő és a HÉV megállóiban. Korábban pedig a fővárosi aluljárókban tiltották meg a dohányzást.

Hasonló rendelkezés már több vidéki városban is érvényben van. Például Pécsett 2009 januárjától, Szegeden pedig 2009 júliusától tilos a dohányzás a buszmegállókban. Az Európai Parlament 2004-ben felszólította a tagállamokat, hogy 2009 októberéig vezessenek be teljes körű dohányzási tilalmat minden zárt munkahelyen, beleértve a vendéglátó létesítményeket és minden zárt középületet és közlekedési eszközt. Ennek a kötelezettségnek Magyarország idén júniustól eleget tehet, ugyanis Heintz Tamás fideszes képviselő tizenöt kormánypárti képviselő aláírásával együtt már benyújtotta azt a törvénymódosító javaslatot, amelynek értelmében a jövőben minden zárt légterű nyilvános helyen (munkahelyeken, szórakozóhelyeken, közintézményekben, éttermekben, kocsmákban, koncerteken, egyéb rendezvényeken) tilos lesz a dohányzás. A legtöbb helyen csak nyílt légtérben jelölhető ki dohányzóhely, de ez nem lehet a közforgalmú intézmény (kocsma, hivatal, közintézmény) bejáratától számított ötméteres távolságon belül.

Füstölögnek

A Magyar Vendéglátók Ipartestülete szerint a teljes dohányzási tilalom újabb csapás a recesszió sújtotta vendéglátós ágazatra, és akár további harminc-negyven százalékos forgalomcsökkenést is okozhat. A Magyar Dohányipari Szövetség pedig úgy látja, a törvényjavaslat súlyos gazdasági, foglalkoztatási következményekkel jár, és társadalmi feszültségeket szül, mert a vendéglátóipar forgalmát akár huszonöt százalékkal, a költségvetés jövedéki adó és áfa bevételeit pedig mintegy ötvenmilliárd forinttal csökkentheti.

A fenti két szervezeten kívül további négy (Füstölgők Társasága, Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdek-képviseleti Szövetsége, Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége, Magyar Pipaklub Egyesület) azt javasolja, hogy a módosított, új törvény továbbra is engedélyezze a munkahelyeken, a vendéglátóhelyeken az elkülönített, megfelelő levegőztetéssel felszerelt dohányzóhelyiségek működtetését.

– Tudtuk, hogy sokan támogatnak bennünket, de azt is, hogy egy hangos kisebbség tiltakozni fog – mondta Heintz Tamás a hvg.hu-nak. – A magyarok nyolcvan százaléka támogatja ezt a törvényjavaslatot, másrészt a nemzetközi statisztikák immár egyértelműen cáfolják a dohánylobbi eddig hangoztatott ellenérveit – érvelt a törvényjavaslat benyújtója, aki példának hozta fel Törökországot, ahol 2008-ban és 2009-ben, két lépcsőben hajtottak végre hasonló szigorítást.

– Előbb a munkahelyeken és a közterületeken, majd a vendéglátóhelyeken tiltották be a füstölést. Az intézkedések hatására, annak ellenére, hogy a válság miatt 2009-ben 3,3 százalékkal csökkent a török GNP az előző évhez képest, a vendéglátó-ipari egységek bevétele ugyanebben az időszakban 5,2 százalékkal gyarapodott, 2,7 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma, és több mint húsz százalékkal nőtt a vendéglátóipar által befizetett áfa – magyarázta a fideszes képviselő.

Alaptalan félelmek

A vendéglátóipar az 1999-es törvény bevezetésekor is hasonlóan aggódott. A nemzetközi statisztikák azonban azt mutatják, a félelem szükségtelen, mert a dohányzás szabályozása vagy tilalma sehol a világon nem tette tönkre a vendéglátóipart.

Írország 2004-ben Európában elsőként vezetett be átfogó dohányzási tilalmat a nyilvános helyiségekben, azaz minden zárt közterületen és minden munkahelyen, beleértve a vendéglátó-ipari egységeket: sörözőket, bárokat, éttermeket is. Az írek kilencvenhat százaléka értékelte az átfogó tiltást sikeresnek, kilencvenhárom százalékuk jó ötletnek tartotta. A kutatásokból az is kiderült, hogy a dohányosok egyötöde nem gyújt rá, ha ehhez el kell hagynia a társadalmi élet színhelyét. Annak ellenére, hogy a tilalom bevezetése előtt sokan tartottak a forgalom visszaesésétől, a tapasztalatok szerint nemhogy a dohányzó vendégek száma nem csökkent, de enyhén növekedett a nemdohányzó vendégek száma a sörözőkben, bárokban és éttermekben. A tilalom bevezetése után a vendéglátóhelyeken fogyasztók száma tizenegy százalékkal nőtt.

Írország után Norvégia volt a második, ahol bevezették a teljes dohányzási tilalmat, mégpedig az éttermi dolgozók egyesületének nyomására, miután bejelentették, hogy tagjaik között más dolgozókkal ellentétben magasabb a passzív dohányzás következtében kialakuló tüdőrákos esetek száma. A minisztérium akkori adatai szerint évente három-ötszáz ember halt meg passzív dohányzás következtében. A szigorítás eredményeképpen a dohányzók aránya a 2002-ben mért huszonkilenc százalékról 2005-re huszonöt százalékra csökkent, jóval kevesebb fiatal kezdett el dohányozni.

Kiderült az is, hogy sokkal hatékonyabb és betarthatóbb ez a szabályozás, mint az elkülönített dohányzóhelyek alkalmazása. Gazdasági hátrányt nem lehetett kimutatni, az éttermek és bárok tulajdonosai nem számoltak be forgalomcsökkenésről.

Az olasz kormány 2005-ben tiltotta be a dohányzást minden zárt közterületen. Az eredmények azt mutatták, hogy a tiltás nyolc százalékkal csökkentette a dohánytermékek fogyasztását. A 15-24 éves korosztálynál pedig kiugró eredményt ért el: a 2004-ről 2005-re a fogyasztás csökkenése huszonhárom százalék volt.

Olaszországban is megfigyelhető volt az a trend, mint a többi teljes tilalmat bevezető országban: nőtt az intézkedések támogatottsága. Egy olasz felmérés szerint, míg 2001-ben a lakosság nyolcvanhárom százaléka támogatta a dohányzási tilalom bevezetését, ez az arány kilencven százalékra emelkedett, miután a tilalmat bevezették.

Skócia 2006 márciusában vezette be a teljes tilalmat. A vendéglátó-ipari egységek eladásai a tilalom bevezetését követő három hónap alatt 5,2 százalékkal emelkedtek. A módosítást követő tíz hónap alatt a koronáriás szindrómák száma tizenhét százalékkal csökkent.

A dohányipar legfőbb érve, hogy a cigarettafogyasztás a dohánytermékekre rótt jövedéki adók miatt jelentős gazdasági bevételt jelentenek az államnak. Munkahelyeket teremt és tart fent, segítve ezzel a gazdaság fejlődését. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a költségvetés módosítást kezdeményezné, ha az Országgyűlés elfogadná a dohányzás visszaszorítására törekvő törvényt. A NAV ugyanis lehetetlennek tartja a költségvetési törvényben előirányzott bevételek teljesítését, mivel a hatóság kimutatása szerint a dohányzás visszaszorítása minimum 32,5, maximum 58,5 milliárd forintos lyukat ütne a jövedéki adóbevételeken.

Füstbe ment százmilliárd

A dohányzásnak azonban komoly költségei is vannak, amelyek jelentősen meghaladják a dohányzásból származó bevételeket, ráadásul az egészségügyi rendszerek dohányfogyasztás okozta költségeit a teljes lakosság, és nem az okozók viselik.

Bodrogi József egészségügyi közgazdász szerint semmiféle nemzetközi tendencia nem igazolja, hogy a korlátozás az államnak drámai adóbevétel-csökkenést okozna, illetve a kocsmák tömegesen lehúzhatnák a rolót. Véleménye szerint ha a tiltás miatt csökken a dohányfogyasztás, az az állam hasznára válik, mert lényegesen csökkennének az állam egészségügyi kiadásai. Jelen pillanatban ugyanis az a helyzet, hogy az ország dohányzással összefüggő direkt és indirekt egészségügyi költségei lényegesen meghaladják az adóbevételeket.

A Világbank és a WHO különböző kutatásai kimutatták, hogy a világ országaiban kétszer-nyolcszor annyiba kerül a dohányzás, mint amennyi bevételt hoz. Az Európai Unió országaiban a dohányzás költségei elérik az évi 98-130 milliárd eurót, ami az unió 2000. évi GDP-jének 1,04-1,39 százalékának felelt meg.

Egy az Európai Bizottság által 2003 februárjában rendezett magas szintű kerekasztal résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy az országok gazdasági teljesítőképességének egyik alapvető befolyásoló tényezője az, hogy az illető ország mennyire sikeres a dohányzás visszaszorításában.

A dohányzás teljes körű tiltása nemhogy nem okozott kárt egyetlen nemzet gazdaságában, de a tapasztalatok szerint olyan népegészségügyi hasznot indukált, amivel közvetetten a nemzetgazdaság egészére is pozitívan hatott. A dohányzás zárt térben való tiltása olyan nemzetközi tendenciába illeszkedő európai szellemű törvény, amely hatalmas támogatottságot élvez még azok körében is, akiket hátrányosan érint.

Lass Gábor

Kevesebb füst, több vendég

A nemdohányzók védelméről szóló törvény 1999. novemberi hatályba lépése óta, 2000 vége és 2005 vége között Budapesten az éttermek és cukrászdák száma 18,1 százalékkal, a bároké 8 százalékkal, míg a munkahelyi vendéglátó egységek száma 36,4 százalékkal emelkedett. Az összes foglalkoztatottak száma a vendéglátó-ipari szektorban 6,7 százalékkal nőtt. Az éttermek és bárok bevételei 44 százalékkal, 307 milliárd forintról 443 milliárd forintra emelkedtek. A Magyarországra érkező külföldiek száma 23,8 százalékkal nőtt.

(Forrás: OEFI, Dohányzás Fókuszpont)