Doni hőseink a hazáért haltak
Míves, alaposan adatolt, sok különleges korabeli dokumentummal és fényképpel, köztük néhány eredeti színes felvétellel gazdagított kötettel tiszteleg a doni áttörés 80. évfordulója alkalmából honvédeink áldozata előtt Maruzs Roland alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója, parancsnokhelyettes. A Doni hősök kalendáriuma című hadtörténeti munka a baróti Tortoma Kiadót is igazgató Demeter László irányította Heraldika Kiadó gondozásában jelent meg.
Mint ismert, 1943. január 14-én az urivi hídfőnél a szovjet bolsevista csapatok áttörték a magyar honvédek védőállásait, ami miatt a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg visszavonulásra kényszerült.
Ezt doni katasztrófaként tartja számon a felszínes közemlékezet. Tény, hogy a 2. Honvéd Hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett, de a 100 ezer, sőt, a Kádár-rendszerben 200 ezer elesettről szóló rémtörténetek valótlanok. Valójában a teljes 2. hadsereg létszáma volt 200 ezer fő, és ebből mintegy 50 ezer honvéd halt hősi halált vagy tűnt el, hozzávetőlegesen 28 ezer honvéd esett hadifogságba. A többiek – a nagyjából 50 ezer sebesülttel együtt – rendezetten hazatértek.
A 200 ezer halálba küldött magyar honvédról szóló propaganda tehát merő történelemhamisítás, az pedig, hogy a Donnál harcoló magyar katonát cselekedeteiről évtizedekig beszélni sem lehetett, tiszteletlenség és kegyeletsértés.
Az utókor adósságát rója le Maruzs Roland, akinek új kötetét, egyben a 80 évvel ezelőtti hősök helytállását méltatva Schmittné Makray Katalin hangsúlyozta, hogy a magyar honvédek az igazságtalanul elszakított országrészekért harcoltak a keleti fronton. A könyvben megörökített tetteikből Vári-Kovács Péter színművész adott érzékletes ízelítőket.
Illésfalvi Péter hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Örökség Főosztályának vezetője azt emelte ki, hogy Maruzs Roland munkája nem csak a 2. Honvéd Hadsereg egésze előtti főhajtás, hanem 94 katona látóközelbe hozásával egyes konkrét, arccal, névvel rendelkező hősök emlékezetének megörökítése is.
– A hősök tetteit a nagyközönség elé kell tárni – hangsúlyozta Illésfalvi Péter, hozzátéve, hogy ezek a hősök példát adtak önfeláldozásból és bajtársiasságból. Ezért a kötet nem csak a múltról, hanem a jelenről és a jövőről is beszél, hiszen a történészi hivatás nem lehet öncélú, annak a nemzetépítést kell szolgálnia.
Maruzs Roland is a hazaszeretet, a helytállás és a bajtársiasság hármasságát emelte ki, aláhúzva, hogy honvédeink erejükön felül is megtették, amit meg lehetett tenni. A támadó szovjet páncélosok 40 százalékát például megsemmisítették, és a bolsevista hadsereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy nem tudta szervezetten, tervszerűen üldözőbe venni a visszavonuló 2. Honvéd Hadsereget, amelynek életben maradt katonái hazatértek.
A Doni hősök kalendáriuma címének megfelelően a kiemelkedő katonai helytállás visszaemlékezésekre, illetve korabeli dokumentumokra támaszkodó kronologikus keresztmetszete. A kötet a doni harcok történelmi összefüggéseinek rövid ismertetését követően Németh Sándor tartalékos szakaszvezető 1942. június 28-i hőstettével kezdődik. A 26 éves honvéd a szakasza előrenyomulását megállítani törekvő ellenséges támadást visszaverve sebesült szakaszparancsnokának akart segíteni, amikor halálos lövést kapott. Tettét a Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel ismerték el. Az utolsó dátum 1943. február 3., e napon dr. Gelencsér István tábori lelkész maga is fegyverrel a kezében küzdött a bolsevisták ellen, és vitéz helytállásával lelkesítette bajtársait.
Maruzs Roland Doni hősök kalendáriuma című kötete a ma magyarjainak is példaként szolgáló helytállás szép dokumentációja. Katonahőseink a Don mentén nem értelmetlenül estek el, hanem Magyarországért haltak hősi halált. Emlékük megőrzése mindannyiunk szent kötelessége.
