Nógrád megyében erősödött a Fidesz

Nógrád megye hosszú évtizedeken át a kommunizmus egyik fellegvárának számított, és a baloldal mindmáig komoly támogatással rendelkezik ebben a térségben. Igaz, Magyarországnak ez az északi darabkája, annak ellenére, hogy székhelye a Rákosi-éra óta a sokáig „kis-Moszkvaként” emlegetett Salgótarján, 1990 óta politikai értelemben többé-kevésbé kiegyensúlyozott képet mutat.

Négy egyéni választókerületéből kettő a jobboldalé, a másik kettő pedig a baloldalé. Nyugat-Nógrádra – Balassagyarmat-Rétság, Szécsény és vidékük – hagyományosan a polgári erők számíthatnak, míg a megye másik része, Salgótarján és Pásztó központtal inkább szocialista-kommunista befolyás alatt áll. A területi listán kiosztható négy mandátumon is fele-fele arányban osztoznak a két nagy tábor jelöltjei. Most is ez történt. De azért mégsem ugyanaz, mint korábban.

Balassagyarmaton (4. vk.) az elmúlt másfél évtized legjobb eredményét érte el a Fidesz. Az első fordulóban alig három tized százaléknyi – nem egészen száz – szavazat hiányzott ahhoz, hogy Balla Mihály bekerüljön a parlamentbe. Legfőbb riválisa, az MSZP-s Lombos István, az Ipoly-parti település polgármestere volt az, aki a választásra jogosultak alig harmadának bizalmát tudta megszerezni.

Az MDF országos vezetőinek árulás gyanús taktikázását figyelmen kívül hagyva – és a jobboldal eredeti célját, a kormányváltást szem előtt tartva -, a 3,69 százalékkal harmadik helyen végző Kenessey Miklós, a Demokrata Fórum jelöltje az országban elsőként töröltette magát a második fordulós szavazólapról. Április 23-án tehát a Fidesz-KDNP és az MSZP szállt ringbe. A végeredmény több mint meggyőző lett. Balla Mihály közel háromezer szavazattal előzte meg szocialista ellenfelét, és ezzel harmadik ciklusát kezdheti meg a magyar Országgyűlésben.

Külön érdekessége ennek a mostani választásnak, hogy korábban Balassagyarmaton – tehát kizárólag magában a városban – a szocialisták mindig fölébe tudtak kerekedni a konzervatív-nemzeti tábornak, a Fidesz győzelmének zálogai leginkább a választókerület falvai voltak, idén azonban némileg fordult a kocka, és Magyarország legbátrabb városa (Civitas Fortissima), követve az egészséges gondolkodású kistelepüléseket, a polgári oldal mellé állt.

A megye 3-as számú választókerületében, Szécsényben és környékén mondhatni a papírformának megfelelően Nagy Andor, Orbán Viktor egykori kabinetfőnöke győzedelmeskedett. Annak ellenére, hogy az első fordulóban a baloldal több busszal, szervezetten szállította szavazni az embereket, és pénzt, fáradságot nem kímélve 23-án is mindent – szó szerint értsük, alkalmanként még a törvényességre is fittyet hányva – megtettek azért, hogy a maguk javára döntsék el a küzdelmet. Sikertelenül. Pedig ebben a körzetben számíthattak a baloldal hősének (a jobboldal árulójának), Dávid Ibolyának egyik hűséges vazallusára, Smelkó Istvánra, aki a párt központi utasítását engedelmesen végrehajtva sorompóba lépett a múlt vasárnap is. Úgy látszik, számára nem volt elég az előző fordulóból kiolvasható választói akarat, valamiért szükségét érezte annak, hogy ezúttal is megalázó helyzetbe hozza magát.

Salgótarjánban ugyancsak az előzetes várakozásnak megfelelően alakult a végső sorrend. Az MSZP jelöltje, Boldvai László zsebelhette be a parlamenti mandátumot. Boldvai a Horn-kormány idején kirobbant Tocsik-ügy egyik vádlottjaként vált ismertté és hírhedtté országosan. Talán vannak még, akik emlékeznek arra, hogy 1997-ben az ÁPV Rt. lényegében véve megzsarolta az önkormányzatokat, és ehhez a művelethez Tocsik Márta segítségét vette igénybe, aki sikerdíjként 804 millió forintot tehetett zsebre. A Fővárosi Bíróság „első fokon, 1999-ben, bűncselekmény hiányában felmentette” a jogásznőt, és az ÁPV Rt. „hanyag kezeléssel vádolt egykori igazgatótanácsi tagjait; ugyanakkor kimondta a bűnösségét, a befolyással üzérkedés bűncselekményével vádolt Boldvai László szocialista országgyűlési képviselőnek, a párt akkori pénztárnokának, valamint Budai György szabad demokratákhoz közel álló üzletembernek”. A Legfelsőbb Bíróság azonban „2000 áprilisában megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és új eljárásra utasította a FB-t”. A megismételt eljárás végén Boldvai Lászlót jogerősen felmentették.

Bár Boldvai László meggyőző különbséggel utasította maga mögé a Fidesz jelöltjét, Becsó Zsolt bizonyos tekintetben mégsem tekintheti teljesen sikertelennek az indulását, hiszen a 2002-es eredményéhez képest hat százalékpontot javított. Becsó Zsolt jó eredményéhez vélhetően az is hozzájárult, hogy a Fidesz elnöke a kampány utolsó napjának egyik állomásaként éppen Salgótarjánba látogatott.

A megye negyedik választókerületében, Pásztón és környékén, bár a bukmékerek inkább Juhász Gábor belügyi államtitkár győzelmének adtak nagyobb esélyt, némi meglepetést azért okozott a vele szemben induló Sisák Imre kimagaslónak semmiképpen nem nevezhető teljesítménye. Sisák volt ugyanis Gémesi György mellett az az MDF-es jelölt, akit a Fidesz is támogatott, éppen ezért senkit nem indított vele szemben.

A történeti hűség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy Juhász Gábor neve nem véletlenül cseng ismeretlenül sokak fülében. Politikai pályafutásának leginkább említésre méltó eredménye, hogy beülhetett a BM politikai államtitkári székébe. Akinek viszont mégis úgy tűnik, hallotta már valahol ezt a nevet, az sem téved. Juhász államtitkár volt az egyike azon kormánypárti politikusoknak, akik saját fotóst tartottak – persze, jó pénzen -, hogy különböző fontosságú foglalatosságaik közben fotózza őket, mintegy dokumentálandó a Magyar Köztársaság érdekében végzett ténykedésüket.

Végezetül, ennek a rövidke összefoglalónak a zárasaként, feltétlenül említést érdemel, hogy a Fidesz-KDNP a 2006-os választásokon területi, illetve országos listáról három cigány ember számára tette lehetővé a parlamenti mandátum megszerzését. A már régi és hűséges szövetséges Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke és Varga József mellett Nógrád megyéből jutott az Országgyűlésbe Rácz István.

(mag)