Jellemző, miként próbált segíteni saját szorult helyzetén a Magyar Bálint vezette oktatási tárca. Felfüggesztette a 65 év feletti egyetemi és főiskolai oktatókat. Információink szerint a 16 százalékos béremelés mértékét is úgy számította ki a minisztérium, hogy előzetesen megnézte, mennyit spórol a 65 év feletti oktatók szélnek eresztésével…

Voltak idők, amikor sokkal bölcsebb és tehetségesebb emberek tartották kezükben a magyar felsőoktatás ügyét. Mária Terézia és II. József tették le annak a rendszernek az alapjait, amely 1867 és 1948 között élte virágkorát. Akkor a mindenkori kultusztárca egy egyetemi és egy vallási alapot is működtetett. Az egyetemei alap hasznából a hazai felsőoktatást támogatta a kultusztárca. Baranyában például az egyetemi alapé volt a Misina tetőtől a Dráváig húzódó erdőség. Ezen felül központi költségvetési támogatásban is részesültek a magyar egyetemek és felsőoktatási intézmények. Ennek mértékét mindig az Országgyűlés állapította meg. Sohasem volt szűkmarkú a parlament, de az alapok által termelt haszon jobb mezőgazdasági esztendőkben meghaladta a központi támogatás összegét. 1918 és 1942 között a kultusztárca volt a legnagyobb költségvetési összeggel rendelkező minisztérium Magyarországon.

A fordulat 1948-ban következett be. Ekkor döntött úgy az akkori vezetés, hogy semmiféle gazdasági tevékenységet se folytasson a kultuszminisztérium, illetve maga a felsőoktatás sem, az állam majd ellátja pénzzel az egyetemeket és a főiskolákat is. Ez természetesen nemcsak a felsőoktatás gazdasági önállóságának végét jelentette, hanem – a szoros anyagi függőség miatt – a szellemi függetlenségét is.

A régi rendszer lendülete meg az itt-ott elbújtatott tartalékok kitartottak még egy darabig, 1952 óta azonban folyamatosan csökken az egyetemeknek adott költségvetési pénz, az 1980-as évek eleje óta pedig tervszerű tőkekivonás folyik a felsőoktatásban.

Ráadásul szerkezeti gondok is nehezítik az egyetemek, főiskolák gondjait. Az összevonások következtében több helyütt átláthatatlan gazdasági bonyodalmak keletkeztek. A híres szívsebész, Papp Lajos Pécsett felépített klinikája 3 milliárd forint veszteséget okoz a pécsi egyetemnek évente. Ezt az intézmény képtelen állni. Segíthetne az egészségügyi tárca, hiszen a klinikán nemcsak oktatás folyik, hanem gyógyítás is. De még milyen! A klinikához tartozó három megyében 50 százalékkal csökkent az infarktusok száma. Az egészségügyi tárca azonban örül, hogy megszabadult az intézmény pénzügyi terheitől.

Más, szomorú hozadékai is vannak a kikényszerített takarékoskodásnak. Az egyik egyetemi humán szakon – név és cím a szerkesztőségben – több igen nagy tudású professzor oktat. A Magyar Bálint által meghirdetett koncepció jegyében azonban csak egyet akar megtartani közülük az egyetem, mondván, a munka javát elvégzik majd a tanársegédek.

Magyarországon még nem vezették be az úgynevezett bolognai rendszert, és nem született meg az új felsőoktatási törvény, de költséglefaragások, szerkezeti átalakítások már a Bolognában jóváhagyott elvek jegyében történnek. A tíz éve indult bolognai folyamat meghirdetett célja, hogy formálja át és tegye átjárhatóvá az EU-tagállamok felsőoktatási rendszerét. Az angolszász modellnek megfelelően.

Az elképzelés tulajdonképpen kettő, pontosabban három szakaszra bontja egy egyetemi hallgató tanulmányait. Az első szakasz egy hároméves ciklust jelentene, melynek végén egy úgynevezett "bachelor" diplomát kapna a végzős diák. Ez a dokumentum nem képesít semmire. Magyar Bálint tárcája " bár ő vezényli a bolognai folyamat bevezetését – már most kiadott egy olyan határozatot, hogy a "bachelor" diplomával rendelkező pedagógusok nem taníthatnak általános iskolában, középiskoláról nem is beszélve.

Hogy mire lesz jó akkor a "bachelor" diploma? Tulajdonosaik legfeljebb egy üzem sajtóosztályán, kommunikációs csoportjánál helyezkedhetnek el, a műszaki pályákon talán technikusként dolgozhatnak… A régészek meg sírásók lehetnek, mondta epésen egy egyetemi tanár.

A hároméves ciklust egy kétéves "master" képzés követné, természetesen az arra érdemesek számára. A szűrőrendszert – ami nyilván afféle második felvételit jelentene " úgy akarják megszerkeszteni, hogy a "bachelor" diplomásoknak csak a 30 százaléka mehessen tovább a kétéves "master" fokozatra.

A tulajdonképpeni harmadik fokozat a "mastert" követő úgynevezett "PhD" képzés lenne, megint csak három esztendőben. Igazából itt, ezen a ponton köszön majd vissza a 65 éven felüli, azaz a legtöbb tapasztalattal és legnagyobb tudással rendelkező oktatók eltávolítása.

Az oktatás színvonalával másként is súlyos gondok lehetnek. A történelem szakon például három év alatt kell megtanítani mindazt, amit eddig öt esztendő alatt. Az elképzelések szerint a "master" fokozaton már csak az addig megszerzett tudás csiszolása, élesítése folyna.

Vészesen lecsökkenne tehát az oktatásra szánt idő, noha eddig is hadilábon álltak vele a tanárok. Nem titok, hogy több egyetemen is felzárkóztató kurzusokkal kell kezdeni az oktatást, így pótolva mindazt, amit a középiskola elmulasztott. Félő, a három évből így fejveszett rohanás lesz. A XX. századi magyar történelem oktatására például a korábbi egy esztendő helyett csak fél év áll a tanárok rendelkezésére. És nem segít ezen Magyar Bálint híres elmélete sem, mely szerint az egyetemek és a főiskolák túlterhelik a hallgatókat, ahelyett hogy csupán a dolgok közötti összefüggéseket tanítanák meg nekik. Ezen a legtöbb egyetemi és főiskolai oktató őszintén megdöbbent, hiszen a dolgok és a tények ismerete nélkül nincsenek összefüggések. Olyan ez, mintha valaki oszlopok nélkül akarna egy több kilométeres villanydrótot kihúzni.

A Magyar Bálint-féle elmélet jegyében történhetett meg, hogy egy tavalyi érettségi vizsgán már nem Mátyás uralkodói döntéseit kellett a diáknak boncolgatnia, hanem a Való Világ hőseiét.

A két lépcső kísérlete korábban már megbukott a magyar felsőoktatásban. Régebben a Kertészeti Egyetem három év után egyéves gyakorlati munkára küldte hallgatóit. Volt, aki egy külkerületi uborkaüzembe került, az volt a legfontosabb feladata, hogy időnként visszacsalogassa a környékbeli poharazókból a kiszökdöső dolgozókat. Ugyanezt az orvosi egyetemen is be akarták vezetni. Ugyanakkor a kétlépcsős módszer kitűnően működik a hazai informatikusképzésben, az oktatás egész menetét eleve ennek megfelelően építették ki.

Ugyancsak jellemző Magyarországra, hogy a bolognai folyamat tulajdonképpen csak egy ajánlás, amit több nyugati országban is választható alapon, s nem kötelező jelleggel alkalmaznak. Első pillantásra érthetetlen a magyar kormány kapkodása, Pokorni Zoltán, a Fidesz volt oktatási minisztere szerint a Gyurcsány-kormány bűnös módon elsieti a bolognai folyamat bevezetését és átgondolatlanul lát neki a terv megvalósításának.

Az új rendszer jellegéből, azaz a "bachelor" képzés szűkített három évéből kifolyólag olyan hallgatók kerülnek ki az egyetemekről, akik korlátozott szaktudással rendelkeznek. Mindez azt eredményezi, hogy végképp megszűnik a tudományok közötti átjárhatóság az egyetemeken és főiskolákon. Így például nem lehetett volna az orvosnak induló Szent-Györgyi Albert az a világhírű tudós, aki lett. És ma egy történelem szakos hallgató nem egészítheti ki a tudását szociológiai stúdiumokkal, mint ahogy a filozófusból sem lehet mellesleg irodalomtörténész vagy fordítva.

A cél egyértelmű: szakbarbárok kellenek, a szélesebb műveltségű elmékre nincs szükség, mert veszélyesek, hiszen nem csak gondolkodásra, de önálló következtetésekre is képesek. Az új embertípusnak, akinek Magyar Bálint építi az életterét, ismernie kell Pithagorasz tételét, de nem kell, sőt idővel majd nem is szabad tudnia, hogy milyen matematikai folyamat eredménye az egyenlet. Azt pedig főképp nem, hogy ki volt az a Pithagorasz.

A bolognai folyamat amúgy is modulokra akarja bontani az oktatást, ami szinte lehetetlenné teszi az összefüggések feltárását, a tudományokat nem egységes egészként, hanem felparcellázott ismeretanyagként fogja fel. Hogy mire jó mindez? A bolognai folyamat a felsőoktatás globalizációját jelenti, amint ezt ki is nyilvánította. A témában született nyugati publikációk szerint a bolognai folyamat különféle nemzetközi szerződések alapelveire szeretné felépíteni az uniformizált és egyben piacosított európai felsőoktatást. Külföldi beruházókkal, ismert nemzetközi nagyvállalatokkal működtetné a rendszert.

Már kalkulációk is készültek. A befektetők nagyobb üzleti nyereséget várnak a felsőoktatástól, mint az európai autóipartól. A nyereség elsősorban a tandíjbevételekből, a továbbképzésekből, a kötelező felnőttképzésekből, valamint a kutatási bevételekből állna. Ügyes.

Magyarországon az első diploma megszerzése ingyenes. Ez Magyar Bálint átiratában azt jelenti, hogy a "bachelor" fokozatért nem kell fizetniük a hallgatóknak, a "masterért" azonban – lényegében ez felel meg az eredeti egyetemi diplomának – már mindenképpen! Ha ez így marad, akkor a olcsóbbá válik az állam számára a felsőoktatás, hiszen a korábbi öt év helyett csak hármat kellene fedeznie egy-egy hallgató esetében. Ki emlékszik már Medgyessy Péter ígéreteire?

A bolognai folyamaton felbátorodva Ausztriában tavaly bevezették a tandíjat, Németországban pedig az alkotmánybíróság mondott igent a tandíjra. Miért maradna ki Magyar Globális Bálint a sorból? Hiszen a bolognai folyamat pénzéhes befektetői csak akkor lesznek elégedettek, ha a tökéletesen értéktelen "bachelor" fokozat is tandíjas lesz.

A bolognai folyamat itteni liberális változata nemcsak a gazdasági, hanem a szellemi globalizációt is szolgálja azzal, hogy radikálisan szakít a nemzeti felsőoktatási rendszer hagyományaival, megváltoztatja a felsőoktatást, hiszen csak a piacosítható tudományágakat erősíti meg, a többit hagyja elsorvadni. Petőfi Sándorok már nem kellenek, csak Bokros Lajosok, Kulcsár Attilák és Gyurcsány Ferencek.

Arról van szó, hogy a szépen csengő "bachelor" diploma – az oktatás elsilányodása következtében – egy korábbi érettségi színvonalának felel meg. Mivel könnyítéseket terveznek a máris túlértékelt PhD-fokozat megszerzése terén is, ez sem éri majd el egy korábbi kisdoktori rangját, hiszen arra korábban tízévnyi munkával készült egy diplomás, most viszont a diploma után máris nekiláthat.

A gyorsítás oka természetesen ugyanaz: a pénzéhség. A bolognai folyamat befektetői szeretnének minél több fiatal tudóst alkalmazni – létre is hozták a "junior professzor" fogalmát – az egyetemi kutatóműhelyekben, hiszen a kutatás és a szabadalmaztatás is piacosodik. Az Egyesült Államok katonai költségvetésében minden harmadik dollár valamelyik egyetemi kutatóbázison köt ki. Ezt régen úgy nevezték, hadigazdálkodás. De ki ellen készül Amerika? Bachelorok, masterek és PhD-k! Tudjátok-e, hogy már be vagytok sorozva katonának?