Galgagyörk tüneményes kis falu Budapesttől negyven kilométerre. Valamivel több mint ezer lélek lakja, ennek nagyjából negyede cigány. Mégis szívesen költöznek ki a nagyvárostól megcsömörlött emberek. Pölöskei László három évvel ezelőtt érkezett Galgagyörkre feleségével, Szép Annával. Úgy gondolták, a csöndes falusi légkörben nyugodtan élhetnek majd. Igaz, úgy vásárolták meg a Rákóczi utcai házat, hogy a hozzá tartozó nyári konyhában egy cigány család lakott, Oláhék. Ám arról volt szó, hogy az adásvétel nyélbe ütését követően ők távoznak, így nem tulajdonítottak fontosságot a dolognak. Igaz, ez csupán szóbeli megállapodás volt.

– A kettővel korábbi tulajdonos zsebszerződéssel ennek a családnak adta el a nyári konyhát, ezért voltunk türelemmel, annak ellenére, hogy semmilyen papírral nem tudták igazolni jogosultságukat. A vizet, a villanyt és minden közműdíjat mi fizettünk, de még ezt is elfogadtuk, mert arra számítottunk, hogy hamar elköltöznek – mondja Pölöskei László.

Ám teltek-múltak a hónapok, és a cigány család nem mozdult, sőt nehezményezték az erre vonatkozó kérdéseket, kéréseket. Az idilli, nyugodt falusi élet reménye így szertefoszlott, helyette hosszas pokoljárás következett. Igaz, a ház állaga miatt sem lehetett könnyű életük, hiszen a falról több helyen hiányzik a vakolat, ahol megvan, ott többféle színben tarkállik, s az udvar is meglehetősen rendezetlen. Első ránézésre a porta bizony jelentős felújításra szorul. Ettől függetlenül tény, hogy a nyári konyhában jogtalanul lakott az Oláh család, akik idővel le is kerítették maguknak a kis építményt. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért egyre gyakoribbá váltak az összezördülések. S mert kénytelenek voltak fizetni a számlákat a cigány család által használt közművek után is, mivel papíron kizárólag ők voltak tulajdonosok, a fiatalember fölkereste a rendőrséget, ám ott azzal utasították el, hogy a helyhatóság feladata intézkedni.

Való igaz, hogy a közigazgatási eljárásban nyújtott birtokvédelem a települési elöljáróság hatásköre. A vonatkozó regula így szól: „akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. A jegyző az eredeti birtokállapotot helyreállítja és a birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az, aki a birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult birtoklásra, illetőleg birtokának zavarását tűrni volt köteles. A jegyző határozata ellen államigazgatási úton sem fellebbezésnek, sem jogorvoslatnak helye nincs; a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani, akkor is, ha ez ellen a felek valamelyike keresetet indított. A jegyző 30 napon belül köteles határozatot hozni. Az a fél, aki a határozatot sérelmesnek tartja, a kézbesítéstől számított 15 napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását. A bíróság felfüggesztheti a jegyző határozatának végrehajtását. Az eljárásra a jegyző székhelyének bírósága illetékes. A keresetlevelet akár a jegyzőnél, akár a helyi bíróságnál be lehet nyújtani. A birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után közvetlenül a bíróságtól kérheti.”

A hosszas idézetre azért van szükség, hogy pontosan szemléltethessük a jogi helyzet abszurditását. Mindez magyarul azt jelenti, hogy a törvényes tulajdonos mindössze megkérheti a jegyzőt, legyen kedves kimondani a birtokvédelmet az illegális foglalókkal szemben. A hivatalosság, ha ugyan nem száll inába a bátorsága az esetleges fenyegetésektől, erre hozhat egy kiürítő határozatot, amit azonban a jogtalan bentlakók bíróságon támadhatnak meg. Ekkor per kerekedik az ügyből, ami akár évekig is eltarthat. Mindeközben a szenvedő fél köteles fizetni az önkényeskedők közüzemi és egyéb számláit. Ha pedig hosszú évek után jogerős ítélet születik, azt még végre is kell hajtani, s utána már csak az esetleges bosszú kivédéséről kell gondoskodni. A jogállamiság bizony időnként képtelen helyzeteket eredményez.

A kialakult helyzetről megkérdeztük Galgagyörk elöljáróját, Szabadi Mónikát, ám a polgármester asszony a sajtóban megjelent torz, hamis állításokkal személyét is nagyon kellemetlen helyzetbe hozó tudósításokra hivatkozva nem kívánt nyilatkozni.

Pölöskeiék helyzete mindenesetre egyre tarthatatlanabbá vált, s körülbelül két héttel ezelőtt menthetetlenül elmérgesedett a viszonyuk a kellemetlen lakótársakkal.

– Egyikük motoros fűkaszával szétvágta a kutyánk pofáját. Csodával határos módon túlélte, az állatorvos órák hosszat varrta – meséli Pölöskei László, aki munkából hazafelé tartva értesült a történtekről. A faluban szembetalálkozott a kidobhatatlannak tűnő cigány család egyik fiatal férfitagjával, aki az ismerősöktől kapott tájékoztatás szerint elkövette a kegyetlen állatkínzást.

– Rákérdeztem, tényleg ő volt-e, s ha igen, miért tette. Válasz helyett úgy megütött, hogy beszakadt a dobhártyám. Ekkor elmentem a rendőrségre, és feljelentést tettem, mert betelt a pohár.

Június 14-én este elszabadult a pokol.

– Fél hét körül járt, a híradót készültünk megnézni a tévében – mondja Pölöskei László. – Ekkor nagy csattanást hallottunk. Kinéztünk az ablakon, láttuk, hogy bezúzták az autónk ablakát, és elkezdték törni-zúzni a járművet. Az ordítozták, hogy megdöglötök, rohadt gádzsók!

A galgagyörki magyarok közül néhányan úgy gondolják, nem cigány–magyar összeütközés történt, hanem két család veszett össze menthetetlenül. Olyan pletykák is terjengenek a faluban, hogy Pölöskei László felesége bizalmas viszonyba keveredett az egyik cigány fiatalemberrel.

– Mélységesen sértő és felháborító ez a rágalom! Olyan emberrel boronáltak össze a szóbeszédekben, akit normális ember bottal se piszkálna meg! – tiltakozik a gyanúsítás ellen Szép Anna látható felindultsággal. Miközben e pletykáról beszélünk, könny szökik a szemébe, s kezébe temeti arcát.

A falusiak nagyobbrészt hitetlenkedve fogadják a szóbeszédet. A Demokrata által megkérdezett helyiek döntő többsége úgy véli, egyértelműen Pölöskeiéké az igazság ebben a vitában. Az egyik galgagyörki söröző pultosa érdeklődésünkre így válaszol:

– Természetes, hogy annak van igaza, akit védeni kell. Aki támad, annak nem lehet igaza.

Ugyancsak Pölöskeiék mellett tör lándzsát Orgoványi Mihály. A helyi cigány férfi a Demokratának elmondta, sosem volt magyar–cigány ellentét Galgagyörkön, s most is csak a Pölöskeiék nyári konyhájában élő család okozta a bajt. Hozzátette, hogy a békétlenkedő társaság őt is megfenyegette, mert úgy vélték, cigány létére ő hívta a faluba a gárdistákat. E feltételezést egyébként Orgoványi Mihály cáfolta.

Hogy hogy kerül a történetbe a Magyar Gárda, az egy külön kortünet, amely kristálytisztán megmutatja a magyar vidéken ma uralkodó állapotokat.

Június 14-én este ugyanis, az első fizikai bántalmazás után Pölöskeiék segítséget kértek a rendőrségtől, ám a kiérkező néhány egyenruhás a jegyzőkönyv megírása után elment. A cigány szomszédok pedig csak még jobban fölhergelték magukat a rendőrség megjelenésén, s halállal fenyegették a magyar párt. Ezért Pölöskei László kétségbeesésében a Magyar Gárdához fordult. Nem a cigányok ellen, hanem mert családja életét féltve úgy döntött, elköltözik, és szerette volna ezt viszonylagos nyugalomban megtenni.

Június 15-én este így mintegy száz gárdista érkezett Galgagyörkre. Jelenlétük hatására érdekes módon azonnal megjelent a hatóság: a rendőrség erre már nagy erőkkel szállt ki a helyszínre. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy amikor egy fenyegetett magyar család kért rendőri védelmet, a hatóság nem vonult föl kellő erőkkel, s nem tudták megóvni a szorult helyzetben lévő Pölöskeiéket. Galgagyörk azonban bebizonyította, a Magyar Gárda felvonulása elégséges és szükséges ahhoz, hogy a rendőrség megmozduljon.

Az illetékes váci rendőrkapitányság sajtóreferense, Kissné Varga Tünde megkeresésünkre azzal hárította el a további tájékoztatást, hogy a rendőrség közleményt adott ki az ügyben, s ahhoz egyebet nem kívánnak hozzátenni. A közleményből pedig annyi derül ki, hogy a galgagyörki atrocitással kapcsolatban garázdaság miatt folytat eljárást a rendőrség az egyik cigány férfi, B. László és társai ellen. B. László volt az, aki megütötte Pölöskei Lászlót, bedöntötte a ház kapuját, majd betörte autója ablakát.

A cigányok természetesen homlokegyenest ellenkezőleg látják a történteket.

– Nézze meg, eggyel odébb is parasztok laknak, itt szemközt is, mégsem volt velük semmi baj soha. Csak ezekkel – bizonygatja hevesen gesztikulálva egy cigány fiatalember, aki szerint az volt a baj, hogy Pölöskeiék egyáltalán odaköltöztek. Parasztok alatt természetesen a magyarokat érti; ők így hívják a többségi nép tagjait.

– Még mindig nem tudtunk megnyugodni, mert attól félünk, hogy visszajönnek a gárdisták, és megölnek minket! – kiabál az egyik cigányasszony, aki állítja, hogy akkor éjjel gárdisták betörték az ablakukat, és felgyújtottak az udvaron néhány rongyot. Sőt, még a plazmatévéjükbe is belelőttek.

A rendőrség közleményében szó sincs lövöldözésről, az viszont kiderül belőle, hogy a gárdisták ugyanolyan békésen távoztak, ahogy érkeztek. Egyikük kézikamerával rögzítette az eseményeket, s az azóta nyilvánosságra hozott felvételek igazolják a rendőrségi közlemény állításait. Sőt az is egyértelmű a képsorok alapján, hogy az érintett galgagyörki cigányok agresszíven ordítoztak, miközben a gárdisták kihordták a házból a menekülésre kényszerült Pölöskeiék holmiját, amit végül két mikrobusz és egy személyautó szállított el a faluból. A kamera azt a különös jelenetet is rögzítette, amikor a helyszínen szinte azonnal megjelenő cigány érdekvédők egyikének kérésére a rendőrök rögtön igazoltatni kezdték a gárdistákat, és felírták adataikat, miközben az utcára kicsődült cigány tömeg lincshangulatban ordítozott.

A galgagyörkiek szerint a helyzetbe kezdettől bele volt kódolva a baj. Pölöskeiék ugyanis végtelenül jóhiszeműek voltak, amikor éppen ott és ilyen adottságokkal, lakottan vettek házat maguknak. Ami azonban tény, hogy a magyar pár élete veszélybe került a nyári konyhájukban jogtalanul élő cigány család agresszivitása miatt, s az is tény, hogy a rendőrség csak a Magyar Gárda megjelenése után szállt ki nagy erőkkel a faluba. S az is bizonyos, hogy végül Pölöskeiék kényszerültek menekülni. Úgy tűnik, győzött az erőszak.

Ágoston Balázs