Duplán gyógyító kilométerek

A történet főhőse, Katona Miklós Patrik teljesen átlagos, egészséges gyermeknek született. Kúszott, mászott, majd felállt és járni kezdett. Szülei ekkor érezték először, hogy valami nincs rendben, hiszen látták, hogy lábujjhegyen, széles alapon, bizonytalanul lépked. A hozzáértők azonban csak legyintettek, és elintézték azzal, hogy majd kinövi. De sajnos nem így történt. Egy két és fél éves korában elvégzett MR-vizsgálat kisagyi sorvadást állapított meg, ami hatással volt nemcsak a mozgáskoordinációjára, de a beszédére is, ugyanakkor az értelmi fejlődését nem befolyásolja.

– Miki a legnehezebben azt dolgozta fel, hogy miközben hatéves koráig ugyanúgy szaladt, focizott és biciklizett, mint a többi gyerek, kilencévesen már kerekesszékben ült, ezzel pedig kiszolgáltatottá vált – mesél életük egyik legnehezebb időszakáról az édesanya, Saly Krisztina. – Amikor azonban megismerkedett Nádudvari Péterrel, rajta keresztül pedig a jótékonysági sporttal, új értelmet nyert az élete. Megint fontosnak érzi magát, hiszen, bár ő is támogatásra szorul, mégis tud segíteni másokon.

Nádudvari Péter gyógypedagógusként a Kozmutza Flóra Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben tartott ének-zene órákat. Itt találkozott Mikivel, akinek először csak a tanára, később pedig a barátja is lett.

–  A sport már gyermekkorom óta része az életemnek, de sokáig célok nélkül csak futogattam, focizgattam, úszogattam, vagyis azt csináltam, ami éppen jólesett. De rá kellett jönnöm, hogy az öncélú dolgok nem egyeztethetők össze az életfilozófiámmal, sőt az egész életemmel sem, mely a beteg és fogyatékos gyerekek megsegítésén alapul – emlékszik vissza Péter, aki végül 2012-ben futott először jótékonysági célból. – Az első alkalom sikerén felbuzdulva határoztam el, hogy tovább folytatom a jótékonysági futást, de immár azokért a súlyosan beteg és fogyatékos gyermekekért, fiatalokért, akik engem körülvesznek.

A cél ugyan nemes volt, de az út, amely idáig elvezetett, rengeteg kihívást és nehézséget tartogatott. Mert amíg a korábban általa támogatott alapítványnak megvolt a maga kialakult háttere és rendszere, addig Péternek a munkatársaival együtt kellett egy új szervezetet és rendszert felépítenie. De sikerült. Az alapelv szerint minden általa lefutott kilométer, legyen az a felkészülés vagy a verseny alatt, 2000 forintos áron megvásárolható. Mindenki annyi kilométert vehet, amennyit az anyagi lehetősége megenged. De sok kicsi sokra megy – vallja Péter. Az így összegyűlt pénzből először autista és értelmi fogyatékos gyerekeknek vásárolt hangszereket, illetve hozzájárult zeneterápiás táboraik költségeihez.

Amikor 2016-ban megismerte Mikit és családját, és látta, milyen anyagi áldozattal jár a gyermek kezeltetése, elhatározta, hogy rajtuk is segíteni fog. Gyűjtött az őssejtkezelésre, amelyet Badenben el is végeztek, sajnos eredménytelenül, majd a család otthonának akadálymentesítését támogatta. Ez akár meg is valósulhatott volna, Miki azonban másképp döntött: legjobb barátjának éppen akkor újult ki a daganatos betegsége, így az összegyűlt több mint hatszázezer forintot az életéért küzdő Máténak és egy másik sorstársának ajánlotta fel. Ez volt az a pillanat, amikor a kisfiú megfogalmazta élete legnagyobb vágyát is: ha felépül, ő is jótékonysági sportolással szeretne segíteni a beteg gyerekeken.

–  Számunkra egyetlen forgatókönyv létezett és létezik a mai napig, Miki életben maradása minél tovább és az, hogy rácáfoljunk az orvosi és tankönyvi jóslatokra – mondja Péter. – Ugyanakkor tudtuk, hogy a vágyát itt és most kell valóra váltanunk. Így 2018-ban, a súlyosan beteg és fogyatékos gyerekeket és családjukat széles szakmai spektrummal segítő Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány támogatásával létrehoztuk a Team Mikit, amelynek Miki a motorja, az inspirációja, én pedig a háttérből támogatom őt és azt a filozófiát, amit ő testesít meg: az is segíthet másokon, aki erre fizikailag képtelennek látszik.

Merthogy, bármilyen hihetetlennek is hangzik, Miki is elkezdett futni Péterrel. Ugyanúgy készül a versenyekre, és ugyanúgy teljesíti a távot, igaz, egy speciális futókocsi segítségével. A jótékonysági futás, a másokon való segíteni akarás pedig mára olyan fontos küldetéssé vált számára, amely a lelkét éppen úgy erősíti, mint a fizikumát a speciális gyógy­tornák és a terápiás kezelések.

–  Nagyon szeretem Pétert, a barátom lett, és nagyon örülök, hogy megalakult a csapatunk. Jó érzés vele versenyezni, ilyenkor kicsit olyan, mintha én is futnék. Akkor a kerekesszéket is elfelejtem – mondja az első tavaszi közös verseny, a balatonfüredi félmaraton teljesítése után egy kicsit fáradtan, ám büszkeséggel a szemében a fiú. Kettejük szeretetüzenete folyamatosan terjed: egyre többen csatlakoznak a Team Mikihez, és ki-ki a maga lehetősége szerint futja a beteg gyerekekért a kilométereket. Csak a cél számít, az teljesen mindegy, hogy valaki öt vagy ötszáz kilométert fut le egy versenyen.

–  Tavaly nyáron hallottam először erről az egyedülálló és különleges sportcsapatról, akkor vettem fel velük a kapcsolatot – veszi át a szót Baumgartner Benita, aki egyetemistaként először csak egy riportfilmet szeretett volna forgatni a Team Mikiről és annak jótékonysági küldetéséről. – Mivel azonban hobbiból én is rendszeresen futok, elhatároztam, hogy csatlakozom hozzájuk. Versenyen most voltam először, de nagy örömmel teljesítettem Mikiért és a csapatért a távot.

Az idei év első kitűzött célja, hogy Mikinek a bérlemény helyett egy saját futókocsit vásárolhassanak, amit az igényei szerint át lehet majd alakítani, hogy igazi élménnyé válhasson számára a futás. Ezzel párhuzamosan gyűlnek a kilométerek a beteg vagy sérült gyermekek és családjuk élményterápiás táboroztatására is.

A Team Miki, azaz Katona Miklós Patrik és Nádudvari Péter azonban még többről álmodik. A legnagyobb tervük, hogy a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány egy saját pihenőházat működtethessen, ahol a táborokhoz hasonló, különböző művészet-, élmény- és fejlesztőterápiás programokat tudnának szervezni, hogy elősegítsék a hosszadalmas kórházi kezeléseken átesett gyermekek és családjuk hétköznapi életbe való visszailleszkedését, és a kezelések alatt széthullott családok újbóli egymásra találását. Ehhez azonban az eddiginél is szélesebb összefogásra van szükségük.