Dwa bratanki?

A több mint ezeréves lengyel–magyar barátság nem mítoszokon, hanem a két nemzet történelmi sorsközösségén alapszik. A magyar és a lengyel királyság megalapításának időpontja egybeesett, a fennmaradásukért harcoló fiatal államok azonnal egymásra találtak az ellenséges környezetben. Az Árpád-ház és a Piast-dinasztia alapozta meg a szoros szövetséget, amely hosszú évszázadokra meghatározta a két ország és egész Közép-Európa rendjét. A magyar és lengyel trónon ülő uralkodócsaládok később házasságokon keresztül erősítették az államaink közti köteléket, az Anjou-dinasztia uralma alatt pedig a két ország perszonáluniót alkotott.

Két nép, egy múlt

A közös történelmet többek között a magyar Szent Kinga, Szent Hedvig ékesíti, a lengyel emlékezet pedig Báthory Istvánt tartja számon mint az ország egyik legnagyobb királyát, akinek vezetése alatt jelentős győzelmeket arattak az orosz cár csapatai felett. Rákóczi György és Ferenc a lengyelek segítségével harcolt a magyar hazáért, Bem József és Józef Wysocki tábornokok pedig a magyar szabadságharcban tüntették ki magukat hősiességükkel. Az ismert és névtelen lengyel hősök áldozatait a magyarok 1863-ban hálálták meg, amikor a Lengyelország feldarabolása után kitört kongresszusi felkelésben több száz magyar vitézkedett az oldalukon. Eszterházy Ottó, Nyáry Ferenc, Wallis Béla, Herman Ottó neve ott szerepel a lengyel szabadságért való küzdelem történetének lapjain. A lengyel szabadságharc bukása után pedig több ezren menekültek Magyarországra, szinte minden magyar településnek volt egy lengyel befogadottja.

A két nemzet élete a XX. században is küzdelmesen folytatódott. Az első világháború után Lengyelország újraegyesülhetett ugyan, de 1920-ban már ismét létéért vívott harcot, a lengyel–bolsevik háborúban pedig a magyar hadisegély nélkül nem győzhetett volna. A második világháború alatt, amikor a németek és a szovjetek megszállták Lengyelországot, hazánk újabb százezer lengyel katonának és civilnek adott menedékjogot, a németek rosszallása ellenére. Két világháború, a német szövetség, a kommunizmus, a gyakran szemben álló érdekeink sem tudtak kárt tenni a két nemzet testvériségében. Viszontagságos sorsukban összekapaszkodva, magyarok és lengyelek közösen írták Európa történetének legszebb fejezeteit. Az utóbbi tíz évben a lengyel–magyar kapcsolat reneszánszát élte, immár békés együttműködésben. Mindkét ország élén hangsúlyosan patrióta és keresztény kormány állt. Hátunkat egymásnak feszítve védtük értékeinket és érdekeinket.

Újraírt történelem

Aztán Lengyelországban kormányváltás történt. 2023 októberében a jobboldal megnyerte ugyan a választásokat, de a balliberális ellenzéki pártok együtt többséget alkottak a parlamentben. A baloldal rendkívül heterogén, 11 különböző formáció alkotja a koalíciót, amelynek egyszerre részei szélsőségesen hagyományellenes baloldali erők és a magát leginkább centristaként meghatározó, részben konzervatív, a vallásos, vidéki választókat képviselő Lengyel Néppárt, a PSL.

– Már a kampányban is nehéz volt világos, koherens programot kínálniuk a választóknak, így a szövetséget elsősorban a korábbi kormánypárttal, a PiS-szel szembeni ellenszenv tartja és tartotta össze. A kampány során ezeket az indulatokat mindvégig tudatosan szította a Tusk vezette Polgári Platform – magyarázza Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország-szakértő, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója.

Az oktatási tárca élére végül Barbara Nowacka került, aki a pride-felvonulások állandó résztvevőjeként sosem rejtette véka alá egyházellenes érzéseit, illetve az abortusz kérdésében is extrém liberális álláspontot képvisel. Nowacka tőrőlmetszett progresszív, aki a vallásosságnál csak a patriotizmust gyűlöli jobban.

Világos hát, hogy milyen eszmeiség vezérelte az új kormányt, amikor jakobinus hévvel nekilátott a állam nemzeti és keresztény karakterének átformálásához. A tanügyi reform részeként az iskolai hittanórák számát heti kettőről egyre csökkentették, az általános iskolai történelemkönyvekből pedig ki akarják törölni a kereszténység felvételét és annak kulturális hatásait bemutató részeket. Ezenfelül az 1848–1849-es európai forradalmak és szabadságharcok történetét, az első világháború utáni független Lengyelország határainak létrejöttét, a sztálini terrort, illetve II. János Pál pápa életét és társadalmi hatását is kiollóznák.

Célkeresztben a magyarok

A tanügyminiszter külön figyelmet szentelt a magyar–lengyel testvériség kérdésének, azaz a jövőben a lengyel diákok nem tanulnak többé a XIV–XV. századi lengyel–magyar kapcsolatokról, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király uralkodásáról, 1956 kapcsán pedig inkább a szovjet, semmint a magyar szempont kerül előtérbe az események bemutatásában.

A lengyel oktatási tárca csonkítási tervei óriási felháborodást keltettek a magyar és a lengyel történészek körében. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottsága állásfoglalást is kiadott, amelyet 32 magyar és 32 lengyel tudós látott el kézjegyével. A hazai és a lengyel tudományos élet legjelentősebb képviselői csatlakoztak a memorandumhoz. Pártállástól és világnézettől függetlenül a legkiválóbb történészek és polonisták fejezték ki nemtetszésüket a tervekkel szemben.

A közös állásfoglalás hangsúlyozza, hogy nem vitatják a változtatás jogát, ám történészszakmai szemmel komoly aggályok merülnek fel annak jelenlegi formájával szemben. A tudósvilág képviselői szerint az új tervezet ellentétes a magyar–lengyel hagyományos barátság és szimpátia szellemiségével, de a történelemoktatás céljaival is.

„A Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottság kiáll amellett, hogy az alap- és középfokú történelemoktatásban ne kevesebb, hanem közvetve vagy közvetlenül több tananyag legyen mind Lengyelországon, mind Magyarországon. A bizottság tagjai egyetértenek abban, hogy a magyar–lengyel történelmi kapcsolatok nemcsak nemzeteink, hanem a régiónk egész történetének megismerése szempontjából kulcsfontosságúak, ezért a tantervből való eltávolításuk súlyos torzulásokat okozhat a jövő generációja nemzeti és regionális tudatának kialakulásában” – áll a nyílt levélben.

A történészek kiállása bátor lépés, kérdéses azonban, hogy a lengyel belpolitikai légkör lehetővé teszi-e az értelmes párbeszédet. Az új kormány ugyanis veszett dühvel látott hozzá, hogy uralma alá hajtsa a közéletet. Brüsszel és Washington támogatásával a hátuk mögött pedig semmitől nem kell tartaniuk, gyakorlatilag bármit megtehetnek kockázat nélkül. Rosonczy-Kovács Mihály szerint a lengyel kormány lépései mögött megfontolt politikai számítás húzódik. A szakértő úgy látja ugyanis, hogy Donald Tusk megpróbálja hosszú távra beágyazni a Polgári Platform hatalmát, ehhez pedig szüksége van a korábbi jobboldali szavazók egy részének megnyerésére.

Emiatt olyan témákat is igyekszik napirenden tartani, amelyek megosztják a jobboldalt. Ilyen az úgynevezett esemény utáni tabletta recept nélküli hozzáférhetőségének kérdése 15 éves kor felett, ami ellen nem szavazott minden PiS-képviselő. Szintén megosztó az oktatás kérdése is, mivel a PiS-ből sokan nem értettek egyet a korábbi oktatási miniszter, Przemysław Czarnek által képviselt markáns politikával. 2022-ben maga Andrzej Duda vétózta meg azt az oktatási törvényt, amely például erősebb politikai felügyeletet biztosított volna az iskolában úgynevezett felvilágosító tevékenységet folytató NGO-kkal kapcsolatban.

De mi a cél mindezzel?

Dr. Varga Endre László történész, az MTA magyar–lengyel Történész Vegyesbizottságának tagja szerint a lengyel kormány arra törekszik, hogy liberális alapokra helyezze a teljes lengyel oktatást. Az alapfoktól az egyetemig.

– Amennyiben kivesztik a tananyagból a magyar–lengyel közös múltat annak minden értékével együtt, az azzal a következménnyel jár, hogy megfosztanak bennünket hagyományaink egy részétől, nemzeti öntudatunkból hiányoznak majd a közös királyaink példája és dicsősége, a szabadságharcainkban egymásnak nyújtott önkéntes és kölcsönös segítségünk egészen 1956-ig – fejti ki Varga Endre László.

A történész úgy látja, hogy a tanügyi reform bevezetése után az általános iskolából kevesebb tudással mennek majd tovább a gyerekek a középiskolába. Ami miatt majd a középiskolai tananyagot is hozzá kell csonkítani a kevesebb ismerethez. Ennek folytán az egyetemi oktatás, a tanárképzés színvonala is csökkenni fog. A végén pedig kevesebbet tudó tanárok tanítanak majd egyre kevesebbet tudó diákokat.

– Ez arra jó, hogy konzumidiótákat neveljenek, akiket könnyű irányítani. Pontosan úgy, mint a kommunizmusban. Ne gondolkozz, ne legyen saját véleményed, majd mi tudjuk, mi jó neked – így Varga Endre László.

A történész szerint az előző lengyel kormányokkal szembeni politikai bosszú zajlik, ami mellett Tusk Orbán Viktorral szembeni személyes ellenérzései is felszínre törnek.

– A politikai véleménykülönbségek miatt azonban nem kellene kiönteni a fürdővízzel együtt a gyereket is – teszi hozzá Varga Endre László.

Rosonczy-Kovács Mihály úgy látja, hogy a szivárványkoalíció mögött álló választók számára a modernitás, a progresszió egyfajta varázsszóként működött. A mostani kormánypártok korábban azzal vádolták a PiS-kabinetet, hogy elmaradott világot képvisel, leszakad miatta Lengyelország a „haladó Nyugattól”. És mivel a gazdaság terén ezt a vádat nem igazolták a tények, sőt, a lengyelek – különösen a kevésbé tehetős rétegek – gazdasági helyzete az elmúlt nyolc évben látványosan javult, így az elmaradottságérzést világnézeti kérdésekben próbálták erősíteni: egyenlőséget tettek az elmaradottság és a vallásosság, az elmaradottság és a nemzeti hagyományok közé. Az oktatás megreformálása a központi ígéretek között szerepelt, aminek egy része a pedagógusok béremelésére vonatkozott, egy másik része pedig a tananyag csökkentésére, tartalmának módosítására, ahogyan fogalmaztak: politikamentessé tételére.

A gyökereket támadják

Varga Endre László azonban hiányolja a valós szakmai magyarázatokat is, a tervezethez csatolt üres szóvirágokból ugyanis semmi nem derül ki.

„Az általános iskolai történelemoktatás elsődleges célja a múlt iránti érdeklődés felkeltése – a saját családtörténettől kezdve a helyi és regionális történelmen át a lengyel és az egyetemes történelemig –, valamint a más népek és más nemzetek eredményei iránti tisztelet kialakítása” – áll a hivatalos indoklás szövegében.

– Ebbe aztán minden belefér. Bármilyen módosítás, amit a Tusk-kormány jónak tart – mondja a történész. Úgy véli: az új kormány összetételének ismeretében nem kizárt, hogy genderideológiát, erkölcs nélküli liberális nevelést, hedonista életszemléletet tegyenek a közös történelem helyére. Varga Endre László szerint ugyanis a jelek azt mutatják, hogy Donald Tusk kormánya teljes egészében beáll a magyar- és keresztényellenes táborba.

– Európának keresztény gyökerei vannak. Erre épülnek a magyar–lengyel kapcsolatok is, amelyet a generációk átörökítettek és megtartottak. Eddig csonkítás nélkül adták tovább. Ez a közös alap tartotta meg eddig Európát is európainak – fejti ki Varga Endre László.

A történész meglehetősen pesszimista a jövőt illetően, a magyar és lengyel történészek tiltakozását ugyanis a varsói kormány gond nélkül lesöpörheti az asztalról. Amennyiben módosítanak is valamit a terveken, az a lényeget nem érinti majd. A politikai szekértáborok közti harc lehetetlenné teszizt, hogy észszerű megállapodás szülessen.

– Nem értem, miért jó az a lengyeleknek, ha a lengyel fiatalok kevesebbet (vagy semmit) nem fognak tudni a magyar–lengyel kapcsolatokról. Cui prodest? Kinek az érdeke?

A történész szerint a közös múlt ismerete azért is fontos, hogy emberileg és társadalmilag is megerősítsük a szolidárisunkat egymás iránt. Varga Endre László szerint ugyanis egyéni és társadalmi szolidaritás nélkül nincs jövő Európában. Mindezek mellett a hagyományok, a múlt alapos ismerete szükséges az egészséges önbecsüléshez és nemzeti identitáshoz is.

Az ügynek egyelőre egyik oldalon sincs vége. A progresszív kormány hagyományellenes lépéseit az államelnök ideig-óráig képes kordában tartani. Rosonczy-Kovács Mihály szerint nem kizárt, hogy jövő májusban kormánypárti elnök váltja Andrzej Duda jelenlegi államfőt. Ebben az esetben a baloldal előtt tágabb lehetőségek nyílnak. Sok baloldali politikus csalódottan fogadta ugyanis a tervezetet, a most napvilágot látottaknál sokkal radikálisabb változtatásokat reméltek.