Ebből még baj lehet… 1.

…Azonban a közvélemény-kutatás összesített számai mellett nem árt egyes választói csoportoknak külön figyelmet is szentelni. Csökkenő népszerűség mellett különös odafigyelést érdemelnek azok a törzsszavazók, akikre a kormány minden körülmények között számíthat. Álláspontom szerint ilyen, különös odafigyelést érdemlő csoport a gazdálkodóké, akik két lábbal a földön állnak, alapvetően konzervatív gondolkodásúak, jobboldali törzsszavazók, és emellett az európai uniós agrártámogatási rendszer kedvezményezettjei. Paradox módon azonban éppen ez utóbbi – a támogatási rendszer – lehet az oka annak, hogy a gazdálkodók tömegei lesznek elégedetlenek a kormánnyal, ami komoly politikai kockázatot hordoz a nemzeti kormányzás szempontjából. A támogatási rendszer működése ugyanis egyre több gazdálkodót hoz nehéz helyzetbe, és egyre több gazdálkodóból hoz ki nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket. A 2020. évi agrárcenzus alapján 2020. június 1-én 241 ezer agrárgazdaság működött Magyarországon. Választókorú családtagokkal, munkavállalókkal együtt összesen tehát valahol fél- és egymillió közötti szavazóról van szó.

Röviden és brutálisan fogalmazva, a támogatási rendszer követhetetlenül bonyolult, tele van értelmetlen és életszerűtlen elvárásokkal, miközben az azt működtető hivatalnokok életvitelszerűen packáznak a parasztokkal, a hivatalnokok felett álló politika pedig évek óta képtelen normálisan működő támogatási rendszert kidolgozni és üzemeltetni – jogalkotási és működtetési szinten egyaránt. Ki kell mondani, hogy a 2010 óta tartó Fidesz-kormányzás semmit nem javított a 2010 előtti gyakorlaton. Lássuk ezért, mivel szembesül ma egy magyar gazdálkodó, akinek az elsődleges feladata az volna, hogy termeljen: gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, húst, tejet és hasonlókat.

A gazdálkodóknak olyan bonyolult adminisztrációs rendszerben kell működniük, ami egy bójákkal teletűzdelt akadálypályához hasonlít, amelyen a legfeszültebb figyelemmel sem lehet úgy végigmenni, hogy az ember ne borítson fel néhány bóját. Az állam pedig minden bója leverésért kőkeményen büntet, miközben az általa elkövetett jogszabálysértéseknek – amelyek a gazdálkodóknak komoly anyagi károkat okoznak – semmilyen következményük nincs. De erről majd később.

Ami az adminisztrációt illeti, minden gazdálkodó különféle azonosítók garmadájával rendelkezik, mint például agrárkamarai azonosító, az agrárkamarai ügyek elektronikus intézéséhez szükséges jelszó (miután az 1998 és 2002 közötti első Orbán-kormány – álláspontom szerint helyesen – megszüntette a kötelező kamarai tagságot, 2012 óta újra kötelező az agrárkamarai tagság, természetesen jelentős tagdíjfizetési kötelezettséggel), Felir-azonosító, földműves-azonosító (földműves-nyilvántartásba vételi határozat száma), kincstári ügyfél-azonosító (regisztrációs szám), erdőgazdálkodói kód, tenyészet kód, Nébih-tevékenységkód és így tovább. Ezek mindegyike kifejezetten a gazdálkodáshoz tartozik, de mellettük vannak még nem kifejezetten a gazdálkodáshoz kapcsolódó azonosítók is.

Az azonosítók nagy száma jelzi azon eljárások, ügyintézések nagy számát, amelyekkel a gazdálkodóknak meg kell küzdeniük, minden egyes típusú eljárásnál, ügyintézésnél más-más azonosítót használva. Az ügyintézés a legtöbb esetben elektronikus felületeken zajlik, mint például a támogatásigénylés (az úgynevezett egységes kérelem benyújtása), a különböző egyéb támogatási és kifizetési kérelmek beadása, káresemények rögzítése (aszály-, jég-, fagy-, belvíz- etc.), nitrátjelentés, állatmozgások lejelentése az úgynevezett web-ENAR-ban, vetőmag-felhasználás bejelentése, készletrevételi jelentés, a tervezett erdőművelési munkák, a végrehajtott erdőművelési munkák, a tervezett fakitermelések, a végrehajtott fakitermelések bejelentése, egyéb munkák (például Natura 2000 területen végzett kaszálás) bejelentése és hasonlók. Ott vannak továbbá a különféle nyilvántartási kötelezettségek: permetezési napló, gazdálkodási napló, állatállomány változásának nyilvántartása és így tovább. Van olyan nyilvántartási kötelezettség, amit annak ellenére kell vezetni, hogy minden változást az államnak is jelenteni kell, tehát minden adat az államnál is megtalálható.

A gazdálkodási naplóban például parcellánként rögzíteni kell minden egyes elvégzett munkát, napra pontosan, valamint a termésmennyiséget is. Húsz parcellával és parcellánként mindössze tíz munkafolyamattal számolva (sokszor ennél jóval több munkafolyamat is történik egy-egy parcellán egy évben) ez 200 munkafolyamat rögzítése. Ráadásul minden esetben a mennyiséget is regisztrálni kell (a kijuttatott szerves trágya vagy műtrágya, a vegyszer mennyisége, termésmennyiség és így tovább). És hogy ne legyen olyan egyszerű, van, ami kétszeresen is rögzítendő. A termésmennyiséget például a gazdálkodási naplóban és az egységes kérelemben is fel kell tüntetni, ráadásul a két helyen más megbontásban. Továbbá ha például ökológiai gazdálkodási programban is részt vesz a gazdálkodó, akkor még egy harmadik nyomtatványon, az úgynevezett készletrevételi jelentésben is.

Ugyanez a helyzet az állatállomány változásával: miközben minden egyes változást jelenteni kell a Nébihnek, az állattartónak vezetnie kell egy külön nyilvántartást is – eltérő struktúrában. Ha a két rendszer adatai nem felelnek meg egymásnak, a gazdálkodót büntetik. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a KSH folyamatosan adatszolgáltatási felhívással bombázza a gazdálkodókat (is) ahelyett, hogy az állami rendszerből lekérné az adatokat. Talán mondani sem kell, hogy a KSH-nak történő adatszolgáltatás is eltérő struktúrában teljesítendő, mint az egyéb adatszolgáltatások.

Nem túlzás azt mondani, hogy lassan több időt visz el az adminisztráció, mint az érdemi termelés, illetve külön, nem csekély kapacitásokat kell fenntartani az adminisztráció intézésére. A gazdálkodók zöme ezt ugyan a falugazdászokra vagy fizetett szaktanácsadókra bízza, de az adatszolgáltatás akkor is a gazdálkodó dolga, ráadásul egy-egy bonyolultabb ügynél, mint például kifizetést elutasító határozattal szembeni fellebbezés benyújtása, ezek a szakemberek is széttárják a karjukat, hogy ez nekik túl bonyolult, ezzel ők nem tudnak foglalkozni. Mit mondjon akkor a gazdálkodó?!

Akiknek az adminisztrációs teher mellett olyan jogszabályi környezetben kell működniük, amely jogászoknak is átláthatatlan, nemhogy a parasztoknak. Egy-egy támogatói okirat vagy kifizetési határozat több tíz oldalt tesz ki, több tucat, összességében több száz vagy több ezer oldalas jogszabályt hivatkozva meg. És habár természetesen mindenki ismeri a hivatalnokok által unásig ismételgetett mantrát, amely szerint „a jogszabály nem ismerete nem mentesít annak betartása alól”, teljesen irreális elvárás, hogy a gazdálkodók ismerjenek minden rájuk vonatkozó jogszabályt, és figyelemmel kísérjék ezek változásait. Nem is foglalkozik ezzel a paraszt, amíg a kifizetési határozat pozitív, de ha a határozat a kifizetési kérelemben igényelt összegnek csak egy részét hagyja jóvá, vagy éppen teljes egészében elutasítja, ember legyen a talpán, aki megérti, hogy miről van szó. Márpedig bármilyen apró hibáért támogatást csökkentenek, vagy éppen teljes egészében lenulláznak, sőt: büntetnek! A paraszt pedig, ahogyan vidéken mondják, törülheti szemét-száját. Esélye sincsen, hogy megváltoztattasson egy-egy elutasító határozatot, inkább hagyja az egészet, és csak káromkodik egyet.

A bonyolult adminisztráció és az átláthatatlan jogszabályi környezet mellett a támogatási rendszer tele van életidegen elvárásokkal, amelyek az idő előrehaladtával egyre csak szaporodnak. Az elvégzett munkák vagy éppen a használt eszközök fényképekkel való igazolása, lehetetlen legeltetési szabályok előírása, az állatlétszám bármilyen változásának azonnali lekönyvelése, a lekaszált széna tábla szélén hagyásának tilalma, a Natura 2000 területek trágyázásának tilalma és egyebek.

Vagy például legújabban az online gazdálkodási napló megkövetelése. Hogy érzékeljük, ez mit jelent: amikor a paraszt hajnali két órakor végez a lekaszált lucerna rendsodrásával, akkor az az elvárás, hogy ezt azonnal regisztrálja egy internetes felületen. Mindezt fokozatosan vezetik be, először csak 15 naponként kell jelenteni az elvégzett munkákat, de az eddigi tapasztalatok alapján bizton állítható, hogy lesz ez még rosszabb is. Mindez a mezőgazdasági munkák dandárjának idején.

Az elvárások és az adminisztráció kapcsán érdemes néhány mondat erejéig kitérni az állattartókra is. Nincs élő ember, aki meg tudná mondani, hogy egy állattartónak pontosan milyen nyilvántartásokat kell vezetnie. Illetve sokan sok mindent mondanak, de nem ritka, hogy mást mond az állatorvos és mást a területi felelős, instruktor. Az ezt firtató kérdésre a kormányhivatal meghivatkozik egy 216 oldalas uniós és egy 11 oldalas minisztériumi rendeletet (nem konkrét jogszabályhelyeket, hanem egész rendeleteket). Más szakmabeliek (állatorvos) meghivatkoznak még egy 176 oldalas földművelési minisztériumi rendeletet vagy egy 25 oldalas törvényt is. Vagyis a parasztnak több száz oldalt kellene átböngésznie. De hiába tenné, ezek egyike sem tartalmazza azokat a nyilvántartásokat, amelyeket neki állítólag vezetnie kell: gyógykezelési napló, takarmányozási napló, látogatási napló, rágcsálóirtási napló…

A gyógykezelési napló kivételével kérdés, hogy minek kell egyáltalán ezeket a nyilvántartásokat vezetni, illetve milyen jogszabály írja elő ezek vezetését. Kinek kell vezetnie ezeket? Csak a nagy létszámú telepeknek, vagy a kis létszámúaknak is? A kérdésekre nincs válasz. A gazdálkodó csak annyit tud, hogy ha a hatósági állatorvos vagy az államkincstár munkatársa ellenőrzésre érkezik, egy ellenőrző listát hoz magával, és az alapján megy végig, hogy minden rendben van-e. Ő azonban ehhez a listához nem juthat hozzá. Ha a Kormányhivataltól kéri, azt a választ kapja, hogy „az ellenőrök által használt listák nem nyilvánosak, kezelésük és használatuk szigorú jogosultsághoz kötött…” Vagyis a gazdálkodót olyan kritériumok alapján ellenőrzik és szankcionálják, amelyek előtte ismeretlenek. Ha létezne Rákosi Mátyás-díj, a Kormányhivatal és az államkincstár ezen ellenőrzési gyakorlatával minden bizonnyal jó eséllyel pályázhatna rá… A hírek szerint egyébként ezek a listák időről időre változnak. Van olyan dokumentum, ami az egyik évben szerepel rajta, a másikban nem. Rejtély, hogy mi alapján. Mintha valakinek az volna a kifejezett szándéka, hogy senki ne legyen tisztában a szabályokkal. Valamint hogy a lehetetlen feltételek miatt minél több gazdálkodó dobja be a törülközőt.

(Folytatjuk)