Ébredező sovinizmus Szlovákiában

A csehszlovák rendszerváltás, a bársonyos forradalom szimbolikus pillanata volt, amikor Grendel Lajos, későbbi Kossuth-díjas magyar író az egyik pozsonyi tömegdemonstráción magyarul szólt a több tízezres tömeghez. A sajtóban ugyan nem jelent meg, de a kortársak visszaemlékezéseiből tudjuk, a tömegből többen azt kiabálták, ne engedjék magyarul beszélni a szónokot. A rendszerváltás hurráoptimista hangulata, a két nép békés egymás mellett élésének illúziója hamar szertefoszlott. Az önálló Szlovákia első kormánya, Vladimír Mečiarral az élen, egyértelműen soviniszta kisebbségpolitikát képviselt. Talán a magyar olvasók is emlékeznek a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnökének részeges dörgedelmeire. Az alkoholizmusába azóta teljesen belehülyült Ján Slota rendszeresen titulálta „görbe lábú mongoloknak” a magyarokat, de volt, hogy azzal fenyegetőzött, tankokkal tiporja el a magyar fővárost. Mindezt egy parlamenti párt elnökeként.

A kilencvenes évek borgőzös sovinizmusát a kétezres évek végére Robert Ficóék jóval taktikusabb kisebbségpolitikája váltotta fel. A nyílt és harcias elnyomásból inkább egyfajta jól álcázott, jogalkotó „hátráltatás” lett. Ellehetetlenítették a felvidéki magyarság kettős állampolgárságát, lett nyelvtörvény, majd később himnusztörvény. A mélypontra jutott bilaterális viszonyt végül a második és harmadik Orbán-kormánynak sikerült rendeznie: Magyarország gazdasági erősödésével javult érdekérvényesítő ereje is, szélesedett a felvidéki magyarok mozgástere.

A sovinizmus a Marian Kotleba-féle félfasiszta (vagy tán egészen az?) Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) népszerűségének köszönhetően maradt még parlamenti tényező egy ideig. A Covid-járvány alatt aztán úgy az ĽSNS, mint a belőle kiszakadt kisebb formációk magyarellenes politikáját felváltotta egyfajta általános establishment­ellenesség, amely az orosz–ukrán háború kitörésével és az aktuális szlovák kormány kritikátlan atlantizmusával újabb lendületet kapott. A sovinizmus kikerült a politikai fősodorból.

Veszélyes himnuszok

December közepén a csallóközi Gúta frissen megválasztott polgármestere, Halász Béla irodájában csörgött a telefon. A felvidéki Jogsegélyszolgálat egyik munkatársa hívta fel azzal, hogy a főügyészségen feljelentette a Szlovák Értelmiségiek Szövetsége (Združenie slovenskej inteligencie, a továbbiakban ZSI), mert a városi önkormányzat alakuló ülésén a szlovák himnusz után a „magyar nemzeti imát” (idézet a feljelentésből!) is elénekelték. Ezzel, legalábbis a ZSI szerint, Gútán nem csak a hatályos „himnusztörvényt” sértették meg (eszerint egy másik állam himnuszát egy eseményen csak abban az esetben szabad elénekelni, ha jelen van annak küldöttsége). Halász Béla és képviselői szerintük a szlovák alkotmány ellenében cselekedtek, ugyanis a magyar himnusz eléneklése „ellentétes a Szlovák Köztársaság szuverenitásának elvével”, és az ország „területi integritásának veszélyeztetésére irányul”. S hogy ne dolgozzanak hiába, a ZSI még hatalommal való visszaélés miatt is bepanaszolta a polgármestert, aki a „himnuszénekeltetéssel”, szerintük, törvénybe ütköző módon látta el közfeladatát.

Halász Béla lapunk érdeklődésére elmondta, az októberi választások után övék volt az első önkormányzat, amelynek alakuló ülésén a magyar himnusz is elhangzott. Azóta több magyarlakta településen is sor került erre, feljelentés nélkül. Mivel a feljelentés nem sokkal karácsony előtt futott be az ügyészséghez, január közepéig semmiféle hivatalos megkeresést nem kaptak. Ha a Jogsegélyszolgálat véletlenül nem szúrja ki az ügyészséghez érkező panaszok közül a ZSI levelét, talán a mai napig nem értesülnek az ügyről – tájékoztatott róla a polgármester, aki komolytalannak tartja a szlovák civil szervezet beadványát, és ma sem cselekedne másként.

– Teljesen normális, hogy a szlovák mellett a magyar himnuszt is elénekeljük, ez egy többségében magyar város – jelentette ki Halász.

Halász Béla mellett Berényi Józsefet, a Magyar Közösség Pártjának korábbi elnökét, az egyesült magyar párt, a Szövetség elnökségi tagját is megtalálta magának a „szlovák értelmiség”. Berényit, aki jelenleg Nagyszombat megye alelnöke, néhány nappal karácsony előtt kihallgatta a rendőrség, miután a ZSI feljelentette, mert szerintük Dunaszerdahelyen „bezáratott egy szlovák iskolát”.

„Iskolabezárás”

– A vádak abszurditása nyilvánvaló volt az engem kihallgató vizsgálótiszt számára” – mondta el lapunknak Berényi, kiemelve, egy megyei alelnöknek nincs is kompetenciája iskolát bezárni vagy alapítani.

– A dunaszerdahelyi nyelviskola működését megyei és minisztériumi jóváhagyással szerveztük át, majd indítottuk azonnal újra immár a helyi Vámbéry Ármin Gimnázium égisze alatt. Az iskola azóta is működik, teljesen nonszensz, hogy bezártuk volna – fejtette ki.

Ennél már csak az abszurdabb, hogy Berényit a nemzeti összetartozás napján Komáromban és Dunaszerdahelyen megtartott rendezvények miatt is bepanaszolták. A ZSI szerint a rendezvényeken államellenes, az ország területi integritását veszélyeztető beszédek hangzottak el. Az nem érdekelte a feljelentőket, hogy Berényi nem volt jelen egyik ünnepségen sem.

A politikus szerint az egyesület a közeljövőben több felvidéki magyar közszereplőt is feljelenthet.

– Beadványukat elolvasva láthattam, aprólékosan szemlézik, mit mondunk, mit cselekszünk, és ezt komoly ferdítésekkel tálalják. Szerintem az a céljuk, hogy megfélemlítsenek minket, erőt demonstráljanak, hogy érdekképviseletünk ne legyen cselekvő és így sikeres – jelentette ki.

Ilyen a szlovák értelmiség?

A ZSI először november elején került be a felvidéki magyar sajtóba, miután a Ma7.sk megírta, hogy Érsekújvár polgármestere és a Nyitrai egyházmegye tiltakozó levelet kapott a szervezettől. Az értelmiségiek azon háborogtak, hogy a helyi katolikus templomban emléktáblát avattak a jogfosztó beneši dekrétumok nyomán a városból elhurcolt, kitelepített magyarok tiszteletére. A forgatókönyv tulajdonképpen ugyanaz volt, mint Berényi vagy Halász esetében. Ezeréves „maďarizáciát” emlegettek, Szlovákia integritását, szuverenitását féltették és sovinizmussal vádolták meg a helyi magyarságot, illetve az őket támogató magyar kormányt.

Átböngészve a szervezet honlapját kiderül, a feljelentés és petíciózás adja a ZSI fő profilját. Van, hogy helyi magyar politikusok, máskor az egész szlovák kormány ellen. Az is rögtön feltűnik, hogy a Szlovák Értelmiségiek Szervezete számára a rövid életű, Jozef Tiso-féle szlovák klérofasiszta állam jelenti az origót. A náci Németország első csatlósaként mindössze hat évig működő, 91 ezres zsidó lakosságából mintegy 70 ezret kiirtó bábállam dicsérete éppúgy helyet kap az oldalon, mint az állítólagos cseh és a magyar elnyomás ismertetése – az utóbbi természetesen jóval nagyobb hangsúllyal. Mindezt a szlovák szélsőségesekre jellemző rendszerellenes attitűd koronázza meg, hol a járvánnyal, hol a háborúval kapcsolatos, az aktuális szlovák kormányt is érintő világ-összeesküvéseket bemutató írások formájában. A ZSI által kiadott publikációk alapján az is világossá válik, Berényi József jó nyomon jár, amikor arról beszél, hogy a szervezet folyamatosan figyeli a felvidéki magyar sajtót és a helyi politikusokat – valószínűleg magyarul jól beszélő vagy egyenesen magyar származású tagjaiknak köszönhetően.

Részben az ezeréves elnyomás mítoszából adódó kisebbségi komplexus miatt (miként tűrhette egy büszke nemzet, hogy ezer évig uralkodjanak felette?) a szlovák sovinizmus nagyjából egyidős a XIX. századi szlovák nemzetébresztők munkáival. A szlovák gimnáziumok, lapszerkesztőségek és politikusok köré szerveződő nacionalista mozgalmaknak a kezdetektől volt soviniszta karakterük is. Magukat nem a hatalmat gyakorló Habsburgokkal, hanem a „kéznél lévő” magyarokkal szemben határozták meg, az elnyomás szerintük sosem Bécsből, mindig Budapestről érkezett.

Ezzel együtt nincs még egy olyan nép a Kárpát-medencében, amelynek nemzeti karaktere ennyire hasonlítana a magyarokéhoz. Azok a véres etnikai konfliktusok, amelyek a magyar–román, illetve magyar–szerb együttélést kísérték az elmúlt kétszáz évben, hiányoznak e két nemzet közös történelméből. Mégis úgy tűnik, hogy a ZSI-féle troglodita sovinizmus talán sosem lesz kiirtható Közép-Európából. Hol gyengébben, hol megerősödve, de újra meg újra felüti majd a fejét. Csakhogy ez mit sem befolyásolja a korparancsot. A közép-európai népek egymásrautaltsága ma nyilvánvalóbb, mint bármikor!