Kutyaagresszió ellen kutyanyelven
Ebszerviz
„A jó kutya és a rossz kutya közötti különbség te vagy!” – hangzik a Kutyaduma Kutyaiskola szlogenje, amelyből kiderül az alapító Kolozs Noémi kutyatréner alapelve is, miszerint: sosem a kutya a hibás! Napjainkban kimutathatóan egyre több a viselkedésproblémás eb, aminek fő oka a tenyésztési problémák mellett a kutyák nem megfelelő szocializációja, a gazdák kutyaválasztási és kutyanevelési hozzá nem értése.
Hatalmas divattá vált házi kedvencként kutyát tartani Magyarországon. Hogy mivel magyarázható a drámai növekedés, arra nincs egyértelmű válasz, hiszen a státusszimbólumtól kezdve a gyermekvágyak kielégítésén át a társpótlékig számtalan ok létezhet. A trendhez alighanem hozzájárul az is, hogy hazánkban az ebtartásnak nincs semmiféle törvény szabta feltétele, noha e korlátlan szabadságnak akár emberéletekben mérhető ára is lehet. A törvényalkotók nem tartják fontosnak például képzéshez kötni az ebtartást, noha nyilvánvaló, hogy a rosszul szocializált, elégtelen körülmények közt vagy hozzáértés nélkül tartott kutya kockázatot, de legalábbis bosszúságot jelent környezete számára.
Kutyaduma a sétaagresszióra
Minderről igen határozott véleménye van Kolozs Noémi kutyatrénernek, akinek népszerűségét az általa vezetett kutyaiskolába való bejutás hosszú várólistája is mutatja. Törékeny nőként képes a legöntörvényűbb kutyákból engedelmes, helyét tudó, fegyelmezett jószágokat faragni. Specialitása a kutyaagresszió kezelése, a kutyák szocializációs hiányosságainak pótlása, ezzel párhuzamosan pedig a gazdák szemléletének formálása. Ez utóbbi nélkül minden más értelmetlen volna.
A férjével és munkatársaival közösen működtetett Kutyaduma Központ kutyaiskola és kutyanapközi is egyben. Lényegében egy tanya a Vác melletti Sződ község külterületén. A kutyák szemében Kolozs Noémi egy szigorú kiképző őrmester lehet, pedig kevés olyan ember van, aki nála jobban szeretné a kutyákat! Bakfiskora óta egész életét az állatok etológiai megfigyelésére és nevelésükre tette fel.
A kutyák ösztönrendszeréből kiinduló módszerét egy szocializációs és engedelmességi hiányosságokat mutató fiatal német juhász szuka történetén keresztül ismerhettük meg.
Bella kutya gazdája, Kriszti és családja egy valódi társállatot szerettek volna, egy szerethető lényt, akivel stresszmentesen lehet kirándulni, aki megbízhatóan engedelmeskedik a vezényszavakra. Ezek távolról sem túlzó elvárások egy olyan munkakutyával szemben, amelyet a legintelligensebb fajták között tart számon a világ. Csakhogy a leinformált tenyésztőtől kölyökként vásárolt állat más irányba fejlődött annak ellenére, hogy az anya és lányai rengeteg energiát fektettek a nevelésébe. Valamit rosszul csináltak, és ma már belátják, hogy a kutya domináns taggá vált a családi „falkában”, és ők ezt szinte észrevétlenül hagyták.
Bellával egy idő után már nem tudtak nyugodtan sétálni, mert folyamatosan rángatta a kísérőjét és őrjöngve támadt ki minden szembejövő kutyára, macskára, kocogóra, mozgó járműre. Ezt a viselkedést „sétaagresszióként” azonosították a különféle kutyaiskolákban, de nem igazán tudtak vele mit kezdeni, inkább azt tanácsolták, törődjenek bele.
Nem a világ közepe!
Krisztináék ma is időpontra érkeznek, ez Bella számára a sokadik alkalom. Kolozs Noémi szokása szerint a kapuban várja. A kutya már nem vágódik ki a bokszból, mint kezdetben, nem ugat, nem kezd féktelen vágtába a kocsi körül, hanem bár nagyon jönne már, megvárja, míg a gazdája engedélyt ad a kiszállásra. Ez hosszú gyakorlás eredménye, büszkélkedik Krisztina, aztán elégedetten nyugtázza, hogy Bella a vezényszóra kiugrik, majd leül melléje, várva a következő utasítást.
A tréner első alkalommal gazdi nélkül, pórázon vezette be Bellát a telepre. A drótkerítés másik oldalán a napközis kutyák voltak méret szerint két csoportba elkülönítve. Béke volt, a gondozó hagyta őket kutya módra játszani, de az új négylábú érkeztére kíváncsian odasereglettek a kerítéshez. Bella szőrét borzolva, acsarkodva, ugatva rohant a többiek felé. Ez volt a próbanap, amely alapján Kolozs Noémi megtervezte a tréning további lépéseit.
A fokozatosság jegyében később aztán bevezette Bellát a többi kutya közé, hadd szagolgassák, hadd lépjék át aurája határait. Ez szemlátomást zavaró körülmény volt számára, de nem reagálhatott a berögzült agresszív módon, mert Kolozs Noémi azt nem hagyja. Másképp fogalmazva, kutyanyelven, határozott és magabiztos gesztusokkal tudatja vele: az ember a főnök.
Egy következő alkalommal már a gazdáit is behívta azzal a kéréssel, hogy csak az idegen kutyákat simogassák, de Bellára egy pillantást se vessenek! Ennek a célja az volt, hogy apránként törjék le a kutya végtelen egóját, hogy ráébredjen: nem ő a világ közepe. Bella a maga módján hol vicsorogva, hol ínyfelhúzva próbálta kimutatni nemtetszését, de a folyamatosan őt figyelő tréner az őrmesteri szigort következetesen alkalmazta vele szemben.
A szocializáció bizonyos pontján más kutyákkal és gazdáikkal közös programok következtek, amelyek során életszerű helyzeteket modelleztek. A segítő kutyások – korábbi tanfolyami résztvevőkből álló társaság – jól nevelt kutyáikkal érkeztek. Itt is a fokozatosságon volt a hangsúly. Eleinte viszonylag ingerszegény, Duna-parti sétán vettek részt együtt, majd közparki környezet, utcai séta, vonatozás, kávéház, bevásárlóközpont, liftezés, lépcsőzés következett. A cél a szocializáció teljessé tétele, a valós élethelyzetekben való helyes viselkedés gyakorlása volt. A tréner idővel olyan szituációkat is szervezett, hogy például sötétedés után jöjjön szembe gazdájával egy idegen kutya, és a két állatnak a gazdák lába mellett kellett lépdelniük mindennemű interakció nélkül.
Mindenki meglepetésére Krisztina kutyája olyan gyorsan fejlődött, hogy a középszintű csoportot átugorva egyből a felső szintű foglalkozásokra mehetett. Itt a tréner a már engedelmes kutyákat olyanokra tanította be, ami az állatok legelemibb ösztöneinek felülírását jelenti. Például, hogy a legcsábítóbb ételt, a nyers pulykanyakat is ki kell köpnie a jól nevelt ebnek a gazda utasítására, és az orvosi vizsgálatot is fegyelmezetten kell tűrnie.
Büntetés és jutalmazás
Kolozs Noémi nem csinál belőle titkot, hogy nem ismeri el kizárólagos módszernek a divatos, úgynevezett „csak pozitív” szemléletű (force free) kiképzési technikákat. Ugyanakkor sokan őt tartják Magyarország egyik legjobb szocializációs trénerének, aki komoly eredményekkel büszkélkedhet a viselkedészavaros kutyák korrigálásában. Az a célja, hogy több módszert ötvözve helyreállítsa a gazda tekintélyét és elérje a kutya feltétlen engedelmességét minden helyzetben.

– A leggyakrabban nagyon jó alapot adhat egy kutya tanításához a jutalmazással történő motiválás, a legtöbb viselkedésproblémát azonban nem lehet jutalomfalattal és simogatással megoldani. Nem arról beszélek, hogy mindenképpen büntetést kell használni a kutya neveléséhez, de muszáj a gazdának tekintélyt kiépítenie, következetesnek lennie. Nem szabad hagyni, hogy a kutya a gazda fejére nőjön, határozottnak kell lenni. Úgy gondolom, hogy ennek hiánya okozza azt, hogy manapság ennyi viselkedészavaros kutya van.
A kutyák neveléséről kemény viták folynak az interneten, sokan hitkérdésként fogalmaznak meg véleményt. A tréner visszautasítja azokat az állításokat, hogy túl keményen bánna a rá bízott kutyákkal.
– Amikor lejön hozzám egy gazda, aki csak éjjel tudja sétáltatni a kutyáját, mert az minden négy- és kétlábú élőlénnyel szemben agresszív, majd amikor a kutyaiskola előtt meglát engem vagy valamelyik oktatót és vérben forgó szemmel hörög ránk, akkor nem fogok jutalomfalatot és simogatást használni! Igenis ráteszek egy retrieverpórázt vagy egy haltit, ráadok egy szájkosarat, és elkezdem a kutya énképét megformálni. Az állat „egójának” rossz kifejezéssel élve „betörése” az elsődleges feladat ilyenkor, amit nem feltétlenül büntetéssel érünk el, mint ahogy azt sokan gondolják. De igenis, a kutya határozottságát és céltudatosságát kell némileg megtörni, beleszoktatni abba, hogy nem az ő akarata érvényesül. A kutyák emberrel szembeni agressziója legtöbbször ugyanis abból ered, hogy az eb úgy gondolja: bármit megtehet. És igen, nagyon szigorú oktató hírében állok, de ezáltal most már olyan gazdák is jönnek hozzám, akiknek féltucatnyi oktató mondta, hogy nem tud mit kezdeni az agresszióproblémájukkal. Szükséges a határozottság, hogy ezeket a kutyákat kézben tarthatóvá tudjuk tenni.
Sok mindent megmagyaráz a kutyák viselkedésével kapcsolatban az, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyarok településtípustól függően mindössze átlag napi 5-8 percet foglalkoznak kutyáik nevelésével…
Statisztikai adatok szerint az egy lakosra jutó kutyák arányát tekintve világbajnokok vagyunk – legalábbis azon országokkal összevetve, ahol vezetnek ez ügyben megbízható statisztikákat. Míg nálunk száz lakosra 29,07 százalék kutya jut, addig az utánunk következő Portugáliában 27,28, Brazíliában 25,47, Ausztráliában 23,36, az Egyesült Államokban pedig 22,46 százalék. A magyar háztartások felében él legalább egy kutya, amivel hazánk az első helyen áll Európában a Reuters adatai alapján. Ez körülbelül 2,8 millió ebet jelent, amivel az EasyLock Pet Store közlése szerint a huszonegyedikek vagyunk a nyilvántartott kutyák rangsorában. Összmennyiség tekintetében az éllovasok: USA (90 millió), Brazília (52-68 millió), Kína (58 millió), India (31 millió) és Mexikó (22,6 millió).
