A kórházvédők állítják, hogy a HospInvest nem tudja átvenni a kórház működtetését, mert 120 orvos nem kíván munkaszerződést kötni a részvénytársasággal, aminek következtében nem tud megfelelni az üzemeltetés személyi feltételeinek. A HospInvest viszont bejelentette, hogy rendelkezik a kellő számú aláírással, és a kórház üzemeltetésének útjából elhárultak az akadályok. Hogyan lehetséges mindez? Kik ők, akik megtagadták a munkaszerződés aláírását, és kik azok, akik a jövőben együtt kívánnak működni a HospInvesttel?

Dr. Bauer Kálmán belgyógyász szakorvost épp az I-es belgyógyászaton, munka közben értük utol. Bauer doktor kórházvédő. Egyebek mellett azért nem írta alá a munkaszerződést a részvénytársasággal, mert úgy véli, az ígéretek mögött nem áll megfelelő szakmai háttér. – A személyes megbeszélések során azt tapasztaltuk, hogy elhárították a választ a feltett szakmai kérdésekre. Ehhez társulnak a személyes tapasztalataink és a betegek beszámolói a hatvani és a gyöngyösi, ugyancsak a zrt. által üzemeltetett intézményekből – sorolja az érveit a belgyógyász szakorvos, aki a szakmai érvek mellett nehezményezi a különös hozzáállást, a kórház dolgozóinak mellőzését, kihagyását a döntésekből. – A másik az emberi oldal. Óriási gőg, lenézés nyilvánult meg velünk szemben az első pillanattól kezdve. Azt gondolták, hogy egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, és emiatt nem lesz komoly ellenállás. Úgy érezzük, hogy egy újkori rabszolgakereskedelem áldozatai vagyunk. Jellemzően azt vallják, hogy a gyógyítás tíz százalék orvoslás, kilencven százalék üzlet – teszi hozzá. Bauer doktor szerint, ha a HospInvest mégis átvenné a kórház üzemeltetését, összedőlne a betegellátás.

– Nem tudnak megfelelő számú és kellő felkészültségű orvost Egerbe csábítani, nem tudják pótolni a szerződés aláírását megtagadó 120 egri orvost. Hatvanba és Gyöngyösre sem tudnak már felvenni embert, ott már eleve borotva élen táncol a betegellátás. A betegek pedig ragaszkodnak az orvosukhoz, elmennek utánuk más városba. A folyamat minden bizonnyal a beteglétszám csökkenésével, a betegek elvándorlásával fog járni. Bauer Kálmán nem tart attól, hogy ha a zrt. átveszi az egri kórház működtetését, munka nélkül marad.

– Sok lehetőség áll egy jó orvos előtt. Korábban felmerült annak a lehetősége, hogy Eger város saját kórházat működtetne. A szakápolóknak is lesz munkájuk, méghozzá szakmán belül. Ez a példátlan összefogás, ami Egerben kibontakozott, egyedülálló az egész magyar egészségügy történetében. Nem az a kérdés, hogy kell-e magántőkét bevonni, vagy nem kell. Minden befektetőnek van lehetősége arra, hogy beruházzon, magánkórházat építsen. A Markhot Ferenc Kórház nem magánkórház, hanem a megye üzemeltette eddig. Ami a kórház gazdálkodását illeti, az intézményt a jelen finanszírozás mellett is lehetne megfelelően működtetni, és az uniós pályázati lehetőségek kihasználásával a szükséges fejlesztéseket is végre lehetne hajtani. Az állam nem vonulhat ki teljes egészében a betegellátásból – szögezi le.

Egy kis hídon átkelve, az utca túloldalán található az a műemlék jellegű épület, amely ugyancsak a Markhot Ferenc Kórházhoz tartozik. Évek óta szeretnék a kórházi ellátás valamennyi osztályát a központi épületben elhelyezni. Ebben az esetben ez az épület felszabadulna. Ha pedig a kórház visszaadja a megyének, minden bizonnyal értékesíteni fogják. Nem kis értéket képvisel egy gyönyörű épület Eger belvárosában…

Ebben az épületben található a mozgásszervi rehabilitációs osztály és az urológia mellett az ápolási igazgató irodája. Szloboda Imréné fiatalos, dinamikus teremtés, a menedzsment tagja. Szabadságon van, de be kellett jönnie egy értekezlet miatt. Ő már döntött: együttműködik a HospInvesttel.

– Intézményünk menedzsmentje sajátos helyzetben van. Meg kell felelnünk a működtető önkormányzat elvárásainak, a működtetésre jogot szerzett HospInvesttel való együttműködés előírásainak és a kórház dolgozói érdekeinek egyaránt. Nem könnyű ez a feladat, amikor a kórház gyakorlatilag hadszíntérré változott – sóhajtja. Számtalan kórház-átalakítás zajlott le mostanában az országban. Szloboda Imréné sajnálja, hogy Egerben ekkora ellenállás bontakozott ki.

– Először azt hangoztatták a kórházvédők, hogy nem kívánnak lemondani a közalkalmazotti jogviszonyukról. Pedig a közalkalmazottiság az egészségügyben előbb-utóbb meg fog szűnni. Kormányzati oldalról is sokat hallani arról, hogy az egészségügyi intézményeket gazdasági társasággá kell átalakítani. De hasonló a tendencia az oktatás és a közigazgatás területén is. Tiszteletre méltó ez a ragaszkodás, azonban a világ nem efelé halad – szögezi le.

Szloboda Imréné szerint a kórházvédők ellenállása időközben változott, az ellenállás ma már kifejezetten a HospInvest ellen irányul. Az ápolási igazgató úgy tudja, hogy összesen 746 darab megkötött munkaszerződéssel rendelkezik az új üzemeltető, emellett több mint 200 további szakdolgozó is jelentkezett az országos pályázatra, és orvosokkal is tárgyalnak.

A HospInvest azonban az adatok pontos összetételét munkaköri csoportonként még nem hozta nyilvánosságra. A HospInvesttől kapott tájékoztatás szerint az összesen 180 orvos fele aláírta velük a szerződést. De hogyan lehetséges mindez akkor, amikor a kórházvédők állítják, sőt orvosi pecséttel és aláírással ellátott ívekkel is bizonyítani tudják, hogy 120 orvos megtagadta a zrt.-vel a munkaszerződés aláírását? A HospInvest állítását alapul véve kilencven aláírt munkaszerződésnek kellene lennie. Ha 120-an nem írták alá és összesen 180-an vannak, a különbség csak hatvan. Miből adódik akkor a harmincas eltérés? Szloboda Imréné szerint van jó néhány olyan dolgozó, akik mindkét félnek aláírtak, hogy a konfliktust elkerüljék. Adták az aláírásukat a kórházvédőknek is, de közben megkötötték a szerződést a HospInvesttel is. A zrt. az aláírók listáját azért nem hozza nyilvánosságra, mert nem szeretné a velük már szerződött orvosokat, szakdolgozókat atrocitásoknak kitenni. Mindenesetre a meglévő aláírások valamint az új munkavállalók száma a HospInvest Zrt. szerint elegendő ahhoz, hogy megkapják a működéshez szükséges ÁNTSZ-engedélyt, amely a kórház átvételének a feltétele.

– Fontos lesz a dolgozók pontos szakmai összetétele is, mert osztályonként meg van határozva mindazon személyi és tárgyi feltétel, szakdolgozói létszám, amely a betegellátás biztonságának a feltétele – teszi hozzá az ápolási igazgató, aki bízik benne, hogy ha a HospInvest megkapja az ÁNTSZ-től a működési engedélyt, lesznek még jó néhányan a jelenlegi ellenállók közül, akik mégis meggondolják magukat és megállapodnak a zrt.-vel. Az ápolási igazgató szeretné, ha az átvételi folyamat minél kisebb egzisztenciális áldozattal járna. Szloboda Imréné a működtetés magánkézbe adását gazdasági okokkal magyarázza.

– A kórház 20-30 millió forint veszteséget termelt havonta. A megye nem tudott rajtunk segíteni. A magánbefektetőnek nagyobb a mozgástere, nagy árelőnyökhöz tudnak jutni a beszerzés centralizálásával, az egytelepes kórházi struktúra létrehozásával, könnyebben tudnak hitelhez jutni, a központi informatika segítségével pedig megtakarításokat tudnak elérni a pénzügy, a könyvelés, a munkaügy terén. Egyébként hol van olyan a világon, amikor a munkavállaló dönti el, hogy ki legyen a tulajdonos? – utal a tőkés rendszerek működésére a kórházi menedzsment tagja.

– A nővérek nagy részének nincs kifogása a HospInvest ellen – állítja Velkné Lengyel Mária és Pogonyiné Kiss Irén főnővér. Mindketten aláírták már a szerződést a HospInvesttel. Pogonyiné Kiss Irén a Szakdolgozói Kamara megyei elnöke, Velkné pedig a helyi szervezet elnöke. Kezdettől fogva nyomon követik az eseményeket, azóta, hogy a megye vezetése és a leendő működtető cég aláírta a szerződést.

– Az egészségügyben szükség van a változásra – szögezi le a pszichiátria főnővére, aki negyven éve dolgozik a Markhot Ferenc Kórházban, és elmondhatja, hogy itt nőtt fel, itt élte le az életét. Velkné Lengyel Mária úgy véli, könnyen meglehet, hogy a mindenkori kórházvezetők nem tettek meg mindent a gazdaságos működtetés érdekében. – Két éve szoros anyaggazdálkodás van, de lehet, hogy ezeket az intézkedéseket már tíz éve be kellett volna vezetni. Ma már csak a legszükségesebbet vásároljuk – mondja, hozzátéve, nem volt megfelelő számonkérés, így azután nem is csoda, hogy a kórház komoly veszteséget termelt.

– Kezdettől figyelemmel kísértük a szakdolgozók helyzetét. Mi is megnézettük munkajogásszal a szerződéseket. A HospInvest által először kiküldött szerződések hiányosságaira épp mi hívtuk fel először a figyelmet. Azóta módosították a szerződéseket, kiegészítették, több javaslatunkat figyelembe vették. Miért ne írnánk alá egy ma már teljesen korrekt szerződést? Az érdekvédelem kezdettől fogva tiltakozott, érdemi tárgyalásokat nem folytattak. Azokat a dolgozókat, akik a szerződést aláírták, vagy most szeretnék aláírni, vagy másképp gondolkoznak, mint a kórházvédők, árulónak nevezik, próbálják ellehetetleníteni a munkájukat. Nyilatkozni nem mernek, mert félnek, de nem a HospInvest munkatársaitól. Az utóbbi időben politikai csatatér színhelyévé vált intézményünk, ahol nem a beteg az első egyesek számára. Szeretnénk, ha a hivatástudat és nem a gyűlölet irányítaná a dolgozókat. A kórházvédőknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy előbb-utóbb nem megvédik, hanem tönkreteszik a kórházat – foglalja össze érveit a főnővér. – Nem szeretnénk, ha a szakdolgozók munka nélkül maradnának – teszi hozzá a kolléganője.

Dolgoznak ugyanakkor olyan nővérek is a Markhot Ferenc Kórházban, akik attól sem ijednek meg, hogy esetleg nem tudnak a pályán maradni. Linninger Tiborné 24 éve dolgozik az urológián. Megtagadta a munkaszerződés aláírását, és bár szeretne a Markhot Ferenc Kórházból nyugdíjba menni, azt sem bánja, ha pályamódosításra kényszerül: úgy döntött, a HospInvestnek semmilyen körülmények közt nem ír alá.

– Ha kell, akkor inkább tanfolyamra járok, más szakmát választok. Nem biztos, hogy azok járnak jobban, akik most félelemből, egzisztenciaféltésből aláírják a szerződést, azután később esetleg minden nap sírva mennek haza. Nekem nem mindegy, hogy szeretek-e itt dolgozni, és az sem, hogy kivel kötök szerződést – szögezi le a nővér az urológiáról.

A szakmai színvonal hanyatlásától tart dr. Tihanyi Ágnes reumatológus és radiológus szakorvos is, aki a maga részéről békés, higgadt tárgyalásokat sürget. Nem írta alá a HospInvesttel a szerződést, de nem a magántőke bevonását ellenzi.

– Az egészségügy egyre mélyebb válságba süllyed. Kevesen vagyunk, egyre kevesebb idő jut a betegeinkre, leamortizált környezetben dolgozunk, egyre kevésbé tudunk megfelelni a kor követelményeinek. Nincs elméleti kifogásom semmiféle magánbefektető ellen, hisz pénz nélkül nem tudunk csodát tenni. Azt azonban, amit a hatvani, gyöngyösi kórházban dolgozó kollégáktól hallok, hogy egyre túlterheltebbek, komplett kórházi osztályokat zárnak be, és nem megy oda senki szívesen dolgozni, mert nem megfelelő a betegek ellátása, nem szeretném, ha itt is bekövetkezne. Ez nem futószalag, nem gyár. A gyógyításhoz infrastrukturális háttér is kell, a folyamatos képzés, továbbképzés, a kellő kreditpontok megszerzése ugyancsak feltétel. Én a magam részéről két szakvizsgával és jó néhány év szakmai gyakorlattal a hátam mögött 150-160 ezer forintot viszek haza az ügyeleti díjakkal együtt. Az alapbérem nettó 130 ezer forint. Csoda-e, hogy sok orvos kimegy külföldre? Én nem szeretnék elmenni innen. Ma már minden Egerhez köt, itt élek több mint két évtizede, itt járnak a gyerekeim iskolába. Van tehát veszítenivalóm, és tartok is attól, hogy ha a HospInvestnek sikerül átvennie a kórház üzemeltetését, nem lesz itt helyem. Döbbenten tapasztaljuk, hogy a mi álláshelyeinket hirdetik, de mégis bizakodó vagyok. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a szakhatóságok kiadnák az engedélyt egy olyan üzemeltetőnek, amely nem tudja a legalapvetőbb szakmai, illetve személyi feltételeket sem megteremteni. Bízunk benne, hogy sor kerül végre higgadt tárgyalásokra, amelyek eredményeképpen a megye, a város és a kórház dolgozói megtalálják a lehető legjobb megoldást a betegek magas színvonalú, súlyponti kórházhoz méltó ellátása érdekében.

A kórházvédők továbbra is kitartanak. De a HospInvest is állítja, hogy rendelkezik a kellő dolgozói létszámmal. Dönteni a működtetés engedélyezéséről az ÁNTSZ tisztifőorvosa fog, akinek azonban viszonylag szűkre szabottak a mérlegelési lehetőségei. Beszélni a tények fognak.

Hernádi Zsuzsa