Egy szelet édenkert

Az egyiptomiak egyebek mellett balzsamozásra, a rómaiak fürdésre és illatosításra használták, de már ekkor jól ismerték nyugtató, frissítő és fertőtlenítő hatását is. Nem véletlen, hogy a keresztény hit az édenkert virágának tartja. A levendula ma is az egyik legsokoldalúbb gyógy-  és fűszernövényünk, egyszerre képes hatni a gombák, a vírusok és a baktériumok ellen. A Dörgicsei Levendula Major, azaz a Levendárium héthektáros ültetvénye ottjártunkkor a legszebb arcát mutatta.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Jóllehet Dörgicse ma egy alig néhány száz lelkes település a Balaton északi partján, Balatonfüred és Tihany szomszédságában, múltja azonban nagyon távoli időkre tekint vissza. Régészeti kutatások bizonyítják, hogy már az őskorban lakták, majd itt futottak keresztül a Római Birodalom útjai, ezer esztendővel ezelőtt pedig a honfoglaló magyarok vették birtokba a tóparti hegysor mögötti, páratlan adottságokkal rendelkező medencét.

Virágzó múltját és jelenét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a ma is működő négy – három evangélikus és egy katolikus – temploma mellett három műemlék templomrommal is büszkélkedhet: a fehérvári őrkanonokság kegyúri templomaként a XIII. században épült alsódörgicsei Boldogasszonnyal; a XII. századi, Szent Miklós nevét viselő, román stílusú kisdörgicsei kőtemplommal, illetve a sokak által csak ikerromként emlegetett felsődörgicsei Szent Péter-romtemplommal. Ez utóbbi nemcsak azért különösen érdekes, mert azt a honfoglalás után építette az itt letelepedett Bogát-Radvány nemzetség, majd kétszáz évvel később olyan egyedülálló módon nagyobbították meg, hogy egyszerűen hozzáépítettek egy másikat, hanem azért is, mert közvetlenül mellette, szinte a semmiből tűnik fel a Dörgicsei Levendula Major és annak többhektáros ültetvénye.

Merthogy a Balaton és környéke már régen sokkal több a féktelen bulizásnál, a könnyed kikapcsolódásnál és a hűsítő fürdőzésnél: immár a szőlő- és bortermelés, illetve a levendulatermesztés egyik központja is. A tihanyi őslevendulás mellett ugyanis – egyebek mellett az egyre inkább mediterránná váló klímának köszönhetően – a környéken egyre többfelé jelennek meg a provence-i hangulatot idéző, hatalmas lila mezők. Közülük is az egyik legeldugottabb – éppen ezért talán leghangulatosabb – a Levendárium.

A legjobbkor érkezünk meg a majorba, hiszen az június elejétől július végéig mutatja igazi pompáját. Virágzik a levendula, és persze az időjárástól függően, de folyamatosan tart az aratás is, hogy a levágott virágzó szárakat minél előbb feldolgozhassák.

Demján Ildikó – Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Idén a természet megtréfált bennünket, hiszen egyetlen napig tartott a tavasz, majd idő előtt beköszöntött a nyár, és amikor végre elkezdhettünk volna aratni, beállt az esős idő – meséli egy kicsit szomorúan dr. Demján Ildikó, a Levendárium megálmodója. Elmondja, ahhoz, hogy minél több és jó minőségű illóolaj legyen, meleg és száraz időre lenne szükség.

– Mivel az illóolaj-molekulák közül sok azonnal elillan, nagyon gyorsan be kell tennünk a virágot az üstbe, amelyből az olajat gőzdesztillációval nyerjük ki. Persze ne gondoljunk hatalmas mennyiségre, hiszen egy ezerliteres üstből átlagosan két-két és fél liter olajhoz lehet jutni! És bár ez valóban nem sok, de annál értékesebb!

A levendula ugyanis, mint Demján Ildikó elárulja, százhetvenféle molekulából áll, ezért nagyon sok receptorunkba tud bekapcsolódni, így egyszerre képes a fertőzések, gombák, vírusok és baktériumok ellen fellépni, jó hatással van a központi idegrendszerre, görcsoldó, bőrgyógyító és az egyik legjobb fertőtlenítő is, nem véletlenül használták a világháborús években műtéteknél és amputációknál.

– Magyarország egyébként mindig is a gyógynövények hazája volt, de mára sajnos a természetes alapú gyógyító készítményeket a szintetikus ipar szinte teljesen kiszorította. Csakhogy, míg a szintetikus molekulák telítik a szervezetet, amely így nem is tudja úgy befogadni és feldolgozni azokat, addig a növényieket, amelyek velünk együtt fejlődtek a földtörténet során, nagyon jól ismerjük, és úgy illeszkednek hozzánk, mint kulcs a zárba. Ezért határoztam el, hogy orvosként kiállok a nyilvánosság elé, és nemcsak elmondom, de meg is mutatom, milyen ereje van a gyógynövényeknek. Legjobb, ha a gyógyító integrálni tudja az akadémikus és a hagyományos gyógymódokat, így élni tud az orvostudomány fantasztikus vívmányaival is, de nem felejti el az ősök tapasztalatait, tudását sem.

Ildikó általános orvosként végzett Debrecenben, ahol egy ideig szájsebész-fogorvosként is dolgozott. A rendszerváltás után – egy hosszabb amerikai kitérőt követően – férjével együtt megnyitották Magyarország első magánklinikáját Budán, ahol a plasztikai sebészet és a fogászat mellett hazánkban elsőként menedzserszűrést is végeztek. Ennek eredményei pedig bebizonyították, amit mindig is tudott, vagyis hogy a betegségek több mint kilencven százalékát a stressz okozza, amelynek feloldására a szelíd gyógymódok tökéletesen alkalmasak. Így a természetgyógyászat, mely iránt már egyetemista korában is érdeklődött, egyre inkább foglalkoztatni kezdte, belekóstolt mások mellett a kínai orvoslásba, az ájurvédába, az asztrológiába, az agykontrollba és az aromaterápiába is.

Amikor aztán a házassága tönkrement, a klinikát maga mögött hagyta, és biogazdálkodásba kezdett. Az erre legalkalmasabb helyet meg is találta a Balaton-felvidéken, melynek meszes, köves talaja nemcsak a levendula, de más gyógynövények, így a mentafélék vagy a zsálya számára is ideális. Merthogy soha nem a föld rossz – vallja –, csupán meg kell találni hozzá a megfelelő növényt.

Az első levendulatöveket tizenhét évvel ezelőtt ültette a major délkeleti lejtőjére. Napjainkban hét hektáron mintegy hetvenezret gondoz, persze segítséggel. Vagyis, ami először hobbinak indult, mára hivatássá, életstílussá vált.

– Kezdetben a legfontosabb az volt, hogy levendulaolajat készítsünk, mert tudtam, hogy fantasztikus gyógyereje van, és szerettem volna ezt minél több emberhez eljuttatni. Annál is inkább, mert amit a boltokban kapunk, annak a kilencven százaléka hamis – állítja. – Az olajat először egyben akartam eladni, de olyan nevetséges összeget kínáltak érte, hogy 2012-ben megalapítottuk a Levendárium brandet, és mi voltunk itthon az elsők, akik a Kézműves Magyar Ízek vásárán levendulás standdal mutatkoztunk be. Az olajat a makrobiotikus levendulás süti, majd a szörp követte, de a paletta évről évre bővül, most már kozmetikumokat is készítünk az azóta felépült üzemünkben.

Az ültetvény pedig idővel olyan népszerű lett, hogy az erre kirándulók elkezdtek bekéredzkedni, sőt, volt, aki titokban be is mászott, hogy közelről fotózhassa le a végeláthatatlan levendulatengert! Kézenfekvő volt tehát a major mellett egy bemutatókert kialakítása, ahová a kétféle – orvosi és hibrid – levendulafaj több mint harminc fajtája mellett mentát, zsályát, citromfüvet, körömvirágot, tulipánt és számos rózsafajt ültettek. Így a Szent Erzsébetről elnevezett kolostorkert gyakorlatilag minden évszakban más és más arcát mutatja a vendégeknek. Akik jönnek is szép számmal. Hiszen a dörgicsei szakrális templomromokat összekötő Szent György-vonal közelsége, kiegészülve a levendula finom rezgésével, különös hangulatot áraszt.

Olyan vidék ez, ahol a természet befogadta az embert, aki cserébe tiszteletben tartja annak törvényeit, így tökéletes harmóniában vannak egymással.