A nemzeti érzelmű, hierarchikusan felépülő cigány társadalom vezető szellemi rétege, a cigány polgári értelmiség markáns vágya és akarata a közös felemelkedés, amelyhez ugyan hosszú és rögös út vezet, de sokkal szebb tájakra visz, mint ami az álliberális uszító hatalom oszd meg és uralkodj politikájának eredményeképpen atomizálódó társadalom folyamatos feszültségben tartásával vezet.

A XXI. századra az emberi kapcsolatok minősége és tartalma az egyének egymással vívott versenyének szüneteire korlátozódott. A nemzet kategóriáját erős neoliberális hatásra látszólag az atomizálódott egyének közössége váltotta fel. A tendencia legalábbis erre mutat. Az emberi élet a határokat nem ismerő kommunikáció és mobilitás hatására felgyorsult, azonban a mélyebben rejlő emberi alapértékek és a közösségi igények érvényesülése visszaszorult. Az állandó versenyben élő, folyamatos alkalmazkodásra kényszerülő ember nem érzi jól magát, kiutat keres, ezért új, célorientált közösségeket alkot, tiszavirág-életű érdekközösségeket, amelyek miután betöltötték funkciójukat, felbomlanak.

A gyorsuló tempóban egységesülő Európa a nemzet fogalmát egyes országok tekintetében előbb-utóbb teljesen átírhatja. Legnagyobb veszélyben kettő, az önazonosságától megfosztott vagy megfosztani kívánt nép, illetve népcsoport van: a Közép-Európában fiatal, öntudatos, friss életerővel rendelkező országok és a dicső szláv és germán gyökerekből táplálkozó nemzetek között egyedül maradva és kiszolgáltatva, a magyarság és a magyarországi cigányság.

Ezt a tényt felismerve siettek már a rendszerváltást követően egyes, önmagukat liberálisnak nevező értelmiségiek a magyarságot a cigánysággal és más kisebbségi csoportokkal – gondoljunk csak az antiszemitizmus menetrend szerint érkező vádjaira – a végletekig egymás ellen fordítani és kijátszani. A megosztó álliberális politika, ami egyszer már Trianon idején a történelmi Magyarország széthullását is eredményezte, ma sem alszik. Logikusan egymásra épülő eszközrendszerének arzenálja mára egy komplex tüzérség eredményességével fordítja egymás ellen az amúgy békében és pontosan definiált társadalmi szerepekben a XV. század óta egymás mellett élő magyarokat és cigányokat.

Az eszközrendszer

A komplex eszközrendszer stratégiája a cigányság – és a magyarság – történelmi emlékezését és a kulturális gyökerek elpusztítását, a lumpenizálódás térnyerését célozza.

1. A cigányság valós kulturális és történelmi örökségének és kortárs művészeti életének elhallgatása és kizárása a közoktatásból és a közszolgálati információs hálózatból, velük szemben pedig az amatőr és underground irányzatok favorizálása. Korábban a cigánysoron az egyik legfontosabb erkölcsi, társadalmi példakép a tv-ben, rádióban megjelenő cigány zenészekhez való rokoni tartozás volt. Jelenleg a magyarországi cigányság emlékezetét csak azon önfeláldozó misszionáriusok ápolják, akik az életüket adják a cigány kultúra és művészet megmentéséért. Köztük is élen jár a Kethano Drom – Közös Út – főszerkesztője, Rostás-Farkas György író, Raduly József, a Magyar Kultúra Lovagja, Csemer Géza író és Solymos Imre, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnöke, a Roma Szakkollégium igazgatója.

2. A cigányzene valós zenei hagyományának és örökségének szisztematikus leértékelése, ellehetetlenítése, dzsentri csökevénnyé és a giccs szinonimájává történő lekicsinylése. A Jókait és Kodályt is inspiráló XVIII. századi muzsikuslány, Czinka Panna nevét keresve a Google programban, csak angol nyelvű dokumentumokra bukkan az ember. Rigó Jancsi nevét hallva szinte mindenki egy csokoládés tortaszeletre gondol, és mást nem is találni a világhálón sem. De nézzünk későbbi nagy prímásokat. Itt van Magyari Imre, Boross Lajos, Dankó Pista, aki Ady barátja is volt. Ne felejtsük el Bihari Jánost sem, a verbunkos muzsika megteremtőjét, a cigányzene Beethovenjét. Róluk vajon mit tud a kortárs emlékezet?

3. A hagyományos cigányzenével és képzett, diplomás zenészekkel szemben az említett álliberális értelmiségiek révén az underground művészeti körökből ismert autentikus folklór cigány zene favorizálása. Az autentikus cigány folklór 2-3 akkordot használ, és a bádogkanna és szájbőgő használata jellemzi. Teljességgel hiányoznak belőle az ismert zenei harmóniák, egy archaikus, törzsi zenei műfajról van szó, mivel a cigányok évszázadokig törzsi közösségben éltek. Velük szemben a szofisztikált, zenei előképzettséget megkövetelő cigányzene egyik nagy elismerője, a Doborjánban született Liszt Ferenc, akinek II. magyar rapszódiájában a cigányzenei elemek tisztán felismerhetőek, de Kodály Zoltán és Bartók Béla is a cigányzene és a polgársághoz tartozó cigány muzsikusok elvitathatatlan elismerői közé tartoztak.

4. A cigányzene mítoszának letiprása, lezüllesztése, lakodalmasítása és szintetizátorzenévé silányítása, továbbá a mai napig a cigányság nemzeti elitjét képező cigány muzsikusok marginalizálása, kiszolgáltatottá tétele. A cigányzene végigvonul a magyar történelem viharos évszázadain a nemzet nagy személyiségeinek oldalán: gondoljunk csak Rákóczi cigány prímásaira, Görgey tábori prímásaira, sőt Horthy Miklós kormányzó cigányzene iránti szeretetére. A szélsőbaloldali Kun Béla és társai hatalomra kerülésüket követően összetörették a hegedűket, mert ebben látták – akárcsak napjainkban mai követőik – a nemzeti érzelmű polgárság – magyar és cigány – egyik legmeghatározóbb és legmélyebb spirituális erőforrását.

Morális válság

Európa, akárcsak Magyarország, morális válságban van. Társadalmak sorban utasítják el az európai közösségnek intézményi és történelmi alapot nyújtó keresztény értékrendszert. Az erkölcsi vákuumba neoliberális anyagelvű eszmék áramlanak. A nemzet alapját képező család szentségét a modern politika nem vagy csak alig támogatja, mert az individuum prioritásának szempontjából ez mellékes. Európa öngyilkos módon arctalan és olthatatlan étvágyú lényként rohan saját végzete felé. Tegyük fel a legégetőbb kérdést: mi lesz a családokat nem ösztönző, gyermeket nem vállaló, sebesen atomizálódó és széthúzó európai civilizációval száz év múlva? A demográfiai kimutatások aggasztóak. 2050-re 39 évről 49 évre növekedhet az európaiak átlagos életkora. A spirituális cigányság ebben a negatív folyamatban gyógyírként hathat, mivel sok évszázados hitét jótékonyan átközvetítheti a magyarság neoliberális befolyásoktól fertőzött, múltjától, kulturális hagyatékától aggasztó mértékben megfosztott népszellemének.

A Kárpát-medencében élő magyarság és cigányság fel kell ismerje, hogy túlélési esélyei saját kultúrájuk ápolásától és egymás kultúrájának megismerésétől függenek. Ki kell hogy alakuljon a tudatosság, hogy érdemes, sőt büszkeségre okot adó dolog a nemzethez tartozni. Magyarként és cigányként egyaránt. Ehhez meg kell ismerni az iskolákban Péli Tamás és Szentandrássy István cigány festők munkásságát is, akárcsak Csontváry Kosztka Tivadar magányos cédrusát. Olvasni kell Osztojkán Bélától, Lakatos Menyhérttől, Choli Daróczy Józseftől és Rostás-Farkas Györgytől. Egymás megismerése és megértése évszázados megbékéléshez és az egymástól tudatosan elszakított magyar és cigány nemzeti értelmiség összefogásához vezethet. Válaszolnunk kell Choli Daróczy József keserű szavaira: „Én mindent tudok rólad, de te semmit nem tudsz rólam.” A válasz pedig nem lehet más csak az, hogy „most már én is tudok rólad, barátom.”

Európa válságából is van kiút. A modellt, ami a közösségalapító forrásból fakad és könnyen követhető, a kereszténydemokrata politikai gondolkodás nyújtja: modernitás és tradíció, hit és szkepszis, tekintélytisztelet és szabadelvűség, versenyszellem és szolidaritás megfelelő arányú elegye. A hangsúly a „megfelelő arányon” van. A jó arányt úgy is megfogalmazhatjuk, jó erkölcs. Európa boldogabb jövője ezért egy olyan új erkölcsrendszer elfogadásától és elterjedésétől függ, amely új életvitellel, új gondolkodással, a szűkebb és tágabb közösség fogalmának újragondolásából formálódik ki.

Mi itt a XXI. század elején egy új paradigma, egy politikai mediterránul küszöbén állunk, mert ahogy az ókori mediterránum döntő mértékben az alakította ki és szervezte meg, hogy az egyes települések között a kor leghatékonyabb tömegközlekedése és szállítása a tengeren keresztül volt lebonyolítható, most politikai, gazdasági, kulturális és geostratégiai értelemben jött létre egy könnyen bejárható közeg Európa népei között: az unió. Az unió ma körülbelül akkora létélmény, mint háromezer évvel ezelőtt a Földközi-tenger volt, és körülbelül úgy is működik, a partján élő nemzetek számára széles távlatokat nyit, de mint a viharos tengerben, egy virtuális közvetítő közegben is el lehet örökre merülni.

Nekünk, a Kárpát-medence legnagyobb, de legelszigeteltebb nemzetének érdekünk és egyedüli esélyünk kezünkbe venni sorsunkat, és a XV. század óta velünk lojális és szolidáris nemzeti érzelmű cigány értelmiséggel együtt felemelkedni. Rostás-Farkas szavaival, a cigány ember a csillagok alatt van otthon, az úton, nyughatatlan, hajtja a vére, míg a magyar saját birtokán, házában talál nyugalomra. Két különböző és egymást kiegészítő világ találkozása ez. A modern kor eszközeivel élve meg kell végre vizsgálni, hogy miként lehet a korábban kényszer-urbanizált cigányságnak élhető és elfogadható életmódot biztosítani. Lehet, hogy az angol–spanyol minta a példaadó: lakókocsik, lakóautók a cigánysor helyett.

Az emlékezés fénye

El kell érni, hogy a 13 taxatív kisebbség közül a legnagyobb és jelenleg a leghátrányosabb helyzetű, több mint félmillió főt számláló cigányság saját színházat, múzeumot, oktatási és kutató intézményeket kapjon, ahol saját maga alakíthatja sorsának alakulását. Meg kell ismerje – mert elfeledte – saját múltját, el kell jusson a zsákfalvak cigánysoraiban nyomorgó testvéreihez, akiknek el kell vigye az emlékezés fényességét és az oktatáson alapuló felemelkedés reményét. Velünk, magyarokkal közösen ismét meg kell hogy találja a cigányság a helyét a társadalomban, akárcsak régen, amikor neveik is erről tanúskodtak: cerhari (sátorosok), bodvari (bádéskocsisok) és kherari (házasok, házalók).

A munkanélküliség ellenszere a cigány emberek képességeinek újbóli elismerése és képzése azokon a területeken, ahol ismét biztonságban és eredményesnek érezhetik magukat. Példa erre korábbi korszakokból az olari (szőnyeges), mashari (halász), bugaci (bőrös), churari (késes) khelderashi (üstfoltozó), dirzari (rongyos), xarkomari (rézműves), gumari (marhahajcsár), fodozova (edényfoltozó), ursari (medvetáncoltató), lavurari (hegedűs), khasari (szénás) és más cigányok.

A nemzeti érzelmű cigány értelmiség emblematikus tagjai ez év június 30-án megalapították a Magyarországi Cigányok Kulturális és Művészeti Szalonját, amelynek alapítói Rostás-Farkas György József Attila-díjas író, költő, műfordító, Sánta Ferenc Kossuth-díjas hegedűművész, világhírű cigányprímás és a Magyar Televízió és Rádió által Nívódíjjal kitüntetett Raduly József, a Magyar Kultúra Lovagja szeptembertől szeretettel várják szalonjukba az együttgondolkodásban és a közös felemelkedésben hívőket.

Az érem másik oldala egy félelmetes és fenyegető kényszer, hogy a cigányság erősen spirituális alapú közösségi önazonossága a magyarsággal való szembenállásból fejlődjön ki, amelyre sajnos egyre sűrűbben találni jeleket. Ez ugyanis az együttélést megnehezítő etnonacionalista identitás létrejöttét eredményezné – részben, mint látjuk, már eredményezte is – a cigányság körében. Nyilvánvalóan ez a mostani neoliberális politika célja, de amint a Kun Béla-féle kísérlet nagy történelmi kudarca erre reményt keltően figyelmezteti a kortársakat, ennek a káros folyamatnak kell, mert lehet a nemzeti érzelmű magyar és cigány értelmiség összefogásával a keresztény erkölcsiség talaján gátat szabni.

Bencsik Dávid