– Tavaly év végén nyilatkozatot tett közzé az emberi méltóság védelmében. Miért tartotta ezt szükségesnek?

– Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a társadalom nem csupán politikailag, hanem az élet szinte minden területén mennyire megosztott. Ebben szerepe lehet annak is, hogy a politikusok nem tudtak olyan célokat felmutatni, amelyek pártállástól, világnézettől függetlenül összefoghatnák az embereket. Az emberi méltóság védelme szerintem ilyen kérdés lehet. Ezzel a témával egyébként nem most foglalkozom először: 2006-ban alkotmányértelmezést kértem az Alkotmánybíróságtól, ám három év elteltével sajnos azt a választ kaptam, hogy a testületnek nincs hatásköre ebben az ügyben.

– Milyen volt a nyilatkozat fogadtatása?

– Nagyon pozitív. A történelmi egyházak szinte azonnal csatlakoztak, a pártok közül pedig először a Fidesz képviseletében Balog Zoltán jelentette be, hogy egyhangú frakcióhatározattal döntöttek a támogatás mellett, de negyvennyolc órán belül a többi parlamenti párt is csatlakozott. Ezután számos civil szervezet, kisebbségi önkormányzat és médium aláírta a nyilatkozatot, a nagy kereskedelmi televíziók ugyanúgy, mint például a politikai napilapok közül a Magyar Hírlap és a Népszava. Mindez jól érzékelteti, hogy szerencsére úgy tűnik, nem tévedtem, és ez valóban olyan kérdés, amit a jobb- és baloldal egyformán támogatni tud. A nyilatkozatnak volt folytatása is: december tizedikén tartottuk meg az Emberi Méltóság Nemzeti Emléknapját, amikor a XX. századi diktatúrák mártírjaira emlékeztünk.

– Hogyan tovább?

– Néhány héten belül megkezdheti működését az Emberi Méltóság Tanácsa, amelyben neves, elfogadott közéleti szereplők tevékenykednek majd. A tanács tagjainak nevét április elején hozzuk majd nyilvánosságra, azt azonban elmondhatom: nagy megtiszteltetés, hogy Oláh György Nobel-díjas kémikus tevékenyen részt vesz az előkészítésben. Ez a grémium nem akarja átvenni semmilyen hivatalos szerv vagy például az ombudsman szerepét, inkább arra készülünk, hogy évente néhány alkalommal reagálunk bizonyos életjelenségekre, szituációkra, a sajtón keresztül közhírré tesszük, hol van szükség esetleg változásra, javulásra. Tervezzük azt is, hogy egy díjat alapítunk s mind a magyarországi, mind a határon túli magyarok köréből annak adjuk, akik abban az évben szerintünk legtöbbet tett ennek az ügynek a védelmében. Szintén nagyon örömteli volt számomra, hogy a határon túli magyarság is csatlakozott a nyilatkozathoz, az erdélyi, felvidéki, délvidéki médiumok is közzétették a felhívást, sőt az Őrvidéken, az osztrák tévé magyar adásában is volt visszhangja a kezdeményezésnek. És ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert a nyilatkozat szövegébe a keresztényellenesség, a rasszizmus és az antiszemitizmus mellett bevettük a magyarellenesség elítélését is. Nagyon fontos ugyanis, hogy itthoni problémáink mellett ne feledkezzünk meg a határon túli magyarokat ért sérelmekről sem, és ha ilyet tapasztalunk, egységesen lépjünk fel az ilyen törekvések ellen.

– Nem tapasztalt kettős mércét a különböző szélsőségekkel kapcsolatban? Az antiszemita, rasszista megnyilvánulások mindig hangos botrányt okoztak, a keresztényellenes kijelentéseknek azonban mintha kisebb volna a visszhangja.

– Tény, hogy ilyen szempontból is rendkívül nagy a társadalmi megosztottság. A nyilatkozat éppen ezért tartalmazza azt, hogy ne méricskéljünk, hanem ítéljünk el minden jogellenes cselekedetet, az összes olyan esetet, amikor a közbeszédben valakit vallása, származása miatt megbélyegeznek, megsértenek. És ehhez kapcsolódik az is, hogy közösen tisztelegjünk a mártírok előtt, attól függetlenül, hogy a nemzetiszocializmus, vagy a kommunizmus áldozatai voltak. Ha mindehhez tarjuk magunkat, akkor közelebb kerülhetünk egymáshoz. Úgy érzem, sokan szeretnék, ha megteremtődne ez a nemzeti egység, hiszen az egyházak, pártok, civil szervezetek és médiumok mellett az internetes honlapunkon eddig több mint tizenkétezer magánszemély is csatlakozott a kezdeményezéshez.

– Mostanában Magyarországról leginkább a 2006 őszi események vagy a Magyar Gárda vonulásai kapcsán lehetett hallani a külföldi sajtóban, így pedig nem túl jó kép alakulhatott ki rólunk…

– Ahhoz, hogy ebből a skatulyából ki tudjunk törni, pozitív üzenetekre van szükség. Ilyen üzenet lehet például az, ha megmutatjuk, hogy az emberi méltóság védelmében az összes egyház, az összes parlamenti párt, mindkét politikai oldal médiumai össze tudnak fogni. Sajnos a rendszerváltoztatás óta nemigen volt példa ilyen mértékű összekapaszkodásra, de remélem, hogy ez a hír jó irányba befolyásolja a hazánkról kialakult képet.

– Visszatérve az egyenlő mércére: miközben a nyilatkozat arról szól, hogy a nemzetiszocializmus és a kommunizmus áldozatait egyformán kell kezelni, a kormányzat által nemrégiben beterjesztett, és az országgyűlés többsége által elfogadott törvény csak a holokauszt tagadásáról szól, a kommunizmus bűneiről nem. Mit gondol erről?

– Bíróként nem tehetek politikai nyilatkozatot, így a törvényt sem akarom minősíteni. A felhívás szövege ugyanakkor egyértelmű, azt valamennyi párt és történelmi egyház elfogadta. A magánvéleményem a kérdés kapcsán az, hogy jómagam valamennyi totalitárius rendszer bűneit elítélem, és a nemzet mártírjai előtt fejet hajtok.

– A technika fejlődésének, így az internetnek köszönhetően egyre kevésbé kontrollálható, milyen filmek, képek, írások kerülnek a széles nyilvánosság elé. Tízezrek olvasnak például antiszemita, rasszista cikkekkel teli, személyiségi jogokat sértő honlapokat, és a hatóságok lényegében nem tesznek semmit ez ellen. Mindez milyen irányba befolyásolhatja a közbeszédet?

– Látom én is ezeket a jelenségeket, de azt remélem, hogy ha az egyházak, pártok és médiumok a jövőben egységesek lesznek ebben a kérdésben, akkor a szélsőséges nézetek nem nyerhetnek nagy teret. Persze az idő dönti el, hogy ebben igazam lesz-e, de én optimista vagyok.

Bándy Péter

A nyilatkozat szövege

Közös felelősségünk, hogy Magyarországon, különösen a közbeszédben a nyilvános szereplések alkalmával ne sérüljön az egyenlő emberi méltóság elve, és ne nyerjen teret a keresztényellenes, rasszista, antiszemita, magyarellenes retorika.

A felhíváshoz csatlakozó személyek az általuk képviselt szervezetek nevében is elkötelezik magukat az emberi jogok, az egyenlő méltóság védelme mellett, és visszautasítanak minden olyan sértő megnyilvánulást, mely személyek vagy csoportok ellen irányul, azok vallási vagy nemzeti és etnikai hovatartozása miatt.

Hazánk XX. századi történelme során számos olyan jogsértést követtek el, amelyek máig ható következményekkel járnak. Különösen igaz ez a nemzetiszocializmus és a kommunizmus áldozataira.

A felhíváshoz csatlakozók fontosnak tartják a másoknak fájdalmat okozó történelmi sérelmek tiszteletben tartását, s mindenkit arra hívnak fel, hogy sem szóban, sem cselekedettel ne sértse meg az áldozatok emlékét.