Egymás borát isszuk!

– Idehaza, nemcsak a balliberális oldalon, de még egyes konzervatív körökben is elkönyvelt tény, hogy véget ért az ezeréves lengyel–magyar barátság. Hogy jutottunk ide?

– Ez a világon is egyedülálló, páratlan kapcsolat két nemzet között. Az idősebb generációkban elevenen él, hogyha a lengyelek magyar szót hallanak például egy krakkói kávézóban, akkor óhatatlanul ismerkedés, barátkozás kezdődik. De ez tulajdonképpen így volt egészen 2022-ig, vagyis az orosz–ukrán háború mostani szakaszának elindulásáig. Bár mindkét nép többé-kevésbé tisztában volt, hogy a másik eltérő geopolitikai helyzete miatt másként viszonyul a nagyhatalmakhoz, ezt a különbséget nem beszéltük ki, még akkor sem, amikor nemcsak Magyarországot, de Lengyelországot is nemzeti, szuverenista kormány vezette. Sokkal inkább a szövetség erősítésére figyeltünk, hiszen Varsó és Budapest is folyamatosan ki volt téve Brüsszel ideológiai és politikai zsarolásának. Ebben a helyzetben pedig az látszott a legfontosabbnak, hogy összezárjon a két ország. Amikor mégis felmerült az úgynevezett orosz kérdés háttérbeszélgetések vagy baráti diskurzusok során, gyorsan szőnyeg alá söpörték a felek. Szerintem a legfontosabb tanulsága a mögöttünk hagyott éveknek, hogy éppen akkor kell világossá tenni a különbségek okát, amikor virágzik a kapcsolat, hiszen ilyenkor lehet ezt a legnyugodtabb körülmények között megtenni.

– A magyarok többsége úgy érzi, Lengyelország kezdte az elhidegülést…

– Magyarország megértéssel fogadta az oroszokkal szembeni, kritikus lengyel álláspontot. Még 2022 tavaszán is, amikor szinte a teljes lengyel politikai elit barátságtalanul bánt hazánkkal, és még csak kísérletet sem tett arra, hogy megértse a szempontjait. Ebben az állapotban jól érzékelhető volt a globalista médiában az a dezinformációs nyomás, amely mindig is arra törekedett, hogy szétverje a közép-európai szövetséget, de mindenekelőtt annak tengelyét, a magyar–lengyel barátságot.

– Mit kellene tudniuk a magyaroknak a lengyelek és az oroszok viszonyáról ahhoz, hogy megértsék ezeréves vitájukat?

– A lengyelek ellenérzése az oroszok és a németek iránt országuk geopolitikai kitettségéből ered. Míg a magyarokat védi a Kárpátok karéja, addig Lengyelország az észak-európai síkságon átjáróház Németország és Oroszország között. Még élnek azok a lengyelek, akik ezt a bőrükön is tapasztalták. A lengyelek folyamatosan fenyegetettségben érzeték magukat, és ezt vissza is igazolta a történelem. Háromszor osztották fel az országukat, 1939-ben pedig harapófogóba fogva rohanták le őket a németek és a szovjetek. Közös elem a két nép kapcsolatában, hogy a második világháborút követően az egyik azt kapta jutalmul, amit a másik kapott büntetésként. A nagy dezinformációs zajban kevesen figyeltek fel Orbán Viktor szavaira, amikor azt mondta, bár Varsó és Budapest másként látja a háború lezárásához vezető utat, a stratégiai érdekük ugyanaz, minél alacsonyabb szinten tartani a geopolitikai fenyegetettséget.

– Milyen ma a lengyelek magyarellenességének a hőfoka?

– A Konföderáció nevű szuverenista pártszövetség és a Jog és Igazságosság jobb szárnyán található Szuverén Lengyelország platformot kivéve magyarellenes retorika jellemezte a teljes lengyel politikai elitet. Ebben az időben, vagyis 2022 tavaszán még Jarosław Kaczyński is tett szokatlanul bántó megjegyzést. Ezzel együtt is jellemző volt az, hogy a globalista dezinformációs hálózat csak azokat a megnyilvánulásokat és szövegtöredékeket emelte ki a lengyel nyilatkozatokból, amelyek gyengítették, sőt, úgy látszott, hogy szét is verik a barátságot. Amelyek megtartásáról, sőt az erősítéséről szóltak, azokat nem idézték. Amint elmúlt Lengyelországban a 2022-es, kora tavaszi pánik, a PiS több vezető politikusa már arról beszélt, hogy vissza kell fordulni a V4-es együttműködéshez, és hogy a magyar – lengyel barátság megtörhetetlen, de a globalista médiának nem állt érdekében ezeket a mondatokat eljuttatni hozzánk. Tavaly nyáron már maga Jarosław Kaczyński vette védelmébe Orbán Viktort, amikor a magyar békemisszió második állomásával kapcsolatosan próbálta falhoz állítani a lengyel média a PiS elnökét. Kaczyński ekkor azt mondta, mindig is tudtuk, hogy a két ország másként áll az orosz kérdéshez, de ettől függetlenül a Fidesz hű szövetségese marad a PiS-nek. Ez a hír is alig jutott el hozzánk.

– Csak az elhallgatások eszközével él a dezinformációs taktika?

– Sokféle módszerrel operál, például a szövegek nyilatkozatok manipulációjával is. Egy ízben az akkor még a miniszterelnök Mateusz Morawieckit kérdező újságíró hamisan idézte Orbán Viktort. Az eredeti szöveg úgy hangzott, hogy a háború tekintetében elváltak Magyarország és Lengyelország útjai. A háborút azonban kihagyta a sajtós kolléga. Morawiecki ennek ellenére kiemelte, hogy az utak a háború tekintetében váltak el, de a Fidesz fontos szövetséges marad. A magyar sajtóba csak annyi érkezett meg, hogy Morawiecki szerint elváltak a két ország útjai. Ugyanez játszódott le a Szejm folyosóján Ryszard Terleckivel, a PiS akkor frakcióvezetőjével is, aki viszont határozottan kijelentette, hogy a barátság megtörhetetlen. Őt ezek után egyáltalán nem idézték itthon. Ebből a példából is látni, mekkora jelentősége van egyetlen szónak, illetve kifejezésnek.

– Azért érdekes ez az egész, mert a hazai média is úgy tálalta, hogy a lengyel magyarellenesség átfogó jelenség…

–A magyarellenesség szerintem túlzó kifejezés. Még a leghidegebb időszakban is, 2022 tavaszán, amikor annyira következetesnek és egységesnek látszott a magyaroktól való elfordulás tekintetében a lengyel politikai elit, érezni lehetett azért, hogy lennének, akik másként beszélnének. Vagyis több kérdésben is egyetértenek a magyarokkal, de ezt mégsem merték hangosan kimondani, mert hát mit szólnak akkor a többiek. Az említett dezinformációs hálózat Lengyelországban csúcsra járatva működött, hiszen egy olyan téma uralta a közbeszédet, amelyben ténylegesen különbözött a két ország álláspontja. Ezt igyekezett fel is nagyítani a destrukció, a megbontás érdekében a fent említett módokon. Alaptételként tálalta azt, hogy Magyarország Oroszország barátja, és Vlagyimir Putyin szövetségese lenne.

– Mit nem tud, miről nem értesült még a szélesebb értelemben vett magyar közvélemény?

– Arról kevesebb hír szól, hogy három évvel a háború kezdete után visszaáll az élet a magyar–lengyel barátság terén is. Tetézi ezt, hogy a lengyel társadalom kezdeti, feltétel nélküli ukránpártisága, lelkes befogadó szándéka nemhogy enyhülni látszik, de éppenséggel az ellenkezőjére fordult. Még Rafał Trzaskowski, globalista államfőjelölt is kénytelen felvenni olyan elemeket a választási kampányába, amelyek szigorítanák az ukrán menekülteknek adott támogatások feltételeit.

– Az értelmiség miként áll a magyarok kérdéséhez?

– Ahogy általában a nyugati világban, az értelmiség, az akadémiai szféra egy része nem mer kibeszélni a fősodorból, mert igazodáskényszerben van. Ha otthon akarja érezni magát vagy csak bebocsátásban reménykedik Varsó, Párizs, London, Brüsszel vagy New York exkluzív szalonjaiba, akkor következetesen tartania kell magát ehhez. Egy részében hamis kép él a magyar álláspontról a fent leírtak miatt. De olyanok is vannak szép számmal, akik még 2022 tavaszán is látványosan látogatták a magyar kulturális eseményeket. Az utóbbi időben Donald Tusk magyarokkal szembeni barátságtalan lépései borzolták a kedélyeket. Például az, amikor a nagykövetünket nem hívták meg a soros lengyel elnökség nyitóprogramjára, jóllehet Varsó tőlünk vette át a stafétabotot. Majd napvilágot látott egy dokumentum, amelyben a lengyel külügyminisztérium azt javasolja a lengyel politikusoknak, hogy kerüljék magyar kollégáikat, a magyar programokat. Mire Krzysztof Bosak, a Konföderáció társelnöke rögtön fogadta a magyar nagykövetet, és a jobboldali politikusok is látogatást tettek Íjgyártó Istvánnál. Tusk, és a Tusk-féle külügy akciója tehát kontraproduktív lett, hiszen felgyorsította a két ország szuverenista oldalainak egymáshoz való visszatalálását. Ez kemény cáfolata volt annak a dezinformációs tételnek, hogy nincs jó viszonyban a Fidesz és a PiS.

– Mi változott leginkább a lengyel–magyar barátságban a hetvenes évekhez képest?

– Akkor a barátság történelmi öröksége mellett a kommunizmusellenesség közös érzelmi platformot jelentett a két nép között, a világ sem volt ennyire nyitva, az akkori fiatal generációk sokkal többet látogatták egymást. Jellemző volt, hogy más országok utazói is magyar zászlókkal stoppoltak a lengyel utak mellett állva, mert így gyorsabban felvették őket. A mostani, részben az online-térben zajló világban a fiataloknak elszántabbnak kell lenni, ha hasonlóan felemelő élményekkel szeretnék gazdagítani életüket. Nekünk magyaroknak, akik már csak a nyelvi elszigeteltség miatt is sokszor egyedül érezzük magunkat Európában és a világban, különleges ajándék, hogy mégis van egy nép, amelyet magunk mellett érezhetünk. Ezért is kell dolgozni ezen a barátságon.

 – Ön például egy zenei programot indított el…

– A Wacław Felczak Alapítvány kuratóriumának tagjaként kezdeményeztem a Felczak-lemezek sorozatot, amelyben magyar – lengyel együttműködéssel vagy tematikával megszülető koncertanyagok rögzítését segítjük elő. A zenével ugyanis a legkönnyebb áthidalni a nyelvi akadályokat. Évente hirdetjük meg a pályázatot, bármilyen műfajban lehet jelentkezni. Az első évben úgy gondoltam, ha csak két-három, megfelelő színvonalú előadó, vagy együttes pályázik, annak is örülni fogunk. Végül hatvanegyen jelentkeztek. Ez is mutatta, mennyire organikus ez a barátság, hiszen ennyi művésznek voltak már kész, vagy félig kész magyar–lengyel programjaik a komolyzene, népzene, jazz, könnyűzene terén.

– Milyen hatással van ma a barátság kérdése a két ország politikai és gazdasági kapcsolataira?

– Sokat segít, ha folyamatosan le tudjuk leplezni az említett dezinformációs akciókat, emellett támogatni kell azokat a felületeket, ahol megjelenhet a két ország valós álláspontja a másik közvéleménye előtt. A lengyel politikai elitnek is tisztában kell lennie azzal, hogy a két nemzet együttműködésre van ítélve. Ilyen feszült geopolitikai és világpolitikai helyzetben nem engedhetik meg maguknak a két ország elitjei, hogy ne beszéljenek egymással. A barátságtalan lépések ellenére azért lehet pozitívumokat is regisztrálni. Varsóban több balliberális elemző is eltemette már a visegrádi szövetséget. Tavaly például nyomást helyeztek Donald Tuskra, hogy el se menjen a V4 prágai csúcstalálkozójára, vagy legföljebb csak azért, hogy felmondja az együttműködést. Erre nem került sor. Alsóbb szinteken most is van államközi együttműködés. Pártközi szinten pedig komoly lehetőségeket rejt a Fidesz által társalapított Patrióták és a Mateusz Morawiecki vezette Európai Konzervatívok és Reformerek közötti kapcsolat. Ami a gazdaságot illeti, a magyar vállalkozások a jelenleginél jobban kihasználhatják a nagy lengyel piac által nyújtott lehetőségeket, nyitva áll előttük az ajtó. Ha egy magyar fiatal megtanul lengyelül, akkor ez a tudás akár a közéletben, akár a piaci szférában nyugdíjig tartó kenyeret biztosít neki. Sok nagy világcég Varsót tekinti kelet-európai elosztó központjának. Ez az ezer év sokkal erősebb alap annál, semhogy a két nemzet könnyen lemondjon a politikában, a kultúrában, a sportban és gazdaságban kínálkozó lehetőségekről. Nem is teszi, 2022 tavaszához és az akkori jéghideg hangulathoz képest egyre gyorsul a visszarendeződés, aminek felemelő pillanata volt a most pénteken Kaposváron rendezett államfői csúcstalálkozó is.