Nagyjából ott tartunk, hogy vagy az európai politikai széljárás további megváltozásában reménykedünk, vagy az az utolsó esély, hogy a Tanácsban egy blokkoló kisebbséget lehet létrehozni, ezzel megakadályozva ennek az uniós jogszabálynak a számunkra kedvezőtlen formában történő elfogadását – mondta a Demokratának Orbán Balázs, a Századvég kutatási igazgatója, a Migráció­kutató Intézet főigazgatója.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Először is tisztázzuk: miről szólt az Európai Parlament két héttel ezelőtti határozata? Mert az ellenzék állítja, szó sincs kötelező kvótákról.

– Az ellenzék a legelső pillanattól, 2015 őszétől vitatja, hogy kvótadöntésekről lenne szó, miközben azóta teljesen egyértelmű a helyzet. Az európai uniós intézményrendszer egy felső határ nélküli kvótamechanizmus bevezetésének irányába tart a dublini rendszer reformja kapcsán. Azt eddig is lehetett tudni, hogy az Európai Bizottságnak ez a javaslata, illetve hogy a Tanácsban, ahol a tagállamok képviselői vannak, sokan szintén a kvóta oldalán állnak. Az Európai Parlamentről azonban mostanáig csak sejteni lehetett, hogy ott még rosszabb a helyzet, mint a Tanácsban. Az elmúlt hetek szavazásai bebizonyították: valóban még rosszabb… Az EP plénuma ugyanis úgy rendelkezett, hogy amikor a három uniós intézmény, az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament képviselőiből álló egyeztetőbizottság összeül a dublini rendszer reformjáról szóló jogszabálytervezet tárgyalása során, akkor az EP-s tárgyalódelegációnak a felső határ nélküli, főszabállyá tett kvótarendszer támogatására van mandátuma. Tehát amit most nyugodtan ki lehet jelenteni, az az, hogy bár a jogszabály egyelőre nem született meg, de az teljesen egyértelmű, hogy a három uniós intézmény közül legalább kettő, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elköteleződött a kvótamechanizmus bevezetése mellett. Nagyjából ott tartunk, hogy vagy az európai politikai széljárás további megváltozásában reménykedünk, vagy az az utolsó esély, hogy a Tanácsban egy blokkoló kisebbséget lehet létrehozni, ezzel megakadályozva ennek az uniós jogszabálynak a számunkra kedvezőtlen formában történő elfogadását.


– Mit jelent a blokkoló kisebbség? A magyar kormánynak hány tagállamot kellene maga mellé állítania ahhoz, hogy eredményes legyen?

– Blokkoló kisebbség esetén legalább négy tagállamnak kell összeállnia, illetve az ebben részt vevő országok lakosságának a szavazásban részt vevő államok lakosainak legalább harmincöt százalékát kell kitennie. Ha arról van szó, hogy kivel szövetkezhetünk, kézenfekvő, hogy először mindenkinek a V4-ek jutnak eszébe, azonban Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország lakossága nem éri el a menekültügyi jogalkotásban a blokkoláshoz szükséges harmincöt százalékot, tehát egy szélesebb koalíciót kell felépíteni.


– Ez nem jó hír… Hogyan jutottunk addig, hogy ma már az uniós intézmények a felső határ nélküli kvótamechanizmusban látják a megoldást?

– 2015 szeptemberében először negyvenezer, aztán százhúszezer ember vonatkozásában született meg egy ideiglenes mechanizmus. Ezt a döntést Magyarország, elsősorban formai okokból, vitatta, de mint tudjuk, az Európai Bíróságon elvesztettük a pert. Olyan szempontból azonban ez de facto győzelemnek volt tekinthető, hogy az áthelyezés tőlünk függetlenül egy komoly uniós kudarcnak minősül, és ezért, bár a Bizottságnak immár egy komoly ütőkártya, a bírósági döntés van a kezében, a mai napig nem léptek tovább az ellenünk indított kötelezettségszegési eljárás ügyében. A mostani történet legfontosabb kiindulópontja azonban nem ez az ügy, hanem 2016 áprilisa, májusa, amikor a Bizottság előterjesztette reformjavaslatát. Eszerint az európai menekültügyi rendszert úgy kell megreformálni, hogy a továbbiakban, amennyiben a menedékkérők száma egy tagállamban aránytalanul meghaladja az úgynevezett referenciaérték százötven százalékát, akkor automatikusan szét kell osztani a kérelmezőket a tagállamok között. Aki nem kíván részt venni, az ugyan korlátozott időre felfüggesztést kérhet, ám kérelmenként kétszázötvenezer eurót kell fizetni. Ezt a javaslatot a szlovák elnökség megpróbálta puhítani a Tanácsban, és egy háromlépcsős mechanizmust javasoltak, amelyben például a határvédelem is megjelent mint szolidaritási elem, de az automatikus áthelyezés itt is szerepelt a folyamat végén. A következő, máltai elnökség kicsit pontosítva ugyanezt a javaslatot vitte tovább. Most, az elmúlt hetekben az Európai Parlament egy még vadabb ötlettel állt elő: ők teljesen negligálnák az első belépés szerinti tagállam felelősségének elvét, és főszabállyá tennék az áthelyezést.


– Vagyis?

– Automatikusan áthelyeznének minden menedékkérőt, aki az EU határaihoz érkezik, és nemcsak azokat, akik a referenciaérték felettiek. A kérelmezők nem kerülhetnék el az áthelyezést, de azon négy tagállam közül választhatnának, amely az előre meghatározott kulcsok szerint a legkevésbé érintett a kérelmek elbírálásában. Elképesztő javaslat, amely az elmúlt évek eseményeiről mintha egyáltalán nem venne tudomást, de mégis ez a helyzet.


– Tehát hogy világos legyen: ha például egy hónap alatt százezer migráns érkezik Európába, akkor egy állandó kulcs szerint Magyarországnak kötelessége lenne ebből mondjuk ezret átvenni és elbírálni a menedékkérelmét?

– Tulajdonképpen erről van szó, ami alól nagyjából egy releváns kivétel van: akiknél elsőre is világos, hogy kevés esélyük van a menedékjogra, azokat nem helyeznék át, hanem az a tagállam járna el az ügyükben, ahová beérkeztek. De ez is jelentős változás a korábbiakhoz képest, hiszen eddig végig csak azoknak az áthelyezéséről volt szó, akiknél a legnagyobb esély volt a kedvező elbírálásra. Ez a gyakorlatban csupán az eritreaiakat és szíreket jelentette. Az új rendszerben mindenkit áthelyeznének, kivéve, akinek semmi esélye nincs. Ez viszont gyakorlatilag a legtöbb ázsiai kibocsátót és jó néhány újabb afrikai ország állampolgárait jelenti. Tehát olyanok is idekerülhetnének, akik soha nem jártak Magyarországon, nem is akartak vagy akarnak idejönni, és ráadásul korántsem biztos, hogy egyáltalán jogosultak a menekültstátusra.


– És a menedékkérőnek nyilván ott kellene megvárnia az elbírálást, ahová áthelyezték, tehát nem reménykedhetünk abban, hogy többségük felszáll az első vonatra, és elmegy Berlinbe vagy Bécsbe…

– Ezt nem feltétlenül a dublini rendelet módosításában kell szabályozni, de afelől ne legyenek kétségeink, hogy az EU mindent megtesz majd jogalkotási szinten azért, hogy akiket egyszer áttelepítettek egy másik uniós országba, azok ott is maradjanak. Ezt különböző pénzügyi és adminisztratív ösztönzőkkel el lehet érni.


– Milyen pénzügyi szankciói lehetnek annak, ha egy ország nem vesz át migránsokat?

– Ha a Tanács és az Európai Parlament úgy dönt, hogy elfogadja a javaslatot, és ez lesz Dublin IV., akkor ez egy olyan uniós rendelet lesz, amelyet mindenkinek be kell tartani. Komoly konfrontációt csak a magyar Alkotmánybíróság vállalhatna, de ez, ilyen ügyben, eddig példátlan mértékű „ellenállás” lenne. Ha valaki mégsem tartja be az uniós jogszabályt, akkor kötelezettségszegési eljárást indíthat az Európai Bizottság, és a tagállamot komoly pénzbírság megfizetésére kötelezhetik addig, ameddig ennek a kötelezettségének nem tesz eleget. A kvóta támogatóinak éppen az a problémájuk, hogy amennyiben sikerülne létrehozni a már említett blokkoló kisebbséget, akkor nem születik meg a jogszabály, és ez az általános kikényszerítési mechanizmus sem lesz használható. Ezért van szó pluszban a kohéziós alapok, illetve a következő pénzügyi ciklusban egy adott ország számára járó támogatások ügyéről is. Hiszen ha megszületik a jogszabály, annak betartását már ki tudja kényszeríteni az uniós intézményrendszer, az elfogadást megelőzően azonban a pénzelvonással fenyegetőzés egyértelműen a zsarolás kategóriájába tartozik.


– Az EP-határozat kapcsán is felmerült, hogy úgymond támogató-segítő szerepben részt vehetnének a migránshelyzet kezelésében az úgynevezett civil szervezetek. Az elmúlt néhány évben, ha az NGO-król hallhattunk, legtöbbször felbukkant Soros György neve is. Létezik Soros-terv?

– Intellektuálisan elképesztően gyenge véleményeknek tekintem azokat, amelyek arról szólnak, hogy nem létezik Soros-terv. Ha valaki ismeri Soros György munkásságát, netán olvasta az írásait, akkor pontosan tudja, hogyan vélekedik a nemzet­államokról, illetőleg miképpen képzeli el a nemzetállamok feloldódását egy multikulturális keretben. Egészen nyilvánvaló, hogy a migráció olyan eszköz, amely ezt a célt segíteni tudja. Minderről több alkalommal nyilvánosan is beszélt. Azért folyhat vita arról, létezik-e Soros-terv, mert a közvélemény hangulatának megváltozása miatt erről ma már senki nem mer olyan nyíltan beszélni, mint 2015-ben. Így fordulhatott elő, hogy Soros 2015-ben még évi egymillió, 2016-ban már csupán évente háromszázezer ember befogadásáról beszélt. S ugyanígy, miközben nála a határvédelem és az irreguláris migráció elleni küzdelem is előtérbe kerül, mindez csupán arról szól az ő értelmezésében, hogy az Európába szándékozókat nem a mostani nehéz és embertelen úton, hanem reguláris úton, direkt áthelyezéssel kellene Európába juttatni. A cél tehát változatlan, az eszközrendszert azonban rugalmasan próbálja alakítani.


– És sokan szeretnének Európába jutni? Úgy tudjuk, hogy a Migrációkutató Intézet nemcsak az itthoni és uniós, hanem a kibocsátó országokban tapasztalható helyzettel is foglalkozik.

– Így igaz, a Migrációkutató Intézet az első perctől kezdve úgy gondolta, hogy a migrációról nem lehet egy budapesti vagy brüsszeli irodából beszélni, hanem ki kell menni a terepre. Ennek az alapelvnek a gyakorlati megvalósítása érdekében folyamatosan lépegetünk előre, és a hagyományos kötelezettségek mellett az első két évben végigjártuk a balkáni útvonal legfontosabb állomásait, illetve az ország számára geostratégiailag legfontosabb kibocsátó térséget, a Közel-Keletet. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy Afrika irányából már most is komoly migrációs nyomás nehezedik a kontinensre, és ez a jövőben fokozódni fog. Ezért sokkal mélyebben szeretnénk érteni, hogy mi történik itt. Emiatt például a térséggel foglalkozó kollégával is bővült a csapat, valamint több kutatási utat is tervezünk. A napokban jómagam például Nigériába és Líbiába indulok.


– Nem könnyű terep. De térjünk vissza az európai közegre, ami szintén legalább olyan nehéz ügy… Most, hogy megszületett az Európai Parlament álláspontja a kvótamechanizmusról, mi lehet a további menetrend?

– Először a Bizottság, a Tanács és az EP delegáltjaiból álló egyeztetőbizottságban kell egyezségre jutni. Ha ez sikerül, akkor erről a közös javaslatról mind az Európai Parlament, mind a Tanács szavaz. Amennyiben mindkét helyen elfogadják, megszületik a rendelet. Ha valami útközben nem így jön össze, akkor a javaslatból nem lesz uniós jogszabály. Nem lesz könnyű menet, hiszen a nyilvánvaló véleménykülönbségeken túl például a német belpolitikai helyzet, valamint a jövő évi választások, többek között a magyar parlamenti választás is, befolyásolják a felek manőverezési képességét – pozitív vagy negatív irányba, attól függ, hogy mit gondolunk a dolgokról, ki melyik táborban foglal helyet. Afelől pedig ne legyenek kétségeink, hogy minden országon óriási lesz a nyomás, és minden olyan államot, amely jelenleg elutasítja a javaslatot, megpróbálnak majd leválasztani erről az alakulófélben lévő tömbről.

Bándy Péter