Egységben a Felvidéken

– Hosszú út vezetett a felvidéki magyar egységig?

– 2009-ben többen is kiváltak az MKP-ból, és Bugár Béla vezetésével megalakították a Híd nevű vegyes, szlovák–magyar formációt. A két párt kapcsolatát bizonyos jobb periódusokat leszámítva végig szembeállás jellemezte. Ezt a megosztottságot zártuk le 12 év után az egyesüléssel. Formailag megszűnt az MKP és a Híd is, illetve létrejött Magyar Közösségi Összefogás, a Magyar Közösség Pártja és a Híd egyesüléséből a Szövetség – Magyarok, Nemzetiségek, Régiók néven az új politikai erő, amit röviden csak Szövetségnek hívunk.

– Nincs ellentmondás a Szövetség által kinyilvánított etnikai alapú politizálás és a szlovákság ugyancsak meghirdetett megszólítása között?

– Nincs, a Magyarok, Nemzetiségek, Régiók név is utal arra, hogy milyen célok érdekében szeretnénk politizálni. Elsősorban természetesen a magyarok érdekeit képviseljük, de ugyanilyen fontos számunkra a velünk élő nemzetiségek képviselete is. A Hídban eddig is volt egy erős ruszin és roma tömb, amúgy pedig a régiók tekintetében Dél- és Kelet-Szlovákiára koncentrálunk. Akik itt élnek, azok saját pártjuknak tekinthetik a Szövetséget. Ha sikerül elérnünk, hogy valahol épüljön egy kórház, abban mindenkit gyógyítani fognak, etnikai hovatartozásától függetlenül. Ugyanez vonatkozik minden infrastrukturális fejlesztési tervünkre is.

– Melyik lenne e téren a legfontosabb beruházás?

– Például Zólyomtól keletre csak dízelmozdonyok járnak. Ezen változtatni kell. Komárom és Pozsony között pedig csupán egyetlen sínpáron futnak a vonatok, ami jelentősen lassítja a forgalmat, noha ebben a viszonylatban nagyon sok felvidéki ember jár dolgozni naponta a fővárosba, köztük igen sok magyar is. Vagy itt van például Galánta, amely valaha rendkívül fontos közlekedési, illetve vasúti csomópont volt, átszállás nélkül lehetett innen eljutni Zágrábba. Ma ha az ember Budapesten szeretne kikötni, akkor ehhez előbb Pozsonyba vagy Érsekújvárra kell vonatoznia, mert csak ott kap csatlakozást. De említhetném az úthálózat problémáját is. A felvidékieknek, köztük a legtöbb itt élő magyarnak, nagyon fontos lenne egy alagút megépítése a Rozsnyóhoz közeli Szoroskői-hágónál. Tervbe vette a kormány, de most mégis háttérbe szorult. Jellemző, hogy a mai Magyarországnak előbb sikerült összekötnie autópályával Pozsonyt és Kassát, mint Szlovákiának. Továbbra is úgy fest sajnos, hogy Dél- és Kelet-Szlovákia a mindenkori szlovák kormányzat mostohagyereke.

– Az utóbbi időben különféle gesztusokat gyakorolt a szlovák politikai elit egy része a magyaroknak, és számos fejlesztési ígéretet is tett. Mi valósult meg ezekből?

– Már eltelt másfél esztendő a hatalomváltás óta, de minden pozitív üzenet a szavak és az ígéretek szintjén maradt.

– Nem használt a legutóbbi miniszterelnök-csere és kormányátalakítás sem?

– Csak annyit mondhatok, hogy az előző miniszterelnök, Igor Matovič több gesztust is tett a magyaroknak, de az új vezetés már erre sem képes.

– Hogy áll a magyar iskolák fejlesztése? Tudjuk, attól is függ a létük, mennyire sikerül rávenni a magyar szülőket arra, hogy magyar iskolába írassák a gyerekeiket.

– Ez régi programunk, amelyben igen jelentős szerepet vitt és visz politikusaink, polgármestereink mellett a Rákóczi Szövetség is. Jelentős fejlődésről számolhatunk be, amelyhez szorosan kapcsolódik a felvidéki magyar óvodák fejlesztésének, építésének anyaországi támogatása is. Nagycétényben például az volt a kérdés, hogy sikerül-e újraéleszteni az időközben megszűnt magyar óvodát. Egy évvel ezelőtt tizenvalahány magyarul beszélő gyerkőc járt oda, most viszont harmincnál tartunk már. Joggal feltételezhetjük, hogy őket magyar iskolákba íratják majd a szüleik.

– Szorosan kapcsolódik mindehhez a nyelvtörvény problémája. Mi a helyzet ma ezen a téren?

– A kormány programjában az szerepelt, hogy a nyelvvel, nyelvhasználattal kapcsolatos témakör a kisebbségi törvény része lesz, és még ebben az évben összeáll a jogszabály tervezete. Született is egy látszólag pozitív képviselői beadvány a két- vagy többnyelvű táblákkal kapcsolatosan, ám amikor alaposan megvizsgáltuk a javaslatot, kiderült, hogy nem előre-, hanem éppenséggel visszalépést jelentene ezen a kényes területen. Vagyis korlátozná a ma még meglévő lehetőségeket is. Leültünk egy szóra a javaslattevő parlamenti képviselővel, igyekeztünk meggyőzni, és most arra várunk, hogy módosítsa a koncepcióját. Ez az eset is azt mutatja, hogy sorra veszíti el a lehetőségeit és pozícióit a felvidéki magyarság azzal, hogy jó ideje nincs már parlamenti képviselete. Ma már nincsenek például magyar államtitkárok a szlovák kormányzati rendszerben. A vezetés egyre kevésbé figyel a magyarok, illetve az etnikai kisebbségek problémáira. Azért alakult meg a Szövetség is, hogy egyesítsük erőinket, és bejussunk végre a parlamentbe.

– Az új pártban ott vannak, mert a logika szerint ott kell lenniük azon szlovák politikusoknak is, akik eddig a Bugár-féle Hídban tevékenykedtek. Ők mihez kezdenek majd?

– Egy részük itt van velünk, persze ez a csoport nem fedi le a teljes egykori bázist. Nagyobb a ruszinok száma, és erősebb is a jelenlétük a Szövetségben.

– Nemrég civil kezdeményezésre született egy törvényjavaslat a magyar és a szlovák nyelv egyenjogúsításáról, a magyar nyelv hivatalossá tételéről (lásd keretes anyagunkat!) Vállalja ezt a kezdeményezést a Szövetség?

– Minden kérdést, amely érinti a közösségünket, fontosnak tekintünk, így vagyunk ezzel a koncepcióval is. Nemcsak a nyelvvel kapcsolatos problémákról van szó, ilyen például a Beneš-dekrétumok és a kettős állampolgárság kérdése is. Utóbbi téma a kormányprogram része. Létezik is egy idevonatkozó törvénymódosítási javaslat, de ez hátralépését jelentene a felvidéki magyaroknak, hiszen csak akkor lehetne például szlovák–magyar állampolgár valaki, ha Magyarországon lakik. Ez abszurdum.

– Úgy tudni, ez számos gyakorlati problémát okozott a koronavírus-járvány során is. Zűrzavar támadt például az oltásra, kórházi ellátásra való jogosultságok terén…

– Ez főként az anyaországban tanuló, de szlovák állampolgárságú magyar diákokat érintette, de ez vonatkozott a Magyarországon dolgozó ingázókra is. Természetesen beavatkoztunk, próbáltunk segíteni, kiharcoltuk például bizonyos határátkelők újranyitását.

– A szlovák belpolitika közismerten nem a stabilitásról híres, a V4-es együttműködés pedig kényszerűen jegeli az élesebb konfliktusokat. Miként lehet ebben a közegben felvidéki magyarként politizálni, hosszú távra tervezni?

– A belpolitikai bizonytalanságot jól mutatja, hogy például járványügyben rendre mást mond a miniszterelnök, a gazdasági és az egészségügyi miniszter. Már az egyes pártokon belül is eltérő megfogalmazások látnak napvilágot. Emiatt jövőre akár előre hozott választás is lehet, de az sem kizárt, hogy kihúzza a kormány a ciklus végéig. Ez nem könnyíti meg a tervezést. De nekünk elsősorban a saját közösségünket kell építeni, magunknak kell jövőképet és stratégiát felállítani. A V4-es együttműködésnek nincs alternatívája, alapvető érdeke ez minden részt vevő országnak és a felvidéki magyarságnak is. Ha nem dolgozunk össze, külön-külön nincs esélyünk hallatni a hangunkat, pláne erőt felmutatni. Ezért is káros, hogy a kormánykoalíció liberális pártja, a Szabadság és Szolidaritás által delegált külügyminiszter, Ivan Korčok önjáró módon időről időre előhúzza a „magyar kártyát”, amivel más problémákat próbál elfedni. Mintha ő és a pártja feszegetni akarná a V4-es együttműködést.

– Legutóbb valamiféle magyar terjeszkedés ellen szólalt fel a külügyminiszter.

– Annak, hogy számos gazda kénytelen eladni a földjét külföldieknek, köztük történetesen magyaroknak is, az az oka, hogy nincs megfelelően kidolgozott támogatási szisztéma, nincsenek olyan feltételek, amelyek a hazai gazdákat segítenék abban, hogy versenyképesek legyenek. Hozzáteszem, az északi országrészek szlovák gazdáit ugyanúgy hátrányosan érinti a mai rendszer.

– Miért nem lép az állam?

– Kisebb módosítások történtek, de a rendszerszintű változás elmaradt. Úgy tűnik, a szlovák kormánynak valamiért nem kiugróan fontos a mezőgazdaság. A Szövetségnek erre is alapos szakmai programot kell kidolgozni, hogy reális megoldást tudjunk kínálni a gazdáknak.

– Ha már magyar kártya: enyhült-e a szlovák politikai színtér részéről a 2000-es években csúcsra pörgő magyarellenesség?

– Tény, hogy a két állam közti kapcsolatok soha nem voltak ilyen jók, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne rajtuk tovább javítani. Mint mondtam, főleg Korčok külügyminisztertől tapasztalni sajnálatos megnyilvánulásokat többek között a Magyarországról érkező gazdasági és oktatási támogatások kapcsán, noha a templomok, óvodák felújítása nem destabilizáció, hiszen itt élő emberek végzik a munkát, az épületek továbbra is itt maradnak, és például a templomban szlovák emberek is imádkoznak.

– A szlovákok és a magyarok ezer évig a legnagyobb egyetértésben éltek együtt.

– Egy vegyesen lakott faluban ma is teljesen természetes, hogy a szlovák szomszéd átjöjjön segíteni a magyarhoz. Inkább az északi járásokban tapasztalni ellenséges hangulatot azok részéről, akik nem ismerik az itteni viszonyokat. Nekik nincs személyes tapasztalatuk a valóságról, és nem is értik a problémáinkat. Nem értik, mi bajunk a Beneš-dekrétumokkal, miért zavar minket a kettős állampolgárokat hátrányosan megkülönböztető törvény, és visszatérően megkérdezik, hogy mikor költöztünk ide. Fogalmuk sincs arról, hogy a magyarság őshonos a Felvidéken.

– Milyen Magyarország megítélése a szlovákság körében?

– Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de annak ellenére, hogy a liberális szlovák sajtó a nyugati fősodorhoz idomulva igyekszik rossz színben feltüntetni Magyarországot, érzékelhető a növekvő tisztelet a magyar miniszterelnök iránt, aki nemrég egyértelművé tette, hogy szlovákok és magyarok nem ellenségek, hanem sorstársak. Egyre többen nem fenyegetést, hanem megoldást látnak Orbán Viktorban.