Egyszerűen és érthetően

– Megszületett a döntés, hogy a XV. kerületben ön indul a polgármesteri székért a Fidesz–KDNP színeiben. Ön egyszerre új és régi jelölt: 2014-ben már megmérette magát, de akkor alulmaradt Hajdu Lászlóval szemben, aki 2014-ben már a DK támogatásával lett a kerület polgármestere. Most jobbak az esélyek?

– Az ember mindig úgy indul neki minden választásnak, hogy meg szeretné nyerni. Ez igaz volt 2014-ben, és ma sincs másként. Világos üzenettel kell kiállnunk a választók elé. Hisszük, hogy mi sokkal jobban tudnánk vezetni és fejleszteni a kerületet, mint ahogy a baloldal eddig tette. Ha a választópolgárok is így gondolják, akkor erre megvan minden esély.

– A baloldali lapok tele vannak azzal, hogy a közelmúltban a bíróság becsületsértésért elítélte. A másodfokú ítélet szerint politikushoz nem méltó módon beszélt egy rákospalotai roma nővel.

– Ez politikai ügy. A roma nővel még 2014-ben keveredtem vitába. A mostani tárgyaláson viszont az illető jogi képviseletét az a Czeglédy Csaba látta el, akit az ügyészség többmilliárdos gazdasági bűncselekménnyel vádol. Számomra meglepő, hogy egy ilyen embernek ügyvédi igazolványa lehet.

– Erről nem írnak a baloldali lapok. De latolgassuk az esélyeket. Milyen eredmény született a májusi EP-választáson?

– A XV. kerületben korábban mindig sereghajtók voltunk. Májusban viszont minden eddiginél nagyobb bizalmat szavaztak a Fidesz–KDNP listájának: a budapesti átlagot meghaladó támogatottságot értünk el.

– Az mit jelent?

– A Fidesz–KDNP támogatottsága Budapesten 41 százalék volt. A XV. kerületi eredményünk meghaladta a 42 százalékot.

– Ha összefognak a baloldali pártok, akkor mégis ők lehetnek többségben.

– Szerintem ezekből a számokból nem lehet végső következtetéseket levonni. Az EP-választás sorskérdése a bevándorlás volt. Az önkormányzati voksolás merőben más műfaj. Itt arról kell véleményt mondaniuk az embereknek, hogy ki irányítsa a következő öt évben a kerületet, és milyen legyen a képviselő-testület összetétele. Fontos, hogy kik az egyéni jelöltek. Nálunk most egy új csapat vág neki a megmérettetésnek.

– A DK erős a kerületben. Mitől tudtak megerősödni?

– Az egyik oka az, hogy Hajdu László 1996 óta közismert polgármestere volt a kerületnek, és azzal, hogy beállt a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány Ferenc mögé, a baloldali pártok versenyét automatikusan a DK irányába lendítette. Így került ide a volt MSZP-s belügyminiszter, Lamperth Mónika és több állástalan baloldali káder. Lamperth Mónika a kerületben nem szakmai munkát végez, hanem egyértelműen politikai küldetést teljesít.

– Mi a helyzet a Momentummal?

– A Momentum sikerének oka a fiatalok körében a hagyományos baloldali pártokból való kiábrándulás. Ismertségről szó sincs, biztosan bajban lennék, ha fel kellene sorolnom tíz momentumos politikust. Az uniós választáson a Gyurcsány Ferenc által áhított kormányváltó hangulat elmaradt, csak ellenzékváltás történt.

– Milyennek látta az elmúlt öt évet, amelyet a DK-s Hajdu László, majd párttársa, Németh Angéla polgármestersége és az MSZP-s Lamperth Mónika jegyzősége fémjelzett?

– Nagyon vegyesnek. Három évig közvetlenül is beleláttam a dolgok menetébe, amikor Hajdu László idején alpolgármester voltam. 2015-ben közel egy évig betegszabadságon volt, és én helyettesítettem.

– Mit tapasztalt?

– Inkább azt mondanám, mit nem. Nincs valós városfejlesztési koncepció, nem lehet tudni, hogy mit szeretnének kezdeni ezzel a kerülettel.

– Mi változott az időközi önkormányzati választás óta, amikor Németh Angéla vette át a kerület irányítását?

– Tovább romlottak az erőviszonyok. Németh Angéla mögött nincs többség a képviselő-testületben. Hajdu László még legalább képes volt kompromisszumokat kötni. Az időközi polgármester-választás óta mostanra odáig jutottunk, hogy – talán az országban is egyedülálló módon – nincs 2019-es költségvetése a kerületnek.

– Ez mit jelent?

– Felfüggesztették az állami támogatást, ami körülbelül 200 millió forint kiesést okoz havonta. A rendszeresnek mondható civil vagy egyházi támogatásokat sem lehet folyósítani. Nem lehet végrehajtani a közszférában a nem a jogszabályváltozásból eredő bérkorrekciókat. Ezeket az elmaradásokat akkor lehet pótolni és helyretenni, ha újra lesz a kerületnek elfogadott költségvetése.

– Ehhez képest Németh Angéla két hónapos munka után kétmillió forintos jutalmat akart megszavaztatni magának…

– Ez sokaknál kiverte a biztosítékot. Hajdu László annak idején legalább tartózkodott a szavazáson, amikor az ő jutalmáról döntött a testület.

– Sajátos felfogás… Másban is érvényesül?

– Csak két példát mondanék: az egyik a Szántóföld úti tornacsarnok-beruházás. Képviselő-testületi határozat volt arra, hogy a projekt legfeljebb 732 millió forintba kerülhet. Végül a költségvetésbe 2,166 milliárddal állították be, ez pedig felveti a korrupció gyanúját. Egy 25 milliárdos költségvetésben ekkora tételt nem lehet nem észrevenni. De ez nem minden. Lamperth Mónika jegyzői kabinetjének „egyéb dologi kiadásaira” több mint félmilliárd forintot irányoztak elő. A XV. kerület a DK kifizetőhelye, egy DK-s pénzszivattyú.

– Az embernek néha az a benyomása, hogy a XV. kerületnek nincs is gazdája.

– Mindegy, hogy milyen közlekedési módot választ az ember, járhat autóval, tekerhet biciklivel, vagy felszállhat a buszra: a kerület lepusztult, elhanyagolt, mindent eláraszt a szemét, burjánzik a gyom, a közrend és a köztisztaság állapota siralmas.

– Nincs pénz?

– Ez nem költségvetési kérdés. A városvezetők nem azzal foglalkoznak, amivel kellene.

– Több emberrel beszéltünk, akik felköltöztek vidékről, megvették Újpalotán a 25 milliós panellakást, és most csalódottak: nincs parkolóhely a ház előtt, a három sorban letett autók vezetői esténként már a kéziféket sem húzzák be, hogy ha valaki ki akar mögülük állni, el lehessen a kocsit tolni. Az utak tele kátyúval, az autó futóműve azonnal jelzi, ha átlép az ember a XV. kerületbe; minden piszkos és rendezetlen, az olvadt aszfalt önti magából a meleget, a villamossínek mentén méteres gyom: mintha megállt volna az idő valamikor a szocializmus derekán, a hetvenes évek elején… Ezen a pályán milyen megvalósítható városfejlesztési célokat tűzött ki maga elé?

– A XV. kerületnek olyan polgármesterre van szüksége, aki jól együtt tud működni a főváros vezetésével. Budapest az elkövetkező években nagyon komoly fejlesztések előtt áll, és most lesz igazán nagy tétje annak, hogy a XV. kerület ki tudja-e venni ezekből a részét.

– Mondana példát?

– Régi vágyunk, hogy legyen uszodánk. A főváros külső kerületei közül mi vagyunk az egyetlenek, ahol nincs uszoda. Egy ilyen beruházás meghaladja a kerületi önkormányzat anyagi lehetőségeit. A 25 milliárdos költségvetésből legfeljebb tíz százalékot tud a kerület fejlesztésre fordítani egyéb kötelezettségei miatt. Ezért fontos a jó együttműködés a kormánnyal és a fővárossal, de ez nem baloldal-jobboldal kérdése, mert ott a példa, a XIII. kerület, amely ellenzékben is tudott fejlődni.

– Milyen, a kerületet is érintő nagyberuházások várhatók a következő ciklusban?

– Napirenden van a hármas metró meghosszabbítása, amelynek az egyik megállója és csomópontja Rákospalota-Újpest vasútállomás a váci vonalon, innen 12-15 perc alatt elérhető a Nyugati pályaudvar. A metró-, illetve vasútfejlesztésekhez egy sor egyéb kiszolgáló létesítményre, közútfejlesztésre, buszmegállóra, parkolók kiépítésére is szükség van.

– Nagy ívű tervek.

– Ezek részben kormányzati, részben fővárosi projektek, és a kerületi polgármesternek kell elérnie, hogy a kapcsolódó beruházások is megvalósuljanak. A négyes metró egyelőre a Keleti pályaudvarnál véget ér. A metró meghosszabbítása lenne a legjobb megoldás, de nem a föld alatt, hanem a felszínen, gyorsvasút jelleggel, ahogy ez több európai nagyvárosban működik.

– Még jó három hónap van hátra az októberi választásokig. Hogyan készülnek?

– Igyekszünk egyszerű, világos üzeneteket megfogalmazni. Többször kaptam olyan kritikát, hogy a jobboldali értelmiség szemében ezek a sokat ismételt, egyszerű üzenetek kontraproduktívnak, mi több, bugyutának tűnnek.

– Mire gondol?

– A Demokrata egy színvonalas értelmiségi újság, amely a maslow-i piramis felső harmadához tartozó olvasóknak szól. Nekünk viszont az a feladatunk, hogy valamennyi rákospalotai, pestújhelyi és újpalotai polgárt megszólítsuk, köztük a maslow-i piramis legalján elhelyezkedőket is, akiknek a létfenntartás, az önfenntartás napi gondjai közepette nem mondanak sokat a szofisztikált filozófiai, gazdasági vagy jogi fejtegetések. Az ő támogatásukat is meg kell nyernünk, és az ő érdekeiket is képviselnünk kell. Egyszerűen és érthetően kell szólnunk hozzájuk, a lényegről beszélve.