Együtt a Balatonért

– Idén májustól ismét van a Balatonnak főépítésze. Miért van szükség erre a pozícióra?

– A balatoni főépítészi tisztség gyökerei az 1957–1968 közötti időszakra nyúlnak vissza, amikor Farkas Tibor vezetésével elkészült az első regionális terv. Ez a tervgazdálkodás korában szakmailag előremutató kezdeményezés volt, amelyekhez fejlesztési források is társultak. A nyolcvanas évektől a regionális szemlélet háttérbe szorult, az addigi struktúrák felbomlottak. Az első Balaton-törvény nyomán 2000-ben újra létrejött a balatoni főépítészség, de hat évvel később az ismételt összevonások következtében elvesztette önállóságát. A főépítészi rendszer jelenlegi megerősítésével, a balatoni főépítészség létrehozásával az Építési és Közlekedési Minisztérium fontos lépést tett, hiszen ezzel a térség egységes, kiszámítható fejlődését tudja elősegíteni. Szakmai szereplőként a balatoni főépítész a helyi szintet erősítheti annak érdekében, hogy a téralakítás és az építészetet érintő döntések kiforrottabbak, következetesek és kiszámíthatóak legyenek. A cél, hogy a balatoni főépítészség egyfajta információs és területrendezési központként működjön. Jelenleg ugyanis mintegy húsz szervezet dolgozik egymástól függetlenül a tavat érintő szakmai feladatokon. Alulról szerveződve, a települések törekvéseit összehangolva lehet a tájegység közös céljait meghatározni. Fontos, hogy a települések olyan gyakorlatias, mérhető fejlesztési irányokat tűzzenek ki maguknak, amelyeknél a visszacsatolás is jól látható. Bár jogszabály írja elő a célok hétévenkénti felülvizsgálatát, ez lényegében ritkán valósul meg, márpedig a településfejlesztés és a településrendezés hosszú távú gondolkodást igényel. Fontos, hogy a fejlesztési irányok nagyívű tervekkel, kiszámíthatóan, következetesen haladjanak előre.

– A főépítész hogyan tudja támogatni ezeket a fejlesztési irányokat?

– A főépítészi munka nem olyan látványos, mint egy építészeti projekt, sokkal inkább hosszú távú, háttérben zajló folyamat, ahol a települések egyéni törekvéseit kell összehangolni a tájegységi célokkal. Az építész épületet tervez, a főépítész viszont kilép a telekszintű gondolkodásból, és a település egészére, sőt, sok esetben a tájegységre is kitekint. Ő koordinálja, terelgeti a településeken azokat a folyamatokat, amelyek hatással vannak az utca vagy a település megjelenésére, a méltányolható magánérdek mellett a közösségi érdekeket juttatja érvényre. A legfontosabb, hogy minőségi életterek vegyenek körül bennünket, hiszen azok hatással vannak az életünkre, hangulatunkra egyaránt. Minden esetben célszerű alaposan megvizsgálni a környezetet, amelybe az épület kerül. Bár az építési szabályok sokszor lehetőséget adnak rá, előfordul, hogy a tervezett épület mégsem illeszkedik harmonikusan az utcaképbe, a környezeti arányokat nem veszi figyelembe. Például családi házas, zöldövezeti területen egy nagymértékű városias beépítés jelentős diszharmóniát okozhat a meglévő környezettel, amire oda kell figyelni és el kell kerülni.

– Figyelembe kell venni a magánépíttetőnek a közösségi célokat is?

– Az építészet közügy. Amint egy épület látható a közterületről, a városkép részévé válik. Egy ház ha látható az utcáról, már nem csupán a tulajdonos igényét kell hogy tükrözze, hanem a közösség esztétikai és kulturális értékeit is megjeleníti, formálja. A jogi szabályozás, többek között a tavaly hatályba lépett építészeti törvény is, hozzájárulnak a keretek meghatározásához, de önmagukban nem elengedők. A problémákat nem lehet mindig rendeleti úton szabályozni. Összetett kérdések ezek, amelyek megoldásához kell egyfajta építészeti kulturáltság is, ezt segíti a települési főépítészek megnövekedett jogköre is. A hangsúly eltolódott, a közösségi érdek megkerülhetetlen fontossága, szem előtt tartása napjainkra kiveszett. Éppen ezért szükség van egyfajta szemléletformálásra is. Gondoljunk csak abba bele, hogy miközben a középkori emberek nagyrészt földházakban éltek, összefogással komoly kőtemplomokat építettek a közösségnek. Ma hiányzik ez a fajta összetartás, a jó értelemben vett egymásra figyelés, egymás tevékenységének az összehangolása. Az új törvény értelmében minden településnek kötelező főépítészt alkalmaznia, ez történhet önállóan, közösen vagy akár a járásszékhely szerinti önkormányzattal való megállapodás alapján. A balatoni üdülőkörzet száznyolcvan településének kilencven százalékában működik önálló főépítész. A településkép és a táj védelme fontos a döntéshozók számára, ugyanakkor sok község és város nem lép túl a saját határain, nincs meg az a kohézió, amely a hasonló karakterű települések együttműködését segítené. Ebben is erősíteni kell.

– Mi a balatoni régió közös érdeke?

– A természeti és épített örökség megőrzése, fenntartása és minőségi fejlesztése kiemelkedő közösségi érdek. A Balaton térségébe látogatók jelentős része a természet közelsége miatt érkezik. Ha a part menti területeken városias jellegű lakótelepek jelennek meg, elvesztik a helyi sajátosságukat, az üdülni vágyók ismét olyan környezetben találhatják magukat, amelyből éppen kiszakadni kívántak, ezért fontosnak érzem elérni, hogy a beruházói aktivitás ne koncentrálódjon olyan nagy mértékben, hanem egyenletesen elosztva, az üdülőkörzetben és a helyi környezethez viszonyítva is arányosan jelenjen meg, helyzetbe hozva a kevésbé fejlődő területeket is. Ezek mellett a jól működő tervtanácsok és a tervpályázati rendszer kiszélesítése, a versenyhelyzet már rövid távon is látható eredményeket tud hozni a mai építészetben.

– Hogyan lehet ezt összehangolni a természetvédelemmel?

– A természetvédők azt mondják, hogy ami érintetlen, az maradjon is az. Én építészként, mérnökként a minőségben és a rendezettségben hiszek. Meg kell találni mindennek a megfelelő helyét. És itt kizárólag a már beépítésre kijelölt belterületi részek fejlesztésére gondolok. Az új építészeti törvény és a Balaton védelméről is szóló területrendezési törvény is határozottan gátolja a települések beépített területeinek indokolatlan növekedését. Erre komoly hangsúlyt helyez Lánszki Regő országos főépítész is. Ugyanakkor az alulhasznosított, a természetből már kiszakított urbanizált területek minőségi fejlesztésére is szükség van. A cél, hogy rendezett településképek és életterek jöjjenek létre, ahol jó érzés élni, amivel jó érzés akár turistaként kapcsolatba kerülni. Az újonnan kinevezett balatoni főtájépítésszel közösen azon fogunk dolgozni, hogy a tájkép védelme és hangsúlya megmaradjon. A tájkép, a természeti környezet nem választható szét az építettől, ezért elengedhetetlen a különböző szakterületek együttműködése.

– Létezik olyan fogalom, hogy balatoni építészet?

– Ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Bár a kistájakat összeköti a Balaton mint vízfelület, a természeti és ennek következtében az épített környezet is változatos, a déli part egészen más, mint az északi, és a keleti medence is eltér a nyugatitól. Zalaiként mindig hangsúlyozom, hogy a Kis-Balaton is a Balaton része, ahogy a Balaton-felvidék is szervesen kapcsolódik hozzá.

– Milyen építészeti korszakok formálták a Balaton arculatát?

– A XIX. század végén és a XX. század elején kibontakozó üdülőépítésekkel a svájci típusú villaépületek jelentek meg először, amelyek többnyire mintakövető módon, helyi gyökerek nélkül születtek. Az idő múlásával ezek a települések képének meghatározó elemeivé váltak, és ma már történeti értékként, a korszak építészeti lenyomataként tekintünk rájuk, bár akkor jórészt csak a tehetősebb gyógyulni vágyók keresték a Balatont. Trianon után, a klasszikus fürdőink elvesztésével nőtt meg az üdülési igény a Balaton iránt. Az ötvenes–hatvanas években a tömegturizmus fellendülésének következtében jórészt kis léptékű, apró üdülők jöttek létre, máig meghatározva az épített környezetet. A Balaton-felvidéken ezzel szemben a népi építészet dominált, itt már korán megjelentek a kőépületek, különösen a permi vöröskőből épített házak, amelyek többsége szerencsére jó állapotban megmaradt, és ma ez határozza meg a táj karakterét. A nyolcvanas években színre léptek különös formák is, mint az alpesi házak, amelyeknek egyáltalán nincs helyi kötődésük, de olcsók, könnyen építhetők voltak, az emberek gyorsan megszerették őket és elterjedtek az üdülőterületeken. Ezek az építészet esszenciái, amelyek különböző korszakokban alakították a Balaton arculatát, és mára már elválaszthatatlan részei annak. A néhány évvel ezelőtt bevezetett településképi arculati kézikönyvek és rendeletek révén visszatértünk a hagyományos, archaikus formák támogatásához, a magastetős, arányos, nem túl széles homlokzatokhoz a helyi sajátosságok előtérbe helyezésével.

– Feladata-e a balatoni főépítésznek alakítani a települések arculatát?

– Ez elsősorban a helyi főépítész és a helyi döntéshozók feladata és felelőssége. Én legfeljebb segíteni, összehangolni és kiegészíteni tudom a munkájukat. Ha jól működik a helyi településképi érdekérvényesítés, akkor az az egész térség céljait is jól szolgálja. Az összetartozás erősítése, a régiós gondolkodás a tájegységi célok megvalósításának további eszköze lehet. A balatoni kerékpárút erre például kiváló példa: összeköti a településeket, és lehetőséget ad arra, hogy felfűzzük őket egy élményláncra.

– Mit tart az egyik legnagyobb kihívásnak?

– Örök dilemma, hogy mit kezdjünk velük, hogyan hasznosítsuk újra a régi és a történeti épületeinket. Divattá kell tenni azt, hogy régi épületek megmentésével, újrahasznosításával is létre lehet hozni korszerű, mai élettereket, amelyeknek mindig van egyfajta fűszerezettségük. A helyi sajátosságok felmérése, rendszerezése és előtérbe helyezése is fontos kihívás, hiszen az építész ezekből inspirálódva tudja megfogalmazni a konkrét feladatát.

– Milyen szabályozás vonatkozik a magánvízpartokra, és az ön hatáskörébe tartozik-e az ezekkel kapcsolatos ügyek kezelése?

– A vízparti területek szabályozásának egyik alapjogszabálya lesz az elfogadás előtt álló vízparti terv, amit az Építészeti Államtitkárság dolgozott ki. Közel húsz év után újul meg a vízparti területek területhasználatának szabályozása. A vízparti sétányok tekintetében azonban a területrendezési törvény is meghatározza a közösségi hozzáférés szabályait. Az említett új jogszabály eredményeként több mint harminc kilométerrel nőtt a szabadon bejárható partszakaszok hossza. Ez jelentős előrelépés, ugyanakkor további intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy a part menti területek minél nagyobb mértékben hozzáférhetőek legyenek.

– Milyen lehetőségeket rejt a Balaton-felvidéki kultúrtáj mint világörökségi várományos helyszín?

– Már a várományosi státus is komoly lehetőség, és ezzel párhuzamosan kötelezettséget is jelent. Kezelési tervet kell készíteni, amely meghatározza a tudatos építészeti arculat formálásának elemeit, és nemzeti szinten is akkreditálni kell a vállalásokat. Ez településmarketing-szempontból is előnyös. Több figyelmet vonzhat, akár több turistát is hozhat a régióba. A fejlesztések ne csak látványosak, hanem fenntarthatók és értékőrzők is legyenek.

– Van példa arra, hogy egy balatoni település tudatosan formálta építészeti arculatát?

– Igen, sok településen látható pozitív változás, különösen azóta, hogy törvényi szinten védjük a településképet. Régen ez ösztönösen működött, mindenki szebbet akart építeni, mint a szomszédja. Ma ezt a belső késztetést sokszor elhagytuk, pedig fontos lenne visszatalálni hozzá. Az épített környezet hatással van a hangulatunkra, az egészségünkre és meg kell ismét tanulnunk, hogy legyünk figyelemmel egymásra is.

– Vannak jó példák a közösségi összefogásra a balatoni régióban?

– Igen, Kapolcs kiváló példa. A Művészetek Völgye fesztivál köré épült közösségi összefogás évről évre megmutatja, mire képes egy település, egy térség, ha együttműködik. A helyiek csinosítják portáikat, közösségi tereket hoznak létre, amelyeket nem csak a fesztivál idején használnak. És a települések együttgondolkodása és együttműködése is látható eredményeket hozott. Ezt a mintát más települések is elkezdték átvenni. Megmutatják saját helyi értékeiket, amelyekkel előtérbe helyezik az egyediségüket. Ez nemcsak kulturális, hanem építészeti szempontból is fontos.

– Megfigyelhető-e valamely építészeti trend a Balaton térségében?

– Önálló balatoni építészeti trend nincs, de országos szinten vannak változások. A modern építészet dominanciája a kilencvenes évekig tartott, utána jött egy vegyes, külföldi hatásokat tükröző korszak, amelyek mellett egyediséget az organikus irányzat jelentett. Most viszont úgy érzem, hogy a tradicionális építészeti nyelvezet ismét kezd utat törni magának. Ez a ciklikusság mindig is jellemző volt az építészetben is. A Balatonon is megfigyelhető ez a visszatérés a tradicionális irányokhoz, főleg magánépítkezéseknél.

– Miért lenne fontos az egység a balatoni építészetben?

– Nem egységes stílusra kell törekedni, hanem közös gondolkodásra, szemléletre. A kohézió nem azt jelenti, hogy legyen minden épület egyforma, hanem hogy egy irányba, egy bizonyos módszer szerint gondolkodjunk, cselekedjünk. Az üdülőkörzet összeköt minket. Ha mintát tudunk adni, az másokat is ösztönözhet. A közös gondolkodás, a közös célok és a közösségi szemlélet az, ami valódi egységet teremthet az egyéni építkezések vonatkozásában is. A napokban sikerrel lezajlott első Balatoni Főépítészi Fórum is megerősített abban, hogy a balatoni építészet fejlesztése nem szimplán fontos és közös ügy, hanem szívügye is a területen dolgozó szakembereknek. A Balatoni Főépítészség székhelyének kiválasztása is tudatos, üzenetértékű döntés volt. Az 1938-ban épített modernista épület megmentésével, új funkcióval történő megtöltésével jól sikerült az építészet nyelvén is érvényre juttatni azokat a gondolatokat, amelyek alapján a munkánkat szeretnénk végezni. Szeretném a nyitottságot és a segítőkészséget megjeleníttetni. Ősszel megnyíló balatonfüredi irodánkba ezekkel az alapelvekkel várjuk a térség építészetéért dolgozó kollégákat és természetesen az itt élő, közösségükért tenni akarókat is. Leendő irodánk ajtaja mindig nyitva fog állni a fejlődést elősegítő, közös gondolkodásra vágyók előtt.