Együtt mi, magyarok

– Mi a 2010 óta eltelt idő legnagyobb nemzetpolitikai vívmánya?

– A Fidesz–KDNP már 2008–09-ben is jelezte: radikális váltást szeretne végrehajtani a nemzetpolitikában. Közvetlenül a 2010-es választások után az első dolgunk volt, hogy elfogadjuk a kettős állampolgárságról, pontosabb nevén az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényt. Így visszakaphatták magyar állampolgárságukat azok az idősebbek, akik a határok változása miatt elvesztették, de magyar állampolgárrá válhattak azok a fiatalabb generációk is, akik érzelmi okokból ragaszkodnak magyarságukhoz. Ha csak ezt az egy dolgot tettük volna az elmúlt évtizedben a nemzetpolitika terén, már azzal is bekerültünk volna a történelemkönyvekbe. Nagy öröm, hogy mára az 1,1 milliót is meghaladta azoknak a száma, akik megkapták a magyar állampolgárságot. Ez óriási erkölcsi és lelki elégtétel számukra, egyben az egyetlen reális válasz Trianonra.

– Belátták-e tévedésüket azok a hazai választók, akiket 2004 decemberében meg tudott téveszteni Gyurcsány Ferenc agitációja?

– Igen. Felmérések is bizonyítják, hogy az elmúlt évek munkájának köszönhetően sikerült megerősítenünk a nemzeti összetartozás érzését nemcsak a határon túli, hanem az anyaországi magyarokban is. Olyan módon és mértékben, amilyet az elmúlt száz évben soha nem sikerült elérni. Egyre többen büszkék a magyarságukra, a nyelvükre, a kultúrájukra. Új alaptörvényünk pontosan kijelölte a polgári kormány nemzetpolitikájának irányát. Elindultak azok a ma is futó programok, amelyek a határainkon túli magyarok szülőföldön való boldogulását segítik. Megtízszereztük a korábbi, 2009-ben nyújtott nemzetpolitikai célú támogatások összegét. A bölcsődétől a felsőoktatásig óvodák, iskolák építésével és fejlesztésével több mint 300 ezer gyerek számára tettük lehetővé a minőségi anyanyelvi oktatást. Közel ezer óvodát építettünk vagy újítottunk fel, emellett majd háromezer templomot, ebből 1600 külhoni templomot, egyházi épületet, egyházi közösségi teret újítottunk fel, illetve építettünk a Kárpát-medencében. Megerősítettük a külhoni magyarság intézményrendszerét. Szerintem azonban mindennél nagyobb eredmény, hogy ez utóbbival, azzal, hogy gondoskodunk közösségeinkről, hogy megtartóvá tettük szülőföldünket, meg tudtuk erősíteni az összmagyarság nemzeti érzését, az egymáshoz tartozás tudatát is.

– Igazából a határainkon túli magyarság szavazati jogának megadásán háborodott fel leginkább a balliberális ellenzék. Megijedtek volna a várható következményektől?

– Számíthattak rá, mert a szavazás joga elválaszthatatlan az állampolgárságtól. A baloldal ezt persze folyamatosan támadja. Nemrég világossá is tette, hogy hatalomra kerülése esetén elvenné a szavazati jogot a külhoniaktól. A baloldal miniszterelnök-jelöltje ebben is a gyurcsányi politikát követi, arról beszél, hogy a határon túliaknak elég lenne egy szószóló is a parlamentben, mint például az itt élő bolgároknak, görögöknek. Minderre válaszul azt mondanám, ez ismét a külhoni magyarok kirekesztését jelentené, nem a jogokat kell megvonni, hanem olyan cselekvő politikát folytatni, amely a határon túli magyarokhoz is szól.

– Időnként hallani még a jobboldalon is, hogy a kormány elsősorban a szomszédságunkban élő magyarokkal foglalkozik, ám kevésbé figyel a diaszpórában élő nemzettársainkra. Mi a valós helyzet?

– A diaszpóra magyarságának elismertségében, megbecsülésében is a 2010-es év hozott fordulópontot. Azelőtt ezekről a közösségekről gyakorlatilag nem is beszéltek a baloldali kormányok. 2011-ben létrejött a Magyar Diaszpóra Tanács, és kimondtuk, hogy büszkék vagyunk a diaszpórában élő magyarokra, mert szorgalmukkal, becsületességükkel helytállnak, és ma is a nemzet nagyköveteinek tekintjük őket, hiszen Magyarországot képviselik, a haza jó hírét öregbítik a világban. Az anyaország gondoskodását jelzi, hogy nemcsak számtalan programot indítottunk a diaszpóra számára, mint például a Kőrösi Csoma Sándor- vagy a Mikes Kelemen-programot, hanem külön pályázatot is hirdetünk minden évben, amelyben a diaszpórában működő magyar szervezetek és hétvégi magyar iskolák anyagi támogatáshoz juthatnak. Emellett szoros kapcsolatot ápolunk a világban működő mintegy 250 hétvégi magyar iskola mindegyikével, amelyek az erős magyar intézményrendszer részeként a magyarság megmaradásának biztosítékai.

– Azt hittük, elmúlt a 2004-es népszavazás keserű emléke, de a balliberális ellenzék most megint a határainkon túli magyarokra támad, mondván, ne szóljanak bele az anyaország életébe!

– Ez az elem sosem hiányzott a balliberálisok gondolkodásából. Más kérdés, hogy húsz éve voltak még hazafias érzelmű politikusok a baloldalon, például Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre, Géczi József Alajos, hogy csak néhányat említsek. A mai baloldalról ez már nem mondható el. A 2010-es években Gyurcsány Ferenc visszatért a politikai porondra, és maga alá gyűrte a teljes baloldalt. Ma mindent ő irányít a háttérből. Gyurcsánnyal együtt pedig visszatért a 2004. december 5-i gyalázatos nemzetárulás időszakának minden jellemzője is. Gondoljunk csak az MSZP-ből azóta kizárt Bangóné Borbély Ildikó vagy Szabó Tímea tavalyi parlamenti kirohanásaira, amikor a járvány elleni védekezéshez nyújtott maszkokat és védőeszközöket is sajnálták a külhoni magyaroktól. Jó, ha észben tartjuk, hogy a mostani baloldaltól semmi jóra nem számíthatunk. Miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter csodálkozik, hogy miért nem kívánatos személy Erdélyben, miután simán lemigránsozza a határon túli magyarokat, egy kategóriába sorolja őket az afrikai és közel-keleti bevándorlókkal, és ahogy a vidékieket, őket is sértegeti, csökönyös, megragadt embereknek nevezi, amiért a nemzeti oldalra szavaznak. A szavazati jog után szerintem a következő lépésük az lenne, hogy az állampolgárságot is megvonnák a külhoni magyaroktól.

– Lenne erre jogi lehetőségük egyáltalán?

– Nem, mert megnyerjük a választást áprilisban. Nyilván aki most a húszas évei elején jár, azt mondja, az elvétel skandaluma nem történhet meg, már a jogi akadályok miatt sem. De aki egy kicsit is idősebb, az tudja, hogy bármi megtörténhet. Amikor a baloldal hatalomra került 2002-ben, gyakorlatilag porig rombolta az addigi nemzetpolitikát. Ne legyen kétségünk afelől, hogy újra megtennék. Előbb adnának a migránsoknak jogokat és támogatásokat, mint az erdélyi magyaroknak.

– Szálka az ellenzék szemében a határainkon túl élő magyaroknak nyújtott oktatási és gazdasági támogatások rendszere is. Mert szerintük túlzó, felesleges és sértheti a szomszéd államok méltóságát.

– Még az első Orbán-kormány idején hoztuk létre a Szülőföldön magyarul című programunkat. Ez gyakorlatilag az általános iskolás gyerekek oktatási, nevelési támogatását jelentette. A programot azóta kiterjesztettük előbb az óvodásokra, majd tavaly a bölcsődésekre és a felsőfokú intézményekben tanulókra is. Kimondhatjuk tehát, hogy a bölcsődétől az egyetemi diplomáig támogatunk minden magyar gyereket, aki tanulmányait szülőföldjén, magyar nyelven folytatja. Segítjük a nemzeti alapon álló szervezeteket, intézményeket. 2015-től, az oktatási és kulturális támogatások mellett megindítottuk a gazdaságfejlesztési programokat is a határon túl. Először Vajdaságban, aztán Kárpátalján és fokozatosan a többi régióban is. A helyi viszonyokat jól ismerő, ottani gazdaságfejlesztési alapítványokon keresztül érkezik a támogatás a külhoni vállalkozókhoz. Ezekkel a programokkal azt szeretnénk elérni, hogy a magyarok szülőföldjükön maradjanak, ott vállalkozzanak, ott alapítsanak családot. 2016 óta több mint 3500 vállalkozásfejlesztési projekt megvalósításának szakmai, illetve anyagi támogatásához járultunk hozzá külhonban, megtartóvá tettük az ott élő magyarok számára szülőföldjüket.

– A kissé liberálissá lett szlovák kormány külügyminisztere kifogásolja Magyarország támogatási gyakorlatát. Szerinte ez beavatkozás.

– Az ilyen reakciók számomra mindig érthetetlenek, hiszen ezek a vállalkozások az adott országban adóznak, munkahelyet teremtenek nemzeti hovatartozástól függetlenül, és a nem magyar cégekkel való üzleti kapcsolataik segítik az ottani gazdasági rendszert, sőt sok esetben a határokon átnyúlva is erősítik Magyarország irányában a külgazdasági kapcsolatokat.

– Ez másutt is kényes kérdés?

– A gazdaságfejlesztési programok a szomszédos országok kormányaival egyeztetve zajlanak. Az a tapasztalatunk, hogy nem akadályozzák, nem is segítik, de legalább engedik a kezdeményezéseinket. Ez egy win-win helyzet. Nekik is jó, nekünk is jó. Ahol egy nemzeti kisebbség jól érzi magát, ott nem lehet szeparatizmusról beszélni. Igyekszünk mindig előrelépni egyet-egyet. Az anyagi mellett szakmai támogatást is nyújtunk és hálózatot építünk, mindezt a mentorprogramunk keretében. A mentor mindig egy erősebb, immár sikeres, tapasztalt vállalkozó, aki egy kezdő, frissen induló fiatalt segít. A mentorok is jól járnak, hiszen ez a kapcsolat kitűnő üzleti lehetőség számukra, mert újabb szereplőket vonhatnak be a saját érdekkörükbe.

– Átlépi-e ez a program a régiók határát?

– A mentorprogram keretében az egy régión belüli gazdasági szereplőket hozzuk össze. Amikor végeztünk a regionális hálózatok megszervezésével, akkor szeretnénk egységes Kárpát-medencei rendszerré alakítani ezt az egészet. Ez különben már a mentorprogramon kívül működik: évek óta fórumokat, találkozókat szervezünk a határon túli magyar vállalkozóknak, ahol összejöhetnek és kapcsolatot építhetnek. Vajdasági a felvidékivel, erdélyi a kárpátaljaival és így tovább. A Kárpát-medencére egységes gazdasági térként tekintünk, a magyar nyelv eleve összekapcsolja a szereplőit, megteremti az egymás iránti bizalmat.

– Háború van Ukrajnában… A Kárpátalján élő magyarok kapják a legtöbb támogatást?

– Az ottani magyar közösség áldozata egy nagyhatalmi harcnak. Valóban ez jelenleg a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrész az összes régió közül, így, bár a támogatásokat arányosan osztjuk el a területek között, Kárpátaljára igyekszünk kiemelten figyelni. 2015-ben e célból indítottuk el az úgynevezett szociális programcsomagot, amelynek keretében évi egyszeri bérkiegészítésben részesítjük a munkájukat magyar nyelven végző kárpátaljai értelmiségieket: orvosokat, tanárokat, művészeti szférában és médiában dolgozókat és számos más réteget. Nem túlzás azt mondani, hogy gyakorlatilag ez volt az a segítség, ami 2015-ben megakadályozta a kárpátaljai magyarság tömeges elvándorlását a szülőföldjéről.

– De most lehet, hogy valóban menekülni kényszerülnek?

– Némi nyugalomra ad okot, hogy Kárpátalját eddig nem érte katonai támadás. Bízzunk benne, hogy ez így is marad. Folyamatos a kapcsolatunk az ott élő magyarok vezetőivel és a főkonzulátusainkkal, akik teszik a dolgukat. Mellettük vagyunk, és amint eddig, úgy a jövőben is mindenben számíthatnak Magyarországra. Mielőbb álljon helyre a béke, mindenkinek ez az érdeke.

– A kárpátaljai magyar férfiakat is behívhatják az ukrán hadseregbe, kikerülhetnek a harci övezetekbe. Mit tehet a magyar kormány a menekültek fogadásán kívül?

– Annyit, hogy európai uniós és NATO-szövetségeseivel együtt elítéli Oroszország katonai fellépését. Aggódunk Ukrajna sorsáért, de a háború nem megoldás. Ki kell maradnunk ebből a konfliktusból. Számunkra a magyar emberek biztonsága a legfontosabb, éljenek bárhol. Épp ezért óriási felelőtlenség az a baloldali kijelentés, hogy hazánk küldjön katonákat és fegyvereket Ukrajnába. Elképesztő, hogy a baloldal egy ilyen szintű válsághelyzetben is csak a saját hatalmi érdekeire koncentrál, és képes lenne akár háborús konfliktusba is sodorni Magyarországot.

– Többször is lehetett már hallani, hogy Horvátországban a legerőteljesebb a magyarok asszimilációja. Mit lehet ez ellen tenni?

– Én nem így látom. Az elmúlt időszakban a horvátországi magyarság jelentősen megerősödött. Ma az egyik legjobban megszervezett külhoni közösség. Ami e tekintetben és általában véve a legfontosabb, az az erős Magyarország, amire a határon túliak felnéznek. Ez a jó nemzetpolitika alapja. Egy identitásában, kultúrájában és gazdasági tevékenységében sikeres, látványosan fejlődő anyaország spirituális értelemben is nagyon inspiráló, és büszkeségre ad okot. Ami bennünket illet: a legfontosabb tennivalónk, hogy erősítsük a határokon túli magyarok politikai intézményrendszerét. Ha az gyengül, akkor gyengül minden más is. Az egységes, erős magyar politikai érdekképviseletet támogatjuk minden régióban. Örömre ad okot, hogy ezen a téren az utóbbi időben egyre jobban állunk. Hátradőlni azonban nem szabad: a nemzetpolitikában 2022 a cselekvő nemzet éve. Eredményeinket az elmúlt évtizedben közösen értük el és csak együtt, egységesen, cselekvő nemzetként tudjuk megvédeni. Ezért ezúton is arra kérek minden külhoni magyart, hogy éljen szavazati jogával és vegyen részt az április 3-i magyarországi választásokon, hogy a magyar országgyűlés a jövőben is nemzetgyűlés maradhasson, és ne térhessen vissza a Gyurcsány-korszak, amikor a baloldal megosztotta és legyengítette a nemzetet.