A Csíkszék és Háromszék határán található festői Tusnádfürdőre évről évre többen látogatnak el a Pro Minoritate Alapítvány, az Erdélyi Gondolat Egyesület és más társult szervezetek által rendezett, a közeli Bálványosról átköltözött júliusi szabadegyetem idején. Idén minden korábbinál több magyarországi jött el a táborba, bizonyítandó a magyar összetartozást. Sokuk, szemmel láthatóan, életében először járt ezen a vidéken, s ez időnként megmosolyogtató jeleneteket eredményezett. A jó szándék azonban mindenképpen értékelendő.

A tábor mottója idén ez volt: „Összetartozunk?”. Így, kérdőjellel. Mint Németh Zsolt, a Pro Minoritate Alapítvány egyik kezdeményezője, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke nyitóbeszédében kifejtette, a kérdőjel a december ötödikei népszavazás, az Európai Unió válsága és a román kormányválság miatt vált szükségessé.

Természetesen idén is kiemelt téma volt az erdélyi magyar autonómiatörekvések ügye. Ezzel kapcsolatban Toró T. Tibor parlamenti képviselő úgy vélte, kedvező az európai és a romániai belpolitikai légkör, ám a megmaradásra kidolgozott stratégiák már nem elégségesek, azokat újra kell gondolni, ki kell bővíteni. A tábor külföldi vendégei ezúttal határozott támogatásukról biztosították az erdélyi magyarságot, Michl Ebner, az Európai Parlament dél-tiroli képviselője például kijelentette: „Magammal viszem az önök problémáit, és Strasbourgban, Brüsszelben a legjobb tudásom szerint képviselem azokat”. Ezzel hatalmas tapsot váltott ki a politikus, aki úgy vélte, Székelyföldnek nem kell húsz évet várni az autonómiára, amennyit Dél-Tirolnak kellett, ugyanis a nemzetközi jog sokat alakult azóta, a fogalmak egyértelműbbek lettek.

Ebner szerint három tényező szükségeltetik az önrendelkezéshez: az érintett kisebbségi közösség világosan artikulált akarata, az anyaországhoz fűződő harmonikus viszony és a nemzetközi politikai támogatás.

Elisabeth Nauclér, a Finnországhoz tartozó, svédek lakta Aland-szigetek adminisztrációjának vezetője úgy vélekedett, a kisebbségnek több jogot kell kérnie, mint amennyit megkaphat, hiszen abból lehet alkudni.

Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke az önrendelkezés kapcsán arra emlékeztetett, hogy Nyugat-Európában megerősödtek, stabilizálódtak azok az államok, amelyek kisebbségeiket az autonómia megadásával megfelelően integrálni tudták.

Gál Kinga fideszes EP-képviselő kijelentette, az Európai Unió nem megoldás, csupán lehetőség. Mint kifejtette, az EU-nak nincs általánosan elfogadott normatívája a kisebbségvédelemre vonatkozóan.

Ezzel kapcsolatban Németh Zsolt úgy vélte, tisztában kell lennünk azzal, milyen Romániát és milyen Magyarországot akarunk, s meg kell találni a módját, hogy ez miként kapcsolható az Európai Unió adta lehetőségekhez. Németh Zsolt kitért a kettős állampolgárság kérdésére is. Vélekedése szerint a téma ismét napirendre tűzhető, hiszen sem jogi, sem politikai akadályai nincsenek ennek az intézménynek az Európai Unióban. Csupán azt kell kidolgozni, hogy mely jogok kötődnek az állampolgársághoz, s melyek az állandó magyarországi lakcímhez.

A magyar-magyar egyetértés kapcsán kisebb vita alakult ki, amikor Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester hangot adott abbéli vélekedésének, hogy a székelység külön nemzet, amelynek magyar az anyanyelve. E kijelentés nem aratott nagy sikert, a közönség soraiból többen felháborodásuknak adtak hangot, s Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere is leszögezte, a székelység az egységes magyar nemzet szerves része.

A táborban a média kérdéseiről is szó esett, a közönség meghallgathatta többek között Bencsik András véleményét a hazai sajtó állapotáról. Lapunk főszerkesztője úgy vélte, korunk létmodelljében minden a tulajdonláson múlik, s az érdekek összeadódása, hatványozódása korrupcióhoz vezethet. Épp ezért Bencsik András szerint társadalmi kontrollra és sokszínűségre van szükség. Mint kifejtette, ma egy irányzat dominál a sajtóban, s ez egészségtelen. A sokszínűségre azért van szükség, mert a média tájékoztatja a polgárokat, s ha egyoldalúan közelíti meg a problémákat, akkor abból nem lesz hiteles tájékoztatás.

A tábor egyik fő „attrakciója” Markó Béla és Tőkés László vitája volt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, a Királyhágó-melléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke évek óta nem szerepeltek közösen a nyilvánosság előtt, viszont éles ellentéteik voltak, így felfokozott érdeklődés előzte meg beszélgetésüket. Markó, mint korábban is, az egység és a parlamenti jelenlét fontosságáról beszélt, s az RMDSZ nyitottságát hangsúlyozta. Úgy vélte, egymás oldalán kell állni, mert ez a magyar érdek.

Tőkés László azonban úgy látta, az RMDSZ jelenlegi állapotában elképzelhetetlen az összefogás az utódkommunista Szociáldemokrata Párttal való négyéves együttműködés és a múlttal való szembenézés elmulasztása miatt. A Markó által említett egymás oldalán állás kapcsán föltette a kérdést, miként fordulhatott elő, hogy az RMDSZ Szász Jenő és az általa vezetett Magyar Polgári Szövetség ellen lépett föl, s odaállt Adrian Nastase és a posztkommunista párt mellé. A püspök hangsúlyozta, hogy számára időnként úgy tűnik, mintha az RMDSZ politikusai magyarul beszélő román politikusok volnának. Példaként említette azokat a politikusokat, akik az asszimilációhoz vezető német-francia megbékélési modellt dicsérték.

A tábor vendége volt a zárónapon Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke, akit Szilágyi Zsolt a nemzet miniszterelnökeként konferált be. Orbán szerint a területi, regionális közösségekre épülő új világ, a decentralizáció, a tettrekészség jelenti a korszellemet. Ez esélyeket kínál a magyarság számára. A sikeres jövőhöz mindössze szemléletváltásra van szükség, elsősorban az anyaországban. Orbán Viktor szerint ez azt jelenti, hogy nem az elszakított magyarok segélyezését kell célnak tekinteni, hanem a nemzetegyesítést, s nem tehernek, hanem lehetőségnek, befektetésnek kell látni a Magyarország határain kívül élő magyarokat. Orbán Széchenyit idézte, aki szerint az angolok a szegénységtől, a franciák a nevetségességtől, a spanyolok az ördögtől, az oroszok a cártól, a magyarok pedig az elfajult és hűtlenné vált magyartól félnek a legjobban. Mint mondta, a huszadik században megjelent a modern baloldal, amely rendszeresen rárontott saját nemzetére. „Ennek talán nem genetikai, de történelmi okai vannak” – jelentette ki. Ugyanakkor hozzátette, Magyarországnak szüksége volna egy valódi, nemzeti baloldalra.

A nemzetpolitika egyik fontos tényezője a gazdaságpolitika. Erről szólva Orbán Viktor úgy vélte, a helyes gazdaságpolitika legfőbb akadálya, hogy az országvezetés nem néz szembe a valós tényekkel. A Fidesz-MPSZ elnöke szerint szemléletváltásra van szükség ezen a téren is, világosan kell látni, hogy nem szabad olyan gazdaságpolitikát folytatni, amely az egyénre épül, hanem olyanra van szükség, amely közösségben gondolkodik. Ehhez pedig erős nemzettudatra van szükség, szögezte le, s hozzátette, a Kárpát-medencei magyarság vagy együtt emelkedik föl, vagy sehogy sem.

A kettős állampolgárságról szólva Orbán leszögezte, a téma Románia EU-csatlakozása után sem kerülhet le a napirendről. Úgy vélte, ehhez vagy kétharmados parlamenti többséget kell szerezni, vagy rá kell szorítani a parlamentet, hogy lépjen túl a korábbi vitákon, mint ahogy a státustörvény esetében is történt.

Az egyhetes tábor résztvevői a politikai fejtágítók mellett könnyedebb programokon is részt vehettek. Az esti koncertek során fellépett többek között a TransylMania, a Kormorán, a Zanzibár, a látványban is lenyűgöző színpadi produkciót nyújtó Nox, a Ghymes, de az autentikus magyar népzene kedvelői is mulathattak a Szászcsávási Cigányzenekar vagy a Palló együttes muzsikájára. Idén is volt borsátor, ahol egyre többen és többen vettek részt a kóstolókon. A Borbély Zsolt Attila politológus, közíró, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jegyzője által szervezett sorozatban a borok mellett a szarvasgombáról is szó esett, s jeles magyarországi és határon túli borászok alkotásaival találkozhattak az érdeklődők. Eljött Hernyák László Etyekről, Jásdi István Csopakról, Tóth Sándor a Balaton-felvidékről, Pók Tamás Egerből, Tiffán Zsolt és Jekl Béla Villányból, Demeter Ervin Tokajból. Érkeztek borok a határon túlról is, az érdeklődők megízlelhették Maurer Oszkár egyik igen szép borát a Délvidékről, Drozdik József alkotásait a Felvidékről, Robert Wenzel nedűit a ruszti borvidékről (utóbbi két mester műveit Geönczeöl Attila borász mutatta be), eljött Balla Géza Arad-Hegyaljáról, és személyesen tisztelte meg jelenlétével az érdeklődőket Csávossy György, az erdélyi borászat doyenje.

Az előadásokból és a sokszor éjszakába nyúló, nem hivatalos beszélgetésekből világosan kiderült, hogy az idei tusnádfürdői tábor mottója mögött görbülő kérdőjel mégiscsak kiegyenesedett és felkiáltójellé nemesült. Egyértelművé vált ismét, hogy összetartozunk.