– Hogyan sikerült a községnek feldolgoznia a tragédiát, és milyen most a hangulat?

– Nem sikerült még feldolgozni, a hangulat feszült és várakozással teli. Mindenki nagyon szeretné, ha a bűnelkövetők személyére minél hamarabb fény derülne. Lényeges lenne, hogy a rendőrség eredményeket tudjon felmutatni, mivel konkrétumokról eddig nem értesültünk.

– Véleménye szerint minek köszönhető, hogy ilyen nagy számban voltak jelen a fáklyás megemlékezésen?

– A baloldali, liberális médiában vannak olyan emberek, akik megpróbálják ezt az egészet úgy beállítani, mintha ez egy romák elleni demonstráció lett volna, ezzel szemben mindenhol azt hangsúlyozom, hogy ez a rendezvény az elviselhetetlen közbiztonsági állapotok miatt született meg. Mi nem kizárólag a kislány halála miatt gyűltünk össze, az már az utolsó csepp volt a pohárban. Az elmúlt hónapok, sőt évek eseményei itt, Kiskunlacházán azok, amelyek komoly aggodalomra adnak okot és ezek egy részéhez köthetőek bizonyos etnikai csoportok.

– Igaz, hogy a demonstrációt megelőzően több cigány vezető is meglátogatta önt?

– A megemlékezés előtt pár órával volt egy megbeszélés, amelyen Kolompár Orbán és Száva Vince is próbálta kissé más irányba vinni a dolgokat. A céljuk az volt, hogy ne vonuljunk fel. Annak ellenére, hogy nem ismerték a beszédem tartalmát, próbálták elérni, hogy egy könnyed, semmitmondó szöveget adjak elő, amelyben kijelentem, hogy a bűntény elkövetői nem cigány származásúak voltak. Erre azt válaszoltam, hogy amit leírtam, azt elő kívánom adni, hiszen a mai napig nem tudom, kik voltak az elkövetők, ezáltal azt sem tudhatom, hogy milyen származásúak.

– Ön szerint miként lehet, hogy a rendőrség nem tűzött ki nyomravezetői díjat, miközben hivatalos állásfoglalása szerint az ügyben nincsenek gyanúsítottai?

– Amikor az eset napvilágra került, a rendőrségtől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy rengeteg nyom van, ezért gyorsan meg fogják találni az elkövetőket. Ehhez képest jelenlegi állításuk szerint még gyanúsítotti kör sincs, azt állítják, hogy semmilyen lényegi információval nem rendelkeznek. Sajnos úgy érzem, hogy bizonyos körök a történtekből politikai kérdést akarnak formálni, ezáltal megakadályozni, hogy az elkövetők személye minél hamarabb napvilágra kerüljön. Attól tartok, hogy a rendőrségre is nyomás nehezedik, minek okán nem tud olyan módon eljárni, ahogyan az elvárható lenne. A tragédia kivizsgálásában egyre inkább a politika jut szerephez, mintsem az igazságszolgáltatás. Az elmúlt néhány esztendőben látható, hogy a bűnesetek kivizsgálása során nem maga a bűncselekmény, hanem az elkövető személye lett a meghatározó.

– Milyennek látja ma a magyarországi falvak közbiztonságát?

– Szerintem a vidéki embereknek teljesen más az álláspontja, mint amit hivatalosan képviselnek. Amint azt a beszédemben is említettem, nekünk abból van elegünk, ami az elmúlt években Kiskunlacházán zajlik, illetve ami köthető a helyi romák egy csoportjához. Meg kell kérdezni a helyi embereket, hogy ők mit látnak. Egyes híradásokban már egyértelműen minősítették, hogy kik is azok, akiktől félnek. Ez a probléma jelen van, tehát nem lehet azt állítani, hogy nincs.

– A tragédiát követően számos kijelentés látott napvilágot, köztük olyanok, amelyekben a kislányt, illetve a családot is felelőssé teszik a bekövetkezett tragédiáért. Láthatóan morál és részvét nélkül ítélkeznek. Önnek mi a meglátása ennek kapcsán?

– Nagyon szomorúnak tartom azt, hogy egyesek nem azzal foglalkoznak, milyen szörnyű bűncselekmény történt, hanem próbálják ártatlan emberek felelősségét hangsúlyozni ebben a kérdésben. Lehet, hogy egy 14 éves lánynak nincsen helye hajnalban az utcán, azonban ez nem jelenti azt, hogy meg kell ölni és meg kell erőszakolni. Itt nem az életkor a kérdés, hanem az, hogy az ember biztonságban lehet-e az utcán, vagy sem?

– Mi lehet a megoldás?

– Azt tapasztalom, hogy az egész település egybeforrt az eseményeket követően és támogat a munkámban. Számtalan pozitív visszajelzést kapok, az emberek változást akarnak. Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzet megváltoztatásához hiteles, megbízható cigány vezetőkre van szükség, akik képesek a többségi roma társadalomra is hatni, és rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek arra irányulnak, hogy megoldják azt a feszültséget, ami országszerte tapasztalható. Ameddig ezek a vezetők a saját roma társadalmukat egyfajta megélhetési eszközként használják föl pozíciók megszerzésére, illetve az állami pénzek lehívására, addig ezek az állapotok nem fognak javulni.

Balázs Tibor Balázs