„Elégetem az egészet” – veszélybe került a Zászlómúzeum
Helyreigazítás
A 2021. február 23. napján „»Elégetem az egészet« – veszélybe került a Zászlómúzeum” címmel megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy Pikó András egyik első intézkedése az volt, hogy a saját fizetését egymillió forintra emelje. A valóság ezzel szemben az, hogy a kötelező törvényi előírás értelmében a polgármesteri illetményről, költségtérítésről nem a polgármester, hanem a képviselő testület dönt az alakuló ülésen, de legkésőbb az alakuló ülés utáni első ülésen. A polgármester ennélfogva a saját fizetésének megállapítására nem jogosult. A polgármesternek járó illetmény és költségtérítés összege szintén törvényi úton került rögzítésre, amely összeg kötött, tehát azt sem a polgármester, sem a képviselő-testület nem emelte meg, mert erre nem is volt jogosult. Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy Pikó András letiltotta a józsefvárosi újságban a Zászlómúzeum búcsúcikkének megjelenését.
A magyar kultúra napjához közeledvén január 16-án Pikó András, Józsefváros polgármestere először Facebook-oldalán, később pedig a televízióban jelentette be, hogy a kerület anyagi helyzete miatt bezár három, egyébként általa is értékesnek tartott kulturális intézmény. Többek között a Zászlómúzeum sem lesz látogatható a maga világon egyedülálló gyűjteményével.
A nagy múltú és szebb napokra érdemes Józsefváros élére a klubrádiós Reggeli gyorssal befutó Pikó András 2019 ősze óta minden különösebb jeladás, magyarázat és vezetői tisztesség nélkül, totális polgármesteri önkénnyel irányítja közel 80 ezer lelkes kerületét. Legutóbbi kegyetlenkedéséről sem írt vagy üzent senkinek semmit, esetünkben még az érintett vén zászlótartó Balogh László múzeumigazgatónak sem, aki negyedszázada hozta létre a világ első és máig egyetlen 6500 darabos zászló-, térkép- és éremgyűjteményét a hozzá kapcsolódó nemzetközi hírű, 17 ezer darabos levelezéssel együtt. Korábban még Józsefvárosért kitüntetést kapott érte, Pikótól viszont most útilaput.
– Jelét sem láttam annak, hogy fel akarja számolni, már csak azért sem, mert Pikó polgármester úr egyszer sem járt a múzeumban, ahogy dr. Gőz Gabriella sem, akinek mint a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. igazgatójának szóban kellett közölnie velem, hogy utcára tesznek – mondja könnyeivel küszködve Balogh László, akinek 1995 óta élete értelmét jelenti páratlan hivatása. – Nem tudom, mi lesz velem, mi lesz a felbecsülhetetlen értékű anyaggal, a hátamon nem hordhatom el innen, de nem is lenne hová.
Régi vágású ember lévén azért szeretett volna dr. Gőzön kívül a liberális, humánus és mélyen demokrata, klubrádiós Pikó szemébe is belenézni, vajon miért alázza meg és rúgja ki nyugdíjaskorára. Vezetői tisztesség és gerincesség helyett azonban Pikó inkább a gyávaságot választotta, és január 21-én maga helyett dr. Erőss Gábor alpolgármestert küldte magyarázkodni. Dr. Erőss elárulta Balogh Lászlónak, hogy mindennek Orbán Viktor az oka, aki elveszi a pénzt az önkormányzatoktól, ezért kénytelenek az igazgató munkaviszonyát is megszüntetni, de majd próbál segíteni, ha az anyagiak engedik.
Néhány nap múlva azonban kiderült, hogy mindenki hazudott és azóta is folyamatosan hazudik a jövőt illetően. A gyűjteményéért küzdő Balogh László ugyanis telefonon elérte Demszky Gábor egykori SZDSZ-es helyettesét, a Gyurcsány-panoptikum egyik díszpéldányát, Atkári Jánost, aki manapság Pikó mindenható tanácsadója.
– Atkári nem kertelt – mondja a február 2-i telefonbeszélgetésükre utalva Balogh László. – Őszintén közölte velem, hogy ő már január elején azt javasolta Pikónak, hogy a múzeumot egyszerűen be kell zárni.
Vagyis a polgármester már január elején igent mondott Atkárinak a múzeum bezárására, de az ellenkezőjét nyilatkozták.
A feltűnően szemetes, a kutyaürüléktől meg a pénzt és cigarettát kéregetőktől taszító józsefvárosi Nap utca pincéjének ajtaja fölött figyelmeztető felirat: „Vigyázat! Lépcső!” Behúzott nyakkal araszolok lefelé, nem tudom, létezhet-e másutt a világon olyan múzeum, amelyik abban is egyedülálló, hogy egy 200 négyzetméteres ablaktalan, nedves és dohos szuterénban fogadja 25 éve a látogatók százait.
– Iskoláskorom óta megrögzött zászlóbolond vagyok; amikor 1990-ben gondnoknak felvettek ide a Józsefvárosba, azonnal felajánlottam az önkormányzatnak, ha kapok egy helyet, az akkor már 1500 darabos gyűjteményemből világraszóló kiállítást nyithat a kerület – emlékezik vissza Balogh László, aki mióta a Nap utcai szuterént, ami előtte asztalosüzem volt, megkapta múzeumnak, a földkerekség egyik legboldogabb emberének tartotta magát. Egész az utóbbi hetekig.
Mikor kérdem tőle, hogy a csudába szerzett be ennyi lobogót, hiszen a mi gyerekkorunkban már azért is becsöngetett a rendőr, ha magyar zászlót mertünk az ablakba kitenni, egy csaknem negyven évvel ezelőtti eseményt idéz, amikor egy katonai puccs során Felső-Volta nevét Burkina Fasóra keresztelték át, és zászlót is változtattak. Az újat a televízió híradójában látott képek alapján gyorsan lerajzolta, majd elvitte a Kartográfiai Vállalathoz, ahonnan azzal küldték el, hogy új zászló csak akkor kerülhet be a magyar atlaszokba, ha az MSZMP Külügyi Osztálya engedélyezi és utasításba adja.
– Toll a fületekbe, gondoltam magamban, és vásároltam igényesebb levélpapírt meg angol, francia, spanyol szótárat, és először tíz ország vezetőinek küldtem kézzel írott leveleket, amelyekben szépen kértem, küldjék el nekem, szenvedélyes magyar gyűjtőnek nemzeti zászlójukat, szimbólumaikat. Csodálkozásomra a pesti lakáscímemre tízből öt kormányfő, köztük Burkina Faso akkori vezetője, Campoaré tábornok is feladta a csomagot. Így kezdődött – emlékezik vissza az elcsapott igazgató, aki napjainkig levelek ezreit adta postára és válaszküldemények sokaságát kapta kézhez, bennük uralkodóktól, elnököktől, miniszterektől érkezett zászlókkal, tárgyakkal és fényképekkel.
Találomra leemel egy dossziét a polcról, és miután kinyitja, a mozambiki király meg a felesége mosolyog ránk az üdvözlőkártyáról. Az ilyen páratlan értékű dokumentumokból legalább tíz folyóméternyi sorakozik a pince salgópolcain.
A vén zászlótartó napszint alatti birodalmában a világ összes országa békésen megfér egymással. A dohos szagú, rejtett illatosítókkal meg páraelszívókkal felszerelt kiállítótérben lobogók százai sorakoznak padlón, falon, fűtéscsöveken. Béke van köztük, szinte összeér a tibeti, a kínai meg a tajvani, nem úgy, mint a valóságban, de az azerit, a grúzt meg az örményt is egy kupacban látni: „Itt nincsen háború, nincsen politika” – mondja büszkén a zászlók ura.
A pince két helyisége közül a kisebb eddig a nagyvilág több mint 40 országát bemutató tárlatnak adott helyet, amelyeket sokszor nagykövetek, kulturális vezetők vagy miniszterek nyitottak meg idelent, az ablaktalan szuterénban, mert a zászló a legtöbb nemzet életében nemcsak egy bot és egy darab vászon, de szent szimbólum.
A múzeumot és vezetőjét eddig számos ország kormánya, királya, miniszterelnöke, szenátusa tüntette ki oklevelekkel, érmekkel, díjakkal, és elnyerte már az Afrika barátja megtisztelő címet is. Térképek, dedikált fotók sorjáznak a falakon, például Merkeltől, Clintontól, Barack Obamától, a vitrinben pedig ezüstkanál Fidel Castrótól, emlékérem Borisz Jelcintől, dedikált könyv Moammer Kadhafitól vagy éppen Indira Gandhitól. De mit ér a legnagyobbak elismerése is egy Atkári–Pikó-féle ukázzal szemben? Semmit. Az sem, amikor Balogh László elcsukló hangon mondja: „Nekem az életem, amit itt lát.”
A zászlómúzeum idei költségvetése a nyolcmillió forintot sem éri el egy sokmilliárdos kerületben. Az igazgató úr fizetése mindössze nettó 160 ezer forint. Összehasonlításul, a DK-s Kálmán Olga szimpla tanácsadásért egymilliót kasszíroz havonta Karácsony Gergelytől, de alig kevesebbet a ferencvárosi volt SZDSZ-es polgármester Gegesy Ferenc is Baranyi Krisztinától, sőt Karácsony egyik névtelenségbe burkolózó osztályvezetője 7,2 milliós jutalmat vihetett haza tavaly a fizetésén felül. Pikó András egyik első intézkedése az volt, hogy a saját fizetését egymillió forintra emelje. Ezt nyilván össze kellett spórolni. A zászlómúzeumot feláldozták, és máris megtakarítottak havi 160 ezret. Még nyolc ilyen intézményt kell megszüntetni, és a jóságos Pikó fizetése máris rendben van.
– Az elmúlt 25 év alatt egyetlen polgármesterrel sem támadt konfliktusom, mert politikával sohasem foglalkoztunk, csak a világ összes országa zászlajának, szimbólumainak ismeretterjesztő népszerűsítésével, párhuzamosan a magyar települések jelképeinek és sajátosságainak a bemutatásával.
Balogh László önkormányzatokhoz fordult, kérve, segítsenek. Vegyék át a gyűjteményt. Hiába.
– Odáig jutottunk, hogy szerettek volna a józsefvárosi újságban búcsúcikket írni rólunk, de Pikó letiltotta. Elkezdtem gyűjteni a banánosládákat, hiszen csak a 6500 zászló kiterített hossza több mint tíz kilométer. Tőlünk, a Corvin köztől a Parlamenten át elérne a Vérmezőig.
– És most mi lesz?
– Hogy mihez kezdek, ha nem kellünk senkinek? Hát nem is tudom. Vagy elásom, vagy elégetem az egészet magammal együtt.