A Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) igazgatósága múlt héten feljelentést tett a Nemzeti Nyomozó Irodánál különösen nagy kárt okozó hűtlen kezelés gyanújával ismeretlen tettes ellen, miután a cég felügyelőbizottsága úgy vélte, a vállalat korábbi vezetése idején olyan kétes pénzügyi manőverek történtek, melyek tekintetében – a zrt. hivatalos közleménye szerint – „a kompetencia – szabályok megsértésén túl egyes ügyleteknél felmerülhet a büntető törvénykönyvi tényállások megvalósulásának a gyanúja is.” A közzétett állásfoglalás szerint „a Társaság jelenlegi Igazgatósága és ügyvezetése mindent megtett az ügyek feltárása, a károk mérséklése és a jövőbeli hasonló esetek előfordulásának megakadályozása érdekében. (…) A döntéssel elérhető közelségbe került, hogy a cégcsoport véglegesen lezárja a cég gazdálkodását és megítélését is hátrányosan érintő ügyleteket.”

Mi is történt az állami tulajdonú energetikai cégnél? Amikor Mártha Imrét tavaly júniusban vezérigazgatónak nevezték ki, az ilyen esetekben megszokott módon afféle leltárba kezdett és – a felügyelő bizottság és független szakértők vizsgálódása nyomán – azt tapasztalta, hogy a 2006 és 2008 eleje között megkötött szerződések egy részénél a korábbi vezérigazgató, Kocsis István a szervezeti szabályokat felrúgva Molnár László gazdasági vezérigazgató-helyettessel együtt hol többmilliós, hol pedig többmilliárdos összegeket utalt át homályos tulajdonosi szerkezetű offshore cégeknek különböző bizonytalan energetikai és egyéb projektekre (meglepő módon még szállodavásárlásra is), melyek szakmai és tulajdonosi hátteréről vajmi keveset lehet tudni, ezért a „befektetés” visszatérülése legalábbis kétséges.

Mint alább látható, az MVM bizony sokat bukott ezeken a hazárdjátékokon.

Vértesi trükkök

Ha energiabiznisz, akkor rendre felbukkan Kapolyi László, a szociáldemokrata színekben tündöklő milliárdos nagyvállalkozó és országgyűlési képviselő, a kommunizmus idején visszafordíthatatlan természetkárosítást eredményező eocénprogram atyja. Így történt az előző MVM-vezetés aggályos ügyletei esetében is. Tavaly márciusban az MVM a többségi tulajdonában álló Kárpát Energo Zrt.-n keresztül 55,3 millió eurót (15 milliárd forintot) utalt át résztulajdonostársának, a System Consulting Zrt.-nek (melynek részvényei 84 százalékát Kapolyi birtokolja) egy vásárosnaményi gázerőmű-építésre. Két hónappal később a Kárpát Energo 32,55 millió eurót (vagyis nagyjából 9 milliárd forintot) utalt át a Power Investments International II. S.A.R.L. nevű luxemburgi offshore cégnek befektetési kölcsönként, ami ilyen konstrukcióban nem szokás. Ám ezután jött a meglepő fordulat, a Power Investments ugyanis 1,724 millió eurót fizetett az MVM-nek a Vértesi Erőmű vételárának részlete címén. Ez azonban meglehetősen érdekes, hiszen a Vértesi Erőművet Kapolyi szándékozott megvásárolni, s így a System Consultingnak kellett volna a zsebébe nyúlni. Vagyis fennáll a gyanú, hogy Kapolyi az MVM-től származó vásárosnaményi erőműhitelből fizette ki az MVM-től megvásárolni szándékozott másik erőmű részletét. Végül aztán – talán a botrány hatására – Kapolyi elállt a Vértesi Erőmű megvásárlásától, s a Power Investments által az MVM-től felvett kölcsön fedezeteként felajánlotta a már megfizetett vételárrészletet, a System Consultingnak tulajdonrészét a Kárpát Energóban, illetve a Kárpát Energóval szembeni követeléseit.

Csakhogy az MVM felügyelőbizottsága által lefolytatott vizsgálódás szerint még ez sem fedezi a teljes veszteséget. Amit az is növelt, hogy Kapolyi László anyagi okokra hivatkozva bejelentette, a System Consulting nem tudja átvenni a Vértesi Erőműtől 2009-re megrendelt 250 megawatt áramot. Ez azért nagy érvágás, mert az erőmű saját kapacitásából csupán 40 megawattot tudott e célra lekötni, a maradékra tizenegy áramkereskedővel kötött szerződést. Az üzlet befuccsolása miatt ezek a kereskedők 20 milliárd forintra perlik a Vértesi Erőművet, vagyis – végső soron – annak tulajdonosát, az MVM-et.

Összehasonlításképp érdemes tudni, hogy ez a kárigény bőven meghaladja a nem egészen 10 milliárd forint jegyzett tőkéjű és rendre veszteséget termelő Vértesi Erőmű teljes vagyonát, vagyis a tét nem kicsi. További csavar a történetben, hogy a Vértesi Erőmű mindezt nem tudja behajtani a System Consultingon, merthogy a megrendelésről megdöbbentő módon nem készült írott szerződés, sőt arról maga az MVM sem tudott. Ezek után semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy januárban rendkívüli közgyűlés tette lapátra a Vértesi Erőmű Zrt. igazgatótanácsát, s az is logikus, hogy ez ügyben is büntetőfeljelentések történtek.

Nádi lidércek

Ugyancsak komoly kár érte az MVM-et a bátonyterenyei energianád-projekt kapcsán. Ez a közismert vízparti növény nagyobb, erőteljesebb válfaja, igen bőtermő, s alkalmas biomassza előállítására. Ennek nyarán a megújuló energiaforrásokkal és a biomasszával foglalatoskodó Nád MPS-H Kft., mely igen büszke a saját maga által nemesített Mischantus Sinensis „Tatai” fajtanévre hallgató energianádra. A cég tárgyalásokat kezdett az MVM-mel az együttműködésről, s addig jutottak, hogy az MVM tulajdonában álló Paksi Atomerőmű a vele szerződéses kapcsolatban lévő szlovák Vúje a.s. nevű cégen keresztül 33 százalékos részesedést vásárolt a Nád MPS-H Kft.-ben, amit továbbadott az Aquifex Limited nevű ciprusi offshore cégnek, s végül e társaságon keresztül nyújtottak 3 millió eurós kölcsönt a vállalkozás beindításához. A láncolat végén, azaz a pénz forrásvidékén az MVM állt, hiszen összesen 6,35 millió eurót utalt át az említett ciprusi cég által a bécsi Meinl Bankban vezetett két számlára, a vonatkozó szerződés értelmében azzal a céllal, hogy az Aquifex Limited azt energiapiaci befektetésekre használja. Ami magánvállalkozás esetében rendjén is van, csakhogy itt az adófizetők által finanszírozott magyar állami költségvetésből származó összeggel hazardíroztak.

Tehát áttételesen az MVM-től származott az a 3 millió euró, amiből mikroszaporító üzem építésébe fogtak Bátonyterenyén, ám az MVM hamarosan kihomorított a vállalkozásból, s így a további finanszírozás megszakadt. Az MVM hivatalosan azzal indokolta a kiszállást, hogy alaposabb tanulmányozás után túl kockázatosnak ítélték azt. Ez akár így is lehetett, de akkor is tény, hogy 3 millió euró folyt ki egy ciprusi offshore cégen keresztül egy végül meg nem valósult beruházásba. Emellett a Nád MPS-H Kft. 23 milliárd forintos kártérítést követel az MVM-től a befuccsolt üzlet okozta veszteség miatt.

Az elszállt szálloda

Ahogy mondani szokás, a mai világban több lábon kell állni. Így cselekedett az MVM is, amikor tavaly év elején 4,3 millió eurós (1,1 milliárd forint) kölcsönt adott Horvátországban működő, turizmussal foglalkozó leányvállalatának, a Niker d.o.o.-nak azért, hogy e szép summából megfelelő színvonalon üdültethessék az MVM-portfólió dolgozóit. A Niker azonmód 3,5 millió eurót utalt át a Jadran Investments Ltd. nevű cégnek, mellyel 2007 vége óta haszonbérleti szerződése volt a Hotel Bili Kamen tekintetében. Csakhogy az MVM élén történt vezetőváltás után néhány hónappal a Jadran Investments és a Niker szerződést bontott, ennek értelmében a Jadran Investmentsnek vissza kellett fizetni a korábban neki átutalt bérleti díjat.

Garanciaképp a Niker az átutalt 3,5 millió eurónak megfelelő jelzálogot jegyeztetett be a szállodára. Ám kevés eredménnyel, mivel a Jadran Investments mindeddig nem fizette vissza tartozását, a 3,5 millió eurós jelzálog pedig, úgy tűnik, füstbe ment, mivel az illetékes horvát hatóságok jogilag nem találtak mindent rendben, ezért nem adtak helyt azon kérelemnek, hogy a hotel ne legyen terhelhető, sem eladható. Ráadásul szakértői becslések szerint értéke nem éri el a kérdéses 3,5 millió eurót. Vagyis könnyen előfordulhat, hogy ezt a pénzt is veszteségként lesz kénytelen elkönyvelni az MVM.

A tavaly hivatalba lépett cégvezetés lépéseket tett a követelések behajtása érdekében, s így végül a Jadran Investments jelezte megegyezési hajlandóságát, felajánlották a hotel tulajdonjogának átengedését. Ez ügyben jelenleg is folynak a tárgyalások.

Magyarázatok

A föntebb felsorolt botrányos ügyekre persze magyarázat is van. Ebben mi, magyarok mindig jók voltunk. Az MVM Kocsis-féle vezetésének álláspontja az, hogy semmiféle kárt nem okoztak az állami energetikai cégnek, sőt az megerősödött, regionális terjeszkedésbe kezdett, tulajdonképpen országokon átívelő holdinggá lett. Kétségtelen, hogy a cég közgyűlése 2005-ben ilyen értelmű stratégiát fogadott el. A volt vezérigazgató és helyettese, Molnár László – igaz, a közgyűlés és az igazgatóság tudtán kívül – tettek-vettek, járták a Balkánt, és gigantikus projektek lebegtek a szemük előtt: szerbiai ligniterőmű és gázerőmű, erdélyi szivattyús energiatározó és így tovább.

Mindez elméleti szinten rendjén van, hiszen ha a magyar állami villamosenergiacég terjeszkedik a régióban, azt csak üdvözölni lehet. Ám mindebből nem lett semmi, ehelyett Kapolyival passzolgattak és homályos offshore cégeknek adtak befektetési kölcsönöket.

E cégek bevonására mindeddig semmilyen elfogadható magyarázatot nem tudott adni az MVM előző vezetése, bár kissé ködösen fogalmazva azzal magyarázták e különös kanyarokat, hogy „a projekteket meg kell szerezni.” Nos, úgy tűnik, ez nem nekik sikerült, sokkal inkább a zavarosban halászóknak. Az MVM húszmilliárd forint után fut, de a valós kár vélhetően ennél is nagyobb.

Ágoston Balázs

Az ezermester

A gépészmérnök végzettségű Kocsis István – Pelikán József gátőrhöz hasonlóan – az az apparatcsik, akit bármilyen őrhelyre oda lehet állítani. Ennek megfelelően volt az Állami Vagyonügynökség, később az Állami Vagyonkezelő és Privatizációs Rt. vezérigazgató-helyettese, majd vezérigazgatója. Ebbéli minőségében a Horn-kormány idején főszerepe volt az energiaszektor privatizációjában. Nevéhez fűződik a Mátrai Hőerőmű botrányos 1995-ös privatizációja, melynek során a német RWE-ES nevű cég valós értéke alatt, 74 millió dollárért vásárolta meg a céget az államtól oly módon, hogy az adásvételi szerződéshez titkos záradékot fűztek. Ezt két évvel ezelőtt, egy jogerős bírósági ítéletet követően volt kénytelen nyilvánosságra hozni az ÁPV Zrt. E záradékban egyebek mellett az szerepelt, hogy a német cég a vételáron felül 26 millió dollárt fizet az államnak azért, hogy később ez a cég kapjon lehetőséget az Elektromos Művek és az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató megvásárlására (ez meg is történt), továbbá azt is tartalmazta a záradék, hogy az állam garantálja két új erőműblokk építését (erre végül nem került sor), garantálja, hogy a Mátrai Hőerőműben termelt áramot közvetlenül a Paksi Atomerőműben előállított energia után vásárolja meg (ez sem így történt), sőt arra is kötelezettséget vállalt a magyar állam, hogy az RWE Bükkábrányban megkapja a szükséges bányászati és vízemelési jogokat úgy, hogy nem léptetnek életbe az Európai Unió szabályozásánál szigorúbb környezetvédelmi elveket. E pont kifejezetten törvényellenesnek bizonyult később az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint, miután az ÁPV Rt.-nek nem volt joga bányajogokkal üzletelni. Végül aztán a záradékot 1999-ben az Orbán-kormány felmondta. Az RWE lemondott követeléseiről, cserébe kapott 30 millió dollárt. Ez azonban nem menti az ÁPV Rt. 1995-ös vezetőit, azazhogy azt a személyt, aki a szerződést a záradékkal együtt aláírta: Kocsis Istvánt. Az már csak hab a tortán, hogy Kocsis később az RWE tulajdonába került Észak-Magyarországi Áramszolgáltató vezetője lett. Kocsis a Medgyessy-kormány idején, 2002-ben a Paksi Atomerőmű élére került, itt 2003-ban súlyos üzemzavar keletkezett, de a rettenthetetlen Kocsis a gáton maradt. 2005-ben innen mégis az MVM élére került, ahonnét tavaly tavasszal kellett távoznia. Júniusban azonban már a MÁV Start Zrt. csúcsára ejtőernyőzött, majd augusztusban innen libbent át a BKV Zrt. vezérigazgatói székébe. Miniszterelnök még nem volt.