Élet a Pannon tengelyen

– Igen nagy társadalmi érdeklődés és balliberális megdöbbenés kíséri a kormány új alaptörvény-módosítási javaslatát. Ennek része az törvénycsomag, amely önvédelmi jogot ad a településeknek kultúrájuk, hagyományaik, integritásuk megőrzésére. Tudjuk, hogy divat lett városból falura költözni, ez indokolná a lépést?

– A helyieken múlik, meddig érzik befogadóképesnek még a településüket. A falu befogadó közeg, de fontos számára, hogy megmaradjon eredeti jellege. Egy településnek megvannak a hagyományai, rendje, szokásai, és ragaszkodik is hozzájuk. A kiköltözők kissé másfajta kultúrát, szokásokat hoznak magukkal, ezért nem mindig tudnak vagy akarnak beilleszkedni a falu közösségi életébe, az ott működő egyházi gyülekezetekbe, civil szerveződésekbe. A jogszabályi koncepció szerint a helyhatóságok maguk dönthetik majd el, hogyan védik meg a szokásaikat, a hagyományaikat, önazonosságukat és településképüket, szóval azt az egyensúlyt, ami miatt mindig is szerethetők és élhetők voltak a falvak. De ez a védelem a nagyvárosokra is kiterjed, a tervezett jogszabályt ők is alkalmazhatják, ha akarják. A koncepció meglehetősen sokrétű és tilt mindenféle etnikai, vallás, és egyéb diszkriminációt.

– Navracsics miniszter szerint a kistelepülés nem kísérleti terep, hanem egytől egyig élő és becses örökségünk…

– Fontos e téren helyiek és a beköltözők közeledése, megértése, amihez okos és elfogadható kompromisszumokra van szükség. És jó rendezvényekre, ahol összejöhetnek az emberek. Például a divatba jövő közös falusi disznóvágásokra. A beköltözők biztosan ott lesznek ezeken, hiszen java részük még maga sem látott ilyet, még a vidéki nagymamájuk portáján sem.

– Ki engedjen inkább a másiknak?

– A falu makacs, és én, aki falun élek, szeretem ezt benne. Nem engedni kell, hanem megtanulni együtt élni. Egyébként átalakult a magyar falvak élete, nagy különbséget látok a nyugati és a keleti országrészben lévő községek mindennapjai, létfelfogása között.

– Mitől ez a nagy eltérés?

– A Dunántúlon eltűntek a háztáji gazdaságok, üresek a porták, befüvesítették, letérkövezték őket. Megszűnőben a közösségek önellátó képessége; igaz, vannak már jelei annak, hogy ha lassan is, de kezd azért ez visszatérni valamilyen formában. A negatív változás egyik oka generációs jellegű, mert az ifjabb korosztály már meg sem tanulta a szüleitől, hogyan kell forgatni a kapát, megfogni a metszőollót. Ezzel szemben keleten, de még Nógrádban is látni tele baromfiudvart, ilyen-olyan jószágot és embereket, amint éppen a kertet művelik. Nem azért, mert elmaradottak, régimódiak volnának, hanem mert más a habitusuk, másként állnak a dolgokhoz.

– A miniszterelnök bejelentette, száz új gyár épül Magyarországon. Hová kerülnek majd ezek az üzemek?

– Nem teljesíthetetlen a feladat, amit Orbán Viktor mindenekelőtt Szijjártó Péter és Nagy István miniszter uraknak adott. A Nemzeti Befektetési Ügynökség, azaz a HIPA és a Külgazdasági és Külügyminisztérium nagyon lendületes befektetésösztönző politikát folytatott az elmúlt másfél évtizedben. Ez érintette az én komáromi választókerületemet is, különösen amikor 2012-ben csődöt jelentett a Nokia és az amúgy is magas, 11,7 százalékos munkanélküliségi rátára valósággal rázuhant a cégbezárás miatt utcára kerülő 4400 ember. De már 2016-ban döntés született a komáromi iparterület fejlesztéséről, és hamarosan megjelentek az első befektetők is. Jó munka volt. Kérem, ez ne legyen benne az interjúban…

– Inkább legyen! Hiszen tettrekészséget, tenni akarást bizonyít! Csak úgy jött a százas szám, vagy elkezdődtek már a folyamatok?

– A gyárépítések jelentős része mögött már konkrét tervek, tárgyalások, befektetési megállapodások vannak. Ami a területfejlesztést illeti, ebből az egész koncepcióból a mezőgazdaság modernizálását, illetve a magyar élelmiszeripar újraépítését tartom a legfontosabbnak. Nagy Istvánnál, illetve az agrártárcánál megvan az ehhez szükséges tudás és tapasztalat. Mint ahogy nekünk is vannak területfejlesztési tapasztalataink az adott térségekben, kijelöltük a fókuszainkat is.

–És mit szeretne konkrétan ön? Mitől lesz Bertalan Judit-os a területfejlesztési vonal?

– Szerintem ne legyen Bertalan Judit-os a vonal! A kormányzati vonalat kell követni. Van egy új területfejlesztési törvénye az országnak, 2023 decemberében fogadta el a parlament és olyan új fogalmakat tartalmaz, amelyek tükrözik a térségfejlesztés új szempontjait. Rengeteget változott a világ a kilencvenes évek óta. Az utóbbi esztendőkben például azt érzékeljük, hogy sok fiatal család költözik ki városból falura. Jobbára nem gazdálkodni akarnak, megtartják az eredeti munkahelyüket. Sok minden van a kormányprogramokban a vidék számára, de az új területfejlesztési törvény immár tudományos, például szociológiai alapon megmért, meghatározott fogalmakat is bevezetett, mint például az együtt kezelendő térségek, a várostérségi együttműködések, a nagyvárosi vonzáskörzetek, agglomerációs térségek fogalma.

– Kialakultak az erős bázisok, Győr, Szeged, Debrecen… Az elképzelések szerint kis fővárosokként kell működniük. De merre tovább? Hogy lehet felhozni ebbe a sorba például Pécset, ahol a baloldali önkormányzat csak a maga belharcaival foglalkozik?

– Tény, hogy Pécs és térsége nem került a gazdaságfejlesztés fókuszába az elmúlt 35 évben. Még annak ellenére sem, hogy azért tettek ott bizonyos előremutató lépéseket. Navracsics miniszter úr kezdeményezésére egyeztettem Móring József Attilával, a Dél-dunántúli fejlesztési régió kormánybiztosával azokról a programokról, amelyek még tavaly indultak el a térség fejlesztésére. Ezek a programok egy komplex gazdaságfejlesztési terv részét képezik, amely éppúgy számol a pécsi egyetem, illetve felsőoktatás lehetőségeivel, mint a gazdaságfejlesztés munkahelyteremtő és -megtartó erejével. Baranyának van már autópályája és vannak határkapcsolatai, ezeket is számításba kell venni.

– Mi a fő gond a régióban a balos ügyetlenkedésen kívül?

– Például az, hogy Pécsett, de általában Baranyában sem volt olyan gazdasági terület, ahová befektetőket lehetett volna hívni. A kormánynak és az önkormányzatnak együtt kellett volna megteremtenie ehhez a feltételeket, de nem ment. Ezért most a kormány vállalta magára a teljes feladatot. Már halad annak a komplex társadalmi, oktatási, szakképzési programnak az előkészítése, amely nélkül elképzelhetetlen a baranyai gazdaságfejlesztés. Startot vett a pécsi ipari park fejlesztési programja. Igen, az ottani balliberális oldal a maga cicaharcaival van elfoglalva, de ettől még a kormány nem hagyhatja cserben a baranyai és pécsi embereket.

– Mi lesz az ország talán legszegényebb régiójával, a Pécs alatt található Ormánsággal?

– Az új törvény kimondja, hogy vannak olyan területek, ahol nem feltétlenül találunk olyan várost vagy járásszékhelyet, illetve gazdasági központot, amelyre fel lehet fűzni a térségi fejlesztéseket. Ezek városmag nélküli, együtt kezelendő területek, belső perifériák. Ez a nevük. Egyébként nem csak az Ormánságot tekintjük ilyennek. Másutt is vannak hasonlók, érdekes módon ott, ahol erős gazdasági térségek találkoznak, például a Marcal völgye vagy Veszprém, Zala, Vas találkozási pontjai, szakaszai. Elöregedő lakosság, szerény vagy éppen hiányzó gazdasági lehetőségek jellemzik ezeket. A Marcal völgyében már két és fél éve próbálja megteremteni egy munkacsoport a helyiek bevonásával azt a vonzó gazdasági mikroklímát, ami javíthat az ottani korfán, megszünteti a térség kiszolgáltatottságát, és könnyebben elérhetővé teszi.

– Ma is az a kormány vidékpolitikájának lényege, hogy a falu úgy érezze, mindennel el van látva. Hogyan segíti ezt a digitalizáció?

– Úgy, hogy immár egy kis községből is szinte minden hivatalos ügyet el lehet intézni, vásárolni, időpontokat foglalni, információt, adatokat kérni. A digitalizáció kitágította a falu hagyományos horizontját. A pandémia mutatta meg, hogy milyen erő, gyorsaság rejlik benne. Fontos, hogy nagy előrelépéseket tettünk a széles sávú internet-lefedettség terén az elmúlt évtizedben. Az már más kérdés, hogy a járvány idején kipróbált és működő home office forma mennyire nyer teret majd a jövőben. Kiderült ugyanis, hogy a legtöbb magyar amint lehetett, visszatért a munkahelyére, a munkahelyi közösségébe. Ilyenek vagyunk, társas lények.

– Hogy működik majd a Versenyképes Járások Program?

– Most futja a tesztjét. Ez egy két-három-négy szereplős összefogás, amelyben valami olyasmi keletkezik, amire egyenként nem volnának képesek a járások. Tudjuk, hogy mennyire különbözhetnek még egy adott vármegyén belül is. Ha az uniós városok, települések átlagos fejlettségét százas szintnek vesszük, akkor látjuk, hogy Budapest most 163 százalék körül áll fejlettségi mutatók tekintetében. De a Dunántúl nagyobb városai már csak 68-70 százalékon vannak, még a legfejlettebb vármegyékben is. Ezt az eltérő adottságok okozzák. Persze már látni némi változást, főként a demográfiai mutatók, a népesség szociológiai mintázata alapján, előbbre lépett Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Győr, de Szeged is. A Magyar Falu Program jó a községeknek, a megyei jogú városoknak, megyeszékhelyeknek pedig fontos forrásokat juttat a Modern Városok Program. Igen ám, de mi lesz a járásokkal, vetődött fel a kérdés. Így született meg a Versenyképes Járások Program, amely a járási települések együttműködésének, együtt gondolkodásának ad terepet. Az érintett polgármestereknek közösen kell megfogalmazniuk, hogy melyek azok a kezdeményezések, amelyekben két-három járás összefogása sokkal több eredményre vezet, mint ha mindenki egyedül próbálkozna. Elsősorban kultúra, a kulturális rendezvények és szolgáltatások tartoznak ide, de mondhatnék mást is, például a közbiztonság ügyét. Mindez különösen az aprófalvas régiókban lehet fontos. A program 250 millió forintot biztosít ehhez minden járásnak, feltétel nélkül. A cél az emberek életminőségének, közérzetének javítása. A megyei jogú városoknál a lépték 500 millió forint lesz.

– Hogy fogadják a polgármesterek a változásokat?

– A tárca vezetői túl vannak egy konzultációs körúton, két hét alatt több mint kétezer polgármesterrel találkoztunk. A konkrétumok, mint például az értékvédelmi törvény, illetve a helyi igények átbeszélésén túl az volt a leglényegesebb, és ennek több településvezető is hangot adott, hogy úgy érzik, a kormány továbbra is az ország fontos társadalmi bázisának tekinti a vidéket, ahol már meg is kezdődött a munka. A héten ugyanis a fejlesztési fórumok megtartották első üléseiket, ahol a támogatási és fejlesztési igényeikről egyeztettek.

– Sikerülhet-e közel azonos fejlettségi szintre hozni hazánk különféle régióit?

– Az Orbán-kormány első fontos lépése az volt a területfejlesztés terén, hogy 2013-ban meghirdette a TOP, illetve a mostani TOP Plusz programok pályázatait. Olyan tervek valósulhattak meg, amelyeket a helyi önkormányzatok a kormánnyal egyeztettek. Rendkívül sok minden valósult meg e téren a bölcsőde- és óvodaépítésektől és -bővítésektől kezdve a csapadékvíz elvezetésén át számtalan orvosi rendelő felújításáig, a védőnői hálózat megerősítéséig, a kultúrházak, iskolai tornatermek korszerűsítéséig.

– Úgy tudni, több önkormányzat nem mozdult, méghozzá azon a címen, hogy nincs önereje.

– Nem kellett hogy legyen, a pályázatok nem is írták elő. A vidéknek látnia kellett, hogy minden az ő akaratán és tervein múlik, nem Budapestről osztják az észt, nem ott mondják meg, mit kell tenniük. Ha valamiről kiderült, hogy többe kerül, mint eredetileg gondolták, akkor azt a kormány kipótolta. A második menetre 2016-ban került sor a Modern Városok Program keretében. Csodálatos fejlesztések születtek a megyeszékhelyeken, a megyei jogú városokban, amelyek egészségügyi, közlekedési vagy kulturális szempontból térségi többletfeladatokat látnak el. Kórházak, könyvtárak, iskolák, színházak újultak meg. Tovább is léptünk, olyan programok futnak az új törvény szellemében, amelyek például Székesfehérvár, Veszprém és Zalaegerszeg, vagyis a Pannon-tengely magas szintű kezdeményezéseit kötik össze. Felismerték a szereplők, mennyi erő rejtezik például a felsőoktatásban vagy a kultúra terén való kooperációban. A törvény teret ad másfajta térségi együttműködéseknek is. Ezek egyik bázisa az útfejlesztés. Három-négy évtized lemaradását kellett és kell pótolni e téren. Ilyen például az M1-es autópálya bővítése három sávra. Ha egyetlen megyeközpontra, nagyobb városra testálnánk a feladatot, az felemésztené minden erejét. Arra törekszünk, legyen gyors és biztonságos a forgalom, legyenek jók a városokat, megyeszékhelyeket, régiókat összekötő utak, a felhordások a főbb autóutakra, autópályákra, ez kedvez majd a gazdaságnak és kedvez a környéken élőknek is.