Élet az Édenkertben

Hacsak nem vesszük túlságosan komolyan a hivatalos évszámokat, nem lehet pontosan tudni, hogy mikor alakult meg a társaság. Kerner Gábor néprajzkutató valamikorra a hetvenes évek végére teszi az indulás idejét, Somogyi Győző viszont konkrétan 1975-re. Ma ő a társaság elnöke. A genezisben egyaránt szerepet játszottak személyes sorsok, de társadalmi, politikai viszonyok is. Abban mindenki egyetért, hogy ekkoriban fordult a magyarság figyelme saját története, népi kultúrája felé, amint azt a táncházmozgalom felvirágzása is bizonyítja. Kerner Gábor elmondta, felújítandó vidéki házat keresett, szóba jött Zemplén, de Baranya is, ám annyira megragadta a káli táj egyedülálló szépsége, hogy ezt választotta.

Somogyi Győző pedig arról beszélt lapunknak, hogy a medence talán éppen egy Jancsó-film forgatása örvén került a budapesti értelmiség figyelmének középpontjába, sokan beleszerettek Kál szépségeibe. A még papi szolgálatát töltő grafikust, festőt gyerekkorába röpítették vissza a falu jellegzetes illatai, az utcán baktató tehéncsordák, a hangoskodó libacsapatok, élükön a harcias gúnárral. Somogyi Győző már 1975 nyarán háromnapos rendezvényt szervezett itt Szent István emléke előtt tisztelegve, egyébként pedig kiállítással, gyerekszakkörrel igyekezett színesebbé tenni Salföld falu életét. Úgy érezte, rátalált a bibliai Édenkertre.

Halálra ítélték

Sok nevet „használt el” akkoriban az egyesület, a helyi hatalmasságok – párttitkár tanácselnök, téeszelnök – megjelentek a társaság alakuló ülésén, az 1980-as évek legelején. És mindjárt be is tiltották. Felbukkantak a belügyes ágensek is, akik minden baráti borozás mögött rendszerellenes szervezkedést sejtettek. Somogyi Győzőt vizsgálat alá is vonták a hatóságok, jobb híján tizenhét tyúk ellopásával vádolták meg. Kerner Gábor szerint minden gyanús volt a rendszer szemében, ami itt történt, hiszen a medencét halálra ítélte a kádári rezsim, az itt élő parasztembereket nagyobb községekbe, városokba akarta költöztetni. Ment is volna a helyi fiatalság, várták őket a KISZ-es és téeszes lakótelepek, szabadultak a családok megkopottságukban is szép, ősi házaiktól. Ezeket vették meg és újították fel a pesti „bebírók”, más néven „gyüttmentek”. Kezdetben feszült volt viszonyuk a helyiekkel az eltérő szokások miatt. Aztán egymáshoz simult a két réteg, már csak azért is, mert a jövevények kultúra- és hagyománymentő törekvései munkát adtak az ittenieknek.

Felsorolhatatlanul sok minden történt a Káli-medencében 1985 után, amikor legálissá vált és felvette mai nevét a társaság. Csak szemezgetünk, amikor azt mondjuk például, hogy a csoport indította el azt a folyamatot, amelynek köszönhetően előbb védett tájvédelmi körzet lett a Káli-medence, majd pedig megalakult a Balatoni Nemzeti Park. Rendszeressé váltak a népművészeti és néptánctáborok, a borversenyek és azok a faluszemináriumok, amelyeket a népfőiskolai mozgalom csíráinak tekinthetünk. Emeljük ki még a Káli-medence műemléki térképét, amelyet a társaság készített 1985-ben, részeként annak a munkának, amelynek során száz helyi népi műemléket újított fel az egyesület. Akárcsak a Szent Anna-haranglábat; az itt rendezett összejövetelek lelki központtá tették a helyet. Rituálévá vált az a zarándoklat is, amelynek végén Eötvös Károly fekete-hegyi emlékművét koszorúzza meg a társaság. Kerner Gábor annyival toldja meg mindezt, hogy a Káli-medence portáin nemigen óvatoskodott senki, itt nyíltan foglalkoztak Trianon kérdésével a baráti társaságok, vagy épp háborús magyar katonadalokat énekeltek.

Életmód-forradalom

Még bőven a Kádár-rendszer idejét írtuk, amikor olyan rendezvények is fűszerezték a Káli-medence életét, mint az augusztus 20-án kezdődő, háromnapos „kisőrsi olimpia”. Nappal sportvetélkedők zajlottak, este viszont a kultúra vette át a főszerepet, például egy Szabados- vagy egy Dresch-koncert formájában. Ismert mindkét dzsesszmuzsikus kötődése a magyar népzene világához. Szóval a kádári idők… Ide járt a ’80-as években erősödő ellenzék sok-sok alakja. Somogyi Győző úgy mondja, a rózsadombiak, majd a Duna Kör több tagja is. A művész maga is bekapcsolódott például a Duna Kör munkájába, később azonban szakított a mozgalommal, ahogy például a Demszky Gábor fémjelezte fővárosi ellenzékkel is. Le kellett szerelni Demszkyéket, akik amolyan ellen-Lakiteleket akartak itt rendezni. Több párt is szerette volna a soraiban tudni az akkor már ismert művészt, parlamenti képviselőséget is ajánlottak neki. De ő – ahogy fogalmaz – maradt a földi Paradicsomban. Vagyis a Káli-medencében, azok egyikeként, akik nemcsak hétvégéken jártak ide felüdülést, tartalmas baráti beszélgetéseket és érdekes, önszerveződő programokat keresve, hanem feladva mindent a fővárosban, le is telepedett itt. Azaz életmódot váltott, amit ő maga csak életmód-forradalomnak nevez. Ma lovat, juhot, szamarat tart, műterme telis-tele van képeivel, grafikáival, szervez, és kiadja a Káli Híradót, ezt a helyi, kézzel rótt és rajzolt havilapot. Kétszáz emberhez jut el az újság és megalapítása, azaz 1985 óta rentábilis, előfizetőinek, támogatóinak köszönhetően. Minden kicsi és nagy káli ügyre kiterjed a lap figyelme, esetenként még helyreigazításokat is közöl, ahogy az egy igazi újsághoz illik. Felvetődött, hogy kényelmesebb lenne most már modern nyomdai eszközökkel vagy éppen digitálisan készíteni. A tagság azonban lehurrogta az ötletet.

Elfogadták a bebírókat

Akárhonnan nézzük is, a társaság tevékenységének legfontosabb része a régi népi építészeti kultúra megőrzése. Ennek a törekvésnek – akárcsak a Káli Medence Környezetvédelmi Társaság egész tevékenységének – egyszerre van szellemi és fizikai dimenziója. Összesen kétszáz házat újított fel az egyesület, vigyázva a régi formák, díszítések hitelességére. Teszi ezt akkor is, amikor bővít egy-egy múltból örökölt épületet. Itt minden kőből van, szinte kötelező, hogy a hozzáépítéseknek is ez legyen az anyaga, a munka pedig hagyományos eszközökkel történjék. Somogyi Győző reméli, hogy évszázadok múltán is állni fognak a káli falak. Eleinte csak küszködtek a bebírók, mintha Déva várát építették volna, amit este felraktak, gyakran ledőlt reggelre. De ezzel együtt is eufóriában teltek a napok. Éppen ezt, az ügyetlen, ám állhatatos munkát látva barátkoztak meg a bebírókkal és kezdtek segíteni nekik a helyiek. Kerner Gábor emlékeztet rá, hogy a társaság még egy építészeti útmutatót is készített tagjai számára, kiemelve a népi hagyományok fontosságát.

Ma Salföld az egyesület központja. Életre kelt az egykor halálra ítélt régió, összejövetelek, fesztiválok, falurendezvények színesítik az életet. Sikerült összefogni a medence nyolc települését, csak azért lazul napjainkban a kapcsolat, mert az érintett falvak maguk is intenzív belső, hagyományőrző közösségi életet élnek, és ez lefoglalja az idejüket. Bár egymást érik a rendezvények és kisebb fesztiválok – közeleg például a Bálint-napi hagyományőrző harci bemutató, amely a Nyugatról majmolt Valentin-napnak szeretne fityiszt mutatni –, a Káli-medence nem olyan, pontosabban nem lett olyan, mint a Márta István által gründolt Művészetek Völgye Kapolcson. Mert a Káli-medence nem szeretne színes bazársort, nem szeretne turisztikai látványossággá válni. Sőt!

Ha Somogyi Győzővel beszélget az ember, a művész hosszú filozófiai fejtegetésben tárja elé korunk jellegzetességeit, úgymint az Isten és a Sátán harcát, a gépi civilizáció értelmetlenségét és a fenntartható fejlődésként emlegetett, igencsak divatos, de szerinte üres elgondolás képtelenségét. Fejlődni csak a Mindenható segedelmével és útmutatásával lehet, a nélküle kierőszakolt fejlődés nem más, mint tragédiákat tartogató zsákutca.

Ami az egyesület nevében szerepelő környezetvédelem szót illeti, az nem áll rokonságban a Soros György által megvásárolt nagy nemzetközi „környezetvédelmi” mozgalmakkal, amelyek a Sátánnak dolgoznak. Annak a kulturális és természeti környezetvédelemnek, mondja Somogyi Győző, amit a káli egyesület folytat, nem más a célja, mint megőrizni ezt a sajátos rezervátumot a romboló szellemi hatásoktól és korunk hőseitől, az egyre gyakrabban felbukkanó spekulánsoktól.

Legyen így, adjon példát mindannyiunknak a Káli Medence Környezetvédelmi Társaság!